Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2001. július, XII. évfolyam, 7. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 


DELEATUR

Panekkel üzenem Végh Tamásnak
Minthogy a Látó valóban szép, megújított formájában nem találom a lapszám szerzőit nem tudhatom, kicsoda Végh Tamás, hol él, hány éves. Nem tudom, ismerte-e, ismerhette-e egyáltalán Panek Zoltánt, amíg még itt élt Kolozsvárt. (Panek mellesleg a Látó vásárhelyi elődjének, az Igaz Szónak kolozsvári szerkesztője volt, „mellékállásban” – főállásban prózát, esszét, verset írt, nem akármilyen szinten!) A Lapok alapok nélkül című jegyzetet olvasva az áprilisi Látóban, ettől a bizonyos Végh Tamástól, egy Panekesszé néhány sora jutott eszembe. Kikerestem, hogy pontosan idézzem. De nem is őt, hanem Montaigne-t (Panek felvezetésében).
„Szabályként állítom magam elé, hogy mindent ki merek mondani, amit meg merek tenni, s nem tagadom meg közölhetetlen gondolataimat sem. Legrosszabb cselekedeteim és tulajdonságaim sem lehetnek oly rondák, mint aminő ronda és gyáva, ha nem merjük bevallani őket...” A francia eszszéírót Panek ebben is mesterének vallhatta: ő sem tagadta meg „közölhetetlen” gondolatait – nem volt gyáva bevallani legelfogultabb véleményeit, nemtetszését, utálkozását sem. Sokan haragudtak ezért Panekre, sokszor nem alaptalanul. Pedig tisztelni is lehetett szókimondásáért, amikor szemtől szembe vállalta az összeütközést, a harcot.
Végh Tamásról egyelőre nem tudom, hogy milyen szabályt állít maga elé. Beledöf a Korunkba, „szocreálos imázsát” emlegeti, azt írja szerkesztőiről, „ha a védőborítót mindig vörösre színeznék, a sajátosságban is élen járnának”. Joga van Végh Tamásnak ehhez a véleményhez; az a kár, hogy csak finoman odaköp, állítását egyetlen példával sem bizonyítja. Ami jobban meglep: úgy dicséri meg a Látó új borítóját, hogy utána a Korunknál is roszszabbakat mond a folyóiratról, melyben írását közli. Például, hogy a fogalmazása néhol az érthetetlenségig poros; „a lapnak nincsenek igazi alapjai”; „a szerkesztők nem tudják, mit is akarnak”.
Valóban: mit is akarnak a szerkesztők? Igazat adni Végh Tamásnak? Mert nem vitatkoznak vele, ilyenformán „a sajátosságban” élenjárnak.
Nem az én feladatom megvédeni a Látót a Látóban – ahogy a Korunkot sem kívánom nyilatkozatban védelmezni. Az olvasóra bízom (a mai Korunk-olvasóra) a véleményalkotást. Alkosson véleményt az üstököskent feltűnt Végh Tamásról is. Akiről szeretném hinni, hogy ez az igazi neve, és nem álnév mögött gyáván megbújva lövöldöz ide-oda.

KÁNTOR LAJOS

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék