Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1990. január, I. évfolyam, 1. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Kovács András Ferenc

Kovács András Ferenc
Tyrannosaurus rex

Zsarnokgyík ősi bestiák királya
Földtörténetben megkövült időkben
Császár csupasz csúszómászók között
Dicsérjenek kaméleon-korok
Tűnt milliókra nyújtva nyelvüket
Kétéltűek hüllők a rétegekből
Kiken keresztül korszakod tapostad
Hová te léptél megrendült a föld
A rettegéstől még azóta is reng
Reng rendületlen gyáván készülődik
Történetéből megkövült időkből
Kivetni végre roppant csontjaid.

(1988.)


Csucsai fénykép: Ady-zsoltár

Mindenség kalapja alatt
Kihalt bolygók, tört terek égnek:
Mért adtál el, Nagy Jó Uram,
Ennek a győztes vereségnek,
Vezényelt gyáva szabadságnak?

Megbillent rózsás kalapom
E medvetáncos polka-bálban:
Nevemben ropják hátamon
Háborodottak holtra váltan,
Csúffá tett gyurmaemberek.

Mindenség kalapja alatt
Sötét bolygóid elforognak:
Mért dobtál oda, Hitető,
Tébollyal tékozló koroknak,
Versuzsorás, ribanc reménynek?

Elhervadt rózsás kalapom,
Ki lőn szép nincstelenség dísze,
Elpártolt tőlem az igaz
Szavak teremtő éze-íze,
Tyuhajkodóké lett a nyelvem.

Mindenség kalapja alól
Kisüt két bolygód, iker-árva:
Miért hazudtad, Istenem,
Hogy Holnap tüzes hite zárna,
S nem régmúlt Mában vak gyalázat?

Lecsúszik rózsás kalapom:
Tavasznak vágya és csalása
Szájhős jövők felé gurul –
Tiport fajták vad Ésaiása,
Szórhatsz virágos átkokat!

Mindenség kalapja alatt
Két bolygó forrong új s új eszmét:
Két szemem az, Kegyelmes Úr,
Te nézz beléjük, hogyha mersz még –
Kopárak s lakhatatlanok már…

Akár az Ország s a Dicsőség.

(1988.)


Bizánci epigramma

Csak addig, amíg hitek hatalmas hippodromában
Futnak a cirkuszi pártok, mintha mennyország
Képernyőjén szaladna szentek hibbant mosolya,
Míg a szeráfi hangzavarban
Ikongyártók s képrombolók között a holtak
Is mind nyilatkozni fognak –
Fogathajtók, kofák, történetírók,
Himnuszköltők s ereklyeárusok egyetlen nimbusz
Légüres terében hazudhatnának bármit az
Aranyozott légszomj fényködében, fényévekre
Önmaguktól egy kísérleti bura birodal-
Mában, mintha a Bölcsesség szent kupolája alatt a
Szabadság aszkéziséről tátoghatnának
Valamit, s nem a hajnali holdról: a versről, amely
Mint Galateia elefántcsontszínű melle,
Világlik az élők karneol éjszakáin –
Csak úgy, ahogy írni lehet. Csak úgy, ahogy
Élni lehetne… Csak addig, amíg halni
Lehet csak azért, mert élni akarni és
Írni: szabadság.

(1985.)


 
Fiatal tanerők indulója

„Néztük szomorúan a vizet lenn,
hogy fut tova, mily szabadon;
Dalt! szólt a parancs –”

(Byron: Héber melódiák)

hogy az eufrátesz fövenyén szótlanul kész röhej hej
hogy ültünk hej várakozásban hej kész röhej hej
hogy az eufrátesznél hallgattunk hogy hallgattuk hej
hogy a dunánál hogy dunának oltnak egy a hangja hej
hogy hallgattuk túl minden iskolán halásztanyákon hej
hogy az obnál hogy dúdoltuk dunának oltnak obnak hej
hogy aszongya dunánál obnál dunánál obnál hej
hogy bámultuk hullámok hadmozdulatait hej
hogy haldokló falvakban felszámolt réveknél hej
hogy általános iskolák háta mögött ültünk hej
hogy süketnéma iskolák szakiskolák árvaházak hej
hogy népművészeti iskolák javítóintézetek hej
hogy janicsáriskolák háta mögött testvériségben hej
hogy feketetáblák háta mögött egyenlőségben hej
hogy a szabadság háta mögött megszűnő szavakban hej
hogy randalíroztunk a red river rakpartjain hej
hogy aszongya redriver redriver redriver hej
hogy szeressük egymást nebulók a redriverben hej
hogy a szeretnél ha szeretnél a szenegálnál hej
hogy a tartarosznál szeressük egymást nebulók hej
hogy nagykorúsítson szó betű szép szeretet hej
hogy nagykorúsítson a hej he he hej he he hej
hogy hadováltunk túl minden iskolán kész röhej hej
hogy asszongya dunának oltnak dunánál obnál hej
hogy néztük a fény szabad úszótanfolyamát a folyón hej
hogy hallgattunk a félelem felségvizeinél hej
hogy néztük némán napihírek vízihulláit hej
hogy az eufrátesznél szeressük egymást nebulók hej
hogy megtanultuk vádak vízrajzát s a vágyakét hej
hogy elfeledtük túl minden történelmen kész röhej hej
hogy tudtuk a folyót a partot – más nem volt számunkra hej
hogy elfeledtük – nincsen számunkra nincsen számunkra hej
szavak mögött megszűnő szabadságban
he he hej he he hej he he hej

(1985)

 
Két labanc beszélget

emlékszel pajtás kurucok voltunk
dicső hitekbe maj’ beleholtunk
vagy meg is holtunk s nem vettük észbe
te meg én hányszor hány csúfos vészbe

hazudol hékám te labanc voltál
tenéletedbe egyedül holtál
kuruc én voltam úgy általába’
s fejedet vettem hány szócsatába

hetvenkedsz hitvány kuruc én voltam
más életekbe egyedül holtam
labanc te voltál megkájzeroltak
ékes erkölcsbe kik beleholtak

gondviselésbe kik beleholtak
labanc te voltál megkájzeroltak
retteg a lelked eleven holtan
hurrá bercsényi kuruc én voltam

keserült prédás agyafúrt szerzet
feladod fajtád feleded nyelved
rengjen agyadban ágyúzó zsoltár
kuruc én voltam te labanc voltál

agyafúrt kóbor keserült korcsos
feleded nyelved feladod sorsod
kacagás isten kacagás holtunk
emlékszel pajtás labanc is voltunk

(1985.)

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék