Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1992. május, III. évfolyam, 5. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
N

N. Steinhardt
A BOLDOGSÁG NAPLÓJA
(1971. február)
„Én azért jöttem, hogy életök legyen és bővölködjenek.”
(János, 10.10.)
G. T. atyának tegnapelőtti prédikációja és Toma Pavel ottawai levele szinte egybeesnek dátumban, tárgyban.
Mindkettőben a Jézus tanításának egészében meglévő lakoma témájáról esik szó.
Az Úrnak bármilyen alkalom kapóra jön lakomákra és vigadozásra. Asztalt terítenek testi gyógyulás után (Máté, 8.15.; Márk, 1.31; Luk, 4.39; 8.55), új hívek megnyerése vagy egy lélek meghódítása után (Máté, 9.10; Márk, 2.15; Luk., 5.29) A tékozló fiú vagy Zakkeus vámszedő esetében a mély bűnbánat az, ami indokolja az ünneplés pompázatosságát. Az Úr megáldja és megszaporítja a bort a kánai menyegzőn; maga Mária is áldást oszt egy lakomán; Bethániában szintúgy nagy asztalozás folyhatott Márta gondterhelt sürgölődéséből, elfoglaltságából ítélve.
Nemcsak a bűnösök meghívásait, de a farizeusokét sem utasítja vissza az Úr. A Mennyet gyakran hasonlítják lakomához (Máté, 22.2; Luk., 14.16; 22.30). És mi ígértetik annak, ki szívót megnyitja Krisztusnak? Aki addig az ajtó előtt állt és zörgetett, most kijelenti: „bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem” (Jel., 3.20.).
Az Úr abbéli fáradhatatlan kedve és akarata, hogy lakomákkal ünnepelje meg az örömöket, úgy tűnik, rávetül az összes prédikáló évre; a vershelyek nyilvánvalóak: „Mert eljött János, aki se nem eszik, se nem iszik, és azt mondjak: ördög van benne. Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és azt mondják: Imé, a nagy étű és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja.” (Máté, 11.18-19); továbbá: „Mert eljött Keresztelő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondják, és ezt mondjátok: ördög van benne. Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Imé a falánk és borivó ember...” (Luk., 7. 33-34.)
Pál, Tanítómestere példáját követve (Ap. Csel., 16.34) a jónak egy-egy győzelme után (a filippibéli tömlöctartó megkeresztelése) „asztalt teríte nékik, és egész házanépével egyben örvendeze”.
A. Schemann magáévá teszi Fauerbach materialista megfogalmazását: „Az ember az, amit eszik”; és azt állítja, hogy ezek biblikus és keresztény szavak.
„Aki nem eszik az Én testemből és nem iszik az Én véremből...”
Ugyancsak Schemann szerint (aki ortodox): a világ a keresztény számára lakoma, a lakoma látványa az egész íráson végigvonul, és a lakoma maga a befejezés, a betetőzés is: „hogy egyetek és igyatok az Én asztalomnál az Én királyságomban...”
*
– Az Úr – ez derül ki mindenünnen – állandóan áldást oszt, termést hoz, és szaporít: kenyeret, bort, halakat. Nem a pusztaságnak Isteneként jelenik meg, a pusztának, a tundrának, a terméketlenségnek, a kiszikkadásnak és felperzselődésnek uraként, hanem a gazdagság, bőség, teljesség, táplálók és vigasság Isteneként. Aki Őhozzá akar jönni, azt az öröm és a terített asztal várja. Nemcsak Szókratésznál és Platónnál. (Azoknál a lakoma csupán előképzet, minden valószínűség szerint.)
Boldog Augustinus: Márta gondterhelten szorgoskodik, és Mária lakomán mulatja magát.
Hogy miért utal oly gyakran az Úr a lakomára, és miért hív magához telt asztalokkal, ennek okai közül kiemelném:
a) Azt, amire a hozzáértő teológusok hivatkoznak; a hozzáértő teológusok ugyanis nem sokat adnak arra az érvre, amire kevésbé hozzáértő kollégáik hivatkoznak: Isten azért teremtette az embert, hogy az őt magasztalja. Ők teljesen másképpen és Isten nagyságához méltóan fogalmazzák meg a szem előtt tartott célt: hogy az ember is részesülhessen az élet hatalmas, eufórikus örömében. (Az élet maga, mint olyan, egy lélegzetelállító csoda – mondja a holland katolikus püspökök katekizmusa.) Étienne Gilson világosan kifejezi annak az értelmét, hogy Isten miért teremtette a világot és az embereket. Csak hogy Őt dicsőítsük? Ez azt jelentené, hogy alig ismerjük Őt.
„Isten teremtményei nem az Ő dicsőségét bizonyító tanúk, hanem örvendező lények, úgy, ahogy az Úr maga is örvendez – és akik részesülnek lényéből, részesülnek teljes boldogságából is. Tehát nem önnönmagának, hanem érettünk keresi Isten a dicsőségét; nem azért, hogy megszerezze, hisz megvan neki, nem azért, hogy növelje, mert az eleve tökéletes, hanem azért, hogy megossza velünk.”
(Nemhiába állítom szüntelen, kitartóan, hogy Isten-Krisztus egy nemesember, egy gentleman, egy bojár.)
b)    Azt, amire hosszasan reflektálni telik kedvem: hogy csak a lakomán örül az ember a másik örömének, sőt igényli is ezt az örömöt; a lakoma annál szebb, annál sikerültebb, minél jókedvűbb minden résztvevője. A lakoma talán – paradox módon – az egyetlen hely, ahol a másik örömét nem irigyeljük. És nincs konkurencia, numerus clausus; the more the merrier: az asztaltársak számának növekedése távolról sem akadály vagy veszély, mivel megsokszorozza mindegyik örömét külön-külön és együttesen. Ha ez így van, akkor a lakoma megvalósítja a paradicsomi állapotot; először is azt a képességet feltételezi, hogy örülhess a másik örömének, hogy megoszthasd véle magát az örömöt.
MURVAI BÉLA fordítása

Moldvai bojár és bojárné a XVIII. század végén.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék