Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2000. március, XI. évfolyam, 3. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Untitled Document A Látó postájából

Tízéves a Látó

A lap - hosszabb távollétem miatt késve kézhez kapott - 1999/12 száma juttatta eszembe jubileumotokat. Pedig hát gondolhattam volna rá, hiszen könyvtáramban õrzöm azt a történelmi számot, amely 1989. decemberében még Igaz Szónak készült, címlapján ott éktelenkedik az alcím: "Románia Szocialista Köztársaság Írószövetségének folyóirata", de rajta a felülnyomás: LÁTÓ - Szépirodalmi folyóirat, és tartalmából már az új idõk hangja szól... Tehát tíz év rohant el azóta, hogy 1990. január elején svájci magyar barátokkal pár feledhetetlen napot tölthettem az elmebeteg önkényuralom alól éppen felszabadult Erdélyben. Akkor nyomták jó barátok kezembe a LÁTÓ elsõ számát, akkor vitt el Kányádi Sándor és Toró Tibor egy jéghideg, de napsugaras vasárnap reggel a kolozsvári Magyar Színházba, ahol akkor alakult meg a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége. Ott a színház elõtt ismertettek össze "Edgár bácsival", Domokos Gézával - akinek két nappal korábbi szózatát a román televízióban lélegzetvisszafojtva figyeltük barátaim temesvári lakásán - és az RMDSz több más, késõbbi vezetõjével. Ott találkoztam Antall Józseffel, Csoóri Sándorral, Ara-Kovács Attilával és magyarországi barátokkal, MDF-esekkel éppúgy mint az SZDSZ keszthelyi küldöttségével... És ott találkoztam fõleg a nagy-nagy reménnyel, hogy Európának ezen a részén is felülkerekedik a józanság, felépülhet egy jobb, szabad ország, amelyet otthonának érezhet a román és a magyar egyaránt, ahol béke honol köztük, de a magyar és magyar között is.
Mint tudjuk, a nagy remények hamar, már március közepén szertefoszlottak. Pedig amikor ismét Erdélyben jártunk és Marosvásárhelyen, március 11-én, vasárnap egy tüntetés résztvevõit céljuk felõl kérdeztük, kedvesen, magyarul világosítottak fel, hogy õk görög katolikus románok, akik templomuk visszaadását követelik. Még ekkor is reménykedtünk. Pár napra rá aztán bekövetkezett a katasztrófa, s úgy tûnt, mindennek vége. Makkai Sándornak lett késõn igaza: nem lehet magyarként élni Romániában.
Ti azonban mégsem adtátok fel a küzdelmet, nem futamodtatok meg, nem voltatok hajlandók meghátrálni. Nem fogadtátok el az "úgysem lehet" kishitû, a szomorú tények látszólagos megváltozhatatlanságába beletörõdõ jelszavát. "Most jön a neheze, amikor az eddig suttogva továbbadott szó felerõsödhet, megmérhetõvé lesznek árnyalatai, dallama, csengése, tisztasága" - írta a LÁTÓ elsõ számában Markó Béla. Ti vállaltátok, minden más tekintetben is, a nehezét, és végeztétek, számunkra szinte elképzelhetetlen nehézségek közepette is, munkátokat. A LÁTÓ az erdélyi magyar szellemi élet egyik fényes világítótornyaként sugárzott az elmúlt tíz éven át nemcsak városotok, megyétek, de Erdély és egész Románia határain túlra, ide mihozzánk is. Hozzánk, a nyugati diaszpórában élõ magyarokhoz is, példátokkal mutatva, hogyan lehet kisebbségként, mostoha körülmények közt is megõrizni a hûséget az anyanyelvhez, a magyar kultúrához, a nemzeti örökséghez és mégis nyitottnak lenni a "népek hazája, nagyvilág", fogékonynak az új gondolatok iránt. Állhatatosság és türelem: ez tízéves fennállásotok tanítása a magyar közösségek számára, a határokon innen és túl.

A bázeli székhelyû Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem szellemi rokonát tiszteli a Látóban, küzdõtársait a folyóirat áldozatos szerkesztõiben. Büszkék vagyunk rá, hogy elõbb 1993 májusában Szovátán tartott Akadémiai Napjainkon, majd 1995 októberében Marosvásárhelyen, a LÁTÓ irodalmi színpadán mutathattuk be a Szabadegyetemet és Könyvbarát Körünket a székelyföldi magyar értelmiségnek. Öröm és nagy elégtétel számunkra, hogy a LÁTÓ szerkesztõségében, a Ti közremûködésetekkel alakult meg az idén a Szabadegyetem Erdélyi Köre, amely 2000. április 8-9-én Nagyenyeden tartja elsõ találkozóját, és munkánkat folytatni kívánja Erdélyben.
A jubiláló folyóiratnak azzal a meggyõzõdéssel fejezem ki a Szabadegyetem jókívánságait, hogy a tíz évvel ezelõtt szõtt álmok és remények, ha nagy késéssel, keserves kerülõkkel is, valóra fognak válni. A vádaskodók és a másságot gyûlölõk, a más emberek, népek felett uralkodni vágyók, a nemzetiségi ellentéteket szítók az épülõ tágabb hazában, a jobb Európában úgy járnak "mint a pelyva, amelyet szétszór a szél", míg a Ti munkátok "idejében megtermi gyümölcsét" (1. zsoltár). Ehhez a jóízû és jó illatú, éltetõ gyümölcsöket termõ munkához kívánok Nektek erõt, hitet, bizakodást és jó egészséget Szabadegyetemünk elnöksége és a magam nevében:

SZÖLLÕSY PÁL
Az Európai Protestáns
Magyar Szabadegyetem
elnöke
kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2022
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék