Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1991. augusztus, II. évfolyam, 8. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
A pöttyöslabdák alkonya

A pöttyöslabdák alkonya
Zs., a szerkesztő feldobja a labdát: írnék-e hagyományos recenziót Markó Béla gyerekverseiről – a kötet nemrég jelent meg Tücsöknóta címmel. Mondom, hogy szívesen megpróbálom, gyermekversekkel még úgysem volt dolgom. Csak előbb elolvasom/hogy tetszik-e (ha nem tetszik, nyilván nem írok róla). Leteszem a kagylót, és felötlik bennem a kérdés: mi az, hogy gyerekvers? Az a vers, amit egy gyerek ír. Eszembe jut Weöres Sándor írása, A vers születése. Leveszem a polcról a kötetet, és ezt olvasom: „Mondhatjuk, hogy a gyermekek 10–12 éves korukig mindannyian költők, még ha tán nem írnak egy sort sem: életismeretük még hézagos, ezért a fantázia szabad kapcsolataival pótolják az ismeret hézagait, a kifejezésmód kényelmes sémáit még nem ismerik, hát maguk alkotnak kifejezésmódot önmaguknak, mondanivalójuk úgy tör utat a szavak sűrűjén, mint a sziklagörgeteg az erdőn.”
És felötlik bennem a második kérdés: Mi az, hogy gyerekvers? Az a vers, amit egy felnőtt ír a gyerekeknek. A harmadik kérdés: milyen a gyerekvers? Azt gondolom, hogy a gyerekvers hasonló kell legyen a gyerekvershez, vagyis nem lehet „tudós” vers, azaz nem lehet megértésének feltétele a (nagyfokú) tárgyi tudás. Például nem írhatok gyerekverset Borgesről. Ilyen szempontból a verstípusok közül a gyerekvers áll a legközelebb az „ősvershez”, mert sokkal inkább a primer, az elsődleges, a kultúra „alatti” dolgokról szól a fantáziára építve, és nem a tudásra, a „mítoszra” építve, és nem a tudományra. Eszembe jut a szintén Weöres Sándor által idézett ausztrál néger esőhívó dal, melyet elfogadhatunk mai gyerekversnek is:
Dád a-da-da Déd o-de do
dád a-da -da déd o de do
dád a-da-da déd o-de do
da kata káj! da kara káj!
Azt gondolom tehát, hogy nincs minőségi különbség „gyerekvers” és „felnőttvers” között. Minden (jó) vers lehet gyerekvers. Elvileg. Nyilván létezik egy konszenzus („a felnőttek világában”), amelyik például a világirodalom történetében remekműveknek nyilvánítja a remekműveket, jó versnek a jó verset. Javaslom tehát, hogy a gyerekvers fogalmát így határozzuk meg: gyerekvers az a vers, amelyet a gyerekek annak (vagyis jó versnek) tartanak. Valószínűleg egy filozófiai műszavakban bővelkedő verset nem fognak jó versnek tartani, mert nem értik – habár itt nem csupán a szavak értelméről van szó: a fenti esőhívó dal szerintem tetszene nekik. De megvallom, egyetlen gyerek véleményét sem kértem ki.) Hangsúlyoznám tehát: „a gyerekversek” halmaza bennefoglaltatik a „felnőttversek” halmazában. Magyarán: minden (jó) gyerekvers: vers – ezt mindig elfelejtem, amikor verset akarok olvasni.
Majd eszembe jutott, hogy el kellene olvasni a Tücsöknótát. El is olvastam, előbb hátulról előre – hogy kivédjem a meglepetéseket –, majd elölről hátrafelé –, nem voltak meglepetések –, és éppen leültem volna megírni ezt a recenziót, amikor beborult. Egy hétig nem voltam képes írni, és azt hiszem, hogy ezáltal a gyerekversek természetének egy roppant lényeges vonását fedeztem fel. Közben azon gondolkodtam, hogy gyermekszemmel vagy felnőttszemmel nézzem a verseket. És eldöntöttem, hogy gyerekszemmel akarom nézni, de úgyis felnőttszemmel fogom látni.
Azt gondolom tehát, hogy ez a kötet tetszik. is. Meg nem is.
Azt gondolom, hogy azért tetszik, mert ez a verseskötet egyben kifestőkönyv is. És ha nekiállok kiszínezni a rajzokat, sokkal inkább otthon érzem benne – ebben a térben – magam, s játszhatom akkor is, ha például a szüleimnek nincs idejük felolvasni. Azt gondolom, hogy azért is tetszik nekem ez a kötet, mert a versek legtöbbje tetszik. Egy hagyományos recenzióban most sorolni kellene a költői techné erényeit, az asszociációk frissességét, a játékosságot stb. – de ez nem a hagyományos recenzió. inkább elmondom, hogy nekem főleg az „állatversek” tetszenek, és legjobban a „púpos teve”.
Aztán azt gondolom, hogy nem tetszik az, hogy néhol „a költő nem elég felszabadult”. Mert oktatni és tanítani akar. És elhatározom, hogy az Én nem dicsekszem című verset nem olvasom el többé, mert csupán azt ismétli itt a költő, amit már rég elmondott a tanító bácsi, és amit már rég éreztettek velem a szüleim.
Végül azt gondolom, hogy talán a gyerekeket is meg kellene kérdezni, hogy milyen ez a kötet.
Legvégül pedig elolvasom mindezt, és azt gondolom magamban: hát ez nem valami jól sikerült recenzió. És pontot teszek a végére: íme. Ez a pont egy labda, gondolom.
FÜLÖP LÁSZLÓ ZSOLT

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék