Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2000. április, XI. évfolyam, 4. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Untitled Document Demény Péter

Óda

Isten áldjon, szivem világa,
szerelmes álmok, nappalok:
itt vagyok még, s már rég hiába,
a lábtörlõdön hallgatok -
mily romantikus, ócska bóvli,
bár persze ez a szerelem:
egy ajtó elõtt rostokolni,
s meg sem moccanni sohasem,
csak vágyni ottan, szívdobogni,
várni az elsõ éjszakát,
és közben verseket dalolni,
sláger búgjon, meg szerenád,
míg ott belül egy zord duenna
forró szívünkre könyököl,
a füle bot, sötét fejében
a másnapi kaján tököl,
bús megvetéssel nézi férjét,
ki most is alszik, mint elõbb,
s a csillagoktól kérve kéjét
szidja az éber szeretõt,
vagy mi az ördög, dalnokot,
költõt meg egyéb eszementet -
és másnap felkel, öltözik,
s végigdicsekszi Budapestet,
hogy milyen strófák zengtek róla,
s hogy könyörgött a szemtelen!
De hiába a barcaróla,
mert lépre õ úgysem megyen,
elõbb aranyláncot vegyen
az idióta, vagy kocsit -
akkor majd - mondja drága nõnk -
fogja szeretni... egy kicsit.
S e szónál bárgyún vihorász,
mintha a Múzsa maga volna,
s a férfi azért danolász,
mert bármihez is kedve volna!
Csak az érzés, a szerelem,
csak ez a fontos, meg a líra -
mit bánom, milyen melleken
pihen a verseim papírja,
a nõ nekem csak arra kellett,
hogy legyen rímem, szótagom,
álljanak szavak szavak mellett,
s bárkibe elszórom magom:
líra a nõ, és nõ a líra -
tán ennyit lehet mondani...
Bocsánat, Hölgyem: ajkaimra
vettem drága idomait.


Egyszer talán

Egyszer talán elmúlik minden, a szerelem, a fájdalom, az élet,
egyszer talán egyetlen férfi sem nevez majd a kedvesének,
egyszer talán senki se fog õrült sorokat írni Hozzád,
egyszer majd nem lesz senki sem, aki megsimogatja orcád,
egyszer majd nem lesz kedvesed, és nem lesz, nem lesz semmi vágyad,
egyszer csak sírni, sírni fogsz, s nem lesz melletted, csak az ágyad.
Egyszer majd elmúlik a férfi, elmúlik már a szeretet,
nem suttogja az alkonyatba elfúló hangon a neved,
nem gondolja senki, hogy ha nem vagy, elnyûtt az este,
hogy ha nem vagy, megöregszik, s mint az alma, lehull a teste,
s csak állsz, csak állsz az ablak mellett, és azt suttogod, nincs tovább:
kacéran megmutatkozott, s örökre ellibbent a vágy.
Minden, minden hideg lesz majd, fagyos, szomorú, mint az ágy.


Hattyúdal

Csak én vagyok itt, senki más,
nincs társam, csak a hallgatás,
nem szeret senki-senki,

csak voltam, régen nem vagyok,
a mondat biceg és dadog,
mit is lehetne tenni.

Nem enyém már a szerelem,
és nem enyém a kedvesem,
nem enyém most már senki:

a versek nem segítenek,
a szerelmet is elviszed,
mégsem tudlak feledni.

Nem hittem, hogy senki vagyok,
nem hittem, hogy elhagyhatod
vágyaid büszke tárgyát:

most rongy vagyok csak, visz a szél,
sötét folyóba zár a tél,
rám adja zord magányát.


Sirató

volt egy öcsém a parkban ültünk
fociztunk ittunk semmi sem
maradt meg vajon semmi semmi
öcsém kilóg egy képkeretbõl
nem tudom elfeledni

mi vitte el vajon pia
lõdörgõ bárok éjszakák
öcsém kilóg egy képkeretbõl
meg kellett halnia

magamban meg kellett most ölnöm
nem sikerült megmentenem
kilóg egy sötét képkeretbõl
nem támadhat föl sohasem
kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék