Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1990. szeptember, I. évfolyam, 9. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 

Kányádi Sándor
KÉTSZEMÉLYES TRAGÉDIA
I. FELVONÁS
Szín: modern lakószoba, jobboldalt utcára nyíló hármas ablak, alatta hosszan könyvespolc, a jobb sarokban ugyancsak könyvespolc szemmagasságig, előtte íróasztal. A könyvespolc folytatásaként hátul kanapéágy, az ágy felöli részen lámpa, rádió-lemezjátszó. A bal sarokban csempekályha, baloldalt a másik ágy, lehet egyszerű dívány is. Balközépen az előszobából nyíló ajtó, az ajtón innen egy antik komód, a szoba közepén egyszerű, az egész teret betöltő szőnyeg. Két fotel között zsúrkocsi. Idő: tavaszi éjszaka. Csak az utcai lámpák világítanak be, ritkás, de annál hangosabb forgalom, taxik, teherkocsik zaja, fénye hasít bele a szoba homályába: amikor szétnyílik a függöny, az asszony a szemközti, a férfi a bal oldali fekhelyen, hálóingben, illetve pizsamában.
ASSZONY Nem alszol?
FÉRFI (kis csönd után) De.
ASSZONY Nem valami mélyen.
FÉRFI Ebben a zajban?
ASSZONY Mindig zaj van.
FÉRFI Zaj.
ASSZONY Nem tudsz aludni?
FÉRFI Ha folyton kérdezel?!
ASSZONY (felkönyököl, megnézi az óráját a vékony utcafénynél)
Több mint egy órája mind csak forgolódsz.
FÉRFI Álmomban forgolódom, megszokhattad. Különben vala-
hol olvastam, hogy a legmélyebben alvó is legalább
negyvenszer megfordul álmában anélkül, hogy tudna ró-
la. Ebben a lakásban meg nem csoda.
ASSZONY Ne tedd magad, nem aludtál. Én sem aludtam.
FÉRFI Akkor legfőbb ideje, hogy aludjunk. Szervusz.
ASSZONY Félsz?
FÉRFI Én?
ASSZONY Te.
FÉRFI Már megbocsáss.
ASSZONY Én megbocsátok, de te félsz.
FÉRFI Rémeket látsz?
ASSZONY Te is?
FÉRFI Hagyj aludni.
ASSZONY Én nem hagylak?
FÉRFI Te.
ASSZONY Bár úgy lenne. Félsz, csak nem mered bevallani.
FÉRFI Mi vagy te, vizsgálóbíró, mit kellene bevallanom?
ASSZONY Azt, hogy félsz.
FÉRFI Értsd meg, nem félek.
ASSZONY Füllentesz, barátom, füllentesz.
FÉRFI Te pedig rágalmazol.
ASSZONY No végre, hogy beismered.
FÉRFI Mit ismerek be?
ASSZONY Hogy félsz. Nem vetted észre?
Azzal, hogy azt mondtad, te pedig, azzal beismerted, hogy
a rágalmam nem alaptalan. Te pedig félsz.
FÉRFI (ingerülten) Gratulálok az éjszakai okfejtéshez.
ASSZONY Szóra sem érdemes. Én is félek, és nem is szégyellem.
(Elzúg egy nagyobb teherkocsi, az ablakok megremeg-
nek, a fényszóró végigmeszel a plafonon, csönd.)
FÉRFI Mitől félsz?
ASSZONY Amitől te.
FÉRFI Én?... ha félsz, akkor énekelj. Én amikor féltem, mindig
énekeltem.
(Fölkel, odamegy az asszony ágyához, meggyújtja a kis-
lámpát, cigarettát keres, rágyújt, az asszonyt is megkí-
nálja, az felül, rágyújt, a fényben nagyon megviseltnek
látszanak mind a ketten.)
Emlékszem, egyszer egy éjszaka az erdőben, hétéves le-
hettem, elkapott a vihar, csattogott az ég, villámlott, sza-
kadt az eső, behúzódtam egy odvas fába és torkom sza-
kadtából énekeltem; de ezt már hallottad, mit ismétel-
jem.
ASSZONY Hallottam, persze, sőt olvastam is:
„Éjjel az erdőn félelmemben hol sírtam, hol meg éne-
keltem.” De nem árt, ha mások is hallják.
FÉRFI Kik mások?
ASSZONY A falak.
FÉRFI (körülnéz)
ASSZONY A füleiket keresed? Az egyik parasztregényben olvastam,
hogy aszongya: Pszt, itt még a fazéknak is füle van.
FÉRFI Ne ízetlenkedj!
ASSZONY Én? Hát van ennél nagyobb ízetlenkedés, mint amikor
a falaknak valóban fülük van?
FÉRFI Metafora.
ASSZONY (kibújik az ágyból, pongyolát kanyarít magára, kerin-
gőzve) Fora, fora, metafora: álomszép. Senkinek ilyen
jó kedve nem volt még.
(Megáll a férfi előtt.)
Szeretem, hogy ilyen nyugodt vagy.
FÉRFI Nyugodt éppen nem vagyok, de... (Suttogóra fogja a
hangját.) Két napig, azt mondta az öregasszony?
ASSZONY Két huszonnégy óráig, hogy precízek legyünk.
FÉRFI És hova vitték őket?
ASSZONY Azt nem kérdeztem.
FÉRFI És négy kőműves?
ASSZONY Négy kőműves. Kétszer huszonnégy óráig. Nyilván pi-
hentek is közben.
FÉRFI Szellemes vagy. Hülyeség. Minek kell ahhoz kétszer hu-
szonnégy óra.
ASSZONY Jó munkához idő kell.
(Szomorúan megsimogatja a férfi fejét, és szív egy hosz-
szat a cigarettájából, majd elnyomja.)
FÉRFI Megérünk mi ekkora cécót?
ASSZONY Úgy látszik.
FÉRFI És honnan tudhatták, hogy elutazunk?
ASSZONY (lemutat a padlóra) Az öregasszonytól. Még a postaláda
kulcsát is rábíztuk.
FÉRFI Ez is a te ötleted volt.
ASSZONY Helyben vagyunk. Én vagyok a hibás.
FÉRFI Hibás?
ASSZONY Sőt, egyenesen bűntárs. Különben honnan tudhatták vol-
na meg, hogy itthagyjuk nyugalmas otthonunk.
FÉRFI Nyugalmas otthonunkat. Azt. De mit ülünk fel ennek
a pletykás vénasszonynak, mire fel húz így hozzánk, a-
zokért az apró-cseprő kölcsönökért?
ASSZONY S mert gyűlöli a vejét, a kapitányt, aki veri őt is, meg
a lányát is. Nem hallottad elégszer?
FÉRFI Ha veri, veri, az ő baja, nálánál intelligensebb férfi is
hány van, aki veri a feleségét, csak amennyit én tudok
s láttam, különben is a mesterségével jár. Gyakorol.
ASSZONY Gyakorol?
FÉRFI Mit kell ezen csodálkozni? Az operaénekes is (Bokszol,
a fejével a szomszéd lakás felé int.) folyton áriázik, a-
mikor itthon van. (Nevetnek.)
FÉRFI De mit akarhatnak? Mi a célja? Kinek mi köze, hogy
én, hogy mi itthon... Rettenetes. Nem értem.
ASSZONY Ki érti?
FÉRFI Nahát én ennek a végire járok.
(Föláll, odamegy a falhoz, megkopogtatja néhányszor,
belesápad.)
Te, ez üreset koppan, várj csak!
(Kimegy. Az asszony is fölkel, a pongyolát magára ölti,
haját hátrasimítja, újabb cigarettára gyújt, megindul a
lemezjátszó felé. A férfi bejön, kezében kalapács, csa-
varhúzó s effélék, nekigyűrkőzik, s elkezdi kopogtatni
a falat. Az asszony feltesz egy lemezt.)
Mit csinálsz?
ASSZONY Legfőbb ideje, hogy énekeljünk.
De vagyunk annyira emelkedettek, s megengedhetjük
magunknak, hogy ijedtünkben egy rangos muzsikus é-
nekeljen helyettünk.
(Felhangzik Bartók: Zene cselesztára, húros és ütőhang-
szerekre... című darabja. A férfi elkezdi halkan kopog-
tatni a falat, a börtönmorzékhoz hasonló kopogással, meg-
megáll, fölméri tekintetével a szobát, többször is föláll
az ágyra, aztán a másikra, a komódra lehasal, a par-
kettszegő léceket vizsgálja. Van benne valami komikus.
Az asszony feszülten nézi egy darabig, felerősíti, majd
lehalkítja a lemezjátszót, majd ő is kopogtatni kezd. Sut-
togva beszélnek, s ha lejárna közben a lemez, újra in-
dítja.)
FÉRFI Gyere csak, itt... (Kopog.) most meg itt. Hallod a kü-
lönbséget? (Az asszony nemet int.) Nem ott, itt, figyeld
csak, üres, hallod? Üres. Add csak a csavarhúzót! (Köz-
ben egy tenyérnyivel odább kopog.) A fenébe, itt is üres.
De itt teltebb, hallod?
ASSZONY Csakugyan, de hallgasd csak, itt is.
(Zavartan állnak.)
FÉRFI (Az ágyon a szemközti falat kopogtatja.) Ez az! Figyeld
csak.
ASSZONY Ugyanaz, mint az előbb.
FÉRFI (Leteszi a szerszámot, megtörli a homlokát.) Szisztema-
tikusabbnak kell lennünk. Hozz valami krétát vagy ce-
ruzát.
ASSZONY Csak nem akarod összefirkálni az egész falat! Nemrég
festettünk.
FÉRFI Az most nem számít, még mindig jobb, mintha kibonta-
nám. Meg kell találnunk. Türelemmel, logikával, kizá-
rásos alapon. A gyanús helyeken megjelöljük, majd
szűkítjük a leggyanúsabbra, s azt kibontjuk.
ASSZONY Van ennek értelme?
FÉRFI Meg kell találnunk!
ASSZONY És ha megtaláljuk?
FÉRFI Elrontjuk. Hozz ragasztót, és tépj papírt (Szinte dia-
dallal.) Inkább rajzszeget, még jobb!
ASSZONY Minek?
FÉRFI Kréta helyett. Nem marad nyoma.
ASSZONY Hozhatok de... Csak nem akarod a parkettet is felszed-
ni?
FÉRFI Miért ne? De add már ide azt a rajzszeget.
(Az asszony kimegy. A férfi szinte vadászszenvedéllyel,
poloskavadász szenvedéllyel méregeti a falat, leakasztja
a képeket. Jön az asszony. Kezdődik újra az egész, most
már higgadtan, de egyre növekvő szenvedélyességgel. A-
raszonként sokasodnak a jelek, kis lobogók, lehetőleg szí-
nes papírból, mint egy hadászati térképen. Az asszony
gépiesen tépdesi a papírcsíkokat, adogatja, közben a le-
mezjátszóra is figyel. A férfi konokul lobogózza a falat,
kopog, hallgatózik, rajzszegez. Az asszony föltekint, meg-
látja a falat, és kitör belőle a nevetés. A férfi sértődötten
megfordul, leszáll az ágyról, megszemléli művét, legyint
egyet, és ő is elkezd nevetni, majd hirtelen a másik ágy-
ra, a komódra hasal, ott kopog, s valami keserű remény-
telenséggel, de tiszta szívből nevetve.)
FÉRFI Én marha! Hát az egész ház üreges téglából van. Még jó,
hogy nem kezdtem el vésni.
ASSZONY Mégiscsak bölcs stratéga vagy. Előbb a plánum, s csak
azután neki a várnak. Jól néz ki, mi?
FÉRFI (Miután kinevette magát, keserűen.) Jól nézünk ki. Most
aztán hol a nyavalyába keressük?
ASSZONY Most már sehol, jobb, ha lefekszünk. Hátha megálmodjuk
a fészkét.
FÉRFI Megálmodjuk, az biztos. Adj valami innivalót.
(Az asszony a könyvespolc aljából üveget, poharat szed
ki, tölt, rágyújtanák, isznak. A lemez elhallgat, csönd
lesz, s a csöndbe bedörömböl az utcazaj, majd kevés sü-
ket csönd után.)
ASSZONY Hátha egyszerűen a telefonban van...
FÉRFI Akkor miért a kétszer huszonnégy óra?
ASSZONY Meg a négy kőműves.
FÉRFI (keserűen) Elterelő hadművelet. De a telefonnal mon-
dasz valamit. Emlékszel, milyen könnyen kaptuk? Pár
hónap alatt. Még irigykedtek is ránk, akiknek évek óta
bent volt a kérvényük.
ASSZONY De akkor minek a négy kőműves.
FÉRFI Hogy nehezebb legyen kitalálni.
ASSZONY (nevet)
FÉRFI Van is min nevetned.
ASSZONY Hát nem nevetséges? Arra gondoltam, milyen jól szóra-
kozhatnak most rajtunk, kivált, ha még látnak is, nem-
csak hallanak?
FÉRFI Látnak?
ASSZONY Miért ne láthatnának, ha már ekkora áldozatot hoztak,
hogy négyen kétszer huszonnégy óráig. Kis kamerákat
pötyögtethettek el: a csillárba, az egérlyukba vagy ép-
pen a rádióban. Nézd csak a varázsszemet, mintha ka-
csintana. (Tölt és iszik.) Óriási élményben lehetett ré-
szük, amikor ott láttak téged az ágyon borzosan. (Meg-
simogatja a férfi fejét.) és pizsamában, amint nekitü-
zesedve, hamisítatlan poloskavadász-szenvedéllyel föl-
lobogóztad a falat.
(Nevetnek, a férfi iszik.)
FÉRFI Rettenetes. Nevetünk, nevetünk, de engem ez megaláz.
ASSZONY Gondolod, hogy engem fölmagasztal?
FÉRFI (mintha nem is hallotta volna.) Rettenetes, rettenetes.
ASSZONY Miért volna rettenetes? Ez a divat.
FÉRFI Divat?
ASSZONY Nem te mondtad a minap, hogy New Yorktól Moszkváig
ez a divat, hogy még maga az államelnök sem tudhatja,
ki és mikor...
FÉRFI De mégiscsak rettenetes, hogy itthon, ebben a vacak la-
kásban sem lehet nyugtom. Rendben van, megtudhatják,
hogy itthon is rendes ember vagyok, de ahhoz kinek mi
köze, hogy mit csinálok az ágyban? Egy japán hadifogoly
is szabadabb nálam. Meglesni az embert meztelenül!
ASSZONY Nem biztos, hogy látnak is, azt csak úgy mondtam. A
kamerával, egyelőre csak hallanak téged.
FÉRFI Csak ne ironizálj.
ASSZONY Te meg ne karikírozz.
FÉRFI Én? kit?
ASSZONY Te, magadat. Nem veszed észre, hogy folyton csak egyes
szám első személyben beszélsz? Hogy én, hogy engem...
FÉRFI Mert nekem felelősségérzetem van. Nem tudnám elvi-
selni, ha valaki miattam, aki idejön, bajba jusson, csak
azért, mert jár a szája, itt.
ASSZONY A te házadban, ugye?
FÉRFI Ig...
ASSZONY Ha nem vetted volna észre, itt ketten lakunk, persze a
te házadban, de mégiscsak ketten. Esetleg engem is
megalázhat ez az egész, nekem is lehet felelősségérzetem,
ha nem is szavalok róla, ha... (Már-már elsírja magát,
reszkető kézzel cigarettára gyújt.)
FÉRFI (elröstelli magát) Igazad van, ne haragudj, na. Megszok-
tam, a foglalkozásommal jár, hogy mindig egyes szám
első személyben beszéljek az emberiségről. Na, mossuk
le a gyalázatot
(Tölt mindkettőjüknek, visszaül mellé az ágyra. Szemben
ülnek a nézőkkel.)
ASSZONY Megbocsátok, ha elmondod a japánt.
FÉRFI Miféle japánt?
ASSZONY Hát azt a foglyot, akinek jobb, mint nekünk. Hadd tud-
jam, mire vágyjam.
FÉRFI Példaadó história. A múltkor mesélte egy illető, aki va-
lahol Grúziában volt hadifogoly, hogy hoztak egyszer a
lágerükbe valami japánokat, egy zászlóaljnyit.
ASSZONY A lényeget mondd!
FÉRFI Már megint rekcumozol?
ASSZONY (hozzábújik) Muszáj.
FÉRFI Szóval, a japánok csak a tisztjeiknek voltak hajlandók
engedelmeskedni. Nem engedték elvenni se az ünneplő
ruhájukat sem az óráikat. Amikor meg a hátizsákjukban
próbáltak turkálni az oroszok, majdnem ölre mentek ve-
lük. Egy apró tiszt, aki tudott oroszul, megérttette, hogy
ahhoz nincs joguk, mert hátha szerelmes levelet őrizget-
nek a hátizsákban. És hivatkozott a Genfi Egyezmény-
re, meg mit tudom én, mire.
ASSZONY S nem engedték?
FÉRFI Az illető, aki szemtanú volt, azt mondja, nem.
ASSZONY Ez igen. Aztán mi lett velük?
FÉRFI Két hét múlva hazaengedték őket, mert a koszt sem íz-
lett nekik. Rizst követeltek, de nem volt. Erre éhség-
sztrájkba kezdtek. Megijedt a táborparancsnokság, te-
herautókat indítottak a kolhozokba rizset rekvirálni, de
nem sokat kaphattak, erre két hét múlva hazaenged-
ték őket.
ASSZONY Imponáló história.
FÉRFI Az. (Fenékig isszák a poharakat, hallgatnak. A férfi föl-
áll, járkálni kezd.)
De nézzük meg okosan és józanon, kik és miképpen tur-
kálnak a mi hátizsákunkban.
ASSZONY Józanon? (Fölemeli az üveget, mutatja, mennyi fogyott
belőle, majd elindítja a lemezjátszót.)
FÉRFI (legyint) Józanul, mert én nem is érzem. Vagy legalább
hisztériamentesen. Mit mondott az öregasszony?
ASSZONY Neked kezdte.
FÉRFI Engem megállított az utcán, s azt mondta: Jaj, drága,
maguk ne beszéljenek még a lakásukban sem. Tovább?
ASSZONY Erre én, amikor visszahozta a Jókait, megkínáltam pá-
linkával. Egyébként isteni huzata van.
FÉRFI Most én mondom, hogy a lényeget.
ASSZONY Elkezdtem kérdezgetni az unokákról, a lányáról, míg el-
jutottam a vejéig, a kapitányig, akinek legfőbb dolga,
mióta visszajöttünk a szabadságról, meglesni: ki jön hoz-
zánk, s ha megbizonyosodott, bevonul a szobájába, s az
ajtót magára zárja.
FÉRFI S a négy kőműves? Azok mikor jöttek?
ASSZONY Elutazásunk másnapján. A családot elköltöztették.
FÉRFI Kétszer huszonnégy órára.
ASSZONY Pontosan. Hogy hova, nem kérdeztem, s a vénasszony
nem is mondta. Náluk ki is festették a lakást ez alka-
lommal, pedig egy hónappal ezelőtt festettek.
FÉRFI Könnyelműség volt elsietni, várhattak volna még egy
hónapot. Ezek szerint nem is kőművesek voltak, hanem
szobafestők. Alapvető különbség. A meszelő mégsem va-
kolókanál.
ASSZONY De a vénasszony azt mondja, kőművesek voltak. Ismeri
őket. Véső, vasbot, meg kanál is volt náluk. Még ott is
felejtették az egyik vasbotot, egy hét múlva vitte el
egyikük.
FÉRFI Szóval a pasas szimatol. Bevonul, bezárkózik és hallga-
tózik. De hogyan? Megkérdeztem egy-két szakembert.
Azt mondják, nem lehetetlen, csak nagyon költséges. Nem
érünk mi annyit. Az egyik azt mondta: Bagatell, egy
jól elhelyezett mikrofon, és kész.
ASSZONY Ami lehet a telefonban is, mert én is megkonzultáltam
egy-két szakembert. Az egyik azt mondta: drága nagy-
ságos asszonyom, megteszi maga a telefon mikrofonja is,
csak egy szál, egy vékonyka szál kell, és kész. A telefon
nyugalmi állapotában is fülel.
FÉRFI Zseniális. És én majdnem szétszedtem a lakást.
ASSZONY Először is még nem szedted szét, csak föllobogóztad. A
telefont már említettem. Különben meg rettentő álmos
vagyok, és nem is értek a technikához.
FÉRFI Hát akkor ki ért, ha te nem? Egy kémnő veszett el ben-
ned. A telefon. Óriási! De hol a telefon?
ASSZONY A pokrócban, nehogy meghűljön ott az ablak alatt.
FÉRFI (odamegy az ablak alatti könyvespolchoz) Hát ezt mikor?
ASSZONY Már napok óta úgy alszik szegény, csak te nem vetted
észre. Azt mondták, be kell bugyolálni. Hát bebugyo-
láltam a Bébit, mert azóta így nevezem.
FÉRFI Bébi! Bébi! Zseniális! Mondd, nem te vagy a titokzatos
Nagyfőnök, a Láthatatlan Kéz, akitől rettegünk?
ASSZONY Én csak egy nagyon fáradt és álmos feleség vagyok, aki-
nek van egy hisztérikus ura, aki mindig egyes szám első
személyben beszél az emberiségről.
FÉRFI Könnyű neked. Te kitáncolod magadból. Valakinek szó-
nokolnia is kell. Na, erre iszunk egyet. És főzz egy ká-
vét gyorsan.
ASSZONY Most? Megőrültél? Éjjel kettőkor?
FÉRFI Most-most. Kezemben érzem a fület. Na menj, és főz-
zed a kávét. Le kell vizsgáztatnunk a Bébit. (Az asszony
kimegy a konyhába, a férfi kinyitja a könyvespolc
szekrényes alját, magnetofont szed elő, keresgél a sza-
lagok közt. Betölti a magnetofont. Odamegy a telefon-
hoz, kibugyolálja, majd gondosan visszacsomagolja. Meg-
tapogatja.) Na, Bébi, most készülj!
(A lemezjátszót is újra elindítja, cigarettára gyújt, föl-
le járkál a szobában, kiszól.)
Kész a kávé? (Azonnal – hangzik a válasz. Lehúzza az
ágyról a plédet, s a magnó mikrofonját bebugyolálja. Be-
jön az asszony a kávéval.)
ASSZONY Hát te meg mit akarsz megint? S mért öltöztetted be
a magnót?
FÉRFI Pszt! (A telefonra, a magnóra, majd a padlóra mutat.
Rággyújt, leülnek mindketten kávézni. Két fotelban,
közreveszik a magnót.) Most kipróbáljuk, hogy mire ké-
pes egy mikrofon, mert te ugyan bekötözted, de hátha
úgyis életképes. Itt a magnó, beöltöztettem a mikrofont.
Lássuk, mit tud, mennyit ér az elővigyázatosságod?
ASSZONY Ezt hogy érted?
FÉRFI Én úgy, hogy ha megittad a kávét (Bekapcsolja a mag-
nót, anélkül, hogy az asszony észrevenné.) ...hogyha
megittad a kávét, majd mesélsz, vagy mesélek valamit.
De nézzük csak!
(Visszapergeti a szalagot. Magnetofon: Hogyha megittad
a kávét, majd mesélsz, vagy mesélek valamit... Mind-
ketten elképednek.)
Lady, a Bébi fittyet hány a pólyára. Meg se kottyan neki.
ASSZONY Fantasztikus!
FÉRFI Úgy érted, minden képzeletet fölülmúl?
ASSZONY Úgy...
FÉRFI Na, akkor menj ki szépen az előszobába, lássuk onnan.
Mert a Bébit is majd ki fogjuk költöztetni, de előbb
kipuhatoljuk, hogy onnan mit tud.
ASSZONY De mit csináljak az előszobában?
FÉRFI Húzd be szépen magad mögött az ajtót, és mondj va-
lamit.
ASSZONY Mi mondjak?
FÉRFI Akármit. Egy verset, hogy stílusos legyen.
Mondjuk azt:
Számon tarthatják, mit telefonoztam,
mikor, miért, kinek,
aktákba írják, miről álmodoztam,
s azt is, ki érti meg?
ASSZONY Megőrültél?
FÉRFI Még nem. Menj csak, húzd be az ajtót, és mesélj, amíg
látsz ma itt fehérek közt egy európait.
(Az asszony kimegy, behúzza az ajtót.)
Kezdheted. (Elindítja a magnót.)
ASSZONY (halkan kezdi) Itt van az ősz, itt van újra...
FÉRFI Hangosabban egy kicsit!
ASSZONY (emeltebb hangon szavalja)
„Itt van az ősz, itt van újra,
s szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem, de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Onnan nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
FÉRFI (figyeli a magnó varázsszemét, majd elkattintja, kezdi
visszapergetni) Köszönöm, bejöhetsz.
Az asszony bejön, kíváncsian közeledik a magnetofon-
hoz. „Itt van az ősz, itt van újra...” A férfi erősít, a mag-
netofon szinte harsogja a verset. Végighallgatják az egész
felvételt, majd a férfi elkattintja a magnót.)
Csodálatos! Na, mit szólsz hozzá?
ASSZONY Rettenetes.
FÉRFI Én is azt mondtam még az elején, amikor felköltöttél.
ASSZONY Ugyan már, nem aludtál.
FÉRFI Hát nem. Ezért nem aludtam. Tölts még egy pohárral,
de engedd meg szegény Bartóknak, hogy végre lehuny-
hassa a szemét. Be vagyunk kerítve, Madam. De miért,
mi végre? Mi a bűnünk? (Majd kicsit elgondolkozva.) „S
hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét.” A mi bű-
nünk még hagyján, de aki idejön.
ASSZONY Ne jöjjön ide senki.
FÉRFI Könnyű ezt mondani, de nehéz megmagyarázni. Mit mon-
dunk? Leprások vagyunk, vagy mi? Hát ez olyan dolog,
hogy még közhírré sem lehet tenni. Azt a hétszentségit
még annak is, aki kitalálta. Kitalálta? A kínaiaknál már
kétezer évvel ezelőtt is úgy volt megszervezve a társa-
dalom, hogy minden tíz embernek volt egy jelentője,
de nem lehetett tudni, melyik a tíz közül. A technika
csak segédeszköz. Feküdjünk le szépen, és legjobb lesz,
ha nem is szuszogunk. Vagy fene tudja, hátha éppen az
lesz gyanús. (Szótlanul kibugyolálják a telefont, vissza-
terítik a takarót az ágyra, bebújik ki-ki a maga ágyába.)
ASSZONY De mit tehetnek? A magnószalag tudtommal nem bi-
zonyíték.
FÉRFI Mire? A zsarolásra? (Legyint.)
ASSZONY (mielőtt eloltaná az olvasólámpát) Te, van egy ötletem.
FÉRFI Gazdag vagy.
ASSZONY Ne hülyéskedj. Mi lenne, ha a Bébit kiraknók az utcára?
FÉRFI Úgy gondolod, valakinek a fejére?
ASSZONY Ne szamárkodj, csak a párkányra.
FÉRFI Mondasz valamit. Kitesszük a párkányra, és rácsukjuk
az ablakot. Illetve kicsukjuk. Nagy öröm, hogy mi is
csukhatunk. (Fölkel, odamegy a telefonhoz.) Felöltözve
vagy meztelenül óhajtod?
ASSZONY (fél könyökön az ágyból) Csupaszon, hátha huzatot kap.
FÉRFI (kihámozza a pokrócból, megforgatja a telefont zsinór-
jánál fogva, s a hallgatót is kézben tartva lelógatja un-
dorral, mint egy dögöt. Kinyitja az ablakot, kihelyezi a
párkányra.) Te, ez még lecsúszik. Lógni fog a zsinegjén,
s reggel rajtunk nevet az utca, hogy a telefonunk ön-
gyilkos lett. De van itt ész. Leeresztem a rollót, s így
kalitkában csücsül a Bébi. Olykor-olykor morzsát is hin-
tünk neki, nehogy éhen vesszen. (Rövidre fogja a hu-
zalt, majd rácsukja az ablakot.)
Na, ez megvolna. (Kezét porolja, mint aki piszkos mun-
kát végzett.) Gratulálok, kitűnő ötlet volt.
ASSZONY Vajon?
FÉRFI Csak nem azt akarod mondani, hogy még onnan is hall-
gatózhat. Még az ember is megsüketülne, ha mindig ott
csücsülne a zajban.
ASSZONY A telefon nem ember.
FÉRFI Azért tudunk túljárni az eszén.
ASSZONY Vajon túljártunk?
FÉRFI Nézze, asszonyom, én kételkedő elme vagyok, de azt a-
zért nem merném föltételezni, hogy őkegyelme a Bébi
abból a káoszból, amibe löketett, még képes volna befe-
lé hallgatózni. Az ötlete, asszonyom, amint már mon-
dottam, zseniális. S engedje meg, hogy hódolatom jelé-
ül önnél tölthessem az éjszakát.
ASSZONY Vajon? (Az ablak felé mutat.)
FÉRFI (megáll a szoba közepén, hangnemet változtat) Lehet-
séges volna? A hétszentségit! Próbáljuk ki! (És, ha le-
het, még nagyobb szenvedéllyel, mint az elején, mun-
kához lát.) Te csak maradj az ágyban. (Az ablak felé vi-
szi a magnót, kinyitja az ablakot. Berepül egy légy. Kör-
berepüli a színt. Mindketten tekintetükkel, mozdulatuk-
kal hitelesítik jelenlétét. Az asszony lábujjhegyező balet-
tes mozdulatokkal követi útját, de lehet groteszkül föl-
erősített hang effektussal is nyomatékosítani, a férfi áll,
az asszony próbálja elkapni.)
FÉRFI „Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te
ágyasházadban is gonoszt a hatalmasnak ne mondj: mert
az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is be-
vádolná a te beszédedet.”
ASSZONY (megáll, elneveti magát) Hát ezt meg honnan veszed?
FÉRFI Prédikátorok könyve tizedik rész, tizenhetedik vers, eny-
hén alkalmazott fordításomban.
ASSZONY (újabb légyvadászatra lendül, s egy ügyes mozdulattal el-
kapja a szárnyas állatot. Kipöccinti az ablakon. Kölnit
dörzsölget szét a tenyerében.) No, ez már nem vádolja
be a te beszédedet.
FÉRFI Gratulálok. Remekeltél.
ASSZONY Kösz.
FÉRFI Már régóta meg akartam kérdezni, hogy tettél szert er-
re a rendkívül magasszintű légyfogó ügyességedre.
(Nevetnek.)
ASSZONY Az élet, egy kiskacsa...
FÉRFI Réce, az a régebbi, finnugor örökség, vagy legalábbis
török, oszmán török. A kacsa szláv jövevényszó.
ASSZONY Na jó, legyen réce. Egyszer még kislány koromban is-
kolából jövet egy néni gyönyörű kis... (A férfira néz,
hogy nem fog hibázni.), gyönyörű kis récefiókákat árult
egy kosárban a piac sarkán. Összekotortam pár fillérkét,
a néni rám mosolygott, s a kezembe babusgatott egyet
közülük, ingyen. Boldogan vittem haza. Nagy volt az
öröm. Fészket csináltunk neki apu egy régi kalapjából.
Mindenféle finomsággal próbáltuk etetni. Anyu még te-
jet is töltött neki, de Tihamér, nem tudom, miért, mind-
járt annak kereszteltem, pedig azt sem tudtuk, fiú-é vagy
lány, Tihamér búskomor lett, és az égvilágon semmit
el nem fogadott tőlünk. Lakott a harmadik szomszédban
egy vadász bácsi. Elhívtuk, adjon tanácsot. Hát ez egy
kis vadkacsa. Ő kacsát mondott. Ez csak vízben tud táp-
lálkozni, és csak szúnyogot vagy legyet eszik. Betettük
egy mosdótál vízbe, és elkezdődött a légyfogás. Elkap-
tuk a legyet, bedobtuk a vízbe, ő meg egyből benyelte.
De az étvágya nagyobbnak bizonyult, mint a légykészle-
tünk. A szomszédok legyeire is hamarosan rászorultunk,
a végén már az egész utca legyet fogdosott Tihamérnak,
aki szemlátomást nőtt, gyarapodott, a mosdótálból a mo-
sóteknőbe helyeztük át az ebédlőjét. Lassan aztán, sze-
rencsénkre, a tengeridarát is hajlandó volt elfogadni, de
azt is csak a vízre szórva. Egyre gyönyörűbbé serdült.
Ott totyogott körülöttünk a konyhában, az udvaron; vad-
réce nyelven s fölpillogva biztatta aput gilisztaásásra,
mert a végén azzal kellett a húsadagját fedeznünk. Hát
innen a légyfogó rátermettségem.
FÉRFI Aztán mi lett vele?
ASSZONY Megnőtt, megférfiasodott. Mert kiderült közben, hogy
valóban hímnemű. Ősz jöttével egyre sűrűbben kezdte
nézni az eget. Alkonyattájt egyre szaporábban, egyre
hangosabban kiabált föl a magasba szálló rokonság felé.
Szárnyait próbálgatta. A bácsi azt tanácsolta, ha meg
akarjuk tartani, nyessük meg a szárnyát, különben el-
repül az övéivel.
FÉRFI S megnyestétek?
ASSZONY (nemet int) Elszállt egyik estefelé. Körözött egyet-kettőt
a ház fölött, még mondott valamit vadrécenyelven, talán
köszönetet. Elrepült. És én hetekig sirattam. Sirattuk.
FÉRFI Szabad lett, mint a madár. Érdekes, a holland nyelvben,
egy fiatal holland költő mondta, a madárszabadság tör-
vényen kívüliséget jelent, szabad vagy, mint a madár,
bárki megfoghat, lelőhet, lépre csalhat. Ezt jelenti. A
mi nyelvünkre talán úgy fordítható: szabad vagy, mint
a madár – senki se véd. (Észbe kapva.) No, de folytas-
suk a madárszabadságot. (A telefon mellé kilógatja a
mikrofont az utcára, majd újra becsukja az ablakot. Az
asszony eközben csak úgy fekve, elindítja halkan a le-
mezjátszót.) Még ezt is?
ASSZONY Mindent bele.
(Az utcáról élénk autóburrogás, surrogás.)
FÉRFI Szerencsés véletlen, most jött be a gyors. Megélénkült
a taxiforgalom. Kitűnő hangellátás. Kezdhetjük.
ASSZONY Mit kezdjünk?
FÉRFI A szöveget.
ASSZONY (halkan) De valami közömböset kellene, hátha ezt is
veszi a Bébi.
FÉRFI A legközönségesebbet. Káromkodni is lehet.
ASSZONY Te, ebből nem lesz valami baj, ha, teszem azt, az egész
kísérletünket kihallgatják?
FÉRFI Mi az úristen bajunk lehetne?
ASSZONY Jó-jó, csak ne káromkodj.
FÉRFI Márpedig valami olyasmit kell, ha már ragaszkodsz a
közömbös szöveghez. Az úristen már biztosan régóta nem
figyel az effélékre.
ASSZONY Rögtönözzünk valami veszekedést.
FÉRFI Ha ez sokáig így megy, nem lesz nehéz.
ASSZONY Úgy értem, emeltebb hangon beszéljünk.
FÉRFI Hát akkor emeld, mert indítom.
ASSZONY (szünet, gondolkodik. Majdnem kiáltva.) Mit főzzek hol-
nap ebédre?
FÉRFI (halkabban) Főzz, amit akarsz.
ASSZONY (suttogva) Hangosabban, mintha veszekednél. (Majd
hangosabban.) Azt főzök, amit te akarsz.
FÉRFI (most már ő is hangosan) Legyen az, amit te akarsz.
ASSZONY Amit te akarsz.
FÉRFI Amit te akarsz.
ASSZONY Amit te akarsz, amit te akarsz.
EGYÜTT Ahogy te akarod, ahogy te akarod, ahogy te akarod.
FÉRFI Stop! Elég! (Visszapergeti a szalagot. Kényelmesen ki-
nyitja az ablakot, gondosan beveszi a mikrofont, majd
újra visszacsukja az ablakot, de előbb még eligazítja a
párkányon a telefont, a redőnyt is szorosabbra engedi.
Leül, tempósan, mint aki biztos a dolgában. Mielőtt elin-
dítaná a magnót, rágyújt.)
Na, most ugrik a majom a vízbe.
(Az asszony is már ül az ágy szélén, vállra vetett pon-
gyolával. A férfi még mindig nem indít.)
ASSZONY Indítsd már el.
FÉRFI (slukkol egy nagyot és elindítja a magnót: fölerősíti.
Magnetofon: rettentő autóburrogás, surrogás, mintha a
szobában száguldanának. Fékcsikorgás, majd távoli ku-
tyaugatás.)
ASSZONY Csöndesítsd egy kicsit, mert megsüketülünk.
FÉRFI (csöndesíteni akarja) Na látod, semmi, csak a nagy for-
galom, meg a külváros kutyái.
(Ebben a pillanatban a burrogásból és a kutyaugatásból
felhangzik: Mit főzzek ebédre? A férfi erősít, majd tisz-
tán, érthetően, az erősítéstől majdnem sikoltóvá érde-
sedve: Azt főzök, amit te akarsz. Legyen, amit te akarsz.
Ahogy te akarod, ahogy te akarod. Kutyaugatás, motor-
burrogás, mint amikor a németek üldözték a szökevé-
nyeket. A férfi és az asszony egymás mellett állnak döb-
benten. A szalag már üresen sistereg. Az asszony zokog-
ni kezd. A férfi gyámoltalanul s halálsápadtan próbálja
vigasztalni. Egy ideges mozdulattal elzárja a magnót. Ha-
talmas csönd. Csak az asszony el-elcsukló zokogása hal-
latszik.)
FÉRFI Nem, ez mégsem lehet... Ne sírj! (szinte üvöltve) Tán-
colj! Táncolj! Csak a tánc. Ezt már csak te tudod belő-
lünk kitáncolni. (Elindítja a lemezjátszót, feldübörög a
Zene cselesztára...)
ASSZONY (mint a tébolyult, hátradobja a haját, leejti válláról a
pongyolát és táncolni kezdi a félelmet, s a függöny las-
san összemegy.)
II. FELVONÁS
Szín: ugyanaz a szoba, pár nappal később. A telefon kis, párnázott, cipzárral járó zsákban. A bútorzat néhány konyhaszékkel, ülőalkalmatosságként földre dobott párnákkal bővítve. Középen zsúrkocsi, üveggel, poharakkal, kávészcsészékkel. A komódon, a könyvespolcon is itt-ott poharak, csészék. Látszik, hogy vendégek voltak. Éjfél felé jár. Az asszony és a férfi szótlanul rendezgetnek: nagyon kimerültnek, sápadtnak látszanak. Húzzák-halasztják a szót, közömbösek próbálnák lenni. Az asszony többször kimegy, majd bejön. Szinte egyenként billegeti ki az edényeket. A férfi is nagyon húzza az időt. Nem mernek egymás szemébe nézni. Végül az asszony megszólal, hangja fakó.
ASSZONY A székeket, légy szíves...
FÉRFI (szinte hálásan, amiért nem neki kellett kezdenie) A
székeket, hogyne, persze... (Sürögni-forogni kezd.) Csak
hagyd a foteleket, majd én... Csak előbb a székeket ki-
viszem. (Már viszi is.)
ASSZONY (megértő mosollyal, kiindul ő is egy tálcányi mosatlan-
nal. Az ajtóban szinte összeütköznek. Egy villanásnyit
egymásra néznek.) Azért nem hajt a tatár.
FÉRFI (mint akit rajtakapták) Bocsánat.
ASSZONY Megbocsátok, ha az ablakot is kinyitod.
FÉRFI Az ablakot, persze. (Szinte ugrik, de aztán elröstelli ma-
gát, és megáll, még inkább leáll. Az asszony most hosz-
szan időzik a konyhában. A férfi áll a szoba közepén,
szemben a nézőtérrel, mereven előrenéz, és elkezdi fél-
hangosan fütyölni, méghozzá hamisan, azt a népdalt,
hogy: Sej, búra termett idő...)
ASSZONY (be) Ma még a szokásosnál is hamisabban fütyülsz.
FÉRFI De lelkesen.
ASSZONY De még milyen lelkesen. Még az ablakot is elfelejtetted
kinyitni, pedig...
FÉRFI Pedigebb.
ASSZONY A legpedigebb. (Odamegy, kinyitja az ablakot, a telefont
lóbálja.) Hát ezzel mi legyen?
FÉRFI Bánom is én. Dobd ki, vagy tépd ki a fülét. Most már
úgyis mindegy. Hadd pihenjen. Rászolgált.
ASSZONY (szétnéz) Aránylag rend van.
FÉRFI Rend. Hogy is mondta Chaplin a Diktátorban, amikor
Mussolini feleségével táncolt?
ASSZONY (a diktátort utánozva) Nagyon jó. Jó. Elég jó. De hogy
jut most az eszedbe?
FÉRFI A rendről. A házi rendről. Mind megitták a kávét?
ASSZONY Meg.
FÉRFI Az innivalót is?
ASSZONY Azt is.
FÉRFI Egészségükre. Egy kortyot sem hagytak?
ASSZONY Abból, amit elétettél, nem.
FÉRFI És abból, amit eldugtál?
ASSZONY Azt mind egy cseppig meghagyták.
FÉRFI Igazán?
ASSZONY (előhúzza az üveget a könyvespolc aljából) Voilà! (Tölt.)
FÉRFI Igazi védőszent vagy. Nem mertem inni. Végig vizet nya-
kaltam.
ASSZONY Én talán ittam?
FÉRFI Úgy láttam.
ASSZONY Végig vizet nyakaltam. Kutykuruty. És eveztem.
FÉRFI Láttam és hallottam. Eveztünk. Te voltál a kormányos.
De mennyi leleménnyel, milyen finom fordulatokkal...
ASSZONY Kösz. S ha mégis zátonyra futott a csolnak?
FÉRFI A bárka.
ASSZONY A sajka.
FÉRFI A lélekvesztő.
ASSZONY Akkor fuccs a léleknek.
FÉRFI Vagy a lelkeknek. A miénknek legalábbis.
ASSZONY Megtettünk minden tőlünk telhetőt. (A telefon felé for-
dulva.) Ábécédéeéefgéhá...
FÉRFI Sovány vigasz.
ASSZONY Mit tehettünk volna. Nem dobhattuk ki őket. Elég kínos
így is, kivált az elején.
FÉRFI Ne szépítsük. Kínos volt végig.
ASSZONY Nekünk. De nekik. Egy-két pohár után már... úgy meg-
eredt a nyelvük, hogy, nézz csak a tükörbe, kormányos.
ASSZONY Elég, ha rád nézek.
FÉRFI Szóval, édes néném, amitől tartottunk, abban már benne
is vagyunk. Talán nem kellett volna italt vennünk.
ASSZONY Na, még csak az hiányzott volna. Így is éppen eleget
beszélnek.
FÉRFI Azért van szájuk.
ASSZONY Hát akkor meg mit izgatod magad?
FÉRFI Én? Hát én emlegettem a zátonyt?
ASSZONY Költői akartam lenni. Metaforikus. De te mindjárt rám
licitáltál a Mikes Kelemen nagynénjével.
FÉRFI Most legalább kvittek vagyunk. Egy-egy.
ASSZONY Nulla-nulla. Két nulla.
FÉRFI (tölt, koccint) Ez viszont már kettő-kettő. Papamm, nem
megy.
ASSZONY Mi nem megy?
FÉRFI A szellemesség. Itt voltak, ittak, retyegtek. Nem dőlt
össze a világ.
ASSZONY Még nem.
FÉRFI Te!
ASSZONY Én.
FÉRFI Már megint kezded?
ASSZONY Mit kezdek már megint?
FÉRFI A gyanakvást.
ASSZONY Ebben azért én nem tudok rád licitálni. Csak azt mond-
tam, még nem dőlt össze a világ.
FÉRFI De összedőlhet ugye?
ASSZONY Tőlem akár fel is robbanhat.
FÉRFI De én nem szeretnék közreműködni.
ASSZONY Én igen, én gyújtatnám meg a kanócot vagy micsodát
FÉRFI A gyújtózsinórt?
ASSZONY Azt.
FÉRFI Elavult módszer.
ASSZONY Akkor atombombával.
FÉRFI Az is elavult.
ASSZONY Akkor hidrogénbombával.
FÉRFI Szükségtelen. A legalattomosabb, a legveszedelmesebb
töltetű elemi részecskék fogják egymást felrobbantani:
pakk, pakk, bumm! Én téged, te engem, együtt valaki
harmadikat, az a negyediket sorban és egyszerre, míg
szét nem robban mind a három, vagy tízmilliárd, vagy
mennyi lesz addigra.
ASSZONY Most már megnyugodtam.
FÉRFI Megnyugodtál?
ASSZONY Meg.
FÉRFI Mitől?
ASSZONY Tudom, hogy engem ki fog fölrobbantani.
FÉRFI Ki?
ASSZONY Te. Magad mondtad; én téged, mármint te engem...
(Nevetnek.)
FÉRFI Fordítva gondoltam. Tévedtem.
ASSZONY Nem tévedtél, elszóltad magad.
FÉRFI Vállalom.
ASSZONY Kösz. De borzasztóan kíváncsi volnék, hogy mi együtt
kit robbantunk? Ki az a harmadik? Elég fukar voltál az
elgondolásban. Én legalább tízet szeretnék pakk-pakk,
bumm!
FÉRFI Számold össze, ma hányan voltak itt. Még ha nem egyéb,
szerencséd lesz, egyből: bumm!
ASSZONY Komisz vicceid vannak.
FÉRFI Nem én gyártom őket. Csak elmondom. De ne kerülges-
sük, mint macska a forró kását. Mit ijesztgetjük itt egy-
mást zátonnyal meg robbanással. Tisztázzuk. Mi nem na-
gyon hívtuk őket. Jöttek. Nem lehetett tovább odázni.
ASSZONY Ez még nem mentő körülmény.
FÉRFI Minek kell ide mentő körülmény.
ASSZONY Nem most, majd később.
FÉRFI (legyint) Szóval jöttek. Bejöttek. Szokás szerint köszöntek.
ASSZONY De hogy jöttek?
FÉRFI Gyalog vagy busszal, mit tudom én.
ASSZONY Milyen sorrendben?
FÉRFI Persze, ez lényeges. Elsőnek V.-ék érkeztek. (Mutatja,
hol ültek.)
ASSZONY Teljes ornátusban. Virággal. (Rámutat a vázára.)
FÉRFI Pár perccel később X.-ék. (Utánozza őket, mutatja a he-
lyüket.)
ASSZONY Nem együtt. Előbb a férfi.
FÉRFI Az mindegy.
ASSZONY Nekem is.
FÉRFI Aztán Y. egyedül. Ugyancsak virággal. (Mutatja.)
ASSZONY De borotválatlanul.
FÉRFI Utána ki is jött? P. De nem. S.-ék, és utánuk nemsokára
P. Nézzük csak: két V., két X., egy Y., ez öt, két S., egy
P., ez nyolc. Aztán jött O.
ASSZONY A konyhaszékkel.
FÉRFI Dehogy. Az egyik hokedlin én ültem, a másikon meg K.
De ők már a vége felé jöttek. Y. átadta a helyét K.-né-
nak, s leült a párnára. Ide.
ASSZONY Nem ide, hanem oda.
FÉRFI Ott én ültem a párnán.
ASSZONY De csak miután átadtam a hokedlit X-nek. De fontos
ez?
FÉRFI Persze. Kár volt kihordani a...
ASSZONY Csak nem akarod visszahozni a hokedliket?!
FÉRFI De. Persze, vissza kell hozni. (Már hozza is, az asszony
rágyújt.) A párnákat is, légy szíves. (Mindent visszaállí-
tanak, az asztalt is, ahogyan volt.)
ASSZONY Őrültség.
FÉRFI De van benne logika.
ASSZONY Tiszta cirkusz.
FÉRFI Színház.
ASSZONY Tragédiába illő.
FÉRFI Abba. (Szinte megszállottan igazítja a bútorokat.) Így.
Kezdhetjük.
ASSZONY (bekapcsolja a rádiót) Egy kis zenei aláfestés. (Modern,
közömbös zene.) Ugyanis végig szólt, ha nem vetted vol-
na észre. Gong. (Megkondítja a kézügybe levő tálcát.) De
mielőtt a függöny felmenne, nem ártana az ablakot be-
csukni. Úgy hiteles. A stiglic is eddig kipihente magát.
FÉRFI Az anyját! (Ugrik, becsukja az ablakot, s a telefont ki-
rekeszti. Megáll a szoba közepén, körülfuttatja tekinte-
tét.) Mehet. Gongot. (Az asszony áll, s nem kondít a
tálcával.)
A köszöntések, kölcsönös bókok nem lényegesek.
ASSZONY De hátha lényegesek.
FÉRFI Miért lennének lényegesek?
ASSZONY A fenét. Tudom is én.
FÉRFI Mi lehet egy szervusz, szervusztok, csókollak, csókolom-
ban?
ASSZONY Tudom is én. Talán a hangsúly, a hanglejtés. Szervusz-
tok. Szép idő van, szép tavasz ígérkezik. Igen, ígérkezik,
mert X. például, határozottan emlékszem, azt mondta,
ígérkezik. Erre gyorsan azt mondtam: hát igen, a tavasz
mindig szép. Hát igen, hát igen, mindig szépnek mutat-
ja magát – mondta X.-né erre szkeptikusan.
FÉRFI Szkeptikusan?
ASSZONY Nem emlékszel? Ekkor tetted félreérthetetlenné az egé-
szet a bundával vagy bekeccsel, hogy édesapád mindig
arra figyelmeztetett, ha télen bekecset viselsz.
FÉRFI Nem bekecset, hanem báránybőrös mellényt.
ASSZONY Azt a báránybőrös mellényt le ne vedd az első langyos
sugár szavára.
FÉRFI Na-na, ennyire nem cifrázta. Azt szokta mondani: ne
higgy neki, mert csalóka.
ASSZONY Ne higgy neki, mert csalóka. Derekasan kiigazítottad! Ez
aztán félreérthetetlen. Várj. Fölteszek egy lemezt.
FÉRFI Csalóka, persze hogy csalóka...
ASSZONY (miközben a lemezjátszóval babrál) És ne higgy neki.
Kinek?
FÉRFI A tavasz, azazhogy az első langyos... a jóistenit!
ASSZONY (elindítja a Bartók-lemezt) Csak ne duplázz rá most még
azzal is, hogy káromkodsz.
FÉRFI Te meg azzal a lemezzel. Mit gondolhatnak, ha mindig
ugyanazt hallják?
ASSZONY Mondasz valamit. (Gyorsan kicseréli egy táncdalra.) Ez
megfelel?
FÉRFI Utálom. Egy kicsit vedd halkabbra.
ASSZONY Vehetem, de akkor mit ér?
FÉRFI Csalóka, ne higgy neki. A nyavalya esne bele.
ASSZONY A nagy nyavalya.
FÉRFI Mibe?
ASSZONY Mibe is?
FÉRFI (hisztérikusan nevet) A ven... a vendégekbe?
ASSZONY Ebbe a vacak lemezjátszóba. Megint elakadt a tű. (Le-
mez:... nem leszek a játékszered, játékszered, játéksze-
red.)
FÉRFI (tovább nevet) A végén még ezt is meg kell magyaráz-
nunk. Nem véletlen, hogy éppen itt akad el. (Egyre hisz-
térikusabban nevet. Az asszony is, majd elzárja a le-
mezjátszót. Csönd. Kínos csönd után színlelt nyugalom-
mal.) Szóval, sorra bejöttek. Leültek. A koreográfiát már
mutattam. Az elején V. vitte a szót. Azt mondta, á, erre
X. bét mondott, Y. cét, beleszólt X.-né is.
ASSZONY Ő mindig beleszól.
FÉRFI Nagyon jól szólt bele. Ő mondta a dét, akkor P. ...
ASSZONY P. még itt sem volt akkor.
FÉRFI Igazad van. P. még nem volt itt. De valaki hirtelen effet
mondott, akkor igazítottad ki: nem eff, nem eff, hanem
e, mondtad te nagyon helyesen. Ábécédé, stimmel! Ábé-
cédé, ábécédé. De ki mondta az effet? Az effet ki mond-
ta?
ASSZONY V. mondta.
FÉRFI Úgy van. Valóban ő mondta. De mégsem ő mondta. Nem
mondhatta, mert ő folyton azt hajtogatta: á, sőt
áá, áá, hajtogatta konokul. Hű, de kínos volt. Még a fe-
lesége is rászólt.
ASSZONY Lényegtelen. Mindig rá szokott szólni. Ilyen a termé-
szete.
FÉRFI De most nagyon helyesen szólt rá: „Ugyan már, ne ön-
fejűsködj, édesem.” Hű, de kínos volt. Alig tudtam egy
viccel elütni az egész hülyeséget. De ki mondta az ef-
fet? O. még itt sem volt akkor, S.-ék sem. O.-val külön-
ben sem volt baj, végig hallgatott. S.-éknek már itt kel-
lett lenniük. Várjunk csak: V. X. X.-né egyenlő ábécé-
dée. Az et, azt te mondtad, V. folyton hajtogatta a ma-
kacs áá-ját. Mégiscsak S., vagy még inkább S.-né mond-
hatta, mert. O., ha itt volt is már, végig hallgatott.
ASSZONY Az is elég gyanús lehet adott esetben.
FÉRFI Micsoda?
ASSZONY A hallgatás.
FÉRFI A hallgatás nem hallható!
ASSZONY Már hogyne. Hányszor olvastam: olyan csönd volt, hogy
szinte hallani lehetett.
FÉRFI Hogy szinte, nagy különbség! Honnan hallhatták volna,
hogy O. itt hallgatott.
ASSZONY Azért mégis tudhatják. De miért hallgatott? Miért nem
beszélt, amikor mindenki más beszélt?
FÉRFI Mert nem szokott. Ő már ilyen. Ilyen a természete. Hall-
gatag. Mulya. Málészájú!
ASSZONY Vagy talán bölcs. Szokott ő azért beszélni, én már hal-
lottam.
FÉRFI Persze hogy szokott. Nem néma. Tud beszélni. De tár-
saságban mindig szófukar.
ASSZONY Hallottam én már társaságban is beszélni, mindig tár-
saságban hallottuk, különben nem tudnók, hogy tud be-
szélni. Szófukar, szófukar, de ennyire, hogy végig egy
szót sem, egy árva szót sem?! Ez legalábbis furcsa. Nem?
FÉRFI De egyszer szólt. Határozottan emlékszem, egyszer szólt,
méghozzá hozzád szólt. Na!
ASSZONY Emlékszem, egy pohár vizet kért.
FÉRFI Egy pohár vizet?
ASSZONY Azt.
FÉRFI És utána?
ASSZONY Megköszönte. Azt mondta: köszönöm szépen. Ennyit mon-
dott: Vajon nem sejt, nem tud ő valamit erről az egész...
(Körbemutat.) Vagy éppen? Mit tudhatjuk mi! Miért
csak minket ért volna (Újra a falakra mutat.) ...ekkora
megtiszteltetés?
FÉRFI No persze. Furcsa.
ASSZONY Mi ebben a furcsa? Hátha mind, akik itt voltak, otthon
mind, és ide jöttek magukat kibeszélni.
FÉRFI Na nem. O., az egészen biztosan nem. Született szófu-
kar. A többiek, mit tudom én. Marhaság, mégsem lehet
mindenkit...
ASSZONY Mi sem vagyunk mindenki.
FÉRFI Na, persze, de ami O-t illeti... Tűzbe teszem érte a ke-
zem.
ASSZONY Nehogy elégjen.
FÉRFI O. talpig derék, becsületes ember.
ASSZONY És mi nem vagyunk azok? Mi született spiclik vagyunk?
FÉRFI Pechesek vagyunk.
ASSZONY Csak mi? Más nem lehet peches, csak mi?
FÉRFI (rágyújt, tölt magának, felhajtja) Fene tudja.
ASSZONY Látom már, tőlem is elhatárolod magad. Csak te vagy
peches.
FÉRFI Tőled?
ASSZONY Nem veszed észre, csak magadnak töltöttél.
FÉRFI Pardon, Madame. (Tölt, és odanyújtja.)
Hogy kiben mi lappang, mi a hivatása...
ASSZONY ...ezen a földön...
FÉRFI ...kivált, a túlvilágon, azt nem tudhatjuk. Érjük be egy-
előre a magunk bajával. Hol is hagytuk abba? Mást nem
tehetünk, mint...
ASSZONY Magunkat tisztára mossuk, amennyire tudjuk.
FÉRFI A fenét magunkat. Nehogy miattunk, a mi pechünk mi-
att mások is bajba kerüljenek. Rettenetes volna. Micsoda
megalázó, nem is helyzet...
ASSZONY ...hanem szituáció.
FÉRFI Nem időjárás, hanem klíma, ahogyan a jevohista prédi-
kátor felesége mondta.
ASSZONY Miféle prédikátorné?
FÉRFI A jehovista prédikátorné. Egyszer belecsöppentem egy
gyülekezetbe, ahol éppen az Armagedonról, vagyis a vi-
lág végéről, pusztulásáról s az ezt követő feltámadásról
szólt az ige, amikor majd Jehova minden tanúja föltá-
mad, és attól kezdve örök életet él. Minden megmaradt
és föltámadt hívőnek lesz egy kis szőlőlugasa meg egy
fügefája. Roskadásig tele gyümölccsel. Ahogy leszakít
az ember egyet nyomban másik nő az ágon, dolgozni
sem kell érte. De kedves prédikátor uram – vetettem
közbe kételkedőn –, a mi zord éghajlatunkat nem szen-
vedi a fügefa. Nem lesz éghajlat, klíma lesz! – segítette
ki megtorpant férjét a jól tájékozott prédikátorné. Itt is
most klíma van. Neki a fügefának. Tehát ott hagytuk
abba, hogy valaki illetlenül dé után effet mondott. De
kicsoda? V. át mondott X. cét. Y. bét mondott.
ASSZONY Á, dehogy. Y. mondta a cét. V. át mondott. Y. cét mon-
dott, X.-né dét mondott. Erre valaki effet mondott, s én
kiigazítottam e-re.
FÉRFI Köszönöm. De ki az úristen mondhatta az effet?
ASSZONY Nem mindegy az, hogy ki mondta?
FÉRFI Egyáltalán nem mindegy. Hiátus, űr, űr marad. Meg-
szakad a lánc.
ASSZONY Reggelig se tudjuk összetoldani Több mint két órát ül-
tek itt, s már az első félórában,... mit félórában, az első
tíz percben elakadtunk.
FÉRFI Kitartás, kitartás. Rá kell jönnünk. Ábécé... ef, ef. V.
folyton hajtogatta: áá! Nem tetszik nekem ez a V. Ha nem
karattyol közbe folyton, akkor most sokkal egyszerűbb,
logikusabb volna az egész skála, de ő karattyolt, karaty-
tyolt. Mit nem is karattyolt, hanem gágogott, mint egy
gúnár. A hangja is, mint egy bakrécéé: vá-vává-vá!
ASSZONY (nevet) Óriási!
FÉRFI Hadd halljam, mi az óriási?
ASSZONY A bakréce. Utánozhatatlanul utánzod.
FÉRFI Örülök, hogy jól szórakozol.
ASSZONY Remekül. Csináld csak még egyszer.
FÉRFI Kinevetsz?
ASSZONY Nem téged. A bakrécét. Ne haragudj. Nagyon komikus.
FÉRFI Komikus, mi?
ASSZONY Hát jó, akkor tragikomikus. Már humorérzéked sincs?
FÉRFI A bohócoknak, civilben a legnagyobb bohócoknak nincs.
ASSZONY Nincs. De te most nem vagy... nem vagyunk civilben.
FÉRFI Szerepelek, ugye?
ASSZONY Szerepelünk.
FÉRFI Ne szépítsd. Csak én szerepelek, bohóckodom, te leg-
fönnebb statisztálsz. Kitartod a lábad, hogy bukfencet
vethessek, ahelyett, hogy... Segíts már...
(Az asszony közben leül.)
ASSZONY Ne haragudj, nagyon fáradt vagyok még egyszer végig-
csinálni. Folytasd, ha kedved van. Én legszívesebben...
FÉRFI (megsemmisülten) Kedvem, nekem? Hát nem te akarod
tudni, hogy kit, kiket robbantasz fel? Nem értem az
embert belehecceled ebbe az egész marhaságba, s akkor
retirálsz. Az embert felköltöd, két falat között is valamit
mindig közbeszúrsz.
ASSZONY De csak akkor, ha te esetleg elfelejtesz közbeszúrni.
FÉRFI (észre sem veszi az asszony megjegyzését) Felhecceli az
embert, bogarat, égő taplót dug folyton a fül...
ASSZONY Az embert nem kell nagyon heccelni. A bogarat azt ér-
tem, az égő taplót most hallom először. Valami népi mon-
dás, ugye?
FÉRFI Paraszti. A cinizmus viszont városi, intellektuális, ugye?
ASSZONY Bizonyára. De ne dühöngj már.
FÉRFI Ne dühöngjek. Ugrándozzak örömömben? Ugye?
ASSZONY Isten őrizz! Inkább feküdjünk le. Késő van megint. Hol-
nap nehéz napom lesz. Fáradt vagyok.
FÉRFI Fáradt vagy. Hirtelen elfáradtál.
ASSZONY Nem hirtelen. Hanem úgy lassacskán. Ez az egész... Mi-
óta nem aludtunk már nyugodtan. Gyere ide inkább,
töltök még egy pohárral. Aztán le van ejtve az egész
komédia.
FÉRFI (leül a fotelbe, szó nélkül felhajtja a poharat. Hallgat.)
ASSZONY Meg kéne ágyazni. Hagyjuk most a díszletet, reggel majd
szétszedjük. Nem vagy éhes?
FÉRFI Nem. (Fütyülni kezd.)
ASSZONY Ne fütyülj megint. Ne légy ideges, szépen kérlek.
FÉRFI (elhallgat, majd rágyújt, halkan) ábécédéeéeff... ef... ef...
(A rádióból most valami jobb táncszám hallható.)
ASSZONY (föláll, fölerősíti kicsit) Gyere, inkább egyet táncoljunk.
(Félrébb taszítja a székeket, odaáll a férj elé.) Na iga-
zán, gyere.
FÉRFI Erre nem vagy fáradt?
ASSZONY Soha! (Fölhúzza a férjét a fotelből, gyöngéden hozzá-
simul.)
FÉRFI (Elnyomja a cigarettát. Előbb csak ímmel-ámmal, de az-
tán belelendül a táncba. Átölelik egymást, csókolóznak,
majd újra táncolnak, csókolóznak még akkor is, amikor
a szám véget ér. Leülnek, az asszony a férfi ölébe.)
ASSZONY Egészen rendbe jöttem.
FÉRFI Akkor talán kezdhetjük a ki-mit mondottat. (Nevet.)
ASSZONY Mária, ne hagyj el!
FÉRFI Vagy tudsz valami jobbat?
ASSZONY Ühüm. (Feláll s kiindul.) Addig ágyazz meg, egy kicsit
az ablakot is kinyithatod még. Rettentő bűz van itt.
FÉRFI (Föláll, nyújtózik egyet, kinyitja az ablakot, ágyazni kezd.
Megszólal a telefon. Kiveszi a zsákból.) Halló! Szervusz!
Dehogy feküdtünk. Esernyőt? Mindjárt megnézem.
ASSZONY (be, hálóingben vidáman, meglepődik) Ki az?
FÉRFI (befogja a kagylót) V. itt felejtett egy esernyőt. Az asz-
szonynak szóltam, mindjárt megnézi. Igazán? Örülök,
öregem.
ASSZONY (bedugja az esernyőt az ajtón) Egy kalap is van, nem
az övék?
FÉRFI Megvan. Összecsukható? Egy kalap is van pluszban. Nem
a tiéd? Majd csak megtalálják. A gyereket? Holnap úgy
öt felé itthon leszek. Szervusztok. Ugyan már. Nektek
is. (Leteszi a kagylót.) A fene kínlódik még ezzel is. (Nem
teszi vissza a telefont a zsákba. Az ablakot kicsit ben-
nebb hajtja, s a függönyt összehúzza.)
ASSZONY (be, most már pongyolában. Eszik.) Most még csak az
hiányzik, hogy a kalapért is telefonáljanak. (Veszi a tál-
cát.) Ne gyújts rá, inkább falj valamit te is. Kentem
neked is kenyeret, egy joghurtot is akarsz? Behozom.
FÉRFI Mindegy. Egy joghurtot talán. Addig megágyazok. Te,
a telefon végig az ablakban volt?
ASSZONY Hát hol lett volna?
FÉRFI A bundájában?
ASSZONY Abban. Hideg van. Úgy felejtettük.
FÉRFI A fenébe! Mit mondanak, ha észrevették? Még szeren-
cse, hogy közben nem hívott senki, vagy ha valamelyi-
kük telefonálni akart volna. A fene megegye. Na, hoz-
zad azt a joghurtot, nem bánom.
(Asszony el, férfi ágyazni kezd.)
ASSZONY (kintről) A kalap kié, nem mondta?
FÉRFI Talán az X.-é.
ASSZONY Megnézted jól az X.-né ruháját?
FÉRFI Nem. Meg kellett volna?
ASSZONY Micsoda sértés! Meg is kellett volna dicsérni. (Jön a tál-
cával.) Szegényke, majdnem az egész estét végigállta,
hogy jobban lássák. Az volt a fő szám. Legalábbis ő azt
hiszi.
FÉRFI Bárcsak én is azt hihetném.
ASSZONY Hát higgyük azt. De előbb együnk.
(Enni kezdenek, A férfi csak úgy állva, kavargatja a jog-
hurtot, az asszony ülve, kevés szünet után.) Miért ne
hihetnők? De az isten szerelmére, ülj le. Végigcsurga-
tod a ruhádon. Most tisztíttattam, s máris csupa pecsét,
zsírfolt.
FÉRFI Attól még a becsület lehetne folttalan.
ASSZONY Hű, de bölcset mondtál, mindjárt megakad a falat a tor-
komon. Kinek a becsülete lehetne folttalan?
FÉRFI Az enyém, a tied...
ASSZONY Az emberiségé.
FÉRFI Na, azért túlzásba ne essünk.
ASSZONY Becsület, becsület, apropó becsület: mindjárt becsületre
tanítalak. Hova is tettem, ma olvastam a fodrásznál.
(Keres.) Hol is a táskám? Megvan. (Kivesz egy vaskos
könyvet, lapoz.) Ez az, itt van, olvasd csak, mint véle-
kedik erről a témáról Falstaff, illetve maga a nagy...
Szavalhatod is, klasszikus szöveg.
FÉRFI (szótlanul olvassa)
ASSZONY Hangosan olvasd, hadd hallják. Onnan, hogy: de hát
nem erről van szó.
FÉRFI „De hát nem erről van szó: a becsület ösztökél! De hát-
ha a becsület agyonösztökél? Akkor mi lesz? Lehet-e
becsülettel pótolni a fél lábat? Nem. Vagy fél kart. Nem.
Vagy enyhíteni egy seb fájdalmát? Nem. Akkor hát a
becsület nem ért a sebészethez? Nem. Mi a becsület?
Egy szó. És mi ez a szó, ez a becsület? Levegő. Ez tisz-
ta számvetés. És kié a becsület? Aki szerdán meghalt.
És érzi a becsületet? Nem. Akkor hát a becsület nem
érzékelhető? A halottnak nem. Akkor talán az élők-
kel együtt él? Nem. Miért? Mert a rágalom nem szen-
vedheti. Akkor hát én nem kérek belőle: a becsület csak
feslett halotti címer...
ASSZONY ...és ezzel véget ért az én katekizmusom?”
FÉRFI Te, látom, már meg is tanultad.
ASSZONY Elég későn.
FÉRFI Nem mondom, tetszetős így könyvben.
ASSZONY Fölolvasva is. Meggyőzően olvastad.
FÉRFI Köszönöm. Engem nem győzött meg. Különben is csa-
tában hangzott el, nem békében. És a fordítottját is nem-
egyszer épp ilyen szépen meg tudta fogalmazni. Vén
csaló. (Nevetnek.) S te ilyesmit olvasol a fodrásznál?
ASSZONY Magamban olvastam.
FÉRFI (nevetve) De hogy jut eszedbe ilyen vastag könyvet ci-
pelni magaddal a fodrászhoz?
ASSZONY Ez volt kéznél itt volt az asztalon, siettem, s bedobtam
a táskámba.
FÉRFI Nem vagy te egy kicsit sznob?
ASSZONY Ha te mondod...
FÉRFI Te, mondd csak, igazán meggyőzött téged a vén kujon,
vagy csak engem akarsz vigasztalni?
ASSZONY Most már melyik a vén kujon, Shakespeare vagy Fal-
staff?
FÉRFI A kérdésemre válaszolj.
ASSZONY Miért kellene téged vigasztalni? Nem vagy te gyászban.
FÉRFI Ne beszélj mellé. A kérdésre válaszolj. Meggyőzött, vagy
nem?
ASSZONY Mondtam.
FÉRFI Komolyan kérdezlek.
ASSZONY Komolyan válaszoltam.
FÉRFI Meg?
ASSZONY Meg.
FÉRFI Hát így állunk! Nem értem, nem értem...
ASSZONY Mit nem értesz?
FÉRFI Nem értem, hogy akkor mire jó ez az egész, ha neked
mindegy, hogy kivel mi történik, mi történhet a mi gyá-
vaságunkból, kiszolgáltatottságunkból, ha valaki itt eb-
ben a házban, ebben az átkozott lakásban délután effet
mond, abból baj lehet, baja lehet.
ASSZONY Azért mondtam e-t, hogy elkerüljük a bajt.
FÉRFI Hogy elkerüljük? Ki kerülje el?
ASSZONY Mi: te meg én.
FÉRFI S aki az effet mondta?
ASSZONY Az az ő baja. Tanulja meg az ábécét.
FÉRFI De itt mondta.
ASSZONY Máshol is mondhatta volna.
FÉRFI De itt mondta. Nem hallod?
ASSZONY Hallottam, nem vagyok süket. És ha itt mondta? Mond-
tak itt cifrábbakat is, P. miután egy kicsit beszívott, e-
gyenesen jét mondott, méghozzá a bé után. Egészen be-
leizzadtam, és te is alig győzted már viccekkel, amíg
valahogy helyreállt az egyensúly.
FÉRFI Jét mondott bé után. Tudod te, mit jelent ez, ha hallot-
ták, ha meghallották? Tudod te, mi jár ezért?
ASSZONY Soha nem látja többé isten szép világát.
FÉRFI S még gonoszkodsz is.
ASSZONY Mit csináljak? Menjek a falnak? Mondtam, hogy egész
beleizzadtam: ábécédéeéefgéháijé...
ábécédéeéefgéháijéká!...
EGYÜTT (Előbb körben a falnak, majd a telefonnak, majd meg-
hajolva a szoba földjének, négykézláb a padlón mászva
mondják az ábécét elejétől végig betűvétés nélkül: ábé-
cédéeéefgéháijékáelemenenyóőpéeresesztétyéuüvéikszipszilonzézsé. Háromszor, négyszer, ötször elismétlik, egy-
re kétségbeesettebben, amíg végül az asszony sírva le-
ül a földre, s a férfi is gyámoltalanul mellé ereszkedik.
Csönd. Csak az asszony szipogása hallatszik.)
ASSZONY (könnyeivel küszködve) Hallhatják, ha akarják, hogy be-
tűvetés nélkül fújjuk az egészet, hogy becsületesek, hogy
rendtisztelő emberek vagyunk. Beletörődtem abba is,
hogy az m betű megelőzi az n-t, pedig gyermekkorom
óta igazságtalannak, vagy legalábbis illetlennek tartom,
hogy a gyöngébb, a kétlábú n elé furakodik, amikor
neki három lába van.
FÉRFI Jobban bírja az iramot. Na hallod, három láb több, mint
kettő.
ASSZONY Erre nem is gondoltam. Az n-et valahogy mindig nőne-
műnek hittem, az m-et meg... de hát igazad van, három
láb több, mint kettő.
FÉRFI Több, több. Három láb több, mint kettő, ebbe bele kell
törődnünk. Nagy igazság. De ez még mind kevés az üd-
vösséghez. Hogy nézünk majd az emberek szemébe, ha
P.-nek valami... (Föláll.)
ASSZONY Ahogyan eddig.
FÉRFI Nem lehet így élni.
ASSZONY Csak így lehet élni. És élni kell.
FÉRFI Nem muszáj.
ASSZONY De akarok. És azt akarom, hogy te is élj. Veled akarok
élni, mindent túlélni, és azért mondom folyton, mint a
szajkó az ábécédé... hogy legalább nekünk kettőnknek...
(Elsírja magát.) Mit akarsz te? Mi vagy te, Atlasz? Mit
veszed folyton a válladra a földgolyót. Agyonnyom.
FÉRFI Akkor megdöglöm.
ASSZONY De nagy hős vagy, istenem, de nagy hős.
FÉRFI Nem vagyok hős, de annyira még gyáva, önző sem.
ASSZONY Én az vagyok, s nem is szégyellem: gyáva vagyok s ön-
ző. Érted? Ki is kiabálom, ha akarod.
FÉRFI Fölösleges, már értesültek. (Körülmutat.)
ASSZONY Önző, önző, az vagyok!
FÉRFI Akárcsak a famíliád.
ASSZONY Ne keverd bele a famíliámat.
FÉRFI Nem keverem, csak megállapítom a hasonlóságot. Tud-
hattam volna.
ASSZONY Mit tudhattál volna, te mindentudó?
FÉRFI Hogy a vér nem válik vízzé.
ASSZONY Hogy az alma nem esik messze a fájától.
FÉRFI Például ezt is.
ASSZONY Ezt rólad is el lehet mondani.
FÉRFI Az én nemzetségemet nyugodtan belekeverheted ebbe
az egész slamasztikába, kibírja.
ASSZONY Persze, feddhetetlen népség.
FÉRFI A népség már sértő, de azt is kibírják. Tovább: parasz-
tok, büdösek, csámcsognak, köpnek, ingük ujjával tör-
lik az orrukat s a szoknyájuk elejével a...
ASSZONY Ne légy ízléstelen. (Föláll, a fotelbe ül.)
FÉRFI A hétszentségit! (Belerúg az egyik párnába.) Nézd, én
nem istenítem az apámat. Kegyetlen is volt hozzám, de
egy-két dolgot azért...
ASSZONY ...beléd vert. :
FÉRFI Vert. A bordámat is eltörte, de csak hülyeségért, s mert
hirtelen mérgű.
ASSZONY Nem esett messze az alma a fájától.
FÉRFI Nem ez a lényeg, hanem a példa.
ASSZONY Hogy anyádat is verte.
FÉRFI Te!
ASSZONY Kövesd te is a példát. Itt vagyok.
FÉRFI (tehetetlenül) Nem érted, nem érted, nem akarod érteni.
Sohasem hazudott.
ASSZONY Mit tudod te azt.
FÉRFI Nem hazudott se magának, se másnak.
ASSZONY Inkább hazudott volna, s ne ver... (A férfi a fejéhez kap.)
...ne törte volna el a bordádat.
FÉRFI A bordámat s nem a gerincemet törte el.
ASSZONY Hát mit tudsz csinálni, ha olyan gerinces vagy...
FÉRFI Attól félek, hogy már nem. Ropogni érzem, és te is ro-
pogtatod.
ASSZONY De hát mit csináljunk! Mondjuk el újra, ábécédé... ábé-
cédé... ábécédé... Szaladjunk utánuk? Hívjuk fel telefo-
non őket? Kinevetnek. Nevetséges.
FÉRFI Persze hogy nevetséges. Így élni még nevetségesebb. És
még gyereket is akarunk.
ASSZONY Igen, és lesz is.
FÉRFI De puha gerincű legyen, gondoskodj róla... alkalmazko-
dó, Darwint igazoló, sőt egyenesen csúszómászó! Kígyót
szülj! Az ördögöt szüld, ide, az éden kellős közepébe!
Szörnyeteget szülj, hallod?! Százfülű, ezernyelvű ször-
nyeteget!!
ASSZONY Megőrültél? Nem tudod, mit beszélsz.
FÉRFI Még nem, még nem, őrült még nem vagyok. Csak ropog,
ropog, itt, itt, itt. (Öklével a gerincét döngeti.) Pedig hogy
szerettem volna, ha nyílt tekintetű gyermek, gyerme-
kek, hogy soha ne kelljen az apjuk, az anyjuk miatt...
Persze, nem vagyok Atlasz, és te sem vagy Atlaszné.
Bár az volnék! Úgy fölrúgnám ezt a foltos futball-lab-
dát, hogy az Úristen hálóját is szétszakítaná. Így csak
nyíhatok, mint a fába szorult féreg.
ASSZONY Költözzünk el innen.
FÉRFI Elköltözni, hová? Svájcba? Nem együtt hallottuk, hogy
ott is mindenki mindenkit figyel... hogy sablonokban
beszélnek?
ASSZONY Cseréljük el a lakást.
FÉRFI Na, és?
ASSZONY Költözzünk el egy másik városba.
FÉRFI Na, és?
ASSZONY Csak megunják.
FÉRFI Ki unja meg, mit un meg? Innen (A homlokát veri.),
innen hová költözzünk, hová?
ASSZONY Az ágyba egyelőre, alig állok a lábamon. (Ásít.) Te is
rettenetesen nézel ki.
FÉRFI Egyáltalán nem vagyok álmos.
ASSZONY De én az vagyok, és lefekszem.
FÉRFI Szép álmokat. (Fütyülni kezd.)
ASSZONY Ne fütyülj, kérlek, nyugodj meg. Gyere, feküdjünk le
szépen, próbáljunk aludni: próbáljunk úgy tenni, mintha
csak ketten volnánk az egész világon, vagy legalábbis
ebben a szobában.
FÉRFI (áll, és fütyül, mereven néz maga elé, majd hirtelen)
Szeretsz te engem egyáltalán?
ASSZONY Ha fütyülsz, akkor egyáltalán nem.
FÉRFI Igen vagy nem?
ASSZONY Hű, de kategorikus vagy. Mi jut eszedbe? Még sohasem
kérdezted.
FÉRFI Hát most kérdezem.
ASSZONY Legfőbb ideje. Éjfél is elmúlt. (Az ágyat igazítja, a pon-
gyolából kibújik.) De friss idő van, egészen átfáztam.
Persze, az ablak végig nyitva volt. (Becsukja.)
FÉRFI Kérdeztelek.
ASSZONY Válaszoltam. Amikor fütyülsz...
FÉRFI Igen vagy nem?
ASSZONY Ha ide jössz megsúgom. (Bebújik az ágyba.)
FÉRFI Így válaszolj.
ASSZONY Nem lehet, meghallják.
FÉRFI Hadd hallják.
ASSZONY De én nem akarom.
FÉRFI De én akarom.
ASSZONY Mi bajod van már megint?
FÉRFI Igen vagy nem?
ASSZONY Mondom, hogy ez csak kettőnkre tartozik. Gyere már,
ne töprengj annyit.
FÉRFI Megtaláltam a megoldást.
ASSZONY Minek a megoldását?
FÉRFI Hogy hova költözzünk. De rajtad is áll, csak még azt
nem tudom, hogyan?
ASSZONY Akkor csak félmegoldás.
FÉRFI Ne-nem. Sőt, teljes. Igen vagy nem?
ASSZONY Azt akarod, hogy falura költözzünk?
FÉRFI Utána, ha óhajtod...
ASSZONY Egyáltalán nem óhajtom, de ha muszáj...
FÉRFI Nem muszáj. Tőled függ. Én sem ragaszkodom túlságo-
san...
ASSZONY Na. mondd már azt a félmegoldást.
FÉRFI Előbb te válaszolj.
ASSZONY Mit válaszoljak?
FÉRFI Te tudod.
ASSZONY Te jobban tudod.
FÉRFI Ne köntörfalazz.
ASSZONY Nem köntörfalazok. Hát nincs füled?
FÉRFI De éppen mert van, hallani akarom.
ASSZONY Tisztára őrült vagy.
FÉRFI Csak egy kicsit süket, de azért meghallom. Mondjad.
ASSZONY Mit mondjak?
FÉRFI Amit kérdeztem.
ASSZONY Elfelejtettem, mit kérdeztél.
FÉRFI Azt kérdeztem: szeretsz-e te engem?
ASSZONY Hát nem hallod, milyen komikusan hangzik a kérdés is?
FÉRFI Komikus, nem komikus, válaszolj: igen vagy nem?
ASSZONY Te mégiscsak azt akarod, hogy falura költözzünk.
FÉRFI Mondtam, hogy nem akarom, csak...
ASSZONY ...utána, miután már egyszer elköltöztünk.
FÉRFI Esetleg.
ASSZONY Minek annyit költözni. Utálok hurcolkodni. Gondolod,
hogy nyomunkat vesztik?
FÉRFI Holtbiztos. Csak még nem tudom...
ASSZONY (nyakig húzza a paplant) Légy szíves, a gázt...
FÉRFI A gázt! Ez az! Hogy ez eddig nem jutott eszembe. Ki-
tűnő ötlet.
ASSZONY Semmi ötlet. Egyszerűen fázom. Elment az eszed?
(Felugrik.)
FÉRFI Ez az egyetlen megoldás. Egyszerű, nem? Elköltözünk.
Végleg, örökre elköltözünk.
ASSZONY Gondolod, ezzel minden megoldódik?
FÉRFI Számunkra mindenesetre. És levonhatják belőle a tanul-
ságot is.
ASSZONY Ki vonja le?
FÉRFI Aki akarja. Egyszer talán újraszületik a te fodrász-ol-
vasmányod írója, s kisded regékből megírja, éppen olyan
szép szavakkal, Falstaff bölcsességének a fordítottját.
Mert még a regékben sincsen arra szó, hogy mennyit
szenvedett Júlia s Rómeó. Na, nem akarsz Júlia lenni?
ASSZONY Őrült vagy, tisztára őrült.
FÉRFI Mi más lehetnék?
ASSZONY Mindent, csak ezt nem. Nem szabad.
FÉRFI Mi mást tehetnék?
ASSZONY Megszülöm szépen a fiadat.
FÉRFI Mit, kit?
ASSZONY A kígyót, a szörnyeteget. Ezt itt ni.
(Mutatja.) Nemsokára megmozdul.
Függöny
UTÓJÁTÉK
Szín: ugyanaz a szoba, a bútor is. Középen mózeskosár, sok virág vázákban, sőt befőttesüvegekben is. A telefon a régi helyén: ünnepi, ünnepélyes rend. A férfi egyedül, ugyancsak ünneplőben sürögforog: a virágokat rendezgeti, a mózeskosarat helyezgeti, olykor hátrál pár lépést, mint a festők szokták vagy a műértők. Idő: őszi délelőtt. A telefon csöngeni kezd. Ugrik.
FÉRFI Halló! Én vagyok, szervusz. Köszönöm. Még nem, de
nemsokára itthon lesznek. Nem, nem, senki, csak a taxi-
sofőr. Az orvos lekíséri a kocsiig, s amikor útra teszi, te-
lefonál. Nem, nem. Még el sem küldtem a kocsit. Sen-
ki, csak mi ketten, illetve most már hárman. Ó, nagyon
kedvesek vagytok, köszönöm, de ez volt a családi hatá-
rozat. Hárman, csak mi hárman. Legalább egy hétig,
vagy kettőig, amíg bírjuk. Az anyósomat sem, az én csa-
ládomból senkit. A feleségem kívánsága, s nekem is tet-
szett. Hát majd mosom, öregem, mosom. Vettem egy mo-
sógépet is. Ami biztos, biztos. Köszönöm, majd szólok.
Igazán nagyon kedvesek vagytok. Ja, amíg el nem felej-
tem a virágokat, a rózsákat. (Az órájára pillant.): csodá-
latosak. Feltétlenül. Szervusz. (Leteszi a kagylót, bekap-
csolja a rádiót, valami vidám számot keres, dúdolja ma-
ga is.)
Minden a legnagyobb rendben, igen, a magnetofon...
(Indul, hogy elővegye, újabb telefoncsöngetés.) Halló,
kicsoda? Szervusz, most már várom haza a feleségemet
meg a fiamat. Bizony, barátom, egyhetes. Köszönöm.
Meddig maradsz? Egy hétig? No, addig valahol összefu-
tunk. Nem, nem, szabadságon vagyok, hogyne, mondjuk
holnapután. Rendben, szervusz.
(Leteszi a kagylót.) Na, még ez hiányzott! Valahogy csak
lesz. (Újból az órára pillant.) Hüha, mehet a kocsi. (Tár-
csáz.) Jó napot kívánok, egy kocsit kérnék szépen a nagy-
szülészet elé... egy órára... a klinikára... a központi...
oda... egyre... pontosan egyre. Várjon, keresni fogják...
kis kocsit vagy nagy kocsit? Mindegy, azaz mégis na-
gyot tessék... 888, köszönöm, könnyű megjegyezni. Kö-
szönöm. (Újra tárcsáz.) Halló, klinika? Porta? Jó na-
pot kívánok. Amikor a főorvos úr, nem, a professzor
úr, amikor a professzor úr lekísér egy új anyát és egy
újszülöttet, mondja meg, hogy a 888-as kocsi várja őket.
Nem felejti el? Könnyű megjegyezni. Köszönöm... és
persze... Maga az? Örvendek. Viszontlátásra. Köszönöm.
(Leteszi.) Lám csak, a tízeseknek megvolt a hatása. Em-
lékezetes marad az ember. Hopp, a magnetofon!
(Előveszi a könyvespolc aljából, a mózeskosár közelébe
teszi, bekapcsolja a hálózatba, el is indítja, mikor látja,
hogy működik, megállítja.) Ez megvolna, de lássuk a
szalagot. (Egy rakás dobozt szed elő, leguggol, de hirte-
len a telefonhoz megy újra, tárcsáz.) Halló, a doktor úr-
ral vagy a nagyságos asszonnyal szeretnék beszélni.
Igen, én vagyok. Otthon vannak mind a ketten? Ame-
lyikük közelebb van. Kezeit csókolom. Köszönöm... én
nagyon röstellem, hogy teljesen megfeledkeztem. Ma
tudták meg? Már egy hete. Nem, most mindjárt itthon
lesznek. Ne, ne tessék, már nem találja ott. Tessék hagy-
ni, rengeteg virág van, majd amikor meglátogatják. Már
megrendelték. Semmi, a portás majd ideirányítja. Há-
romszor. Először négyhónapos korában, s aztán minden
ebéd után. Csak az ablakon át. Mint egy franzella, mint
egy vekni, az egyik végét egy kicsit megégették. Az a
feje. Egyébként gyönyörű. Nagy feje, haja. Három húsz-
szal... háromezer-kétszáz gramm, ötven centi hosszú.
Szabályszerű, sőt szabvány szerinti. A Bébi-púderos do-
boz is ilyet ír elő. Koponyakerület: 34 centi. Nagy ko-
ponya! És olyan formás! A professzor szerint, mintha
császárral vették volna. Húsz perc alatt. Egy mukk nél-
kül. Sajnos, egy kicsit megmetszették is. Azt is szó nél-
kül. Csak a varrásnál vágta földhöz a párnát a feje alól,
de azt is némán. Férfiasan. Senki. Egyáltalán, csak mi
hárman. Egyelőre. A pelenkát? Én magam. Igen, szabad-
ságon. Majd meg tetszik hallani: előkészítettem a mag-
netofont. Interjút készítek a fiatalúrral a megérkezés, a
hazaérkezés alkalmából. Majd vigyázok. Dehogy enge-
dem. Még falusi koromból tudom, hogy a fejős tehenet
nem szabad jármozni, mert elapad a teje. Kivált az elő-
hasút nem. Előhasú az az első borjas. Nagyon csinos,
amilyen volt. Jól, jól, semmi egyéb, csak a varrás. (Az
órára pillant.) Nemsokára. Nem, én itthon fogadom. Ez
volt a kívánsága. Nagyon szépen köszönöm. Ha valami-
vel elakadunk, felhívom. Egy nővért? Füröszteni? Amíg
megtanuljuk. Az nagyon jó lenne. Köszönöm szépen.
Átadom, kezit csókolom. Üdvözletem a doktor úrnak.
Viszontlátásra. (Leteszi, körülnéz.) A szalagokat... Le-
guggol, próbálgatja, cserélgeti.) Ez sem, ez sem. Az ör-
dögben, találok egy üreset! (A rádió egy órát jelez, hí-
reket kezdenek mondani, elzárja.) Eddig a kocsi ott van,
ha valami közbe nem jött, mindjárt itthon vannak. (Meg-
igazítja a nyakkendőjét, újra leguggol a szalagokhoz,
telefon.) Máris indultak! Halló, igen, én vagyok. Te, ne
haragudj, hívj vissza, mondjuk egy óra múlva. Sürgős
telefont várok a Klinikáról. Köszönöm, szervusz. (Lete-
szi.) Hű, micsoda forgalom! Ha ez így megy, nem lesz
nyugta a kisöregnek. Valamit tenni kéne. (Újra a tele-
fon.) Halló, nem, kérem, tévedés. Magánlakás. Kérem.
(Leteszi, de nem mozdul, várja, hogy újra csöngessen.
Nem tudja, mivel töltse ki a szünetet, a könyveket iga-
zítja, újra a telefon felé fordul, bűvöli a készüléket,
hiába. Gyorsan kimegy, hallatszik, amint a fürdőszo-
bában megengedi a csapot, elzárja, bejön, újra rendez-
get, az órát nézi.) Csak nincs valami zűr? (Telefonálni
akar, de meggondolja, áll tanácstalanul, tárcsáz.) Halló,
Klinika?... (Csöngetnek, leteszi a kagylót, kisiet, kint-
ről az asszony hangja.)
ASSZONY Ez aztán fogadtatás! Hát így vársz te minket? Ne, ne,
ne így fogd, majd én. Fizesd ki a sofőr bácsit. Köszönjük
szépen...
FÉRFI Nem telefonáltatok, a professzor...
ASSZONY Mindig foglalt volt, mit rotyogtál annyit? Én mondtam,
hagyja. (Bejön a csecsemővel a karjában.) Na, fiam, itt-
hon vagyunk.
FÉRFI (még mindig kint) Köszönöm szépen, a viszontlátásra,
köszönjük. (Bejön, zavartan.) Mutasd csak. Alszik?
ASSZONY Alszik. Meg sem érdemled. Jól kezded az apaságot.
FÉRFI (széttárja a karját) Sejtettem én, hogy amikor az a téves
kapcsolás...
ASSZONY Miféle téves kapcsolás?
FÉRFI Valaki pont akkor kereste a népművészeti boltot, érez-
tem, hogy most, most indultok, de te is, amilyen türel-
metlen vagy...
ASSZONY (kicsit fölemeli a pólyást, mielőtt behelyezné a kosárba,
játszott teátralitással) Csak hódolat illet meg, nem bí-
rálat.
(A férfi odamegy, megcsókolja.)
Hozott isten! Szervusztok! Érezzétek jól magatokat.
(Beteszik a kicsit a kosárba, az asszony vetkőzni kezd,
körülnéz.)
Mennyi virág, milyen tisztaság! Igazán szép.
FÉRFI (mutatja) Ezt X.-ék küldték, ezt V.-ék.
(Csöngetnek, kisiet. Kintről.) Köszönöm, viszontlátásra.
(Be, egy kosár virággal.) Ezt a doktor úrék küldték. El
is felejtettem mondani, felhívtam őket, sajnos csak ma.
Gratulálnak, különben mindenki gratulál. A doktornő
küld egy nővért, aki majd megtanít fürdetni. Nagyon
kedvesek voltak, igazán mindenki nagyon kedves.
ASSZONY S ez meg itt? (A magnetofonra mutat.)
FÉRFI Pszt! Interjút készítünk az úrfival, ha felébred. Csak
egy üres szalagot kell keresnem. (Leguggol.) Ová-ová-
vá... ová...
ASSZONY Csak győzzed szalaggal. Nagyon egyénien üvölt, már
messziről megismertem a hangját, amikor enni hozták.
FÉRFI Van étvágya?
ASSZONY Nagyon mohó, nekem esik, s két-három korty után elal-
szik. Lusta. Föl kell ébreszteni, így. (Mutatja, a saját
orrát ütögetve.)
FÉRFI Alig van orra, mit lehet azon ütögetni. (Telefon.) Ezzel
is valamit kell csinálnunk. Mindig fölriasztja.
ASSZONY Még egyelőre nem hallja, de pár hét múlva már... Ki
kellene tenni az előszobába vagy a konyhába. Pedig szí-
vesen megosztanám velük álmatlan éjszakáimat.
FÉRFI (legyint, nevet) Halló, nem... tévedés. Nem népművé-
szeti bolt. Magánlakás. Kérem. Már megint. A konyhá-
ba? Azt mondod? Kitehetjük. Holnap szólok is. Ebédel-
tél? Ebédeltetek? Nem vagy éhes?
ASSZONY Ebédeltünk, de ha valami finomat főztél...
FÉRFI Köménymaglevest.
ASSZONY Köménymaglevest?
FÉRFI Meg sört hoztam, hogy legyen, mit ennie. (A kosárra mu-
tat.)
ASSZONY Neki. De nekem? Én mit egyem?
FÉRFI Húst, flekkent, azt szabad. Nem? Megsüssem, amíg föl-
ébred? De hadd nézzem még egy kicsit. Nem csúnya, mi?
Milyen érdekes. Te, mondd meg őszintén, mit éreztél
utána, amikor meglett?
ASSZONY Kegyetlen fájdalmat, semmi mást. Az első napokban
rettenetesen idegen volt, nem is kívántam látni. Szinte
szégyellem, de...
FÉRFI Érdekes, Egyenesen állati. Én is így voltam. De emlék-
szem, a juhoknál az előhasú, első bárányos juhoknál is
sok esetben előfordult.
ASSZONY Ezek szerint én is birka vagyok. Köszönöm.
FÉRFI (nevet) Igazán, a birkáknál gyakran előfordul, hogy közel
se engedi magához a báránykát, napokig vigyázni kell,
le kell fogni, hogy szopni tudjon a kicsi, de némelyik
még így is rúgott, ráfeküdt. Sokszor el kellett döngetnem.
ASSZONY Szép kilátások. Még szerencse, hogy én már megbarát-
koztam a kisöreggel. Olyan öreg, ráncos és szőrös a
drága.
FÉRFI Én is, amikor telefonált a prof, hogy gratulálok, van egy
fia.
ASSZONY Mit csináltál?
FÉRFI Semmit. Hálásan megköszöntöm, de nem éreztem sem-
mit. Abszolút semmit. De nem tudom, miért, tiszta inget
vettem, hajnalban tiszta inget. Aztán telefonáltam, szét-
kürtöltem illendően, de semmi magasztosat nem érez-
tem. Aztán a negyedik nap, amikor először láttam... Ér-
dekes, jöttem át a hídon, és egyszerre belém hasított,
még a könnyem is kiesett. Ha nem volna komikus, azt
mondanám, akkor született meg bennem.
ASSZONY (meghatódva) Egyáltalán nem komikus.
FÉRFI Igazán? Na, mondtam, most már másképp kell... (Tele-
fon.) Ki az ördög már megint. Még ma szólok. Halló!
Igen, én. Nagy öröm. Itthon vannak. (Félre.) V. A pos-
tát, a levélszekrényt. Nem is emlékszem, azt hiszem,
nem. Kérlek, megnézhetem, mit kaptál. Nem lehet tele-
fonba. Megnézem, persze.
ASSZONY Mi van a levélszekrénnyel?
FÉRFI (tovább telefonál) ...hogy néztük-e, V. kérdi. A felesé-
gemmel. Értem, értem. Köszönöm, köszönöm. Szervusz,
Átadom. (Leteszi.)
V. csókol, csókoltat. Tessék. (Megcsókolja.) Gyere, együnk
valamit, mert aztán szolgálatba kell állnunk. A mérleget
észre sem vetted.
ASSZONY Mit akar V. a levelesládánktól?
FÉRFI Biztos valami meglepetés. Valami vicces, de a hangja
nem volt valami vicces. Gyerünk!
ASSZONY Előbb nem szaladsz le?
FÉRFI Ráér még.
ASSZONY De olyan kíváncsi vagyok. (Telefon.)
FÉRFI A mennykő üssön belé. Az ember alig szokja meg a
hallgatását.
ASSZONY Hallgatózását.
FÉRFI Akkor meg elkezd csörögni. Halló, szervusz. Nem. Kér-
lek, szervusz.
ASSZONY Ki az?
FÉRFI P., hogy hívjam vissza.
ASSZONY Miért hívd vissza?
FÉRFI Ha megnéztem. Várj csak, azonnal jövök. (Kisiet.)
ASSZONY (egyedül) Itt valami... (Áll tanácstalanul a kosár mellett.)
Aludj csak szépen, bogaram, alukálj csak szépen. Ne
félj, csillagom. (Mindegyre az ajtóra pillant, arrább ta-
szítja lábával a földön fekvő szalagokat. Férfi jön za-
vartan.) Na, mi van?
FÉRFI Semmi különös. Az újságok, meg egy levél a szüleidtől.
Ennyi.
ASSZONY És hol az a vicces, amiért leszalasztottak?
FÉRFI (egyre zavartabb) Semmi, hülyeség.
ASSZONY Mondjad.
FÉRFI Majd később, nem alkalmas a... gyerek, egyél valamit.
ASSZONY Mondtam, hogy ebédeltem. Ne titokzatoskodj.
FÉRFI S.-éknek... egyszóval elutaztak. Nem tudnak róluk
semmit.
ASSZONY Hogyhogy nem tudnak? Ki nem tud?
FÉRFI Eltűntek.
ASSZONY Mikor?
FÉRFI (papírt húz elő a zsebéből, kigöngyölgeti) Tessék.
ASSZONY S.-éket az éjszaka... és O-t sem látta senki már két
napja. A lakása feldúlva. Tépd el! (Eltépi.)
FÉRFI Add csak, nem úgy. (Cigarettát húz elő, s gyufát lob-
bant.)
ASSZONY Nem, a szobában nem cigarettázunk. (Elfújja a gyufát.)
S., O. és S.-né. S.O.S.
FÉRFI (gyűrögeti a papírt, vele a cigarettát is) Mondtam én ne-
ked, hogy ez az O. ...hogy tűzbe tenném érte a... most
már tehetem.
ASSZONY (közömbösen) Vigyázzon mindenki magára, a szájára.
FÉRFI Hát nem eléggé vigyázott?
ASSZONY Úgy látszik, nem.
FÉRFI Ne beszélj szamárságokat. Egy hónapban, egy esztendő-
ben tíz szót ha szólt.
ASSZONY (hajthatatlanul) Úgy látszik, azt is rosszkor, rossz he-
lyen. Nálunk csak egy pohár vizet kért. És S.-ék... iste-
tenem, felnőtt emberek. Légy szíves, mindjárt fölébred
a kicsi, hozd be a pelenkákat, vagy hol vannak? Elő kell
készíteni.
FÉRFI Hogyne, hogyne, azonnal. (Kihúzza a fiókot, s a pelen-
kákat a komódra szétteregeti, a mérleg mellé, majd
tárcsáz.)
ASSZONY Mit akarsz, kinek telefonálsz?
FÉRFI Megígértem, hogy visszahívom.
ASSZONY Megőrültél? Még csak az hiányzik!
FÉRFI Na, itt azért még nem tartunk!
ASSZONY Vigyázz legalább, mit mondasz. Nem kell fejjel a falnak
menni.
FÉRFI Halló! Hát megnéztem, kérlek szépen. Nem értem, csak
a posta, az újságok, meg egy levél az anyósomtól. Nem
értelek, ilyen vicceket, most mikor... (A gyerek moco-
rog, hangokat hallat.) Bocsáss meg, a gyerek, majd ké-
sőbb, szervusz. (Kezében a telefonkagylóval, megalázot-
tan, szégyenkezve, szomorúan, keserűen, halkan, mint-
egy magának mondja:) A ló s az eb beledöglenék, az em-
ber beleszokik. (Hátat fordítva a nézőtérnek óvatosan
visszahelyezi a telefonkagylót a helyére. A gyerek tüsz-
szent egyet, tehetetlenül állnak.) Csak nem hűlt meg?
(Még egyet tüsszent.) Itt nem hűlhetett meg. (A hőmérő-
re pillant.) Huszonnégy és fél... talán az úton... (A ki-
csi sírni kezd, előbb gyöngén, majd torka szakadtából. A
Férfi a magnetofonhoz ugrik.) Kitűnő, most ezt... (Kap-
kod, a szalagok közül egyet találomra föltesz, elindítja.)
Ez azt hiszem, üres...
ASSZONY Hagyd most, inkább segíts, a pelenkákat... te addig
vedd ki.
FÉRFI (ügyetlenül kiveszi) Nagy fiam, nagy fiam, na-na-na...
ASSZONY Rosszul tartod. Így, így kell. (Mutatja. A magnó sur-
rog, majd teljes erőből az első felvonás végi kísérlet:
autóburrogás, fékcsikorgás, kutyaugatás. A férj el akar-
ja zárni, de fél a gyerekkel lehajolni. A gyerek torka
szakadtából üvölt: oá-oá-oooá...
A magnetofonból: legyen, amit te akarsz, amit te akarsz,
ahogy te akarod. Az asszony ugrik, s elzárja, mire a
függöny összemegy.)
FÉRFI (A függöny elé lép. Háta mögött fél kézzel összefogja a
drapériát, félig még tapsra hajolva, gyámoltalanul, ki-
szolgáltatottan, szinte visszanyelve a szót, mondja:)
KATHARZIS
Kések villognak bennem.
Markolnám, dobnám, döfném
egyszerre valamennyit.
Gondosan kiválasztom a
legélesebbet – és
szelíden
kenyeret kanyarítok a
fiamnak.
1969.
(Mélyen meghajolva behátrál a függöny mögé.)
VÉGE

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék