Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2002. Augusztus-szeptember, XIII. évfolyam, 8-9. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Hatházi András

A dilis Resner

Történet két részben

SZEREPLŐK:

SCHIELLE LAJOS, vegyeskereskedő, temetkezési vállalkozó, városi elöljáró
MARGIT, a felesége
GÜNTHER VON REGENSDORF, gyalogos százados
RÁZMÁNY FERKÓ, csendőrőrmester
GYENES ARTÚR, könyvtáros
BEDE KLÁRI, elárusító-kisasszony Schiellénél
BEDE ANNA, a testvérhúga,
BARTA JANI, mészáros
LÁZÁR BANDI, mészáros

Történik a második világháború vége felé egy erdélyi kisvárosban. Péntek déltől másnap délig.

Schielle boltjának a belseje. A szokásos mindenesáruk garmada matematikai pontossággal elrendezve. Patyolattiszta szatócsbolt. Szemben a kirakat, az ablakon felirat: SCHIELLE és TSA. VEGYESKERESKEDÉS és TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ. Bal oldalt, a kirakatra merőlegesen a kiszolgáló-pult, mögötte, a polcok között a bejárat a házba. Bede Klári a pult mögött ül, babakelengyét köt, dúdol. Kint, az utcán megjelennek Barta Jani és Lázár Bandi, fekete ünnepi ruhában, épp temetésről jönnek. Belesnek az ablakon, öszszenéznek, majd Lázár Bandi megzörgeti az ablakot, vigyázzba vágja magát. Barta Jani peckesen menetel fel-alá, miközben nyitott tenyerével kakastaréjt formáz a feje fölé. Klári felfigyel, de aztán bosszúsan visszafordul a munkájához. A mészároslegények abbahagyják a mókát. Röhögnek, Lázár Bandi hirtelen kitárja az ajtót. Klári összerezzen a csengőszóra, odakapja fejét. Lá
zár Bandi feszesen tiszteleg, miközben Barta Jani díszlépésben bejön, és patetikusan szavalni kezd:

BARTA JANI Pulton innen, pulton túlnan,
Kuncsaftot vadászni voltam,
S míg kapartam, nem is egyszer,
Csikágói fenőmester
Köszörülé meg Margitkut,
S mikor leleplezém titkuk,
De betojtak! Bede tojtak,
Klárisgyöngyöt, ha elszórtak!
Reszkessetek, mert a vártán
Grabancon kap bátor Rázmány!
Imígy szólt a népi ekhó,
És a szerelmetes Ferkó!
LÁZÁR BANDI Éljen sokáig Petőfi Sándor!
BARTA JANI S a csendőrség és minden szittya vándor!
BEDE KLÁRI Szégyentelenek!
BARTA JANI (nemes eleganciával) Pardon, nekünk Schielle úrral vagyon elszámolásunk!
BEDE KLÁRI Nincs itt.
LÁZÁR BANDI Nahát, pedig az imént még a temetőben volt!
BARTA JANI (Schiellét utánozva, szolid ünnepélyességgel) „Kérem, kérem vigyázni, érkezik a test!”
LÁZÁR BANDI De még mekkora!
BARTA JANI Jó pár méter kolbász-féreg!
LÁZÁR BANDI Úgyhogy, drága kisasszonyka, mi most csendestársként vagyunk itt.
BARTA JANI És itt is maradunk, még ha nem is feszít rajtunk mundér.Kukkurigúúú!
LÁZÁR BANDI S köszörűnk sincs köszörülni...
BARTA JANI Ezt, azt, amazt... Kezét csókolom, Klárika! Mit köt? Már a ba-
bakelengyénél tartanak?
BEDE KLÁRI Maguknak nincs istenük!
BARTA JANI Nem is kell. A természet dolga természkedni magát.
LÁZÁR BANDI Főleg Magát.
BARTA JANI Magamagát.
LÁZÁR BANDI És Margitkát. Bár a köszörűs az nem csendőr.
BARTA JANI De mind a kettő csődör.
LÁZÁR BANDI Versfaragó karhatalom.
BARTA JANI S indusölő nagyhatalom.
BEDE KLÁRI Gyalázatosak! Ha ennyire nagy tudósok, mért nem állnak oda Schielle úr elé, mért nem mondják neki ezt a szemébe?
BARTA JANI Nana, hát mért bántsuk az embert?
LÁZÁR BANDI Bennünk is van becsület. Itt a ruha alatt nemes szív dobog.
BARTA JANI Tárárábummsztié...
Hirtelen kicsapódik az ajtó, beesik Gyenes Artúr.
GYENES ARTÚR Bocsánat! Kezét csókolom, Klárika, jó napot kívánok.
BEDE KLÁRI Jó napot, Artúr bácsi!
LÁZÁR BANDI Neaggyisten, ateisten!
BARTA JANI Hej, manapság hogy rohan a kultúra!
BEDE KLÁRI Mi történt, Artúr bácsi?
GYENES ARTÚR Valami erős zsinegre lenne szükségem. Csomagolni. (Alig hallhatóan) Megyek, Klárika.
BEDE KLÁRI Hová Artúr bácsi?
GYENES ARTÚR El. Nem tudom. Innen el.
BARTA JANI Há’ má’ minek, Gyenes úr?
GYENES ARTÚR Jön a front, Barta úr. Már a dombon innen vannak. És ezek nem tréfálnak. Ezeknek van irodalmuk, de nem olvassák. Én nem számítok, de a gyerekek. És ide most már nemcsak a régi jön vissza.
LÁZÁR BANDI De holnap reggel azért felkel, nem?
GYENES ARTÚR Lázár úr, most még mosolyogni sincs erőm. Valami nagyon más lesz ezután. Habár mindig más van, de valahogy megfáradtam. Úgyhogy erős zsineget kérek. Csomagolni lesz.
LÁZÁR BANDI Akkor már inkább magának.
BARTA JANI Magamagának.
BEDE KLÁRI Ne törődjön velük, Artúr bácsi, ezek ma ilyenek. Temetés volt, nagyon elbúcsúztatták a megboldogultat. (A pultra teszi a gombolyagot)
GYENES ARTÚR Hogy micsoda? Ja, Isten nyugosztalja. Mennyi lesz?
BEDE KLÁRI Tizenöt.
GYENES ARTÚR A hitelt is fizetem.
Klári egy fadobozból kartonlapot vesz elő, fejben számol.
LÁZÁR BANDI Egy csendőr meg egy csendőr...
BARTA JANI Az egy csendőr.
LÁZÁR BANDI Bizony, aki fejben számol...
BARTA JANI Hogy elszámol...
LÁZÁR BANDI De beszámol...
BARTA JANI Bedeszámol...
GYENES ARTÚR Ne zavarják, kérem!
BARTA JANI Egyet se féljen, tudós uram, nem fog többet fizetni a kelleténél, úgy tudja ezt fejben tartani...
LAZAR BANDI Azért is van olyan becsben Schielle úrnál.
BARTA JANI Meg... ejnye, na, nem jut eszembe csendőrpoétánk becses neve...
BEDE KLÁRI Három hatvan.
GYENES ARTÚR Mennyi?
BEDE KLÁRI Kicsit elszaladtak az árak, Artúr bácsi. De újraszámolom.
GYENES ARTÚR Ugyan, dehogy, Klárika, épp ellenkezőleg, nagyon kevésnek tűnik.
BARTA JANI Bizony-bizony ma már csak a bőrünk drága...
GYENES ARTÚR (fizet, elveszi a gombolyagot a pultról, áll, zavarban van, Klári félszegen a pulton hagyott babakelengye után nyúl. Gyenes szolgálatkészen megelőzi) Magával most mi lesz?
BEDE KLÁRI (mintha rajtakapták volna, nem tud mit kezdeni a babakelengyével) Hát mi lenne? Semmi...
LÁZÁR BANDI Hajjajaj...
BARTA JANI Vigyázzáll vagy köszörülik...
BEDE KLÁRI Nem a maguk dolga, hallgassanak már egyszer!
GYENES ARTÚR Úgy értem, az iskolával. Mindjárt egyben van a pénz, nem?
BEDE KLÁRI Még egy kevés. Jövőre. (Gyenes merőn nézi) Iskola akkor is lesz, Artúr bácsi. Meg kereskedők is. A kölcsönkönyvekkel mi legyen?
GYENES ARTÚR Én a könyveket elfelejtettem. Nem is viszek magammal egyet sem. Lehet, hogy magácskának sem lesz rájuk szüksége. De azért őrizze meg. Isten magukkal. (Elsiet)
BEDE KLÁRI Magával is!
LÁZÁR BANDI Sőt, magában is!
BARTA JANI Mármint egymagában.
LÁZÁR BANDI Magamagában.
BARTA JANI Mint öregedő lélekkereskedő.
LÁZÁR BANDI Égi csendőr s köszörűs.
BEDE KLÁRI (sietősen) Maguk még maradnak?
BARTA JANI Mi az, olyan a menekülhetnék, mint a járvány?
BEDE KLÁRI Megvárják Schielle urat, nem?
BARTA JANI Hát, ha szépen kéri...
BEDE KLÁRI Kérem, mondják meg, hogy mindjárt jövök...
BARTA JANI Ugyan-ugyan, hát a belügyet nem bántják.
LÁZÁR BANDI Azokat vattába bugyolálják, és rigmusokat mondanak nekik altatónak!
BEDE KLÁRI Hagyjanak már békében maguk, szánalmas bohócok! (Lélekszakadva elrohan)
BARTA JANI Hát ez hótluna a Ferkó után.
LÁZÁR BANDI Nem mondom, lennék én is Ferkó!
BARTA JANI Te is unnád másnap reggel.
LÁZÁR BANDI Ez igaz, de jön aztán az este.
BARTA JANI Hát zómizó, beestelednék én neki!
LÁZÁR BANDI Tényleg, akkor miben maradunk?
BARTA JANI A szarban.
LÁZÁR BANDI Nem úgy értem, ma estére.
BARTA JANI Sehogy. Bedugjuk a kéményt, kifüstöljük és kész.
LÁZÁR BANDI Jó ez, te?
BARTA JANI Jó, nem jó, nekünk jó. Szerintem Schielle úrnak is jó. Lehet, hogy őt is meg kéne főzni. Gondold el, kifüstölni az asszony szeretőjét...
LÁZÁR BANDI Tényleg, szólunk neki is?
BARTA JANI Hülye vagy? Ez a kettőnk dolga!
LÁZÁR BANDI Meg a Resneré.
BARTA JANI Pontosan. Főleg a Resneré.
LÁZÁR BANDI Végül is államügy, nem?
BARTA JANI Micsoda?
LÁZÁR BANDI Hát kémkedik, nem?
BARTA JANI Persze. Aki a vashíd nittszegein szikratávírózik az amerikai elnöknek... A megbeszélt időpontban!
LÁZÁR BANDI Akkor megy jelentkezni és jelenteni.
BARTA JANI Na, ugye. Meg mi az istent keres éppen itt? És annyi ideje. Mi az, nem volt jó Amerikában? És hogy éppen a Schielle úrnak köszörül...
LÁZÁR BANDI Vagy helyette...
BARTA JANI Na, látod! Szóval mindenképp jó. Nem lesz semmi baja, csak ráijesztünk és kész. Még segíthetünk is neki eloszlatni a füstöt.
LÁZÁR BANDI Igaz, csak tréfa az egész.
BARTA JANI Hát persze. Csak arra vigyázz, hogy legyen nálad gyufa. Mert nem hiszem, hogy ő adna...
Lázár Bandi röhögni kezd. Belép Schielle. Szikár, alacsony, szigorú emberke.
Genetikusan arisztokrata.
SCHIELLE Jó napot kívánok!
BARTA JANI (nagy tisztelettel) Alázatos szolgája, Schielle úr.
SCHIELLE (a röhögő Lázár Bandihoz) Kérem?
LÁZÁR BANDI Bocsánat, Schielle úr, alázatos tiszteletem!
SCHIELLE Gondolom az elszámolás végett vannak itt az urak. Ne húzzuk, kérem az időt. Szóval volt egy test, tölgyfában, a célhelyig való szállítást ellenben Önök állták. Plusz koszorúvitel, díszőrség, leeresztés, kórus és elhantolás.
BARTA JANI Hát szaktársunk volt, nyugodjék.
LÁZÁR BANDI Nyugodjék.
SCHIELLE Nyugodjék. Tehát az annyi, mint mai árfolyamon egy zsák cukor avagy kettőszázhetven tojás máskülönben uszkve öt kiló karaj. Kérem, ennyivel tartoznak nekem elszámolni.
BARTA JANI Karaj. Öt kiló.
LÁZÁR BANDI Most vagy mindjárt?
Schielle rezzenéstelen arccal nézi.
BARTA JANI Estig itt leszünk a hússal.
Belép Margit, nemesen egyszerű.
LÁZÁR BANDI Ó, kisztihand, nagyságos asszonyom!
BARTA JANI Csókolom a kezeit, méltóságos asszonyom.
MARGIT Jó napot kívánok. Bocsánat, nem akartam zavarni az urakat.
SCHIELLE Egyáltalán nem zavart, az urakkal már megejtettük az elszámolást.
LÁZÁR BANDI Hát persze, mi már megyünk is. Ha esetleg valami köszörülnivaló lenne, mert ugye éppen a Resner úr felé tartottunk...
BARTA JANI Egy nagy... gyáltalán nem. De azért a köszörültetés az érvényes lehet, nem?
SCHIELLE Kérem. Óhajtanak még valamit, uraim?
BARTA JANI Ja, nem. Nem? Nem. Hát nem.
SCHIELLE Kérem, a viszontlátásra. Legyen máskor is szerencsém.
LÁZÁR BANDI Alázatos tiszteletem. Kisztihand, nagysád!
BARTA JANI Alászolgája, Schielle úr! Csókolom a kezét, méltóságos asszonyom! (Elmennek, közben alig bírják a kuncogásukat visszafojtani)
SCHIELLE (kis szünet után) Kezétcsókolom, Margitka.
MARGIT Hozta Isten, Lajos. Ebédel?
SCHIELLE Köszönöm, majd később. Maga engedte el Klárikát?
MARGIT Ugyan, kérem, azt sem tudtam, hogy elment.
SCHIELLE Mert hát üres volt a bolt, amikor megjöttem. Azazhogy a Barta úr meg a Lázár úr voltak éppen idebenn. Egymagukban.
MARGIT Idegen, kérem, nem is nagyon vetődik erre.
SCHIELLE Valóban így van, de azért ők ketten itt voltak.
MARGIT De nem teljesen idegenek.
SCHIELLE Valóban nem, sőt.
MARGIT Rosszul sikerült ma valami?
SCHIELLE Nem kérem, miért kérdezi?
MARGIT Mert látom, hogy valami nyomasztja a lelkét.
SCHIELLE Nekem ugyan semmi, az én lelkem tiszta.
MARGIT Akkor kvittek vagyunk.
SCHIELLE Mondhatni.
MARGIT Lajos, kérem, hagyja abba ezt a nevetséges célozgatást! Néhány napja egyéb sincs, csak ez a nevetséges gyanakvás! Gondolom, férfiember, és ha valami baja van, és főleg személyemmel, akkor remélem, tisztel annyira, hogy előttem mondja el kételyeit, megadva a lehetőséget a tisztázásra.
SCHIELLE Margitka, nézze, én nem szeretem az ilyesfajta beszélgetéseket. Maga nekem nagyon jó feleségem, és én tisztelem és becsülöm magát. Tudom, hogy soha nem tenne olyat, ami az oltár előtt tett esküjével összeegyeztethetetlen, és elégedjen meg annyival, hogy én is minden erőmmel azon vagyok, hogy Isten és ember előtt tett fogadalmam ne hágjam át. Én ma hazajöttem, és csak annyit kérdeztem, hogy maga engedte-e el Klárikat vagy sem? Egyéb következtetést levonni holmi mészárosok fecsegéséből egyenesen nevetséges és megalázó!
MARGIT Köszönöm. A válaszom csak annyi, hogy nem.
SCHIELLE Én is köszönöm, akkor magam várom meg. Nem szeretem, hogy korábban ment el, és minden bejelentés nélkül. Persze, így jár az ember, ha engedékenyebb a kelleténél. Tudja jól, hogy péntek délben mindig elengedem a hétfői nyitásig, eddig nem is volt baj, de így bejelentés nélkül. Majd beszélek a fejével, maga csak pihenjen le nyugodtan.
Rázmány Ferkó, csendőrőrmester jelenik meg az utcán, óvatosan bekukucskál a kirakaton. A bentiek nem veszik észre.
MARGIT Lajos.
SCHIELLE Parancsol, szívem?
MARGIT Szeret maga engem?
SCHIELLE Persze hogy szeretem.
MARGIT Lajos, szeret maga engem?
SCHIELLE Nem értem a kérdését.
Rázmány Ferkó óvatosan belép, csak a csengő hangjára veszik észre.
RÁZMÁNY Alázatos szolgája, kezét csókolom, bocsánat, nem szeretnék zavarni, de fontos.
SCHIELLE Jó napot kívánok, egyáltalán nem zavar, parancsoljon, őrmester úr!
MARGIT Jó napot kívánok, Ferenc.
RÁZMÁNY Bocsánat, de az a helyzet, hogy közeledik a front. Már sajnos visszafelé vonulnak, természetesen nem sokáig, holnap már az alszegen fognak hozzá az árokásásnak, de jönnek vissza, és ma éjjel nálunk lesz a szállás, a városban, persze csak egy éjszakára, és szóval ugye a szálloda az használhatatlan, és a polgármester úrnál kissé kényelmetlen lenne, meg a Gyenes úrék ugyebár szűkösen vannak, és más lehetőség nincs. Szóval nagyon kényelmetlen, és én napiparancsba kaptam, hogy a szállásolást mindenáron meg kell oldanom, mert lenne egy tiszt, gyalogos-százados, titokban utánaérdeklődtem, már amennyire lehetett. (Papírfecnit vesz elő, arról olvassa) Günther von Regensdorf. Másodosztályú tiszti keresztje van.
SCHIELLE Szóval hogy itt nálunk?
RÁZMÁNY Csak egy éjszaka, ugye nem vagyunk mi olyan fontos katonai objektum, nem lesz itt főhadiszállás meg egyebek, egy jó meleg ágy ugye ilyen időkben. Katonáknak... Egy katonának, egy tisztnek...
SCHIELLE Őrmester úr, parancsba kapta. Rendben. Igyekszünk a lehető legkényelmesebben kiszolgálni vendégünket. Nemdebár, Margitka?
MARGIT De. A legkényelmesebben.
RÁZMÁNY Jaj, köszönöm, a Jóisten áldja meg magukat, tudtam én, hogy nem lesz semmi baj. Nemhiába korteskedtem én annyit, Schielle úr kellett volna legyen a polgármester, nem ez a Vajna!
SCHIELLE Köszönöm, Rázmány úr, hagyjuk ezt.
RÁZMÁNY Igaza volt annak a dilis Resnernek! (Önkéntelenül Margit felé) Bocsánat!
MARGIT Semmi, kérem.
RÁZMÁNY Csak mert amikor a Vajna kezdte megpályázni a polgármesterséget, és hirtelen mindenkinek köszönni kezdett, azt mondta Resner úr, hogy „Hát persze, a köszönés ilyenkor tényleg nem kerül pénzbe!”, és becsületsértési per lett a vége, de a Resner úr megnyerte. És igaza volt, kérem.
SCHIELLE Ismerem a történetet, őrmester úr. Nem volt per, a Resner úr csak megúszta.
RÁZMÁNY Na, szóval hogy a Schielle úr nem Vajna úr...
SCHIELLE Nem, kérem.
RÁZMÁNY Hát igen. (Mintha csak most jutna eszébe) Klára kisasszony?
SCHIELLE Nincs itt.
MARGIT Valahová kilépett, hamarosan jön, nem várja meg?
RÁZMÁNY Hát szóval a szállásolás végett... De azért még egy keveset maradhatok. Persze, ha nem zavarok.
MARGIT Nem zavar, Ferenc.
SCHIELLE Egyáltalán.
RÁZMÁNY Köszönöm.
MARGIT Rég nem járt erre.
RÁZMÁNY Hát szóval annyi minden történik manapság, persze, amikor csak lehet...
MARGIT Hátha sikerül többször is ezután, hogy elvonul a front.
RÁZMÁNY Hat szóval a békét azt én is nagyon várom. Bár nem tudom, mi lesz?
MARGIT Egyszer csak kerül asszonyka a házhoz.
RÁZMÁNY Ja, én nem úgy értettem, de egyszer biztos. Legalábbis remélem.
MARGIT Én bízom benne, Ferenc.
SCHIELLE Megbocsásson, Margitka, lesz oly kedves előkészíteni a szobát a vendégnek? Biztosan fáradt lesz. És gyújtson is be, mostanában mintha hamarabb érkeznének a fagyok.
MARGIT Természetesen, Lajos, megbocsásson Ferenc, a viszontlátásra.
RÁZMÁNY Kezétcsókolom, nagyságos asszonyom. (Margit elmegy. Szünet után) Ma hamarabb kapott szabadot Klárika? Bocsánat, Klára kisaszszony.
SCHIELLE Dehogy. Elment magától, őrmester úr.
RÁZMÁNY Nahát!
SCHIELLE Lehet, hogy egyszer ez is előfordulhat.
RÁZMÁNY Biztosan fontos dolga akadt, Schielle úr.
SCHIELLE Biztosan.
RÁZMÁNY Most már megvárom, mert nekem is lenne egy-két fontos dolgom. A tiszt úr ugye úgyis csak estére, legkorábban késő délutánra érkezik meg.
SCHIELLE Csak tessék, őrmester úr.
RÁZMÁNY Sok a munka most, Schielle úr. Ezzel a fronttal, annyi a halott. Meg a menekült. Meg a katona...
SCHIELLE Sok, őrmester úr.
RÁZMÁNY Csodálom, hogy győzi?
SCHIELLE Tudja, mindegy, milyen idők járnak. Az ember maradjon ember. A kötelességét végezze el becsülettel, bármi is legyen. S akkor nem nehéz. Sőt.
RÁZMÁNY Hát ez az! Valahogy így vagyok én is. A kötelesség. (Kis szünet után, elszántan) És meg is fogok nősülni, Schielle úr, tudom, biztos vagyok benne.
SCHIELLE Biztos, őrmester úr.
Belépnek Barta Jani és Lázár Bandi, az elején meghökkennek, aztán nagyon
hivatalosra váltanak.
BARTA JANI Bocsánat, de egyvalamit csak elfelejtettünk.
SCHIELLE Parancsoljanak az urak.
BARTA JANI Alázatos tiszteletem, kapitány úr!
LÁZÁR BANDI Legeslegmélyebb hódolatom, kitartás!
RÁZMÁNY (hűvösen hivatalos) Tiszteletem.
BARTA JANI Az a helyzet, Schielle úr, hogy csak elfelejtettünk gyufát venni...
LÁZÁR BANDI Ugye, milyen a szerelmes ember feje? Hát csak üres...
BARTA JANI Más tüzekre gondol, ugye.
LÁZÁR BANDI Fenődik-fenekedik az eszemadta...
SCHIELLE Másvalamivel szolgálhatok?
BARTA JANI Jelen esetben semmi egyébbel, azazhogy verseskötetük nincs? Egészen véletlenül.
LÁZÁR BANDI Mert, ugye, fidibusz is kéne.
BARTA JANI Szerelmetes versek. Azok égnek a legjobban.
RÁZMÁNY (ingerülten) Azt a Gyenesnél keressenek!
LÁZÁR BANDI Hajjajaj, hol van már az!
BARTA JANI Jön a front, generális úr, rég elhúzta a tudálékos belit!
SCHIELLE Na, de kérem!
BARTA JANI Bocsánat, Schielle úr, én csak azt akartam mondani, hogy elutazott. Gondolom, könyvvásárra ment.
LÁZÁR BANDI Idejárt ma délelőtt, aztán a Klárikával nagyon pusmogtak, mi csak annyit hallottunk, hogy elmegy. Valahová. Innen el. Ezt mondta. Meg hogy... (Látványosan elhallgat)
RÁZMÁNY Micsodát?
BARTA JANI Nem tudjuk. Valami könyvekről volt szó, de hát hallgatózni, már megbocsássanak, nem ildomos!
LÁZÁR BANDI Elment. Mert ugye elment. Meg a Klárika sincs itt, úgy veszem észre!
RÁZMÁNY Fontos teendője akadt.
BARTA JANI (jelentőségteljesen, sejtelmesen Lázár Bandinak) Ezek után csakis...
SCHIELLE (a pultra teszi a gyufát) Kérem, uraim, felírjam vagy helyben történik a fizetés?
BARTA JANI Helyben, Schielle úr, csakis helyben, most azonnal.
SCHIELLE Akkor öt lesz, kérem.
LÁZÁR BANDI Öt karaj. Tudjuk, kérem.
SCHIELLE A gyufa ára öt fillér.
BARTA JANI Hű, de drága! Nem is tudom, ennyit megér-e ez az egész? (Fizet, zsebre vágja a gyufát) Na, komám, vendégem leszel egy füstre! Lázár Bandi kuncog. Lassan abbahagyja, elhallgat. Szünet.
RÁZMÁNY Megbocsássanak az urak, de vár a hivatal! (Súgva Schiellének) Megnézem, nem jött-e már meg a százados úr. (Fennhangon, hivatalosan) Alázatos tiszteletem, Schielle úr, a viszontlátásra, uraim. (Elsiet)
BARTA JANI Legyen szerencsénk!
LÁZÁR BANDI Csak kitartást! Éljen Petőfi!
SCHIELLE Uraim, maguk nem ismerik a mértéket!
BARTA JANI Bocsánat, Schielle úr, megbántottunk valakit?
LÁZÁR BANDI Esküszöm, egy szót sem szóltam! Ahogy a költő mondja: ne szólj szám, nem fáj fejem!
BARTA JANI Megyünk is!
LÁZÁR BANDI Akkor hát alázatos tiszteletem!
BARTA JANI Alászolgája, Schielle úr, estére meglesz a karaj!
SCHIELLE A viszontlátásra. Kérem, ha esetleg találkoznának az urak Bede kisasszonnyal, szóljanak, hogy várom.
LÁZÁR BANDI Az csak természetes, Schielle úr!
BARTA JANI Nehéz lehet most magának, Schielle úr, már ha megengedi a véleményt.
SCHIELLE Kérem, személyeskedések nélkül!
BARTA JANI Persze hogy anélkül! Én csak annyit akartam mondani, tisztesség ne essék, hogy most, mikor mindenki szedi a sátorfáját, nehéz lehet magának helytállani, mert jön a sereg, aztán, ki tudja, annyi idegenek, azok fizetnek-e?
SCHIELLE Nyugodjon meg, Barta úr, vannak emberek, akikből nem veszett ki még teljesen a becsület.
BARTA JANI Hát persze, eztet mondom én is, csak annyian elmennek... Bezzeg a bevagonírozottak csak a nyakunkon maradnak. Alázatos tiszteletem! Röhögve indulna kifelé, belebotlik az éppen berohanó Kláríkába...
BEDE KLÁRI (lihegve) Jó napot kívánok. Köszönöm, hogy megvártak.
BARTA JANI Ejnye, no! De sürgős a kisasszonynak! Kisztihandom, Klárika kedves! Nagyon keresték ám magát!
LÁZÁR BANDI Csókolom, Klárika, látja, Schielle úr, ezt nevezik pontosságnak és gyorsaságnak! Alig kért meg minket, már szállítottuk is a kisasszonyt!
BARTA JANI És estére még a karaj is meglesz!
BEDE KLÁRI (csak most vette észre Schiellét) Kezétcsókolom, Schielle úr.
SCHIELLE Üdvözlöm, Klára, beszédem volna magával.
BEDE KLÁRI Igenis, Schielle úr.
SCHIELLE Uraim, én is köszönöm a segítségüket, mármint a kisasszony időleges helyettesítését. Volt szerencsém.
BARTA JANI Kérem, semmiség volt az egész, tengermély tiszteletem, kisztihand.
LÁZÁR BANDI Máskor is, ha csak ettől függ, hogy a szerelem ne kerülje el magát.
BARTA JANI Magamagát.
SCHIELLE A viszontlátásra, Barta úr, Lázár úr.
LÁZÁR BANDI Alázatos tiszteletem. Akkor megyünk, és szólunk a csendőrtábornok úrnak, hogy megérkezett a hivatalos ügy. Kisztihand. (Elmennek dudorászva)
SCHIELLE Kisasszony, remélem, ez volt az utolsó eset, hogy mindenféle engedély nélkül hagyta el a munkahelyét. Én tisztában vagyok azzal, hogy kis közösség vagyunk, és itt mindenki mindenkit ismer, sokszor túlságosan is, de a bolt tulajdonosait és személyzetét leszámítva valamennyien kívülállók, idegenek.
BEDE KLÁRI Igenis, Schielle úr.
SCHIELLE Még nem fejeztem be.
BEDE KLÁRI Bocsánatot kérek.
SCHIELLE Tudom, hogy péntek déltől hétfő reggelig, maga szabadon rendelkezik az idejével, mégis megkérem, jöjjön be holnap reggel is, mert visszavonuló hadaink ma éjjel itt lesznek elszállásolva a városban, és az esetleges holnapi vevőket, elképzelhető, hogy nem bírom egymagam kielégítően kiszolgálni. Kérem, vegye figyelembe, hogy ez kérés részemről, és nem büntetés a mai sajnálatos incidensért, amiről több szót nem szeretnék ejteni, megelégszem ennyivel. Befejeztem, köszönöm.
BEDE KLÁRI Én is köszönöm, Schielle úr, és bocsánatot kérek, de Artúr bácsi járt ma itt, és ő mondta, hogy délutánra már itt lesz a front, és hazaszaladtam édesanyámnak és Annuskának szólni, hogy ne ijedjenek meg.
SCHIELLE Tudták volna maguktól is, ha már Gyenes úr is megtudta.
BEDE KLÁRI Igaza van, bocsánatot kérek. (Kis szünet után) Artúr bácsi elutazott.
SCHIELLE Tudom. De mi nem utazunk el.
BEDE KLÁRI Természetesen, én sem akarok elmenni.
SCHIELLE Akkor rendben vagyunk.
BEDE KLÁRI Igenis, Schielle úr.
Nyílik a bejárati ajtó, Rázmány Ferkó előreengedi Günther von Regensdorf
gyalogos-századost. Günther után Rázmány is belép, megáll az ajtóban, kis
szünet. Valamennyien kínosan érzik magukat.
SCHIELLE Guten Tag, Herr... (Nem tudja folytatni, nem tudja sem a tiszt nevét, sem a rangját németül)
GÜNTHER (megelőzi Rázmányt, aki kétségbeesetten keresi a papírdarabkát, amire felírta a tiszt nevét) Günther von Regensdorf. Beszélhetünk magyarul. Budapesten éltem négy évig.
SCHIELLE (megkönnyebbülten) Schielle Lajos.
GÜNTHER Német?
SCHIELLE Nem, kérem. Ezt csak örököltem. (Günther Klári felé fordul) Pardon, nem a nejem. A kiszolgáló kisasszony.
BEDE KLÁRI Bede Klára. Kezicsókolom.
SCHIELLE Azonnal itt lesz a nejem is, éppen a szobáját készíti elő, százados úr.
GÜNTHER Köszönöm.
SCHIELLE Megkérem, kisasszony, szóljon a nejemnek, ha végzett, jöjjön le, és vezesse fel a százados urat a vendégszobába. A százados úr bizonyára le szeretne már pihenni.
BEDE KLÁRI Igenis, Schielle úr. (Kisiet)
SCHIELLE (kötelességének érzi mint házigazda, hogy fenntartsa a társalgást) Az őrmester úr már említette, hogy Ön itt lesz elszállásolva. Kérem, ami tőlünk telik, igyekszünk minden kényelmet biztosítani. Részünkről zavartalanul pihenhet. Kicsit kényelmetlen, ugye, hogy az üzlethelyiségen keresztül kell közlekedni, de ne zavartassa magát, kérem, csak nyugodtan.
RÁZMÁNY Természetesen, ha óhajtja, százados úr, kereshetünk más szálláshelyet is, a Gyenes úrék háza ma déltől megüresedett, és rekvirálhatjuk egy éjszakára. Vagy ameddig Önnek szükséges...
GÜNTHER Nem szükséges.
SCHIELLE (szünet után) Ha szabad érdeklődnöm, milyen alkalomból élt Budapesten oly hosszú ideig? Mert nagyon jól méltóztatik beszélni a nyelvünket. Persze, ha nem vagyok indiszkrét.
GÜNTHER Ott tanultam. Zenét.
SCHIELLE Ó, zenésznek méltóztatik lenni?
GÜNTHER Nem.
SCHIELLE Értem.
Némán várakoznak, amíg belép Margit.
MARGIT Jó napot kívánok.
SCHIELLE Ó, remek, már itt is van! Százados úr, kérem, a nejem, Margit, Margitka, von Regensdorf százados úr, a vendégünk. A százados úr kitűnően beszél magyarul.
MARGIT Már említette Klárika. Százados úr!
GÜNTHER Asszonyom!
MARGIT Isten hozta!
GÜNTHER Köszönöm. Sajnálom, hogy ilyen körülmények között teszem tiszteletem e házban, igyekszem minél kevesebbet alkalmatlankodni.
MARGIT Ne zavartassa magát. A szobája azonnal kész. Amint leér Klárika, felvezetem Önt.
GÜNTHER Igazán megtisztel, asszonyom.
Némán várják Klári érkezését.
BEDE KLÁRI (belép sietve) Kész vagyok, Margit néni.
SCHIELLE (megkönnyebbülve) Hát akkor...
MARGIT Parancsoljon, százados úr, felvezetem a szobájába.
GÜNTHER Kegyed után, asszonyom!
SCHIELLE (miközben Margit és Günther távoznak) És bármire legyen is szüksége, százados úr, csak szóljon nyugodtan, igaz, nem vagyunk szálloda, de azért nálunk is az első a kuncsaft! Kellemes pihenést! (Rázmányhoz fordul. )
RÁZMÁNY Esküszöm, Schielle úr, fogalmam sem volt, hogy tud magyarul! Fogadtam, bemutatkoztunk, elindultunk, s az úton egy szót sem szólt!
SCHIELLE Nem tesz semmit, őrmester úr, valahogy túl leszünk ezen is. Kisasszony, kérem a napi elszámolást, és ha bevégezte, szóljon be nekem. Zárunk. A viszontlátásra, őrmester úr! (Bemegy)
RÁZMÁNY Alázatos tiszteletem, Schielle úr! (Kis szünet után feszengve) Hát elég kevesen maradtak. Mármint a sereg. Lassan vége lesz ennek is. S akkor már én se leszek csendőr. Megváltozik az én életem is. A magácskáé is... (Kínosan tréfálkozva) Szóba fog-e állni akkor velem, Klárika?
BEDE KLÁRI Eddig se mentem el köszönés nélkül.
RÁZMÁNY Tudom, tudom, de hát akkor nem lesz már rajtam egyenruha.
BEDE KLÁRI En a maga egyenruháját később ismertem meg.
RÁZMÁNY Hát persze. Ha majd egy kicsit békésebb lesz a világ, szeretném, ha... Természetesen nem csak úgy...
Ebben a pillanatban kivágódik a bejárati ajtó, és a mészárosok cipelnek be egy nagy, véres zsákot. Látványosan lihegnek, erőlködnek.
BARTA JANI Alázatos tiszteletem, meghoztuk a járandóságot!
LÁZÁR BANDI Ahogy megegyeztünk, Schielle úr, itt a végelszámolás! Most veszik észre, hogy csak Klári és Ferkó vannak a boltban.
LÁZÁR BANDI Hoppá!
BARTA JANI Üdv a bemenőnek, innét senki sem megy ki!
BEDE KLÁRI Megyek, szólok Schielle úrnak.
BARTA JANI Ugyan már, nem fut el ez a szeretetcsomag!
LÁZÁR BANDI Tiszta szívvel jött ide, magától, alig tudtuk utolérni! (Felcsapja a zsákot Klári elé a pultra)
BARTA JANI De azért szólhat, ha éppen nem zavarunk...
LÁZÁR BANDI Felolvasás lesz?
RÁZMÁNY Egyszer még nagyon csúnyán megjárják maguk!
BARTA JANI Jesszusmária! Megint valami illetlenséget mondtunk?
LÁZÁR BANDI Szót se szóltam.
BARTA JANI Na, ugye, egy árva mukkot sem. Nem szoktunk mi tréfálkozni ilyen nyalka, fess katonaemberekkel!
LÁZÁR BANDI Csak azokkal, akik köszörülnek.
BARTA JANI Ezt-azt-amazt...
BEDE KLÁRI Mit akarnak maguk Resner úrtól? A lába nyomát sem érik fel!
BARTA JANI Gyorsan is jár, az biztos! Hipsz-hopsz, mint a nyulak! Margitka is mesélhetne erről!
LÁZÁR BANDI Ma este is, hogy fog szaladni!
BEDE KLÁRI Megint mit forgatnak a fejükben?
BARTA JANI Semmit. (Megtaslizza Lázárt) Mert az sincs, ahol. Gyerünk.
Kimennek, Barta Jani még visszadugja a fejét az ajtón.
BARTA JANI És a vágyam tüzel máris, benne ég el Bede Kláris!
Elszaladnak vihogva, mint a gyerekek.
RÁZMÁNY Istenbizony, egyszer agyonverem mindkettőjüket!
BEDE KLÁRI Ezek valamit tervelnek.
RÁZMÁNY Csak jár a szájuk, gyávák ezek, láthatta! Ne is törődjön velük!
(Kis szünet után, félszegen) Az este megint írtam. Mostanában nem tudom megállni. De valamiért könnyebben is megy. Itt van nálam. Meghallgatja?
BEDE KLÁRI Ezek valami rosszban sántikálnak.
RÁZMÁNY Nincs azoknak annyi eszük. Szóval: Szóhiány.

Már évek óta írom ezt a verset,
És úgy tűnik, hogy végül ez vagyok:
Egy szóhiány, amit ha megkapok,
Tán eggyé válunk: én és Ő, ki elvett.

Nem várom. Mégis hajt kíváncsiságom.
Az érthetetlen egyre közelít,
S a mondatban megbúvó egyszerit
Csalétkül dobja. Ezt magam is látom.

De játékunknak nem lehet más ára.
Egymást határozzuk meg nemsokára,
És akkor visszatérnek mindahány,

S e röpke írás helyére kerülhet.
A dolgok együtt értelmesnek tűnnek,
Még akkor is, ha bennem szóhiány.
Bede Klári kiszalad az üzletből.



2. RÉSZ

Éjszaka van. Hatalmas zaj, izgatott emberek szaladgálnak, tűzoltókocsik vészcsengője veri fel a még alvókat. Schielle házikabátban jön, egy darabig belülről nézi a riadalmat, majd kinyitja a bolt ajtaját és kimegy. Szinte ugyanabban a pillanatban vissza is siet, ezzel egy időben jön le a boltba, Günther már egyenruhában van.

GÜNTHER Mi történt?
SCHIELLE Tűz van! Ég a Resner úr vagonja!
GÜNTHER A micsoda?
SCHIELLE A köszörűsmesterünk lakása. Bocsánat, mennem kell.
GÜNTHER Én is jövök.
SCHIELLE Ahogy gondolja, százados úr, bár szerintem polgári ügy, valami véletlen baleset lehet.
GÜNTHER Elnézést, de azt én döntöm el, hogy mi milyen ügy. Egyelőre még háború van, Schielle úr. (Kirohan)
Schielle indulna vissza a szobába, átöltözni, az átjáróajtóban feleségébe
botlik.
MARGIT Mi történt, Lajos?
SCHIELLE Semmi, szívem, feküdjön vissza, hamarosan visszajövök én is.
MARGIT Miért? Hová megy ilyenkor, mi van odakint?
SCHIELLE Semmi baj, kérem, egy kis tűz, hamarosan eloltják, én is inkább
csak téblábolni megyek. Feküdjön vissza, kérem, megfázik.
MARGIT Jesszusom, mi gyulladt ki?
SCHIELLE Megyek öltözni, bocsánat.
Schielle visszamegy átöltözni, Margit a kirakathoz rohan, a tűz irányába néz.
MARGIT (keresztet vet) Jaj, édes Istenem!
Schielle visszajön, siet.
SCHIELLE Semmi baj, hamarosan eloltják, reméljük, áldozatok nélkül. Zárja be az ajtót, szívem, és kérem, feküdjön vissza. Nemsokára én is itthon leszek. Nyugodalmas jó éjszakát, szívem. (Elmegy)
Margit még egy darabig áll, Schielle után néz, lassan bezárja az ajtót, elindul a szobába, félúton megáll, visszamegy az ajtóhoz, leellenőrzi, hogy jól zártae be, áll, majd ismét elindul a lakás felé. Bemegy. Barta Jani és Lázár Bandi rohannak az utcán, izgatottak, Lázár Bandi a kezét fájlalja. Megállnak a kirakat előtt, tanakodnak, majd Barta Jani kezdi visszafelé cibálni Lázár Bandit, abba az irányba, amerről jöttek. Veszekednek, Barta Jani fojtottan ordibál, látszólag leteremti társát. Lázár Bandi szemlesütve áll, Barta Jani elhallgat, lihegnek, majd visszaszaladnak oda, ahonnan jöttek. Még látszik, ahogy összeütköznek a visszatérő Güntherrel, de ők nem adnak számot erről.

Günther utánuk néz, aztán megáll az ajtóban, de az zárva. Vár, nézelődik, tanakodik, hogy tudna bejönni, majd zörgetni kezdi az ajtót. Kisvártatva megjelenik Margit, lassan, szinte félve megy a bejárati ajtó felé, aztán felismeri Günthert, és siet ajtót nyitni. Günther meglepődik, egy ideig áll, aztán óvatosan bejön, zavarban van. Margit visszazárja Günther után az ajtót.
GÜNTHER Bocsánat, asszonyom, nem gondoltam, hogy zárva lesz.
MARGIT Semmi baj, kérem, tudja, éjszakára...
GÜNTHER Hát persze. De azért bocsánatot kérek, hogy felzavartam.
MARGIT Ugyan, kérem, nem tesz semmit, nem aludtam. Az uramat várom.
GÜNTHER Schielle úr még nem tért vissza?
MARGIT Még nem. (Kis szünet) Ön is ott volt?
GÜNTHER Hol?
MARGIT A tűznél.
GÜNTHER Igen. Már oltják. Szerencsére szélcsend van, de a vagonból nem maradt semmi.
MARGIT Ó, édes Istenem! És volt bent valaki?
GÜNTHER Nem tudom.
MARGIT Értem. (Szünet) Nem szeretném fenntartani. Biztos fáradt.
GÜNTHER Egyáltalán nem. Kérem, pihenjen le, én megvárom Schielle urat. Hamarosan úgyis hajnalodik, indulunk, már nem tudok aludni.
MARGIT Kérem. Jó éjszakát.
GÜNTHER Jó éjszakát, asszonyom.
Margit egy kis ideig áll, aztán elindul a lakás felé, tétovázik, majd bemegy a házba. Günther a kirakat felé fordul, az utcán most már csend van, legalábbis alábbhagyott az izgalom. Hirtelen visszajön Margit, Günther az asszonyhoz fordul. Margit megtorpan.
MARGIT Bocsánat, csak az ajtót szeretném megnézni, visszazártam-e?
GÜNTHER (szolgálatkészen megnézi Margit helyett) Vissza.
MARGIT Köszönöm. Megszoktam.
GÜNTHER Természetesen
MARGIT Köszönöm. Jó éjszakát.
GÜNTHER Jó éjszakát.
MARGIT (nem mozdul, kis szünet után szólal meg) Nem tudok aludni. És félek a szobában. Zavarom?
GÜNTHER Ugyan, kérem, dehogy!
MARGIT Köszönöm. Foglaljon helyet!
GÜNTHER Köszönöm.
MARGIT (most veszi észre, hogy nincs ülőalkalmatosság. Zavartan felnevet) Úgy látszik, öregszem. (Nagyon nehezen indul a társalgás. Kölcsönösen udvariaskodnak, zavartak) Ha felköltenek, már egyre nehezebben alszom vissza. Sőt, sokszor csak bámulom a mennyezetet estétől hajnalig. Vagy az egyik csillagot. Ha tiszta az égbolt. Mindig azt az egyet. Nézem, hogy araszol, hogy lesz egyre halványabb napkeltekor. (Kis szünet után) Butaság! (Mintha egy gondolatot hessegetne el, mosolyogva rázza meg fejét) Nagy butaság.
GÜNTHER Ugyan, kérem! Én is rossz alvó vagyok. Főleg itt, a frontom lettem ilyen. De én a kilométereket számolom. Hogy ezzel a folyamatos visszavonulással még mennyi van hazáig.
MARGIT És mennyi van?
GÜNTHER Bocsánat, nem árulom el. Babona. Félek, ha elmondanám másnak, olyan lenne, mintha egy csak rám bízott titkot árulnék el. Egy fogadalmat. Ne haragudjon. Kérem.
MARGIT Ugyan, dehogy. Azt hiszem, tökéletesen értem. Nagyon hiányzik, igaz?
GÜNTHER Hiányoznak. Van két fiam és egy lányom. Kegyedéknek?
MARGIT Elesett. Még az elején.
GÜNTHER Bocsánat.
MARGIT Semmi, kérem. Én már nem is tudom, hogy végül is igaz-e, ez a minden, ami velem megtörténik? Parancsol egy teát?
GÜNTHER Köszönöm, nem, ne fáradjon. Csak ha kegyed óhajt...
MARGIT Nem. Nem szoktam.
GÜNTHER (Stollwerket vesz elő) Esetleg egy cukorkát...
MARGIT Köszönöm, azt igen.
Szopogatják a cukorkákat.
GÜNTHER Olyan furcsa. Az elején rettenetesen zavart, amikor ebben a nagy fejetlenségben szinte minden nap másvalakinél szállásoltak el. Aztán megszoktam, sőt, természetesnek vettem, hogy idegen emberek házában élek, használom az ágyukat, a fürdőjüket, megismerem szokásaikat. Amikor beléptem ide, nagyon biztos voltam magamban, legalábbis nem volt benne semmi különös, aztán zavarni kezdett, most meg egészen jó.
MARGIT Mégis elnézést kért tőlem a tegnap.
GÜNTHER Igen, érdekes...
MARGIT A cukorka teszi. Most nekem is jó. (Nevet.)
GÜNTHER (ő is nevet) Lehet, sőt bizonyos, csak azt nem értem, ha mindig nálam van, hogyhogy csak most érzem jótékony hatását?
MARGIT Éppen azért. Mert mindig Önnél van, százados úr.
GÜNTHER (kis szünet után) Günther.
MARGIT (csend, majd alig hallhatóan) Günther. Margit.
GÜNTHER Margit. Milyen banális, ha nincs ez a háború, soha nem jöttem volna ebbe a városba.
MARGIT En meg soha életemben nem voltam e városon kívül. De tudom,
hogy van más is. Budapest, Berlin, Amszterdam...
GÜNTHER Athén, Róma...
MARGIT Párizs, London, New York, Tokió...
GÜNTHER Bordeaux, Lausanne, Sydney...
MARGIT Totalburn.
GÜNTHER Az hol van?
MARGIT Egy kisváros. Chicago mellett. Onnan jött ide Resner úr.
GÜNTHER Akinek leégett a vagonja?
MARGIT Igen. Kivándorolt még gyerekként az első háború előtt. Kipróbált mindenfélét. Volt ő rakodómunkás, pincér, artista... Aztán egyszer nagy honvágya támadt, elővette Nagy-Magyarország térképét, kimérte a tizenöt lépés távolságot, és beledobta a kést. Itt állt meg, bennünk, úgyhogy idejött vissza. Ez a nagy spanyolnátha-járvány után volt. Így úszta meg. Aztán itthon beköltözött a vagonba. Van a városhatárban egy körülbelül húszméternyi vasúti pályamaradvány, rajta egy vagon. Oda költözött ki, azt mondta, megszokásból. Vett egy köszörűgépet, és most ő feni a városban mindenki kését, ollóját, az uram vésőit... Meg a vashíd nittszegeit tartja karban csak úgy, passzióból. És tavasz óta minden péntek délben, akárhol legyen, bármilyen munkája is akadjon, hagy csapot-papot, és rohan. Ha kérdik, hová, csak annyit felel, hogy muszáj, ez a megbeszélt időpont. És boldogan mosolyog. De már nem kérdik. Különben is ritka szavú ember, nem is nagyon szeretik. Csodálom, hogy nekem mindezt elmondta. Én meg kifecsegem magának... (Tűnődve elhallgat, kis szünet.)
GÜNTHER (szinte magának) Mintha a feleségem találta volna ki. Asszonyoknak való füzetecskéket ír, persze álnéven. Ő is von, nemesi család sarja, hát ebben éli ki rangunkhoz méltó társadalmi munkáját. Ingyen írja, saját pénzén nyomtatja, a bevételt pedig a hadiárvák megsegítésére fordítja...
MARGIT Csakhogy ez nem mese...
GÜNTHER De lehetne.
MARGIT Az uram vele gyanusít. És képtelen vagyok megvédeni magam. Barta Jani és Lázár Bandi érkeznek lélekszakadva, be akarnak jönni, nem tudnak, belesnek a kirakaton, aztán zörgetni kezdik az ajtót. Kiabálnak, részegek.
BARTA JANI Nyissák ki! Nagy baj van, segítsenek! Nyissák ki!
MARGIT (odasiet, babrál az ajtóval, izgatott) Jesszusom, mi történt? Nem tudom kinyitani!
BARTA JANI Gyorsan, nagysád, nagy baj van!
GÜNTHER (segít Margitnak) Bocsánat, megengedi? (Kinyitja)
A mészárosok meglepetten állnak az ajtóban. Nem számítottak Güntherre.
MARGIT Az Isten szerelmére, mi történt?
BARTA JANI Semmi, gutentag, csak kötszerre lett volna szükségünk, meg szeszre.
MARGIT Ki sebesült meg, könyörgöm?
BARTA JANI Senki, csak a patikus is odavan az oltásnál. Bocsánat, megyünk is.
MARGIT Az urammal történt valami?
BARTA JANI Dehogy, kérem, kutyabaja, a kolléga sebesült meg. Elégett a keze.
LÁZÁR BANDI Meg leestem a tetőről.
MARGIT Honnan?
BARTA JANI Hát a vagon tetejéről.
LÁZÁR BANDI Lángot fogott a kezemben az az istenverte szalma! Egyből kicsapott a kéményen, biztos nagy volt odabent a tűz! Úgy hátracsapott, ledobott a tetőről!
MARGIT Szalma a kéményben?
BARTA JANI (észbe kap) Hát amikor oltottuk mi is a tüzet. Volt ott valami szalma, tudja, milyen rendetlen a Resner, Bandi megcsúszott, azt hittem, nyakát töri!
MARGIT Várjanak, hozok kötszert, fertőtlenítőt!
BARTA JANI Nem szükséges, megyünk is...
MARGIT Jöjjenek be, nem engedhetem így el magukat. Margit a polcokon keres, Günther még mindig ott áll az ajtóban a mészárosok mellett. Nézi őket, a mészárosok zavarban vannak.
LÁZÁR BANDI (Güntherhez) Hát igen.
BARTA JANI Csuldigung, géhen...
GÜNTHER Kérem. (Félreáll az útból, mintegy utat enged nekik a bolt belseje
felé) Barta Jani most már kénytelen-kelletlen behozza Lázár Bandit egész előre,
hogy ne hallják, amit beszélnek. Günther az ajtóban áll, kinéz, cigarettatárcát vesz elő, kivesz egy cigarettát, nem gyújt rá, csak játszadozik vele.
BARTA JANI Ha még egyszer eljár a pofád, beléd verem a kést!
LÁZÁR BANDI Há’ nem mondtam semmit!
BARTA JANI S a szalmával meg a tetővel meg a kéménnyel az mi volt? Hiszekegy? Oltani voltunk, hülye, nem gyújtani!
LÁZÁR BANDI De’szen nem is gyújtani mentünk!
BARTA JANI Persze hogy nem, csak a fene gondolta, hogy ez lesz. Meg hogy te is ilyen marha legyél.
LÁZÁR BANDI Há’ most én mivel vagyok hibás?
BARTA JANI Na hallod! Ki látott még ekkora barmot, hogy szalmával tömje
be a kéményt!
LÁZÁR BANDI De ha egyszer nem volt más! Még te is azt mondtad, tömjem nyugodtan, vizes az, még jobban fog füstölni befelé!
BARTA JANI Mert nincs meg a magadhoz való eszed! Szerintem még a kéménye is olyan zsíros, mint ő maga.
MARGIT Nincs itt semmi kötszer. Nagyon fáj? Megyek és körülnézek odabent is. Rögtön jövök, várjanak. (Besiet.)
LÁZÁR BANDI Vajon bennégett?
BARTA JANI Valaki volt bent, de nem ő.
LÁZÁR BANDI Édes Istenem! Kicsoda?
BARTA JANI A macája.
LÁZÁR BANDI Kicsoda?
BARTA JANI Férfi, nő, nem mindegy ennek a dilisnek? De nem ő volt, az biztos.
LÁZÁR BANDI Honnan tudod?
BARTA JANI Tudom.
LÁZÁR BANDI És bennégett?
BARTA JANI Nem. De tartsd a pofádat!
LÁZÁR BANDI (próbálja nyugtatni Janit) Nem vették észre! Az asszony csak a Resnert félti, a másik meg szerintem egy vak hangot se tud magyarul.
BARTA JANI Azt mondta, „Kérem”!
LÁZÁR BANDI Mi van, te is tudsz egy-két szót németül, mégse értesz semmit!
BARTA JANI Akkor is tartsd a pofádat!
MARGIT (besiet) Ott sem volt semmi, de hoztam tépést és pálinkát, azzal lemossuk a sebet, kérem, vegye le a kabátját. Nem néz ki olyan csúnyán, szerencséje volt, inkább csak megpörkölődött. Hanem az ütés már komolyabb. Még mindig vérzik. Csak törés ne legyen. Nagyon fáj?
BARTA JANI Begyógyul az, menjünk.
MARGIT Várjon, mossam le a sebet, és kössem be! Azért jöttek ide, nem?
LÁZÁR BANDI Tényleg semmiség, nagysád.
MARGIT (odaadja a pálinkásüvéget Barta Janinak) Ezt fogja meg, kérem.
BARTA JANI (beleszagol) Kár erre pocsékolni ezt, nagysád! Ha a kolléga is megengedi, egészségünkre! (Jót búz az üvegből, a továbbiakban is bele-belekortyol)
MARGIT (ügyet sem vet rá) Nagy tűz volt?
BARTA JANI Hát jókoracska.
LÁZÁR BANDI Leégett az egész kóceráj.
MARGIT Édes Istenem! És Resner úr bent volt?
LÁZÁR BANDI Szerencsére nem.
MARGIT Hála Istennek!
BARTA JANI Csak a nője.
MARGIT A kicsodája?
BARTA JANI A szeretője. (Mintha vigasztalná Margitot) Mi se tudtuk, hogy van neki olyanja.
LÁZÁR BANDI Azt mondtad, nem égett benn!
BARTA JANI Tévedtem. Úgyhogy most már a Resner úr megint szabadon
köszörülhet. Margit elengedi a füle mellett a célzást, igyekszik csak az ápolásra figyelni.
BARTA JANI Itt-ott, késeket, vésőket... Főleg azokat, mert hát a koporsófaragás az egy olyan szakma, ami sohasem fog kiveszni. Mert ugye az ember eléldegél gyökereken is, de a fakabát, az egyszer biztos kell. És amíg van fakabát-szabó, addig van nekije vésője is, és akkor már az is van, aki azt megköszörülje, mert ugye csak elkopik idővel a szerszám, és akkor jön a köszörűs, mert ugye az házhoz jár, és megköszörül eztazt, szóval karbantartó kisiparos...
MARGIT Adja ide azt az üveget!
BARTA JANI (odatartja, de nem engedi el, közben ártatlanul folytatja) Magyarázza meg nekem, nagysád, mért van az, ha én most hátrafordulok az ajtó felé, eszembe jut az a drága Resner úr, és nem értem, mért mondta azt, amikor a karmelita nővérek gyónni mentek a ferences barátokhoz, hogy a rendház tetején három kémény hibádzik a hétig? Merthogy négy volt ott s a kuplerájon hét?
MARGIT (kirántja az üveget, Lázár Bandihoz fordul. Alig bír uralkodni magán) Holnap reggel menjen el a felcserhez, ő majd jobban kitisztítja, és bekötözi.
LÁZÁR BANDI (zavarban) Köszönöm, nagysád.
BARTA JANI És ezután hol fog lakni Resner úr? Szegénynek leégett a vagonja, de ez a tiszt úr, holnap reggel elmegy, nem?
MARGIT Takarodjanak!
BARTA JANI Nem fél egyedül a tiszt úrral a sötétben?
MARGIT Most azonnal, takarodjanak, többet a színüket se lássam!
BARTA JANI De megvárhatnánk a Schielle urat is, négyesben csak érdekesebb lehet!
LÁZÁR BANDI Gyere, Jani!
BARTA JANI Mit gyerejanizol itt nekem? Most bezzeg lenyalogatták a sebeidet, és már gyerejani? De amikor füstölni kell a dilis Resnert, akkor hej, be nagy legény vagy! Amikor fűnek-fának mondod, hányszor láttad köszörülni jönni, és hogy annyi koporsó nem is lehet, ahányat ez a Lajoskám farag, ha ilyen gyakran kopnak a vésői, akkor bezzeg nincs gyerejani, csak röhögés, mi? Vagy ha baszogatni kell a Rázmány Ferkót, mert mundért vett fel, hogy parádézva imponáljon a kurvájának, amikor petőfisándor, akkor sincs gyerejani! Szarul látod a világot, komám, mert te magad sem vagy egyéb!
GÜNTHER (közben visszajött a boltba, csendben Janinak) Távozzon, fiatalember!
BARTA JANI Nana, tiszt úr, én csak egy koszos civil vagyok, maga nem nagyon parancsolhat nekem!
GÜNTHER (előveszi fegyverét) Nem szoktam kétszer szólni.
BARTA JANI A jóistenit neki, még magyarul is megtanult? Oláhul nem tud véletlenül? Nem elég, hogy belerángatnak a háborúba, még le is puffantana, mi? Védi a macáját? Pusmogunk itt a sötétben? Már megpályázta a Resner posztját! Jó dolga volt annak!
Günther a levegőbe lő.
LÁZÁR BANDI Gyere, Jani!
BARTA JANI Ide lőj, hülye sváb, ide lőj! Imponálni akarsz, mi? (Lázár Bandi tuszkolja kifelé) Rajtad is csak azért van mundér, hogy észrevegyenek a szukák! Azt a baszatlan világ kurva istenit!
LÁZÁR BANDI (megüti) Hallgass már, elittad az eszedet!
BARTA JANI Megütöttél!
LÁZÁR BANDI (megint megüti) Fogd már be a pofád!
BARTA JANI Megütöttél.
LÁZÁR BANDI És egyszer még agyon is verlek!
BARTA JANI Megütöttél. (Megfordul, eloldalog.)
LÁZÁR BANDI (kis szünet után) Köszönöm, nagysád. Kérem, bocsásson meg. (Elindul, mielőtt becsukná az ajtót, anélkül, hogy megfordulna) Mindenért.
GÜNTHER (hosszú szünet után) Elnézését kérem.
MARGIT Kérem, hagyjon magamra.
GÜNTHER Ezek után nem tehetem.
MARGIT Kérem, bármennyire is szeretném, most nem tudok a maga szemébe nézni.
GÜNTHER Megvárom, amíg tud!
MARGIT Nagyon szépen kérem, menjen!
GÜNTHER Holmi idétlen részegek fecsegése miatt?
MARGIT Van egyvalaki, akivel ezek után is szembe mernék fordulni. Magának csak annyit tudok mondani: könyörgök!
GÜNTHER Asszonyom! (Visszavonul)
Margit leteszi a pálinkásüveget a pultra, maga elé mered. Schielle érkezik,
kulcsokkal babrál, próbálja kinyitni az ajtót. Margit bentről nézi, nem moz
dul. Schielle feladja, tanácstalanul áll, majd lenyomja a kilincset. Az ajtó nyitva. Schielle belép, észreveszi a pult melletti árnyat, aztán felismeri Margitot.
SCHIELLE Margit? (Margit nem válaszol, csak nézi) Szívem, maga az? MARGIT (kis szünet után) Én vagyok. SCHIELLE Miért nem felel egyből? Valami baj van? MARGIT Semmi, kérem. SCHIELLE Ne mondja ezt, kérem. MARGIT Miért, ha egyszer valóban semmi? SCHIELLE Mert tegnap délelőtt is ezt mondta, amikor az őrmester úr ledili-
sezte a köszörűsmestert. Nekem ez kényelmetlen. MARGIT Talán épp ezért semmi.
SCHIELLE Miért nem alszik, szívem? Mondtam, hogy jövök. MARGIT Nem magát vártam. SCHIELLE Tessék?
MARGIT Magának baj van a hallásával, Lajos. SCHIELLE Nehéz volt ez az éjszaka, pihenjünk le, szívem.
Margit nem mozdul.
SCHIELLE Azt hiszem, szerencséje volt, mint mindig. Másvalaki volt odabent. De felismerhetetlenné szenesedett.
MARGIT A macája. SCHIELLE Micsoda? MARGIT Semmi, kérem. SCHIELLE Jó éjszakát, szívem. MARGIT Sajnálja?
SCHIELLE (a pulton lévő pálinkásüvegre) Maga ivott?
Margit szó nélkül visszavonul. Schielle magához veszi az üveget, elindul, aztán visszafordul, leellenőrzi a bejárati ajtót. Nagyon fáradt. Miközben megy át a bolton, betoppan Günther. Schielle láttán meglepődik.
GÜNTHER Pardon. SCHIELLE Parancsol, százados úr?
GÜNTHER Csak az ajtót akartam megnézni, hogy zárva van-e? SCHIELLE Zárva, kérem. GÜNTHER Tudja, megszokásból... SCHIELLE Természetesen, százados úr. GÜNTHER Eloltották a tüzet? SCHIELLE Eloltottuk, százados úr. GÜNTHER Áldozatok nélkül?
SCHIELLE Bennégett, százados úr, ha erre méltóztatik célozni. GÜNTHER Hajnalodik. SCHIELLE Igenis, százados úr.
GÜNTHER Nemsokára indulunk.
SCHIELLE Akkor pihenjen a százados ur.
GÜNTHER Nem tudok.
SCHIELLE Értem, százados úr.
GÜNTHER Nem érti. És ne mind századosurazzon! Günther. Elvégre nem akármilyen éjszakát töltöttem Önöknél!
SCHIELLE Értem, százados úr.
GÜNTHER Günther!
SCHIELLE Bocsánat, százados úr, képtelen vagyok. De engem szólíthat nyugodtan Lajosnak.
GÜNTHER Maga nem szeret engem.
SCHIELLE Nem arról van szó, százados úr. Csak ez már, azt hiszem, így marad. Tudja, az embernek nemcsak a csontja meszesedik. Parancsol egy korty pálinkát?
GÜNTHER Nem.
SCHIELLE Bocsánat, én iszom. (Beleiszik az üvegbe)
GÜNTHER Én is kérek.
SCHIELLE Parancsoljon. (Átadja az üveget) Elnézését kérem, de pohárral nem szolgálhatok. Én nem iszom.
GÜNTHER (meghúzza az üveget. Visszaadja, felváltva isznak) Én sem. De van nálam cukorka. (Elgondolkodik) Elfogyott.
SCHIELLE Van pálinka.
GÜNTHER Amióta abbahagytam a dohányzást. De azért mindig van nálam cigaretta is. Parancsol?
SCHIELLE Köszönöm, nem. Szép cigarettatárca.
GÜNTHER A feleségemtől kaptam. Tudja, mindig itt van nálam, a bal felső zsebemben. Hogy ne lőjenek szíven. Ez is olyan, mint a kilométerek.
SCHIELLE Kilométerek?
GÜNTHER Ezerháromszáznégy. (Szünet) Bocsánatot szeretnék kérni Öntől.
SCHIELLE Engem nem bántott meg.
GÜNTHER Úgy érzem magam, mint aki beleolvasott valakinek a naplójába. Nem jó titkokat tudni, Schielle úr. Cseréljünk! Verseket írok. A feleségem lányregényeket, én verseket. Mi lehetnénk a biztos középszer mértékegysége. Egy von Regensdorf egyenlő egy szobalány romantikus vágyaival. Bármihez fogok. Hazudtam, hogy zenét tanultam Budapesten. Csak kínlódtak velem a pénzemért, de semmi sem ragadt rám. Még a helyi kántor is jobban zongorázik, mint én! Aztán tiszt lettem nemesi becsületből, megkaptam a hivatalból kijáró érdemkeresztet, és várom, hogy mikor lesz már vége az egésznek. Nemcsak ennek a háborúnak.
Kint mint a lavina, fejvesztett menekülés kezdődik, pánikszerű parancsszavak, rohanó emberek, katonák. Már majdnem teljesen kivirradt. Kicsapódik az ajtó, Rázmány Ferkó rohan be lélekszakadva.
RÁZMÁNY Itt vannak az oroszok! Nagy, szürke tömeg jön le a domboldalon!
GÜNTHER Az istenit! (Berohan a házba, a cigarettatárcát a pulton felejti)
RÁZMÁNY Félelmetes, egyszerűen nincs vége!
SCHIELLE (elgondolkozva) Azok is elmennek.
RÁZMÁNY De azok nem tréfálnak, Schielle úr!
SCHIELLE Egyszer csak elmennek.
RÁZMÁNY De addig? Mi lesz addig? Kardélre hánynak, agyonlőnek valamennyiünket!
SCHIELLE Ezt eddig is tudtuk, őrmester úr.
RÁZMÁNY Csak most ez hihetetlen!
GÜNTHER (teljes menetfelszerelésben, ahogy megérkezett) Isten magukkal. (Nagyon tanácstalan. Zavarban) Kérem, Schielle úr, mondja meg a nagyságos asszonynak, hogy tiszteltetem, és hogy... (Észreveszi a cigarettatárcáját a pulton, kezébe veszi, nézi) Nagyon sajnálom, hogy nem búcsúzhattam el személyesen, és hogy... (Visszateszi a cigarettatárcát a pultra, tenyerével eltakarja)... szóval, hogy nem búcsúzhattam el. (Kezét leveszi a tárcáról) Igen.
SCHIELLE Átadom, százados úr. Isten Önnel. És köszönöm.
GÜNTHER Ugyan. (Ingerülten megrázza a fejét) Hazudtam. (Kirohan.)
RÁZMÁNY Hát nem lennék a bőrében. Nekem is mennem kell. Kérem, adja át Klárikának, hogy visszajövök. És hogy egyáltalán... Jó? Megkérem!
MARGIT (berohan rémülten) Mi van ma éjjel, az isten szerelmére? Megint tűz ütött ki valahol?
RÁZMÁNY Dehogy, nagyságos asszonyom, itt vannak az oroszok! A dilis Resner tüze az semmiség ahhoz képest, hogy mi jön!
MARGIT Édes Istenem!
RÁZMÁNY Egyébként megkaptuk a köszörűst. A vashíd nittszegeit kopácsolhatta megint, mert ott volt a híd közepén, ahol a legmagasabb az ív. Semmi külsérelmi nyomot nem találtunk rajta, csak egy kis vér folyt ki a fülén. A felcser szerint leesett, akkor ütötte meg magát. Szerintem berúgott és megfagyott táviratozás közben.
SCHIELLE Ne beszéljen maga is sületlenségeket, őrmester úr!
RÁZMÁNY Csak azt nem tudjuk, ki volt akkor az, aki bennégett?
MARGIT (ingerülten) A szeretője!
RÁZMÁNY (meglepetten) Ugyan, ugyan... Margit néni, mondja meg Klárikának, hogy visszajövök, jó? Hogy visszajövök, és vigyázzon magára. Maguk is vigyázzanak. Isten magukkal. (Elrohan)
MARGIT Hol van Günther?
SCHIELLE (lassan Margitra néz) Elment. És bocsánatot kér.
MARGIT Miért?
SCHIELLE Mert hazudott. (Kis szünet után) Menjen fel, kérem, a szobába,
én elmegyek, szólok Klárikának, hogy mégse jöjjön. Ma nem nyitunk. MARGIT Lajos, ne menjen ki!
SCHIELLE Muszáj, szívem, nem hagyhatom, hogy az a lány kitegye magát értünk ilyen veszélyeknek. Ne féljen, nagyon sietek, bezárom az ajtót, és senkinek ne nyissa ki.
Schielle elindul, de rögtön visszafordul, megcsókolja a Margit kezét. Hoszszasan. Aztán csak áll, sokáig, fogja a nő kezét, de nem néz az asszony szemébe, az se néz Schiellére. Schielle megcsókolja az asszony homlokát. Aztán az asszony fejére teszi mindkét kezét, majd megfordul, és kimegy. Nyugodtan bezárja az ajtót, és eltűnik. Margit riadtan körülnéz, indulna vissza a szobába, megpillantja a cigarettatárcát. Kezébe veszi, értetlenül nézi. Az ajtóban megjelenik Gyenes Artúr, be akar jönni, nem tud, arcát a kirakatra nyomja, kezével árnyékot tart az üvegre.
GYENES Margitka! Margitka! Csak egy percre, kérem! MARGIT (az ajtóhoz megy) Gyenes úr, mi történt?
GYENES Nincs hová menekülni, be vagyunk kerítve! Csak azért jöttem, hogy megmondjam, eszükbe ne jusson elindulni! Mindenütt oroszok vannak!
MARGIT Nem tudom most kinyitni az ajtót, nincs nálam a kulcs!
GYENES Ne is tegye, Isten őrizz ! Senkinek az égadta világon! És még csak arra kérem, ha kérdik, hol voltam, mondja azt, hogy itthon! Ki nem tettem a lábam a városból!
MARGIT Jó!
GYENES Mindvégig idehaza voltam! Csak ennyit! Köszönöm, Isten áldja! Ne féljen, minden rendbe jön! Isten áldja, vigyázzanak magukra! (Elrohan. )
Margit elhátrál a kirakattól, tanácstalanul áll, megfordul, tétovázik, kezében

mindvégig ott van a cigarettatárca, azzal játszadozik szórakozottan. Mint egy álomban, elindul a szoba felé, megfordul, visszasiet az ajtóhoz, megrángatja, kint félelmetes nyugalom. Margit áll, néz ki az utcára, nagyon messziről jön Bede Anna, Klári testvérhúga. Meglátja Margitot, már az utcán köszön neki, Margit, mint egy látomást, nézi.
BEDE ANNA Csókolom, Margit néni!
MARGIT Mit keresel te itt? Azonnal menj haza!
BEDE ANNA Nem mehetek, Margit néni, szolgálatom van ma!
MARGIT Miféle szolgálat? Itt semmi keresnivalód, azonnal eredj haza!
BEDE ANNA De a nővérem nincs sehol, Schielle úr is keresi, hát jöttem addig helyettesíteni.
MARGIT Ma nem nyitunk! (Hirtelen észbekap) Hogyhogy nincs sehol?
BEDE ANNA Úgy, hogy nincs sehol.
MARGIT Várjál, mindjárt beeresztelek, hozom a kulcsot!
BEDE ANNA Itt a kulcs, ideadta Schielle úr, hogy bejöhessek, amíg az édesanyámmal megkeresik Klárikát.
MARGIT Nyissad már, gyere!
BEDE ANNA (kinyitja az ajtót, bejön, gondosan visszazárja az ajtót, a kulcsot átadja Margitnak) Csókolom, Schielle úr mondta, hogy zárjam vissza, és a kulcsot adjam oda Margit néninek.
MARGIT Mi történt a nővéreddel?
BEDE ANNA (kis szünet után, röviden) Nem tudom.
MARGIT Mikor láttad utoljára?
BEDE ANNA (könnyeivel küszködik) Nem tudom. Tegnap délelőtt. Mikor még hazaszaladt, hogy megmondja, jönnek a németek, ne menjünk ki a házból. Aztán soha többet.
MARGIT Édes Istenem, még csak ez hiányzott! Rázmány Ferkó tudja?
BEDE ANNA Nem szóltam neki, mert Klárinak semmi köze Ferkóhoz.
MARGIT Hogyhogy semmi köze? Hiszen együtt járnak, nem?
BEDE ANNA Azok már biztos nem!
MARGIT De hiszen Ferkó Klárinak udvarol!
BEDE ANNA Az meglehet, de Klári nem szerette.
MARGIT Szűzmáriám, hol lehet most az a lány?
BEDE ANNA (a fojtogató sírás miatt dacosan) Nem tudom!
MARGIT Jól van, na, jól van. Az a fő, hogy te itt vagy. (Magához öleli) Ne félj, nemsokára ő is megkerül. Biztos vagyok benne.
BEDE ANNA (az ölelés hatására) Meghalt, Margit néni, meghalt!
MARGIT Ugyan, dehogy halt meg, okos lány az, biztos elbújt valahová.
BEDE ANNA Nem bújt az el, istenbizony meghalt!
MARGIT Hogy eltűnt, az még nem jelenti, hogy meghalt.
BEDE ANNA De én tudom, hogy meghalt! Bennégett a vagonban!
MARGIT Beszélsz butaságokat!
BEDE ANNA Odaégett, Margit néni, Klárika elégett a Resner úr vagonjában!
MARGIT Hol?
BEDE ANNA Szeretők voltak azok ketten, szép szeretők tavasz ota! Minden péntek déltől hétfő hajnalig. Gyerekük is lett volna! Nem is egy!
MARGIT Ezt te honnan tudod?
BEDE ANNA Klárika mondta. De ez egy nagyon nagy titok, és csak azért mondta el, mert szeret engem, és segítenem kell neki, ha majd nehezebb lesz. Most megver engem a jóisten ezért?
MARGIT Ugyan, dehogy!
BEDE ANNA És édesanyámat sem fogja bántani, ugye? Mert őneki ezt nem
mondhatom el! MARGIT Persze hogy nem! Persze hogy nem. (Csitítja) BEDE ANNA És ilyenkor mi lesz a babával, Margit néni?
Megzörren az ajtó, kint az utcán állnak Barta Jani és Lázár Bandi. Margit felkapja a fejét, aztán visszafordul, nem mozdul. Lázár Bandi beles. Meglátja
az asszonyt a kislánnyal.
LÁZÁR BANDI Kezétcsókolom! Bemehetünk egy percre? (Margit feléjük sem fordul) Csak azért jöttünk, hogy ne tessék haragudni. Részegek voltunk az este, nem akartunk mi megbántani senkit. Bocsánatot kérünk, és én köszönöm az istápot! (Barta Janihoz) Szólj már te is valamit!
BARTA JANI Nem tudok mit mondani! Elég, hogy itt vagyok, nem?
LÁZÁR BANDI Janit is eszi a szégyen! Megyünk, vigyázzanak magukra! Ha kell valami, csak szóljanak. (Indulna, Jani még marad)
BARTA JANI (hirtelen szakadnak ki belőle a szavak) Részvétem, Schielléné, őszintén, minden rossz szándék híján!
MARGIT (szinte eszelősen szalad a kirakathoz) Mit műveltek az urammal?
BARTA JANI (földbe gyökerezik a meglepetéstől) Semmit, esküszöm az élő Úristenre, semmit! Én a Resner úrról beszélek! És a tisztet is sajnálom, nem kellett volna megbántani. Isten nyugtassa azt is!
Barta Jani hirtelen megfordul és elmegy.
MARGIT (fájdalmasan üvöltve) Gyilkosok!
Lázár Bandi földig hajol, kiegyenesedik, rémült, mindkét kezét felemeli,
majd eliszkol. MARGIT (utánuk kiált, egyre halkul) Gyilkosok! Gyilkosok. Gyilkosok... BEDE ANNA Hát mészárosok, nem?
MARGIT Mind gyilkosok! Lelketlen gyilkosok! (Zokogni kezd)
BEDE ANNA Ne sírjon, Margit néni, Resner úr biztosan szép követ állíttat majd Klárikának. Mi úgyse tudnánk olyat. Ne tessék sírni, nincs semmi baj. Én már megnyugodtam, és a baba se égett benn, mert Klárika hasa vigyázott rá, azt majd kiveszi onnan Resner úr, és ketten szépen felneveljük. Nem lesz az félárva, mert én leszek az édesanyja, csak ne sírjon, Margit néni! (Ő is sír. )
Schielle érkezik elcsigázottan. Többször is kopogtat, amíg észreveszik.

Elsőként Anna. BEDE ANNA Margit néni! Megérkezett Schielle úr!
Margit az ajtóhoz rohan, idegesen babrál, alig tudja kinyitani, majd, mint aki menedéket keres, a férje nyakába borul.
SCHIELLE Nem találtuk sehol, de még keresni fogjuk. Ne szóljon a leánykának.
MARGIT (visszanéz Annára, a kislány inti neki, hogy hallgasson. Margit bólogat) Ne maradjon itt, amíg elvonul a front?
SCHIELLE Várja az anyja, ketten csak jobban értik egymást. Hazaviszem. Gyere, Annuska.
Rázmány Ferkó jön sietve, hóna alatt csomag, ahogy beért, becsukja maga
mögött az ajtót, majd előreszalad, be a boltba.

RÁZMÁNY Kérem, engedjék meg, hogy átöltözzek!
SCHIELLE Itt?
RÁZMÁNY Odabe. Ezek agyonlőnek mindenkit, akin egyenruha van, kérdezés nélkül. Kérem!
SCHIELLE Csak tessék, őrmester úr.
RÁZMÁNY Ferkó, kérem, Ferkó! Köszönöm. (Besiet a házba)
BEDE ANNA (nevetni kezd) Most veti le a szerelmét!
SCHIELLE Micsodát?
Margit is nevetni kezd, Schielle nem érti.
BEDE ANNA Hát a szerelmét! Klárikáért bújt mundérba, mert azt hitte, úgy tetszetősebb.
SCHIELLE Micsoda idők, édes Istenem, micsoda idők! (Észreveszi Margit kezében a cigarettatárcát) Az hogy került magához, szívem?
MARGIT Itt volt a pulton. Kié? (Rázmány Ferkó visszajön)
SCHIELLE A Güntheré volt. A szíve fölött hordta, hogy ne érje golyó.
MARGIT Akkor biztos visszajön érte.
RÁZMÁNY Az már soha. Őt is főbe lőtték, kérdezés nélkül. Köszönöm, Schielle úr, hálásan köszönöm. Megyek is! A ruhát odabent hagytam, kérem, égessék el. Isten magukkal!
SCHIELLE Rázmány úr, megkérem, kísérje haza Annuskát. Én itt maradok a feleségemmel.
RÁZMÁNY (nem mer ellentmondani) Természetesen, gyere, Annuska!
SCHIELLE Köszönöm. Tiszteltetem az édesanyját, legyen erős, bízzon.
RÁZMÁNY Átadom, Isten magukkal.
BEDE ANNA Csókolom. És köszönöm szépen.
MARGIT Viszontlátásra. Még gyere, Annuska.
BEDE ANNA Jövök. Kezüket csókolom.
SCHIELLE Isten áldjon, kislány.
Kimennek, Margit kinyitja a cigarettatárcát, egy papírlap esik ki belőle. Fel-
veszi, olvasni kezdi.

SCHIELLE Nem illik, szívem. Olyan, mintha más naplójában olvasna.
MARGIT (fennhangon olvassa)

Búcsúzom e groteszk téltől,
Aki engem – hó helyett –
Szépségének kegyelméből
Szent szavakkal temetett.

Annyit virrasztottam érte,
Hogy már félek: nem enged.
De eltenni jobb időkre,
Tudom, nem mindent lehet.

Felélem hát maradt-kincsem,
És a fehér éjszakák
Összegyűjtött műveiben
Úgy nő a csend, mint a rák.

Sötét
kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék