Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2001. október, XII. évfolyam, 10. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 


Gregory Corso

Óda magamnak és neki
A személyt és a személytelent ünnepelem mostanában –
nem elveszett szerelmedet; maradj kedves démon
lírai villája döfött makacs koponyámba
egy gonosz sem rejtheti el a hús alatt a csontot – Nem vesztél el
hogy többé nem szerethetsz –
valaha szerettelek tudod mit árulok.
Ha az éjszaka egészséges
és a sötétség perverz lenne
megfigyelhetném mit tükröz a Velencei lámpa:
A testes Grófot aki a vízben csontváz
vagy csak víz, láthatatlan –
De te egy régmúlt éjszakát siratsz.
Elaggott sötétség megrakva lehetetlen árnyékokkal
árnyakkal és alvásokkal – Az álomgyár hivatalnoka
a Halál csendjét pakolod az élet polcaira
te vagy minden amit ismerek
szegény íródeák
ismerem kezed.
Az ölemben
ügeted el árkádia térképét
egyetlen himnusz tanácsadónkat
Most fogalmam sincs melyik kerületben székelsz
te sem tudod én melyik állomáson várok
megáldva édes melankóliával.
Amikor kiszabadítottad a besúgót az aranybarna légből
és én tiszta felismeréssé váltam
nem számított hittem benned vagy sem
Azért létezünk, hogy rendszereket döntsünk meg, körülményeket
zúzzunk szét!
Te bennem és én benned
te főfoglalkozású anatómia én kissé emberibb.
Megtagadtam hogy megrontsalak te csinált gyönyör te pecsét
Dalod az dalom harmóniája!
Ne gyönyörködjünk a képmutatásban
Készek vagyunk a nagy robbanásra!
Én a dinamit és te a gyutacs
– Egy szörnyeteg sem keringőzik egyedül.

Első éjszaka az Akropoliszon
Megfelelőnek tűnt az Éjszaka
Az ég minden rése betömve
Az éjszaka fekete volt fehér volt
A telihold mint egy női mell
Bimbózott a Parthenon felett
Mint egy fekélyes szellem sebesen
Jártam ki-be az oszlopsoron .
Ezt álmodtam
És ez nem volt álom
A kariatidák holdárnyékban
A kariatidák
Kariatidák
Arcom egy oszlopnak nyomva sírtam
Sírtam az árnyékomért ezért a kedves védelmezőért
Összefröcsköltem a világ legszerelmesebb kőpadlóját

Reflexió egy zöld arénában
Ahol márvány magasodik és zuhan
az örök tájba
állok múlékonyan
Lecövekelve a sebes élet egy hosszú évszakába
fáradt nem vagyok
egykori dolgok hiányát sem érzem
kapcsolatom hazámhoz
törékeny álmok még törékenyebb sikerei
reakció a halálra
és szeretet nélküliség
S most tudom
miután meguntam
a nő mennyire szenved
És a gyűlölet mellyel a férfiak egymást arcul ütik
kevesebb szenvedést okoz és egyszer véget ér
de a nő vesztesége végtelen
Kívánom bár újra
ünnepélyes lehetne
Vigasztaló Görögország
Nem ismertem az ő szerelmét
Földjére lépve lettem
szomorú szeretetre képtelen
ez okozta szakításunkat
szegény Amerika szegény Oroszország
Istennek hála hold van felettük is
és Francia Algéria milyen szomorú földi keserv
A szétégett béke mint a természet oly nyakas
a történelem lángolása tán
A döglött pókot letörlöm
Ajkáról a szobornak
Valami itt is elfelejtett
és elsiklik az amire emlékezünk
Lepke és légy és más bogarak
várják hogy elpusztuljanak
és tavasz van újra és akkor mi van
A levelek levelek újra a fák nem felejtenek

Gondolat
A halál valós, de nem folytonos.
Elmenni egy halott madár mellett,
Észrevenni,
Mégis tovább haladni
A múlté.
A gondolat marad
Az egyetlen, amit a halálról tudok.

Oscar Wilde sírjánál
Amíg legyek és méhek zümmögnek a mai nap
fecsegő sekrestyéjének ezüstjén
Oscar Wilde leszökik a szfinkszhez
a szabó rottyantott sültcsirkéjével és pipefüvével
Gondolt-e arra Oscar
hogy a ruha teszi az embert
látta-e nyakkendőjén
az életet és a halált?
A börtönruha örökre összetörte
– megtagadta öléről a virágot
Vedd el az álarcot
hideg nap marad
Halálos sütkérezés
Tessék! Hatalmas ember volt!
eltévedt, mint egy jegesmedve
a jégdarabon úszva a halál felé
kudarcra ítélve, mint a lubickoló lazac nevetése
Háza kőhajításnyira állt a haláltól
Az előkelőség megsúgott nyugalma
benépesítette a homályt
Nem volt barátja
csak gondja
és egy rózsa

Néhány marokkói írás
Jane Bowlesnak
Arab nők öltözékéről
A medina kacskaringós útjain
szertartásos biblikus kék viseletben
belladonna szemeikkel
bánatos szíveknek beszélik
ezt a talán szentesített gyönyörű nyelvet
Hülyeség apácának nevezni őket
a szabadságot bikinis
Hollywoodi strand paradicsomnak
Arcuk és testük nem örökkévaló
Büszkeségüket fedik e kihaló öltözékben

Kávéházban ülő arab férfiak
Itt nincs gurgulázó részeg
erőltetett szentimentalizmus férfi társaságban
itt szorgoskodó csend és tiszta zene terjed
Domboldalakon gyűlnek össze
menta teát szürcsölnek kiffel tömött pipát szívnak
az álom és a természet eredményesen
fertőzte meg ezt a férfi társaságot

Az európai negyed Tangerben
E környezet embersége
Európa és Amerika e része
temérdek hasonlóságra hívja fel a figyelmet:
A műanyag Abesszinra
a dél-dakotai gorilla lányra
Fölényes állatüvöltésre Angleterréből
és a kongói őrmester hatástalan kétségbeesésére
ç, lényegében az egyik kultúra
Keveredik egy másik Kúltúrával
(ős Fríg a megmondhatója)
hogy fenntarthassák igényelt különbözőségeiket
GYUKICS GÁBOR fordításai

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék