Zsigmond Géza
Az eső
az eső zuhog – a madarak mégis
magasan repülnek.
szárnyuk suhog, tolluk hegyén
gyönggyé válik a csattogás…
hány ér feszül meg!
… sós víz gyülemlik arcomon.
megül e vájaton, mely szem –
s e lékben, mely néha száj
… néha dús ajkú némaság:
vad nélküli nyom.