Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2001. július, XII. évfolyam, 7. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 


Kőrössi P. József

Egy történet
Gáspárnak
Ernesto Sabato, argentin író, Az alagút című regényének egyik hőse elmond egy, szerinte még soha meg nem írt detektívtörténetet.
A férfinek megölik az anyját, majd a feleségét, és végül a fiát is, akit a legjobban szeret. A rendőrség tehetetlen, a férfi maga kezd el nyomozni.
Tudományos módszereket alkalmazva elemzi az eseményeket, személyiségi vizsgálatokat végez, számol, és logikai következtetések útján arra jut, hogy a gyilkos még egy, egyetlen gyilkosságot el fog követni. A férfi az időpontot és a helyszínt kikövetkezteti. El is megy, várja a gyilkost, aki nem érkezik meg.
Nem érti az egészet. Minden arról szól, hogy a gyilkosnak ebben az órában pontosan ott kell lennie, ahol ő van. Elmegy, majd visszatér a helyszínre, ahol ekkor rájön, hogy a gyilkos nem lehet más, mint ő maga - ugyanannak az ügynek a gyilkosa és nyomozója lett egy személyben -, és megöli magát.
Sabato szerint öngyilkos lett.
De az nem lehet. Ismerve a körülményeket, bosszúról sem lehet szó. A nyomozó végzett a gyilkossal, esetleg fordítva, persze. Gyilkosság. Persze, önvédelemből.
Hát igen. Mi van az önvédelemmel?!

Még egy történet
A katonát saját házában fogták el. A pincéből tovább vájt kamrában találtak rá. Az udvarra kihordott friss földhalmok elárulták. Nedves kis lyukban ült összegémberedett tagokkal már több hete.
Kihurcolták az udvarra. Összeverték, összerugdosták, leköpdösték, levizelték. Addig kínozták, míg össze nem szarta magát. A tornác fagerenda oszlopához kötötték ki. Ha megmozdul, rászakad a tornáctető. Odacsődítették a szomszédokat, az összes falubélit. Szeme láttára erőszakolták meg az anyját, két testvérét meg a lányát.
Aztán azt mondták, meghagyják az életét, ha a nővel, akit hoznak neki, most azonnal, ott előttük szeretkezik.
– Ha megteszed, egyszer még bosszút állhatsz - mondták neki az ismerősök, azok meg hoztak neki egy nőt. Egy falubélit.

Néró, a lángossütő
A kocsiversenyről hazaérkező Nérótól viselős felesége, Poppaea Sabina számon kéri a családon kívül eltöltött időt.
– Hol voltál ma is ennyi ideig? - kérdezi tőle a ház előtt.
– Kocsiversenyen – mondja Néró.
– Az nem lehet, az nem tart ilyen sokáig – mondja a terhének utolsó napjait nehezen viselő nő idegesen.
– Most eddig tartott – mondja Néró.
– Nem hiszem el!
– Semmit nem kell elhinned – mondja Néró.
Ekkor ütött először a császár. Aztán belerúgott az első pofontól elterülő nőbe. Sabina ott helyben elvetélt, majd ő maga is belehalt az idő előtti szülésbe.
Még ezelőtt egy – vagy számos – vérfertőzésen átesve, Néró megölte az anyját, Agrippinát is, aki vele rendszeresen, legszívesebben utazószekérben szeretkezett. Csak ennek a véletlenszerű közjátéknak köszönhető, hogy Néró előbb lett Rómában sorozatgyilkos, s csak azután piromániás lángossütő.
Ez van mindig a levegőben. A lángossütés.
Néró itt lakik. Az ötödik kerületben, az ötödik emeleten, az ötös számú lakásban. Ferencvárosban vagy Rákosszentmihályon. Józsinak hívják, vagy Gyurinak. Géza vagy Sanyi. Piromániás, szereti az édesanyját, és gazdagságra vágyik.

Samu bácsi
Kommunizmus van, még kemény. Samu bácsi áll a gyárkapuban, fején amerikai zászlóból szabott cilinder. Széles gesztusokkal, színpadias hajbókolással fogadja a késve érkező munkásokat. Kezet fog velük és köszön. Van olyan nap, hogy sokan vannak. Begyűrűznek a késők.
– Köszönöm az imperialisták nevében. Köszönöm az imperialisták nevében – mondja mindegyiknek kezet nyújtva, és meghajol.
Ez volt Samu bácsi foglalkozása. Samu bácsi foglalkozása samubácsi. Én nem találkoztam vele. Nekem is mesélték.
– Mi a foglalkozásod, Samu bácsi?
– Mi lenne, samubácsi!

Automata nő
A nő panaszkodott, hogy, amikor a férfi felhívja őt, nyomban mennie kell, és mint egy automata gép, szét kell raknia a lábát.
Beszélgetni szeretne, moziba menni, meginni egy capuccinót egy városszéli kerthelyiségben. Elutazni két napra. Egy panzióban – szauna is legyen – eltölteni egy - egyetlen – szabad éjszakát.
Ehelyett telefoncsörgésre vár. Kiszámíthatatlan parancsszóra, mert annak is benne kell lennie az élvezetben. Hetente kétszer földalattin utazik, büdös villamoson, buszon. Esetleg taxin, a városon át. Ha esik, esernyővel. Amennyiben egy félórán belül nem rakja szét, kész a sértődés, bevagonírozva kéthetes mosolyszünet.
– A melegségedre vágyom – mondta a nő elmenőben, a lépcsőn lefelé. – Nekem már az is elég lenne, ha egyszer, egyetlenegyszer úgy hívsz, hogy nem kell azonnal taxiba ülnöm. Nem kell nekem sok, csak beszélgessünk.
A férfi egy ilyen nap után néhány hétig nem hívta fel a nőt. Lássuk, mi történik, ha felszabadítom, gondolta.
A nő negyedik héten telefonált. Hát akkor indulj, mondta neki a férfi rögtön a telefonba.
A nő taxiba ült. Kevesebb is elég nekem, gondolta.
Most robog a városon át.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék