Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2002. március, XIII. évfolyam, 3. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 


Pro, kontra, műfajok boldogulása
Hogy hogyan boldogul az irodalom a valósággal, nem tudom, de a valóságnak sem rózsás a helyzete, ha az irodalmat kívánja boldogítani. Úgy kezdődött, hogy Való úr egy évvel ezelőtt, 2001-ben eldöntötte, hadd nőjön Író úr becsülete. És a döntés konkrét formája egy szép pénzösszeggel járó díj volt, amit az éppen elmúlt év legjobb könyve szerzőjének adna. Meg is történt, nőtt is. Eljött 2002, és Való úr arra gondolt: hadd nőjön most 2 Író úr becsülete. Nem nehéz kitalálni, 2003-ban 3 Író úr becsülete nőne, 3741-ben 1741 Író úré. Persze csak a becsülete, mert a pénzösszeg s az ezzel járó boldogulás, ha ugyanolyan pontosan számolunk ebbe az irányba is, akkor, szó mi szó: csökkenne. Nem mondta ezt el az idei egyik díjazott, de bizonyára belegondolhatott a folyamatba, és azt mondta: nem.
Azt mondta még, hogy a regényt nem lehet összevetni az interjúkötettel. Nem lehet, nem lehet – hangzott itt-ott az Erdélyben oly ismerős szólam. De miért nem lehet?
– Nem lehet, mert a regény fikció, az interjúkötet valóság – mondja Író úr.
– Hogyan? – kérdezi Való úr. – Nem mindkettőben a nyelv történései vannak? A Bodor Ádám-interjúkötet nem Bodor-mondatokat tartalmaz? „Egyrészt valóságos agyarai miatt, aztán meg azért is, mert tényleg egy vadállat volt.” „Meglátod, így lesz ez rendjén.” Az egyiket A börtön szagából, a másikat a Sinistra körzetből idézem: melyik melyik?
– Nem így, hanem a történet az, ami megkülönbözteti őket.
– Az egyikben börtön-sztori, emberek, helyek, tárgyak élete, a másikban körzet-sztori, emberek, helyek, tárgyak élete.
– Az egyik azt mondja magáról, hogy igaz, a másik nem mond semmit.
– Győztél – ismeri be Való úr.
– A regényben több a történet, és többfelé is ágaznak, és pontosan úgy van megírva, hogy ne lehessen pontosan tudni, mi történik, az interjúnál viszont nagyjából egyértelmű a dolog.
– Győztél – ismeri be másodszor Való úr.
– Az interjú irányítja az olvasást, a regény is irányítja, de sokféleképpen. Való úr ráunt vereségére, fölteszi a nagy kérdést:
– Jó, de akkor igaza volt Szilágyi Istvánnak, hogy visszautasította a díjat? De Író úr mintha nem is hallaná. (Szerintem nem is hallja. Vagy inkább
nem érdekli.)
Való úr – mit tehetne szegény, jó szokása szerint válaszol saját kérdésére:
– Szilágyinak igaza volt. Erre már fölszisszen Író úr:
– Igaza? Nem volt igaza.
– Nem értelek – mondja Való úr, és igaza van.
– Nem volt igaza, mert sokféleképpen értelmezhető, az igazsággal bonyolult viszonyban levő regényhősei nem mondják meg, mi az igaz, illetve nem külön-külön mondják, hanem egyik is, és másik is, és akkor is igaz mindegyikük állítása, ha ellentmondanak egymásnak.
– De kiröhögték volna, ha elfogadta volna.
– Mindenképpen kiröhögték volna – mondja Író úr, és ezzel nincs is semmi baj.

MERNYEI RÓBERT

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2022
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék