Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1991. január, II. évfolyam, 1. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Lászlóffy Aladár

Lászlóffy Aladár
Európai ősz
Esik a fehér asztalokra,
esik az elmúlt nyár helyett;
kiült az ősz a teraszokra
kávézó turisták helyett.

Ázik a bronzszobor, a posta,
a kiterített fellegek.
Mister Szeptember, isten hozta,
kér whiskyjébe kis jeget?

Még egy-két nap, még egy-két ősz és
magától minden úgy lehűl,
magadba szállsz s a régi hőség
emléke fűt csak legbelül.

Tabula rasa
Szeretettel a kivándorlóknak
Valaha, több tízezer évvel ennek
előtte, amikor Amerikában
lassan kivirágzott a civilizáció,
Florida árnyas ligeteiben,
egy akadémia mélyén, a
könyvtárteremben szobatudósok
kiszámították, hogy a Föld
felületének Mengyelejev-táblázatán ,
egy egészen érdekes földrésznek is
helye van még. Nosza kijárták Washingtonban,
hogy Mister Ferdinand és First Lady
Izabella felszereltessen
három lélekvesztőt s egy
kalandor parancsnoksága alatt
nekivágjon a végtelen óceánnak

________________________________
A víz csendes volt, a Golf-áramlat
színén csak antik verslábnyi
hullámok izegtek s
a Sing-Singből
kegyelem útján toborzott legénység
háromszor fellázadt, mire
valaki lekiáltotta az
árbockosárból a megegyezés

szerinti jelszót: Föld! Föld!
Az ötletet valami ősrégi
krónikából vették ők is.
Mindig három hajó kell,
hogy valami megkerüljön
s aztán jótékony feledésbe
merülhessen az egész.

Mert még Neandervölgyben
az első barlanglakók,
akik ki se mozdultak szülő-
földjükről, megállapították,
hogy az emberiségnek
az úton a legjobb.

Lehunyt szemmel
Itt lakom most a nyugalomban.
idő, mely máskor sose jő,
pillanatok gyűlnek halomba:
idő, mely veszni bújt elő.

 
Mivelhogy ingertelen mégis,
emlékből élő idegek
álmában piros lesz a kék is,
egy kicsit lazítni lehet.

Piros minden: a csukott szemhéj
redőnyén úgy süt át a fény,
piros a belső, titkos szentély,
piros a máskor zöld remény.

Piros a szürke délutánból
cseppenként felszívódó csend;
lehet, a mélyén most is lángol,
mert más idő van idebent.

Koptatja fém-szívét az óra,
s nem éltet senkit sem vele,
az enyém nem tehet már róla,
egész világgal van tele.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék