Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2002. Augusztus-szeptember, XIII. évfolyam, 8-9. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Kincses Elemér

Csatorna

In memoriam K. Á.

Dráma öt képben

SZEREPLŐK:

ÁKOS
SÁNDOR
MISI
BÁRÓ
ŐR
NŐI ŐR
MELINDA

I. KÉP


(Idő: 1951 februárja. Szín: egy férfibarakk belseje a Duna-csatorna építőtelepén. Sötétség. Alig pirkad. Kivehető a négy priccs körvonala, a rajtuk fekvő négy alakkal. A sarokban veder. Fentről csupasz villanykörte lóg. Egyéb be-
rendezés: egy asztal, négy ócska székkel. )

ÁKOS (fekszik az ágyán, halkan beszél) Mai zenénk a Mendelssohn hegedűverseny első tétele. Hallga, uraim! (Fütyüli a hegedűverseny első tételét. Senki sem mozdul)
MISI Szép. Gyönyörűséges... (Ő is fütyüli a dallamot)
BÁRÓ S a vers? Ki a ma reggel költője?
MISI Hölderlin. (Halkan mondja a verset) „Míg ifjú voltam, reggel örültem én, és este sírtam; most, hogy idős vagyok, kétkedve kezdem a napot, de szent nekem és vidító a vége.”
ÁKOS Egykor és most... Ez a címe... Rilke azt írta róla:
„A többi mind melegszik a versben, otthonosan, s részvevően lakja a szűk hasonlatot. Ám te jársz, mint a Hold.”
SÁNDOR Mint a Hold?
ÁKOS Mint a Hold... Zseni volt. Aztán meg őrült... Kezdje, Báró uram! A memoriter következik... Accusativusszal járó prepozíciók... Ante, apud...
BÁRÓ Ad, adversus, circum, circa, citra, cis, erga, contra, inter, extra...
MISI Tökéletes. Summa cum laude, Bárókám...
BÁRÓ Supra, versus, ultra, trans... Ez a négy a vége.
MISI Gyerekkor jön, torna, csillagászat azután...
ÁKOS Nyárádszeredában éltünk hároméves koromig. Még arra is emlékszem, hogy milyen gyerekkocsiban tolt édesanyám. Oldalt lehetett kilátni, narancsszínű plexiüvegen keresztül, s ha esett az eső, édesanyám egy rolót húzott le fölém, védeni engem, én pedig sírtam... A szomszédokhoz három lépcsőn lehetett feljutni a verandára... Az udvaron volt egy domb... Kétéves koromban egy félórát másztam felfele... Húszévesen egy percet, aztán... (Vad, erős szirénahang. A négy férfi felkel, tornászni kezdenek)
SÁNDOR Gyerünk... Helyben futás... Tíz guggolás... Gyerünk, uraim, ez az, Misikém, tíz fekvőtámasz... Gyerünk! (A négy férfi gyorsan, fegyelmezetten végzi a gyakorlatokat)
BÁRÓ (feláll) Fáj a gyomrom. Gastritis.
ÁKOS Ha tavasszal dél fele visznek, szedek neked kakukkfüvet, fodormentát, kamillát... Csillagászat... Misikém, tehát ma az Androméda következik.
MISI Az Androméda a naprendszeren kívüli egyetlen olyan objektum, amelyik szabad szemmel is látható... Az extragalaktikus ködök prototípusa... Száznyolcvanmillió fényév az a távolság...
SÁNDOR Száznyolcvanmillió?!?... Fényév???
MISI Annyi. Elindul a fény és megy-mendegél száznyolcvanmillió évet... De Androméda királylány is. Poszeidónnak áldozták a szülei, de a tengeri szörnyet Perszeusz, Zeusz fia megölte és...
BÁRÓ Kell menjek dolgomra. (Leül a vederre, a többiek háttal neki körbeállják) S akkor most az éthosz... Pontosabban az éthosz fogalmának alakulása a görögöktől napjainkig... Az éthosz az egy állapot! A nem létező, a szellemi világ magmája... Ahogy a Földnek létezik ősmagja, úgy az erkölcsi létezésben is van, kell lennie egy origónak...
ÁKOS Száz-kétszázmillió galaxis létezik... Százötven, százhatvanmilliárd bolygó alkot egy galaxist... Hol van benne az éthosz?!? A nem létező??
MISI Az éthosz: Isten.
SÁNDOR Hol az Isten, könyörgöm?!? (Második szirénahang. Kigyullad a csupasz villanykörte)
ÁKOS Az éthoszban jelen van.
MISI A Rend az Isten... Az Andromédában is rend van. Az Andromédán belül is, kívül is rend van. Egy magasabb rendű szellemiség törvényei érvényesülnek mindenben, uraim.
BÁRÓ (feláll a vederről. Szétszélednek) Szépen mondod...
ÁKOS Szépen is gondolja... A teremtő rendet teremtett.
SÁNDOR Rendet?!? Nézz csak körül... Úristen... Gondold végig a tegnapi napot, s ha megállod szűkölés nélkül, ha megállod öngyilkossági gondolat nélkül, ha még megállod...
MISI (közbevág) Kezdetben rend volt!!! Mi tettük tönkre!... Idefigyelj! Itt a kezemben van húsz gyufaszál!... Most földobom őket! (Feldobja a gyufaszálakat) S ha körben esnek le, tökéletes, szabályos körben, akkor bizony mondom, akkor én vagyok a Teremtő. (A gyufaszálak szanaszét hevernek a padlón) Ez van most. Káosz. Amitől a legjobban félek.
ÁKOS Summa cum laude... A magyarázat... Gyönyörű...
SÁNDOR Most én akarok lenni az Isten. (Felszedi a gyufákat, feldobja, szanaszét hullanak le, nevet) Halandó, igazi halandó vagyok... Uraim, hatalmas megkönnyebbülés nem Istennek lenni... Hát nem?!? Ákos, te jössz!!! (Ákos felszedi a gyufákat, feldobja, nevet)
ÁKOS Muribundus homo sapiens. Sic.
MISI Nem, nem... Tévedés... Nem haldokló... Halandó... Micsoda különbség... Nem muribundus, semmiképpen, uraim... Báró, te nem próbálod meg? Nem akarsz Isten lenni?
BÁRÓ Boldog lennék, ha ember tudnék maradni. Az is valami, nem, uraim?!? De azért megpróbálom... (Feldobja a gyufákat, nevet) Nézz oda, egymás mellé hullanak...
MISI Félisten vagy... Demiurgosz, az is valami... Félisten uram, aztán vigye ki a vödröt...
BÁRÓ Azon nyomban, filosz uram...
ŐR (belép, a négy férfi vigyázzba merevedik) Kérem a vedret kivinni! (A Báró indul a veder felé) Nem te. (Ákosra mutat) Te!
BÁRÓ Én rondítottam bele.
ŐR És ő viszi ki!
BÁRÓ De hát itt úgy alakult a szokásjog, hogy az viszi ki, aki...
ŐR Anyád él?
BÁRÓ Él.
ŐR Fasztól fél? (Ákos felemeli a vedret, gyorsan kiviszi, majd visszajön)
BÁRÓ Annyit engedtessék megjegyeznem...
ŐR Megennéd a szarodat? (Csend) Ha egy szót szólsz, megeszed a szarodat! (Csend) Öt perc múlva indulás. Famunka.
SÁNDOR Mínusz húsz volt ma hajnalban. Né! (Mutatja) Látszik a lélegzet a levegőben.
ŐR Anyád él?
SÁNDOR Meghalt, amikor megszülettem.
ŐR Akkor nem él, ha meghalt.
SÁNDOR Nem.
ŐR Pofátlankodsz?
SÁNDOR Nem. Nem pofátlankodom.
ŐR Kimostad?
ÁKOS Ki.
ŐR Klór?
ÁKOS Mész.
ŐR Nekem annyi embert kell leadni az év végén, amennyit átvettem az év elején. S még csak február van. Sorakozó! (A foglyok sorba állnak) Kivéve, ha nem annyit adok le. Ha itt például egy ágy üres lesz... vagy kettő.
ÁKOS Vagy négy. Mert kiszabadulunk.
ŐR Mert megdöglötök.
BÁRÓ Ez is elképzelhető.
ÁKOS Mert nem is volt tárgyalás... Az ENSZ különbizottsága már a tavaly a közgyűlés elé...
ŐR Ennéd szarod?
ÁKOS Kérem?
ŐR Ha politizálsz, megetetem veled, amit tojtál.
MISI Megszabadulhatunk, ha Isten úgy akarja.
ŐR Isten?
MISI Isten. A Teremtő Úristen... Meg a bizottság, persze.
ŐR Ennéd...
MISI Nem enném... Még az is elképzelhető, hogy ezen a tavaszon már otthon lehetünk... Mindnyájan.
ŐR Vagy a földben. Vagy itt, a Duna fenekén. Haleledelnek. (Kiköp) Vigyázz! Báró!
BÁRÓ Igenis.
ŐR Ma este találkozhat a feleségével. Egy óra hosszat együtt lehetnek. Meghitt kettesben... Ágy is van.
BÁRÓ Melinda? Ő is itt?!?
ŐR Az egész család. Szétszórva, különböző helyekre. Úgy jobb.
BÁRÓ Önöknek.
ŐR Naná. Mert nektek Indulás! (A négy férfi kimegy) Arisztokraták. Gondolkodók. Nye, fasz, nye...
Sötétség

II. KÉP

(Ugyanaznap este. A főbarakk egyik szobája. A sarokban ágy. Csupasz villanykörte ég. Belép az ŐR, majd a NŐI ŐR. Őket Melinda követi. )

NŐI ŐR Üljön le. Mindjárt hat.
MELINDA (leül) Köszönöm. (Csend) Több mint két éve nem láttam az uramat... A torkomban ver a szívem. Sápadt vagyok? Istenem, hogy nézek ki...
NŐI ŐR Vörösre fújta az arcát a szél.
MELINDA A hajam?
NŐI ŐR Van fésűm. (Átad egy fésűt Melindának. Melinda fésülködik. Belép a Báró. Csend. Melinda megfordul)
ŐR Mi megyünk. Egy óra idejük van. Ennyit engedélyeztek.
BÁRÓ Nincs órám.
ŐR Hatvan perc. Az annyi... Hajrá, magyarok! (Kimegy, Női őr utána. Csend. Melinda leteszi a fésűt. Nézik egymást mozdulatlanul. Melinda láthatóan reszketni kezd. A Báró átöleli)
MELINDA Úristen...
BÁRÓ Csillagom... Kedvesem.
MELINDA (reszket. Zokogni kezd) Lássalak... Lássam a tekinteted... Mi van veled?
BÁRÓ Élek... Kész csoda... Lefogytam vagy tíz kilót. Megtanultam latinul, angolul elég jól, csillagász is lettem egy kicsit, meg történész, s már nem akarok meghalni.
MELINDA Akartál? Te is meghalni akartál?
BÁRÓ Háromszor.
MELINDA Háromszor?
BÁRÓ Először akkor, amikor pofonvágott egy őr. Másodszor, amikor megitatták velem a vizeletemet. Harmadszor, amikor tüzes tűt szúrtak a herémbe. Aztán soha többé... (Csend)
MELINDA! Csillagom... Holdam, napom... Emlékszel?...
BÁRÓ Mindenre... Mindenre emlékszem... (Átöleli, megcsókolják egymást. Eszeveszett gyorsasággal vetkőzni kezdenek. Egymást átölelve zuhannak az ágyra. Belép az Őr és a Női őr. Női őr elfordul)
ŐR Tüzet szüntess!!! (A Báró néma csendben felül, Melindára dobja az ingét) Megállni!!! Állj!!! Ez beszélgető!... Itt tilos degedni, cseszkődni... Nem szégyellik magukat? Rögtön egymásnak esnek, mint az állatok... Mint a kóbor kutyák... Se szó, se beszéd... Nuku beszélgetés, nuku etyepetye, semmi... Zsupsz, bé az ágyba... Nem ismered a szabályzatot?!? Nem ismered, Bárókám, a szabályzatot?!?
BÁRÓ Tegeződünk?
ŐR Pofátlankodsz?
BÁRÓ Pofátlankodom.
MELINDA Péter!!!
ŐR Vacsora, reggeli, holnapi ebéd ugrott... Egyelőre. Most visszatakarodsz a barakkodba a vackodra. Háromnegyed hatkor jelentkezel a barakkfelelősnél. Világos?
BÁRÓ Igen. Kérném elfordulni!
ŐR Miért?
BÁRÓ Levenném a feleségemről az ingem.
ŐR Vedd le!
BÁRÓ De alatta meztelen!!!
ŐR Láttam én már olyat.
BÁRÓ Nem látott... Ilyet nem!...
ŐR De láttam!!!
BÁRÓ De neeeem!!!
ŐR Pofátlankodsz?
BÁRÓ Pofátlankodom.
ŐR Meg akarod papálni a... (Melinda villámgyorsan belebújik az ingébe)
MELINDA Ide lehet nézni, őr elvtárs... Nyugodtan ide lehet nézni.
ŐR Maga még itt van, Bárókám?
BÁRÓ Még itt.
ŐR Futólépés... Indulj!!!
BÁRÓ Azonnal. (Megcsókolja Melindát) Vigyázz magunkra, csillagom. (Kimegy)
ŐR Csillagom?!? Milyen szépen beszélnek maguk, arisztokraták, kulákok... Csillagom... Én még életemben ilyet nem mondtam... Csillagom. S akkor a csillagnak mit mond? Feleségem... oldalbordám?
NŐI ŐR (visszafordul a szemén látszik, hogy sírt) Jó kérdés.
MELINDA Maga hogy szólítja a feleségét?
ŐR Nekem nincs feleségem.
MELINDA Nem is volt?
ŐR Volt. Elment egy szőke tiszttel Pitestre... Ott él. Ha meg nem holt...
NŐI ŐR Érthetetlen.
ŐR Pofátlankodsz?
NŐI ŐR Hogy tehetném?...
ŐR Mint mások.
NŐI ŐR Kik?
ŐR Pedig mindent megadtam neki... Szombat reggel még a konyhában beszélgettünk, szalonnát ettünk, kihullott a könnye az asszonynak, amíg vágta apróra a hagymát, legalábbis én azt hittem, hát miért másért bőgne, megvan mindene, rádiót is vettem, szólt a zene, aprította a hagymát, megkérdeztem, te mit bőgsz, lecsapta a kést a lapítóra, kirohant a kapun, le az alvég fele, nem mentem utána, mit mondanának az emberek, csak néztem utána, bémentem, megettem mind a szalonnát s a hagymát, jól is laktam, de amikor az asszony üres tányérjára néztem, úgy megfacsarta valami a szívemet, de úgy, éreztem, hogy kiszakad a szívem, átöleltem magamat, hogy ki ne szakadjon a szívem a mellemből, eltettem a szalonnát, hagymát, a fejembe tettem a kalapomat, lesétáltam az apósomékhoz, ahogy a kapu elé értem már állt az udvaron a két bátyja, favágó mind a kettő, álltak, köszöntem, nem köszöntek vissza, az egyik lóbálta a fejszét a kezében, mi kéne, ha vóna, kérdezték, a feleségemmel szeretnék, mondtam s léptem egyet előre, ne mozdulj, mert kettéváglak, mondta a kisebbik, a vadabb, pedig nem is nála volt a fejsze, aztán kinyílt az ajtó és kijött a feleségem, mezítláb, kendő nélkül, ma sem értem, mit keresett novemberben mezítláb az udvaron, megállt a kerítés túlsó oldalán, lihegett, szuszogott s nagyon halkan mondta, utállak, mindig is utáltalak, semmi nem kell tőled, csak tűnj el innen, ne keress, ne üzenj; amikor átöleltél, utána mindig kiosontam hányni, hátra a kórók mögé, szinte minden éjszaka, ott hánytam a földre, leghátul a két hatalmas kórórakás mögött, te szarevő, büdös kommunista. S azzal bement. Én meg haza, hátra az udvarra, s hát ott telis-tele a főd. Nyommal. Másnap jelentkeztem, béálltam, pedig én nem is.
MELINDA Ön nem is?
ŐR Egyáltalán... Rég volt.
NŐI ŐR Rég?
ŐR Tavaly nyáron.
MELINDA Megbocsásson, tavaly nyár, az magának régnek számít?
ŐR Régnek hát. El akarom én azt a nyarat boronálni. (A homlokára mutat) Itt né.
MELINDA Tavaly nyáron én már fogoly voltam... Tavaly nyáron még élt a barátnőm, kaptam egy levelet anyámtól, tavaly... (Elhallgat) Borzasztó. Másképpen éljük meg az időt. (Csend)
NŐI ŐR Melinda, mennünk kell! Lejárt az idő... Büntetés jár, ha...
MELINDA Jövök már. (Indulna kifele, az Őr megállítja)
ŐR Mondanék én valamit, ha szabadna.
MELINDA Magának itt sok mindent szabad... Mondja.
ŐR Tudja, én irigylem magukat, magyarokat, arisztokratákat... Maguk magyarok...
MELINDA Mit csinálunk? ŐR Olyan igen összetartanak.

III. KÉP

(A férfibarakk szobája. Esteledik, ég a villanykörte. Misi, Ákos és Sándor az
ágyukon fekszenek)

MISI Bástya É 1.
ÁKOS Futó Β 8. Sakk.
MISI Király A 6... Ezt Aljechin lépte Mexikó-Cityben ezerkilencszáz... Na, várj csak... Mindjárt mondom, szóval...
SÁNDOR Végre... Végre, az isten szerelmére valami, Misikém, amit nem tudsz pontosan... Három év óta először... (Nevet) Nagy nap ez a mai, uraim, elvtársaim!!! (Bejön a Báró. Látszik rajta, hogy rohant)
BÁRÓ Láttam Melindát!!! (Sándor felül, Misi talpra ugrik, Ákos elfüttyenti magát) Fiúk... Uraim... Találkoztam Melindával... Él... Átöleltem... Rovarirtó szagú volt a zubbonya, de átöleltem... Ezernél több napja nem láttam... S most megadta az Isten... (Leül)
SÁNDOR Isten?
BÁRÓ Isten... Ki más?
SÁNDOR Ők... A fiúk... A rabtartóink... Én szégyellném magam.
BÁRÓ Megőrültél?!?
SÁNDOR Hoztak közben egy új takarót az ágyadra. (Csend)
BÁRÓ Kicsoda?
SÁNDOR Az őr...
BÁRÓ Furcsa... Csak nekem?
SÁNDOR Kizárólag. S nem tetűpor szagú... A tiszteknek van ilyen. Skót gyapjú. Né, írja: made in Scotland. (Csend)
BÁRÓ S akkor most mi van? (Csend) Találkoztam a feleségemmel... Öt percet egyedül hagytak vele... Aztán ránk rontottak... (Csend) Karikás a szeme... Sovány... Szeretem... S akkor most mi van?!? (Csend) Mondjatok már valamit!... Csak nem azt gondoljátok... megőrültetek?!? Ákos, Misi, az Isten szerelmére, elment az eszetek?!? (Csend)
ÁKOS Megőrültünk.
MISI Elment az eszünk.
ÁKOS Bocsásd meg a bűneinket.
MISI Na, kész. Álomnak is rossz. Vagy viccnek...
BÁRÓ Kösz.
ÁKOS S Melinda?
ΒÁRÓ Karikás a szeme... Sovány...
SÁNDOR S szereted... Mióta nem láttad?
BÁRÓ Majd ezer napja.
SÁNDOR Az én feleségem is itt van... Valahol itt, a csatornánál. Soha nem láttam... Hetven beadványt írtam... Nem is válaszoltak. S akkor te este hatkor randevúzol.
BÁRÓ Ránk tört az őr, amikor átöleltem!
SÁNDOR De átölelted!!! Láttad a kulcscsontját... Ittad a leheletét!!! Mi az ára?... (Üvölt) Mi az ára? (Csend)
MISI Billog került a homlokodra... Nehéz lesz levakarni... Kinéztek maguknak... Jel került rád, barátom... Nem irigyellek.
BÁRÓ Tiszta a lelkiismeretem. SÁNDOR Add vissza a takarót!!! ÁKOS Hideg van!!! Tartsa meg!!! SÁNDOR Adja vissza!!! ÁKOS Ha tiszta a lelkiismerete, tartsa meg!!!
SÁNDOR Megvásároltak!... Észre sem vetted s már megvásároltak! BÁRÓ Egy takaróval?!?
SÁNDOR Egy takaróval, a feleségeddel, egy randevúval... Mit tudom én?!? BÁRÓ Tiszta vagyok... Tiszta vagyok... Tiszta. (Csend)
MISI Ehhez értenek a legjobban. Megosztani. Uraim, ezek itt a környéken a megosztás világbajnokai... Ilyen nincs... Ahogy ezeknek működik az agya!
BÁRÓ Hány éve ismersz, Misi?
MISI Húsz.
BÁRÓ S te Ákos? Sándor?!?
SÁNDOR Én ide is úgy kerültem, hogy elárultak.
MISI Minket mind elárultak, kisemmiztek, cserbenhagytak, becsaptak... Kit a nagyhatalmak, kit a párt, kit a...
ÁKOS Kit a felesége... Engem a feleségem jelentett fel. (Csend)
BÁRÓ Az a feleséged! Én meg én vagyok... Azt hiszem, mindnyájatok előtt felemelt fejjel állhatok meg, nyugodtan nézhetünk egymás szemébe... Soha e három év borzalmai között...
ŐR (belép) Báró elvtárs! Hívatják a parancsnokságra! BÁRÓ Most? Este?!?
ŐR Tíz perc múlva legyen a parancsnokságon. (Kimegy) MISI Ezek kinéztek maguknak. Meg kell erősítened önmagad. Mint a kő, olyan légy. Mint a vas. Ne ígérj... Ne fogadj el semmit! Ha üvöltenek, szorítsd ökölbe a kezed és nézz erősen a szemükbe. ÁKOS Mint a kutyának, ha kivicsorítja a foga fehérjét.
BÁRÓ Szép a hasonlat. Pontos.
MISI A legérzékenyebb ponthoz érkeztünk. Megosztanak... Meg akarnak osztani... Másképp nem tudnak megtörni... Mérget cseppentenek a pohárba. Ehhez értenek a legjobban. Ebben Balkán-bajnokok.
BÁRÓ Mint a kő... Mint a vas... nem is volna rossz. (Kimegy) MISI Ártatlan. Láttam a tekintetét. SÁNDOR Áruló... Én is láttam!
MISI Minden tudásom azt sugallja, hogy ártatlan!!! Én tanultam pszicholó-
giát, minden, abszolút minden jel arra mutat...
SÁNDOR (közbevág) Köpök a pszichológiádra... Szarok rá, érted?!? Az ösztöneim, a zsigereim jelzik, hogy áruló!!! Ahogy jön, ahogy megy, ahogy nem néz a szemembe...
MISI Mert tudja, hogy gyanakodsz... A tudatlanság, az gyanakszik benned. A legrosszabb részed a tudatlanságod!!!
SÁNDOR Fejezd be!!! Középiskolai tanár volnék, ha elfelejtetted volna?!?... S ne sértegess, mert...
MISI Mert mi lesz? Fenyegetsz? Szájon vágsz, mert erősebb, meg fiatalabb vagy... Rajta! Itt a pofám... Üss meg, te szerencsétlen!...
ÁKOS (közéjük ugrik) Misi!!! Sándor!!! Megőrültetek?!? Hát ezt akarják!! Ők akarják ezt!!! Hóhér és áldozat ugyanazt akarja? Egymásra kúszunk, mint a tarajos gőték?!? Megőrültél, Sándor? Lelki-ikrekké válunk a hóhérainkkal?!? A gyilkosainkkal?!?
SÁNDOR Ha áruló...
MISI Isten... Egyedül Isten a megmondhatója...
ÁKOS És a szeku. Ők és a teremtő tudják biztosan, hogy itt és most ki az áruló.
SÁNDOR Áruló az, aki elárulta az ügyet.
MISI Melyiket? Nincs nagy Ügy. Sok kicsi ügy van... Ügyecske... S mind fontos... A lét, a kisebbségi lét hajszálerei... A kurva életbe... Sok kicsi ügy...
SÁNDOR Ha egyet elárulsz, mindet elárulod! Ha csak az árnyéka vetül...
BÁRÓ (bejön, gyönyörű, vadonatúj zöld csizma van a lábán. Leül az ágyára) Adták ezt a csizmát. Elvették a bakancsomat. Ezért hívattak.
SÁNDOR Német. Német repülős-csizma. A legjobb a világon. Gratulálok. ÁKOS Ki adta?
BÁRÓ A parancsnok. Személyesen. MISI Személyesen? BÁRÓ Igen. SÁNDOR Tanúd van? BÁRÓ A Fennvaló! SÁNDOR Jobbat nem tudsz? Manapság annyi helyre hívják szegényt.
BÁRÓ Isten a tanúm. Behívott, cigarettával kínált...
SÁNDOR Fújj rám! (Báró ráfúj) Cigarettázott... Mit kért cserébe?
BÁRÓ Semmit.
SÁNDOR Ingyen semmi sincs! Ezek mindig kérnek valamit!
BÁRÓ Behívott, leültetett, cigarettával kínált s az íróasztal alól kivette ezt a csizmát. Ott helyben fel kellett vennem... Lépkedni is kellett. Hármat előre, hármat hátra.
SÁNDOR (feláll) Kérlek, rúgj seggbe!
BÁRÓ Én?
SÁNDOR Rúgj seggbe, hogy ébredjek fel! Mert ez álom! Lázálom... Rémálom... Vagy te elárultál minket! Vagy álom ez az egész, vagy te elárultál minket... Na, rúgj! (Kidüllesztett hátsóval megáll a Báró előtt, röhög, majd leül a priccsére)
ÁKOS Nem kérdezett semmit?
BÁRÓ De igen... Hogy találkoztam-e a feleségemmel. Azt is mondta: új megvilágításba kerülnek a dolgok. S hogy esetleg rendszeresen találkozhatnánk. Melinda meg én. (Csend)
MISI (hirtelen felugrik, ordít) Miért vetted el azt a kurva csizmát?!?
BÁRÓ Parancsot kaptam.
SÁNDOR Új megvilágításba kerülnek a dolgok... Ez mi az Isten?!? Mi az a magasságos, kurva Úristen?!?
MISI Sanyi!!!
SÁNDOR Jó, jó... Robbanok szét... Mint a Vörös Zászló szerkesztője... Új megvilágításba...
MISI Te, Báró, lehet, hogy ezek tudnak valamit rólad, amit még te sem tudsz önmagadról???
ÁKOS Summa cum laude a kérdés, Misikém...
BÁRÓ Ha áruló lennék... Szóval, ha én áruló lennék, mit árulhatnék én még el? (Csend) ítélet nélkül, élőhalottként itt tartanak majd három éve, levél nincs, a könyveinket elvették, jeges vízben térdig állva vágtuk a nádat, amíg be nem fagyott, most utat építünk, sehonnan-sehova, meg csatornát, mit nem tudnak még szerinted? Mi nem az övék még ebben a kurva országban?!?
SÁNDOR A lelkem... A magyarságom, baszd meg!
MISI Sándor!!!
SÁNDOR Mea culpa... mea maxima culpa... De ma különleges nap van... Az ász-káré vagy még szebben mondva a négy kőszáli sas közül az egyik csipogni kezdett. Mert veréb. Véreb. (Csend. Leül az ágyra) Báró, ha megtudom, hogy áruló vagy, én öngyilkos leszek. (Csend)
ÁKOS Misikém, hogy kezdődik a Mendelssohn?
MISI (fütyül) Megvan... ezerkilencszázhuszonegy áprilisában lépte Aljechin azt a... (Belép az Őr)
ŐR Báró elvtárs! Küldtek egy könyvet meg egy levelet. (Betűzi a könyv címét) Het evszazad... Pardon... Hét évszázad magyar költészete. Na... öt perc múlva takarodó. (Kimegy)
BÁRÓ (a könyvhöz megy, fellapozza, lecsapja az asztalra, ordít) Csesszétek meg a könyveteket!!! Mit akartok? Meg akartok ölni?!? Hát gyertek, gyertek már!!! De szemből, állatok, ne így csizmával, pokróccal, könyvvel, könyörgöm... (Az ágyára veti magát, zokog)
MISI (újra fütyüli a hegedűverseny első tételét) Piano, Bárókám... Pianissimo...
ÁKOS Rilke pedig, a mai este költője azt is írta: „Ó, mióta ismerlek, hogy árad testem, s benne hogy virul a csont...”
MISI (folytatja) „Frissebb lettem, járásom sudárabb, Mert te vársz rám, Ki vagy te, mondd?”
ÁKOS „Az oltár épül, rajta izzó hajzatod sötétül,”
MISI „S melled fénylik, mint az értelem.”
BÁRÓ Istenem... (Csend, majd hirtelen) Levelem van... Az első levelem két éve. (Felugrik, megnézi) Üres... Üres papírt küldtek... Hallod, Sándor?
SÁNDOR „S melled fénylik, mint az értelem”... csoda...
MISI Amikor térdig járunk a szenvedésben, csak ez segít. Csak ők, Hölderlin, Rilke, Attila, Sándor a drága... Mielőtt üvölteni kezdünk, mondjuk el ezt a Rilke-sort. S akkor vége: lefegyvereztük a Gonoszt.
BÁRÓ Nem vagyok áruló.
ÁKOS Baudelaire pedig mondá ékes francia nyelven: „Souvant pour s’amuser Les hommes d’équipage...”
MISI Ekipázsö... Ki kell mondani a néma ő-t. Ha énekel vagy szaval, a művelt francia kimondja...
SÁNDOR Te, Misi... Van valami ebben a kurva életben, amit te nem tudsz?
BÁRÓ Hogy ki itt az áruló. (Csend)
MISI Itt senki... Meg mernék esküdni... Itt senki sem áruló... Itt mi, keservesen, de megteremtettük Rilke és a hegedűverseny birodalmát... Majd három év alatt!!!... Vérhassal, tetűvel, lázzal szembe ideállítottuk nap nap után Attilát és Kodályt és Rilkét és a latin nyelvtant, Androméda is itt oson lábujjhegyen, ha behunyjuk a szemünket, hallatszik, ahogy suhan a haja az időkön át, hunyjátok csak be a szemeteket, s hallgassátok a szelet, ahogy suhan a királylány... (A férfiak behunyt szemmel hallgatják) Suhan Androméda, repül Perszeusz kitárt karjaiba, arany haj az arany vérten, döbbenten néznek az istenek s akkor... (Belép az Őr)
ŐR Akkor beleér az ujjad a húgyba. S felébredsz... (Nevet) Meglepetés. A parancsnok küldi: három tojásból rántotta, marmeládé. (A férfiak, a Báró kivételével odaugranak, körbeállják az asztalt) Ez mind a Báróé. Szigorúan tilos másnak hozzányúlni. Aki hozzányúl, megeszi a sza...
ÁKOS Tudjuk.
ŐR Azért. (Kimegy)
MISI Úristen... Rántotta?!?
ÁKOS Csak hadd szagoljam meg. (A rántotta fölé hajol) Magasságos istenek... (Visszaül az ágyára. Sír)
SÁNDOR Bele kéne köpni.
BÁRÓ Köpj!
SÁNDOR Köpjek?
BÁRÓ Köpj! (Sándor beleköp a rántottába)
SÁNDOR Köptem. (Visszaül az ágyára. A Báró feláll, a vederbe önti a rántottát)
BÁRÓ Egészségünkre. (Csend)
ŐR (be) Finom volt?
BÁRÓ Igen.
ŐR Egészségére!
BÁRÓ Köszönöm.
ŐR Szedje a cókmókját. Várja a felesége!
BÁRÓ (iszonyatos zavarban) Most... Este?
ŐR Most. Pont most. Hozza a takaróját meg a könyvit.
BÁRÓ A könyvet itt hagynám legszívesebben.
ŐR Nem hagyná itt!
BÁRÓ Nem hagynám itt. (Könyvvel, takaróval a kezében kimegy)
ŐR Misi elvtárs, még csak annyit, ha szabadna... „Emlékeket nem tűrök idebenn. Ó, élet, élet: kinti lét. S a lángban én. Nem ismer senki sem.”
Ez is Rilke. Megőrült. Meg Hölderlin is. A maguk Attilája meg... Hát csak úgy... (Kimegy)
SÁNDOR Áruló... Megölöm.
MISI Délután még magadat akartad megölni. Mi változott?
SÁNDOR Semmi. Minden... (Az öklével az asztalra csap) Most, talán épp ebben a pillanatban árul el!... Én valakit megölök... Vagy őt, vagy magamat.
ÁKOS Ölni a legkönnyebb. Élni... Megélni... Életet adni. Esetleg megélni hétfőt, a tavaszt, aztán karnyújtásnyira ott az ősz, aztán már október... Memoritert mondani reggelente... Térdig, derékig jeges vízben állva Mendelssohnt fütyülni, a raporton a csillagokra gondolni, a vedren ülve Szókratészt idézni, az igen. Élet. Ölni... Istenem, de könnyű... Felejtsd el, Sándor.
SÁNDOR Soha... Ha áruló...
MISI S ha nem? Ha te vagy az?!?... Vagy Ákos?!?
ÁKOS Hülyéskedsz, Misi?
MISI Naná.
ÁKOS Nálunk, a mi családunkban, a feleségem volt az áruló. Ő jelentett fel. Matematikailag kevés a lehetősége annak, hogy egy erdélyi családban, egy erdélyi magyar családban, a besúgók száma száz százalék legyen. Én, uraim, ártatlan vagyok. A maradék ötven százalék...
SÁNDOR A mi családunk tiszta. Még.
ÁKOS Még?
SÁNDOR Még.
MISI Megbolondultál?
SÁNDOR Számolok. Hátha megéri?
MISI Mi éri meg?
SÁNDOR Árulónak lenni.
ÁKOS Hagyjuk abba! Ez a legveszélyesebb beszélgetés, amióta itt vagyunk.
SÁNDOR Hátha megéri árulónak lenni? Hátha megéri tömegesen árulónak lenni?!? Kié az igazság?!? Mi hárman elindítunk egy folyamatot! Behódolunk, uraim... Kapunk takarót, könyvet, rántottát, asszonyt!!! Mit is akarunk tulajdonképpen?!?
MISI Hallgass már el!!!
SÁNDOR Élni... Jól élni... Még jobban élni... A lehető legjobban élni...
MISI A patkány... A patkány érvel így.
SÁNDOR A demagóg meg így válaszol... Ahogy te!
ÁKOS Uraim, elvtársaim, az ember mindenekelőtt és fölött erkölcsi lény. Vagy annak kellene lennie... Erkölcsi lény. Kérném ezt a részletkérdést figyelembe venni!!!
SÁNDOR Mi itt az erkölcs, baszd meg?!? Térdig jeges vízben állva vágni a nádat, az az erkölcs?!? Tapogatni a kihagyó pulzust, nézni a vért az ürülékben?!? Reszketve kaparni a zsebből a megmaradt kenyérdarabokat, az az erkölcs?!? Elfelejteni az asszony ölelését, rettegve várni egy asszony ölelésére, mert hátha három év kínja mindent kiirtott?!? Mindent, amiért élni érdemes?!? Ez az erkölcs?... Átmenni lassanlassan árulóba, az itt az erkölcs. (Leül, csend)
MISI Olyan egyszerű, Sándor... Eldönteni, mi a fontosabb: az én, a családom élete vagy egy egész népé... Mi ezt itt már eldöntöttük. Vagy eldöntötte az élet. Az a kurva. (Csend) Jó nagy csend lett.
ÁKOS Ülünk a csendben. Ül a csend bennünk.
MISI Vers? Újra vers, Ákos?!? Három év után?
ÁKOS Soha. A vers halott. Él a csatorna... A csatorna él, tehát...
SÁNDOR Áruló. Vagy kegyelt. S onnan már csak egy lépés az árulás. Ha elfogadsz ezt-azt, a hatalom kegyét, léptél egyet az árulás felé. S ő?!? Pokróc, csizma, rántotta, asszony?!? Ezek nem adnak semmit ingyen.
ÁKOS Januártól három magyart is bevettek a láger vezetésébe.
SÁNDOR Árulók... Szekus árulók.
ÁKOS Ők azt mondják, használnak.
SÁNDOR Kinek?
ÁKOS Nekünk. Magyaroknak... Deportáltaknak... A népnek, na.
MISI Hazugság. Hideg fejjel kiszámított, aljas hazugság... Maguknak használnak elsősorban... Más barakkban laknak, másként öltöznek, más nádat vágnak... Mert azért néha őket is kiviszik. Kiküldik őket is a fiúk. De csak oda, ahol bokáig ér a víz... A század legmocskosabb hazugsága, hogy azért léptek be a bizottságba, mert nekünk magyaroknak, a többi fogolynak használni akarnak... Mert mi változott itt lent, mióta benne vannak ott ők, fent?!? Ez az egyetlen kérdés, amit itt és most egy erdélyi magyar ember feltehet magának!!! Változott itt valami?!? (Ordít) Változott itt valami?!? (Csend)
ÁKOS Nagy csend lőn a világban.
SÁNDOR Változott. Most már egyre többen tudjuk, mondjuk, suttogjuk, hogy azok ott fent a bizottságban árulók. Mind!
MISI Nem mind!
SÁNDOR Mind, fiúk, mind... A gondolat rossz, ami mentén felsorakoztak. Lágerlakó, elítélt nem szövetkezik a rabtartóival! Lehetetlen. Jól fésült pinty lett egytől egyig.
ÁKOS Pinty?
MISI Jó szó... Pinty... Pintyőke... Ül a ketrecben, a gazdi szobájában, a jó melegben pityegve dicséri gazdiját... (Pityeg, a másik két férfi nevet) Pintyeget, pintyőkéz, cserébe kap papit, papil is háromszor napjában, a mocskát is kiseprik a drága gazdik néha. (Ordít) Mi meg vágjuk a nádat, véres körmökkel?!? (Csend)
SÁNDOR Ők is magyarok.
ÁKOS Ez az igazi szégyen.
MISI Egy dolgot nem irigylek... Az éjszakáikat... Amikor rájuk vicsorog a lelkiismeretük.
SÁNDOR Majd elfelejteném: néha lázad is a pinty!!!
ÁKOS Azanyját!!!
SÁNDOR Beleénekli a gazdi fülébe, hogy itt lent hideg a víz, éles a nád, nem vág a kés... A lázadó díszpinty... Hányingerem van.
MISI Disszonáns hangot fütyül a gazdi fülibe... Cé-é-gé... fiszt!
SÁNDOR Vagy fa... Pardon... Vagy fals hangot... S aztat a gazdi igen-igen nem szeretgeti. (Nevet, pityeg)
MISI Végre, Sándor... Beszélünk az árulóinkról s nevetés, röhej lett a vége... A szellem uraim, fölröppent újra e véres, sáros földről... Pintyológusok lettünk... Nem is rossz szó... Új tudomány, uraim...
ÁKOS Ha kiszabadulok, pintyológusnak állok. A pintyológia nemzetközi hírű... (Pityeg, nevetnek. Sándor, Misi is pityeg)
MISI És száll, röpül Androméda az időben, itt köröz a láger felett, lenéz ránk, mosolyog, könnyes a szeme, a mellünkre hajtja a fejét s alig hallhatóan azt suttogja azoknak ott fent... Halljam csak... Halljam... Tisztán hallom: kapják be, uraim! (Röhögnek mind a hárman) Ákos, hogy mondják ezt ógörögül?!?
Sötétség

IV. KÉP

(Újra a főbarakk szobája. Agy, asztal, két szék. Egy kancsóban bor. Belép a
Női őr, utána Melinda)

NŐI ŐR Üljön le!
MELINDA Ugrik ki a szívem... Még jobban izgulok, mint ez első alkalommal!
NŐI ŐR Igyon egy pohár bort!
MELINDA Negyvennyolc Karácsonyán ittam utoljára...
NŐI ŐR Maguk tartották a Karácsonyt?
MELINDA Mi igen. Mindig...
NŐI ŐR Bátor dolog...
MELINDA Nálunk természetes... Édesapám zongorázott, körbeálltuk mi hárman a karácsonyfát, édesanyám fogta a kezünket, könnyes szemmel énekeltünk...
NŐI ŐR Mit?
MELINDA (nevet) Ó, mindig ugyanazt... Kezdtük a „Mennyből az angyal”lal, aztán jött az „Ó, gyönyörű szép, titokzatos éj”, végül a „Csendes éj”...
NŐI ŐR S az édesapja zongorázott?
MELINDA Sokat zongorázott, nem csak Karácsonykor... Ha rosszkedvű volt, ritkán, mert a legvidámabb ember volt a drága, szóval, amikor kirúgták az állásából, akkor hazajött, zongorázott egy órát, aztán felállt, kész, mondta. S már újra csillogott a szeme.
NŐI ŐR Látja?... Maguknál a házban volt zongora, s nálunk az udvaron volt a budi. (Csend)
MELINDA Fejre állt a világ.
NŐI ŐR Igyunk! A fejre állt világra!!! (Tölt a két pohárba) Egészségére!!!
MELINDA (iszik) Magának is... Arra, hogy bukfencezik egyet s talpra áll!
NŐI ŐR Kicsoda?
MELINDA Hát a világ! (Isznak, csend)
NŐI ŐR Ha megkérem... ne nevessen ki... Nem énekelné el azt, hogy „Ó, gyönyörű szép, titokzatos éj”... Ha nagyon megkérném... Egészen kicsi voltam, amikor utoljára hallottam...
MELINDA Kérem... (Énekelni kezd) „Ó, gyönyörű szép, Titokzatos éj, Kék szemű gyermek, Csöpp rózsalevél...”
NŐI ŐR Tudja, itt mindent figyelnek, mindent hallgatnak. S aztán feldolgozzák nekünk, hogy maguk miket mondanak, mindent feldolgoznak, Hölderlint is meg kellett tanuljam én is, a sztoicizmust is megtanultam, de nem értem, meg az a sok zene, zeneszerző, mindig klasszikus, meg az a sok költő, meg a latin, én felnőtt koromban tanultam meg írni, olvasni, öten voltunk, aztán anyám elhagyott, én voltam a középső, a kicsik utáltak, mert nagy vagyok, a nagyok utáltak, mert kicsi vagyok, mindent én csináltam, fejtem, vittem a moslékot, arattam, még halat fogni is megtanultam, kézzel, persze, soha nem jártam se iskolába, se templomba, s amikor a nagyok elmentek a házból mind, a kicsiket meg magához vette nagyanyám, akkor jött egy egyenruhás asszony, fényes volt a csizmája, s én jelentkeztem. Most tudok írni, s itt vagyok. Magával beszélgetek... Nem furcsa? Valami nagyon nincs jól ebben az országban. Ideges a parancsnok... (Melinda énekel, Őr és Báró bejön)
ŐR Mi ez, cseszd meg, mise?!? „Jászolában megpihen...” Mi ez?
NŐI ŐR Ének.
ŐR No de karácsonyi!
NŐI ŐR Az.
ŐR Tilos... Jelentsem?... Ne jelentsem?!?
NŐI ŐR Ne jelentse!
ŐR Nem jelentem. Na, Báró! Dáváj!... Itt az asszony. Ott az ágy. Szabad... Új a szabályzat... Speciel magának... Reggelig lehet... Ez a parancs. Gyere, Viki!
NŐI ŐR Elájulok.
ŐR Mitől?...
NŐI ŐR A tegezéstől.
ŐR Na, kész. Azt tegezek, akit akarok. (Kimennek)
BÁRÓ (leül az asztalhoz) Csillagom... Melindám... Karikás a szemed. Lefogytál...
MELINDA Mindhalálig. Mindhalálig a tied vagyok... Szégyellem, úgy szeretlek... Beszélünk sokat a barakkban, mi asszonyok, csevegnek a többiek, a szerelmeikről, szállodaszobákról, csűrökről, én meg csak állok és nyelem a könnyeimet... Soha egy szót sem tudok rólad mondani, kérdeznek pedig eleget, hogy milyen vagy, más, mondom, más, mint a többiek, más, mint a világ, s a mozdulataid... Úristen... Fájdalmat érzek, kiszárad a szám, reszketek... Oldalra fordulok olyankor, s a gyermekeinkre gondolok...
BÁRÓ A gyermekeinkre?
MELINDA Ühüm... Akik majd lesznek... Úgy meg-megfájdul a szívem néha. S horkolnak a rabnők... Veszekszünk az ágyakért, ahonnan látszik az ég. Ha csillagokat látok, megnyugszom. Ha felhős az ég, sírni szoktam... Tegnap eltemettük Karolát. Tébécé... Tüdőgyulladás...
BÁRÓ Isten nyugtassa.
MELINDA Isten? Könyörgöm, Istent emlegeted?
BÁRÓ Tudsz jobbat?!?
MELINDA Nem tudok. Most, hogy téged látlak, újra hiszek benne. Ha látlak, hiszek, ha nem látlak, nem hiszek.
BÁRÓ Csillagom, pogány Melindám.
MELINDA (átül az ágyra) Gyere, ülj mellém... Nem vagyok pogány. (A Báró leül a felesége mellé az ágyra) Csókolj meg! (A Báró megcsókolja) Ölelj át... (A Báró nem mozdul)
BÁRÓ Bejönnek.
MELINDA Nem... Most nem... (Kigombolja az ingét) Égek el.
BÁRÓ Bejönnek.
MELINDA Simogass meg!
BÁRÓ Bejönnek. (Belép az Őr)
ŐR Bejöttem, hogy mondjam meg, hogy nem jövök be. (Kimegy)
BÁRÓ Bejönnek... Mindig bejönnek... Nincs a lelkünknek olyan szeglete, amit ne mocskolna be a leheletük... Mindenütt itt vannak. Az ágy alatt, a villanykörte körül, mindenhol... Ha átölellek, bejönnek!
MELINDA Ölelj át!
BÁRÓ Bejönnek!
MELINDA Ölelj át! Nem jönnek be (Ráveti magát, letépi az ingét, öleli,
harapja a Bárót)
Gyere már, elégek... Elvesztem az eszem, nem érzed?
BÁRÓ (üvölt) Nem! Nem... Nincs jogom! (Melinda megdermed)
MELINDA Jogod?
BÁRÓ Nincs jogom átölelni... Nincs jogom átölelni téged.
MELINDA Megőrültél?
BÁRÓ Nem... A társaim... A fiúk. Misi, Ákos, Sándor... Több mint ezer éjszakán át... S akkor én, milyen jogon?!? Mivel érdemeltem ezt a csodát... Láthatom a kulcscsontodat... Az édes kulcscsontodat... (Elcsuklik a hangja)
MELINDA (halkan) Megőrültél?... Már nem szeretsz?!?
BÁRÓ Jobban, mint bármikor...
MELINDA Ne sírj!
BÁRÓ Nem sírok. Folyik a könnyem... Te ne sírj!
MELINDA Nem is. (Lassan öltözik) Arra azért kíváncsi lennék, hogy a több ezer rab közel van-e egy, egyetlenegy, aki... Aki visszautasítja a feleségét... Szerelemtől lángoló feleségét... Egy, egyetlenegy, ha akadna... De nincs, nincs, nincs, csak te, csak te, az én imádott, hites uram, akivel kelek, akivel fekszem, aki életem, aki halálom, akiért születtem s meghalni is akiért fogok. Nem, nem sírok... Csak nem értem.
BÁRÓ Nincs magyarázat, csillagom. Ez a láger, ez a csatorna... Örökre, mindörökre mássá tett minket. Visszavonhatatlanul. Ne sírj!
MELINDA Mindörökre, az sok. Ez egy februári éjszaka. Most mindjárt éjfél... Hét körül pirkad. Az hét óra. Több tízezer simogatás fér bele. Férne...
BÁRÓ Ne... A vállad ne! A kulcscsontodat ne!!! Hadd lássam... Hadd égjen rá a retinámra...
MELINDA Nézd... Nézd a szemem!
BÁRÓ Jó!
MELINDA S fogd meg a kezem!
BÁRÓ Igen.
MELINDA Igen... Ez a legjobb... (Ülnek mozdulatlanul, csorog a könny a szemükből)
ŐR (belép) Na, baszunk vagy keksz?!? (Röhög) Hölderlinezünk?!? Andromédázunk?!? Latinozunk?!? Tekerés semmi?!? Mi lesz így a szaporulattal, Bárókám?!?... Kihal az a drága kék vér!?! Hát nem kár volna?!? Biza tiszta kár. Mit bámul?
BÁRÓ Magát...
ŐR Valami nem világos? (Csend. Kimegy)
MELINDA Akkor én most eltakarom a kulcscsontomat. Egy időre...
BÁRÓ Takard el... Kulcscsontot, tekintetet, mindent... semmi ne maradjon ezeknek!!! Begyűjtötték a lelkeinket... Az átkozottak... Ha túlélem...
MELINDA Túléled!
BÁRÓ Ha túlélem, nem tudom, lesz-e percem nélkülük?
MELINDA Velem...
BÁRÓ Megyek-e majd a kiskocsmába...
MELINDA Velem...
BÁRÓ Hallgatok-e majd Bachot?
MELINDA Velem... Általam... Rajtam keresztül... Két gyengédségből így lesz erő...
BÁRÓ Én nem vagyok gyenge Mindent kibírtam... Mindent... Belenyomták az arcom a vödörbe...
MELINDA Hallgass!
BÁRÓ Leköptek... Tüzes tűt szúrtak a herémbe... S most pokrócot, könyvet, rántottát adtak... Ugyanazok... Ezt a csizmát... (Mutatja a lábán a csizmát) Le kellene köpni... (Leköpi a saját csizmáját) Gyanakodnak a társaim... Misi, Ákos s főleg Sándor... Ő fiatalabb, forrófejű... De ha most elmondom, hogy veled lehettem volna, hogy átöleltelek s volt erőm felugrani az ágyról... Ugye, Melinda, ugye... Akkor esetleg megbocsátják nekem a pokrócot?
MELINDA Ha elhiszik.
BÁRÓ Mit?
MELINDA Ha elhiszik a barátaid, a társaid, Misi, Ákos és Sándor, a forrófejű, ha egyáltalán elhiszik.
BÁRÓ Mit, könyörgöm?
MELINDA Hogy én reszketve átöleltelek, csókoltalak, haraptam a vállad, a kezem borzolta a hajad, te meg felugrottál. Lehettél volna, és nem lettél. Égtem, és te nem oltottál. Nem fogják elhinni.
BÁRÓ Elhiszik... Ismernek.
MELINDA Nem hiszik el, mert hihetetlen... Ésszel fel nem fogható... Hacsak...
BÁRÓ Hacsak?!?
MELINDA Egy magyarázat létezik... Egyetlenegy...
BÁRÓ Hogy szól?
MELINDA Áruló vagy... Ez az egyetlen magyarázat. Gondold végig: átöleled a feleséged, ezer éjszaka után először, s te felugrasz, mert... Mert... ?!? Miért?... Csak ha egy iszonyat van benned, legbelül, a lelked mélyén, csak az lökhetett el mellőlem... Csak akkor hagyhattál ott égő szájjal, kitakart szívvel... S ha így van... Akkor... Akkor ne is ölelj. Se most, se soha... Öleld a büdös pokrócodat, amíg megdöglesz... Ha áruló vagy, szerelmem, akkor megátkozlak... Az én Istenem verjen meg! Légy átkozott! Hallod, csillagom?!? Verjen meg az Isten! (Halkan, nagyon halkan mondja) Légy átkozott, csillagom... (Csend)
BÁRÓ (rekedten, halkan szólal meg) Vetkőzz!... Vetkőzz le, szerelmem... Vetkőzz le, csillagom... (Villámgyorsan, némán vetkőzni kezdenek. Egymást átölelve zuhannak az ágyra)
ŐR (belép, röhög) Szabad locsolni?!?... He?... (Ordít) Hajrá, magyarok!!! MELINDA (sikolt) Neeeeeeeeeem!!! BÁRÓ (halkan) Megöllek, te tetű... (Felül) Megöllek!!!...
Sötétség

V. KÉP

(Újra a férfibarakk. Éjszaka van. Alig kivehető a három fekvő férfialak. Kintről eső zuhogása hallatszik, a kép alatt végig)

ÁKOS Kakukkfű?
SÁNDOR Thymus vulgaris.
ÁKOS Fodormenta?
SÁNDOR Menta crispa.
ÁKOS Kamilla?
SÁNDOR Matricaria chamomilla.
ÁKOS Mire használjuk őket?
SÁNDOR Langyos főzetet itatunk az... Az árulóval... Megbolondulok... Szép csendben megbolondulok... Inkább a vaksakkot, Ákos... Bármit.
ÁKOS Bástya G 6. Sakk.
MISI Hohohóóó... Nem oda, Buda... Vezér Β 7... (Belép az Or, a hóna alatt egy spanyolfalat hoz. Mögötte a Női őr, Melinda és a Báró jön)
ŐR (ordít) Fényt!!! (Kigyullad a villanykörte, a három férfi és a Báró vigyázzba vágja magát) Na... Le lehet feküdni, elvtársnő... Az ott a Báró elvtárs ágya... (Mutatja) S az elvtársnak is. Melléje... A lefekvés engedélyezve van. Igazgatóságilag... Maguk is... Visszafekhetnek. Még jó óra van az ébresztőig. Nyomás! (Senki nem mozdul)
SÁNDOR Mi ez?
ŐR Változás. Új idők fújnak. Az elvtársnő egy ágyba költözik az elvtárssal. A feleség elvtársnő a férj elvtárssal... Már én csak elvtársozom magikat is. Mert előbb-utóbb, há nem?... Mit bámul?
SÁNDOR Magát.
ŐR Nem világos valami?
SÁNDOR Minden világos.
ÁKOS Egy kérdést, ha szabad...
ŐR Egyet?
ÁKOS Egyetlenegyet.
ŐR Lehet.
ÁKOS Hogy fogunk ezentúl defekálni?
ŐR Micsinálni?
ÁKOS Üríteni.
ŐR Tojni?... Hát tojni úgy, hogy amikor maga tojik, az elvtársnő fordul el, s amikor az elvtársnő tojik, maga fordul el. Például. De van más is. (A spanyolfalat akkurátusan a veder elé állítja) Ehhez mit szól? Nem jó megoldás? Bizony jó. Gyere, Viki! (Kimennek. Csend. Hosszú-hosszú csend. Misi, Ákos és Sándor leülnek az ágyukra)
MELINDA Jó napot, Ákos... Szervusz, Misi!
MISI Szervusz, Meli... Örülök, hogy látlak... Hogy élsz!
MELINDA Ez élet?!?
MISI Ver a szívem... lélegzem... izzadok... borzadok. (Nevet)
MELINDA Éva? A kicsik?...
MISI Semmit sem tudok róluk. Élnek, azt hiszem... Ver a szívük. Lélegzenek. Borzadnak ők is valahol. S te?
MELINDA Látod... Átutaltak ide. Parancsba foglalták, hogy költözzem ide... az uramhoz... Nincs apelláta!
SÁNDOR De volt?
MELINDA Nem volt.
SÁNDOR (leszáll az ágyról, előre jön) Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Papp Sándor voltam.
MELINDA A forrófejű, a...
SÁNDOR Pontosan. S mondja, drága asszonyom, milyen érzés áruló feleségének lenni?
MISI Sándor!!!
BÁRÓ Nem vagyok áruló!!!
SÁNDOR (üvölt) De az vagy!!! Áruló-besúgó, besúgó-áruló!!! Kinyaltad a...
MELINDA Könyörgöm, mi ez?!?... Mit akar ez az ember?!?
BÁRÓ Az a rögeszméje, hogy én áruló vagyok... Hogy besúgok a láger vezetőségének... Megtiltom, Sanyi, hogy a feleségem előtt ezekkel a nevetséges...
SÁNDOR (közbevág) Pokróc, csizma, könyv, rántotta, asszony... (Üvölt) Pokróc, könyv, rántotta, asszony, csizma!!! Csizma, asszony...
ÁKOS Hallgass, te átkozott!
SÁNDOR Átkozott?... Én vagyok az átkozott, nem az, aki...
MISI (leugrik az ágyáról) Elég legyen!!! Úgy viselkedünk, uraim, ahogyan ők akarják... Mintha dróton rángatnának... Elérték, negyvennyolc óra alatt elérték, ami ezer nap alatt nem sikerült nekik... Üvöltünk egymásra, gyűlölettől fröcskölve... Ők mindig is gyűlöltek... S most elkezdtük mi is gyűlölni önmagunkat... Gratulálok... Ég a pofám. Szégyellem, hogy magyar vagyok... Gyalázat. (Visszamászik az ágyára)
SÁNDOR Akkor mondom halkan. Egy: a pokróc.
BÁRÓ Nem takaróztam vele... Sem tegnap, sem ma... Vacogtam veletek együtt.
SÁNDOR Kettő: csizma.
BÁRÓ Nem járhatok mezítláb!
SÁNDOR Három: verseskötet.
BÁRÓ Ki sem nyitottam!... Ott van a párnám alatt.
SÁNDOR Négy: a rántotta.
BÁRÓ Kidobtuk.
SÁNDOR Öt: a feleséged. Melinda... (Csend) Nagy csend lett újra... Ha erre az öt gyalázatra tudsz magyarázatot, elfogadok mindent... Visszavonok, elhiszek, megjuhászodom s hallgatok, hallgatok...
BÁRÓ Esküszöm.
SÁNDOR Ez nem válasz!
BÁRÓ Esküszöm a magam, a feleségem, a születendő gyerekeim éle...
MELINDA (közbevág) Ne esküdözz! Hol az a pokróc?
BÁRÓ Itt. (Felveszi a pokrócot, odaadja Melindának)
MELINDA Ma este ön takarózik vele, Sándor. Aztán te, Misi, majd Ákos. S aztán az uram. (Leteszi a Sándor ágyára a pokrócot) Ilyen egyszerű.
BÁRÓ A rántottát kidobtuk.
SÁNDOR Beleköptem.
MELINDA Logikus.
BÁRÓ A csizma a lábamon... Nem járhatok mezítláb. Tél van.
MISI A könyv.
BÁRÓ Ott az ágyamon. Olvassátok!
ÁKOS Én nem olvasok olyan könyvet, amit ezek adnak a kezembe. Mint a trójai faló... Pfuj... Hét évszázad...
MELINDA Akkor ez is megvan.
MISI Elnézést... Ha holnap én ezzel a jó szagú teveszőr pokróccal takarózom, akkor holnapután még szörnyűbb lesz a büdös, szúrós lópokróc. Én azt, ami van, megszoktam... Nem kell rajta változtatni.
MELINDA S most, ma éjjel én.
SÁNDOR S most ön.
MELINDA Tegezzen nyugodtan.
SÁNDOR S most te... (Csend)
ÁKOS (halkan) Sándor... (Üvölt) Sándor, az Isten szerelmére!!!
BÁRÓ Arra gondolsz...
SÁNDOR Arra. (Csend)
BÁRÓ (halkan, hadarva) A feleségem nem pokróc vagy csizma... Asszony... Lény... Gyerekeket fog szülni nekem, hármat... Nem adom... Nem adhatom... Inkább megölöm magam vagy megöllek téged... Ő nem csizma, nem rántotta!!! Nem pokróc!!! (Üvölt) Érted te, állat?!? Elvettem feleségül... Holtomiglan-holtodiglan, sem boldog, sem boldogtalanságban, hallod?!? Ilyeneket mondtam az oltár előtt...
SÁNDOR Mert áruló vagy. Azért kaptad ide, kézhez, mit kézhez, ágyhoz, azért kaptad ágyhoz, mert elárultál minket.
BÁRÓ Nem árultalak el!
SÁNDOR Bizonyítsd be!
ÁKOS (üvölt az ágyból) Sándor!!! Megver az Isten!!!
SÁNDOR Megvert már elégszer... Bizonyítsd be... Amit ők adtak neked, azt add tovább minekünk... (Csend)
MELINDA Ha jól értem, hétfő éjszaka a tied, kedd, mondjuk, a Misié, szerda Ákos, csütörtök az uramé, péntek újra te vagy, szombat Misi, vasárnap...
MISI Vasárnap szünet. És kedd is szünet... Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, Meli... A nővéredbe voltam szerelmes... Én megölném magam. Még aznap este... Nem vennék levegőt... Vagy nekifutnék a drótnak. Én embernek születtem. Úgy is halok meg immár. (Visszamászik az ágyára)
SÁNDOR Istenem, ti mire gondoltok?... Nem ugyanazt gondoljuk... Esetleg csak feküdni egymás mellett... Érezni a teste melegét... elülni éjszaka a vaksötétben és hallgatni, ahogy lélegzik.
BÁRÓ Senkinek. Soha...
SÁNDOR Ergo áruló vagy...
MELINDA (feláll, átmegy a szobán, megáll a férje előtt) Nézz rám! Ide. Egyenesen a szemembe. (Csend) Az én uram nem áruló. Én meglátnám a tekintetén... Megnyugodtam.
SÁNDOR Miért? Milyen egy áruló tekintete?!?
MELINDA Más.
SÁNDOR Áruló tekintetét mikor láttad?
MELINDA Nem láttam.
SÁNDOR Akkor honnan tudod, hogy milyen?!?
ÁKOS Sanyi!!!
MELINDA Három éve a rabnők tekintetét látom. Vagy az őrökét... Hol kellene akkor árulót keresnem?
SÁNDOR Itt. (A Báróra mutat) Ott!!!... Nézd csak meg jobban! (Melinda újra megáll a Báró előtt)
MELINDA Most olyan a tekinteted, mint a tenger... Félek tőled... Mi történt itt? Mi lett belőled, csillagom?
BÁRÓ Nem adlak senkinek... A kulcscsontodat se lássa senki más... Senki ne hallgassa, ahogy lélegzel a sötétben! Senki... Nekem ennyi maradt tisztán... A kulcscsontod... A lélegzeted...
ÁKOS Kicsi a szoba, Bárókám... (Derűsen) Mi is halljuk az egymás lélegzését. Engem megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül a vaksötétben. Hogy itt vagy. Hogy itt vagytok... Hogy élsz, mert lélegzel. Hogy élek, mert hallgatom. Igen jó volna nem meghalni... Nem? Még egy ideig...
MISI De... Határozottan jó volna...
SÁNDOR Az áruló ne éljen, azt mondom... Ne lélegezzen, azt mondom... Ne is öleljen, azt mondom!
BÁRÓ Nem vagyok...
SÁNDOR Add nekünk az asszonyt... Rendre szépen melléfekszünk, hogy érezzük, hogy van... Van... Létezik... Illata van, lénye...
ÁKOS Én nem. A válaszom kategorikus nem...
MISI Tiltakozom! Elképzelhetetlen, gyilkos dolog, amit kérsz, amire gondolsz...
SÁNDOR S tisztává válnál előttünk, mint a hó... Adtál mindent, amit kaptál... Pokrócot, könyvet, rántottát... Mitől több ő, mint mi... Elhiszem neked, Báró, hogy nem vagy áruló, ha meghozod ezt az áldozatot. Mindörökre te nyertél... Soha nagyobb játszma nem volt... Hisz miért kaptad?!?... Szűköl az agyam, ha rágondolok... Miért kaptad?!? Miért ez a kegy?!? Kaptad, cserébe... Valamiért. Add ide, tedd ide a kezét egyetlen percre a tenyerembe, s elhiszem, újra elhiszem az életet. Ha ártatlan vagy, ideadod. Ha áruló vagy...
BÁRÓ (halkan) Nem vagyok...
SÁNDOR Adj egyetlen órát, s tisztán élhetsz a halálodig...
BÁRÓ Miért nem kéred az életemet, Sanyi?!?... Ezt a kétségbeejtő, torokszorító, gyönyörűséges, szégyenteljes életemet. Kérd azt, s adom... Melinda...
SÁNDOR Több... A legtöbb... Tudom...
BÁRÓ Nem tudod.
SÁNDOR Tudom.
BÁRÓ Nem tudod! Soha nem is fogod tudni!!!
SÁNDOR (üvölt) Mert áruló vagy!!!
BÁRÓ (halkan) Nem... (Melinda megmozdul. Lassan elmegy a vödörig, elveszi a spanyolfalat, hátraviszi az ágyakig, megfordul)
MELINDA Melyik a te ágyad, Péter?
BÁRÓ (halkan) Az... (Mutatja) A szélső.
MELINDA Még szerencse. (Felállítja a spanyolfalat az ágy elé) Én tudom, hogy te tiszta vagy. Esküszöm... És kegyetlen, kegyetlen, ezerszeresen is kegyetlen az áldozat, amit kérnek tőled... Egy óra velem... Potomság.
BÁRÓ Belehalok...
ÁKOS Abszurd... Ez már abszurdum, Sándor!!!
MISI S mit bizonyít, ha odalöki az asszonyát a karjaidba?!?... Mit bizonyít?!?
SÁNDOR Hogy nem áruló.
MELINDA Az én uram tiszta. Tisztának született, tisztán is hal majd meg. Majd... Húsz, harminc év múlva. Soha nem hazudott... Soha nem adta ki a titkaitokat... Verték, belenyomták az arcát a vödrötökbe, s mégis tiszta maradt... Szurkálták a heréit s hallgatott... Mert tiszta. (Előrejön, átöleli, majd elindul hátra, az eltakart priccs felé) Látod, az első lépés sikerült. Nem ordítottam, csak legbelül reszketek... Ez már most két méter... S még mindig tudok menni, s még mindig nem üvöltök... Holnap reggel... Istenem, holnap reggel... Nézd, már ide is értem. Meg sem mozdulok. Akit átölel, nem is én leszek... Én ott vagyok, ahol te, a lelkem a lelked, a gondom a gondod, egyetlen nemáruló férjem. Fiamférjapám... Az vagy. Amikor hazajöttél a Maros völgyéből, s mostam a sarat a halászcsizmádról, még a sarat is irigyeltem... Ezt soha nem mondtam, ugye ?!? (Sándorhoz fordul) Három perc múlva. (Bemegy a spanyolfal mögé. Néhány másodperc csend után a négy férfi hadarva, egymás szavába vágva vitázni kezd)
BÁRÓ Semmit, semmit sem bizonyít... Én, én egyedül tudom az igazságot... Az igazság pedig az, hogy teljesen ártatlan vagyok, tehát ez az egész ostoba játék...
ÁKOS Jó... Játék... Fogjuk fel annak, de akkor tartsd be a szabályokat, Sándor!!! Követelem, az egyetemes emberi jogok elleni bűnt követsz el, ha megszeged...
BÁRÓ Ha megérinted!!! Ne érintsd meg, s akkor...
MISI Soha semmire nem tanítalak többet. Sem latinra, sem Rilkére, sem a királylányra...
SÁNDOR Mehetek? (Csend)
MELINDA (a spanyolfal mögül) Még nem.
SÁNDOR S újra együtt röpül a négy gyönyörű kitárt szárnyú kőszáli sas... Magasan, nagyon magasan szállunk újra... Innen már nem látszanak a rágcsálók, a patkányok sem, repülünk újra, körülöttünk zeng a levegő, s lassú szárnycsapásokkal úszunk a... Mehetek?
MELINDA (halkan, rekedten) Igen. Most már igen. (Sándor bemegy a spanyofal mögé. Csend, hatalmas csend)
MISI És Androméda letörlé könnyeit... S felrepült a csillagok közé, milliárd csillaggá bomlott a teste, mind fényesebbnél fényesebb, ha felnézel, minden éjjel láthatod, köd-királylány, királylányköd, fényes, titokzatos, örök. Csatorna már rég nem lesz, s Androméda lesz... A mai éjszaka már rég nem lesz, s a holnap lesz... Élet lesz... Az élet jó, fiúk. Mert van.
SÁNDOR (kijön a spanyolfal mögül. Sápadt. Letérdel a Báró elé. Halkan beszél) Melinda... A feleséged, ott az ágyon... Az összecsavart pokróccal... (Zokogni kezd) Bocsáss meg... Bocsáss meg... Könyörgöm, bocsáss meg...
MISI Mea culpa... Úristen... mea culpa, így mondják, Sándor.
ÁKOS Mea maxima culpa. (Csend)
BÁRÓ (egyetlen mozdulattal ledönti a spanyolfalat. Az ágyon Melinda fekszik. Halott. Nyaka körül a sárga pokróc) És most... És akkor most, fiúk? Ki itt az áruló?!? (Csend. Senki nem mozdul. Kint tovább zuhog az eső)
Sötétség
Vége
kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék