Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2001. május, XII. évfolyam, 5. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 


Fekete Vince
Függönyt von közénk
(Harminchetedik levél)

És most amikor annyira de annyira
hálásak lennénk a megnyugtató
szavakért egy kéz melegéért
a tekintetből sugárzó néma
aggodalomért most itt
az oltalomnélküliségben
a ránk vicsorgó tények
fenevadai és képzeletünk
alkotta szörnyetegek
fenyegetésében
el vagyunk vágva meg vagyunk
fosztva egymástól
talán már végérvényesen
s hiába susognak a fák
ringó boltozatukkal
fölöttünk hiába
az ég és alattunk a föld
hullámokban érkezik
függönyt von közénk
valami áthatolhatatlan
zápor zivatar eső
veszni kezd megint a
világosság odakint
s mint lékelt ladik
elbillen a szoba
– már nélkülem és nélküle -
a csapkodó szélben
és szürkeségben

Jövendő órák
(Harmincnyolcadik levél)
Hihetetlennek látszott kísértetiesnek
valami hátborzongató
álomnak mintha valamennyi
akarata hogy odahajoljon hozzá
és megsimogassa hogyha hajába
fúrja az arcát és élvezze hosszan
annak az illatát hogy nyelvével
ízlelje bőrének zamatát
mintha mindezek mind megszűntek
volna mintha földbe gyökereztek
volna a lábai le lettek volna kötözve
a kezei be lett volna varrva a szája
s nem maradt volna más csak a
szív zakatolása benn a meleg
testben s csak a tekintet ami rátapad a
másikra miközben a csöndre gondolt
az egyedüllétre az eljövendő
magányos órákra arra a fenyegető
néma mozdulatlanságra
amelytől mindig is rettegett
s amely nemsokára bekövetkezik
ismét

Még ’988
(Harminckilencedik levél)
Még csak délelőtt van még csak
március még a felkelő napban
sütkérezünk és nem érdekel
semmi más csak ez a napfény
csak ez a délelőtt még ott
vagyunk a legelején
még nem vágunk közbe
nem kérdezünk rá hogy mi
történhetett ezzel vagy azzal
még nem szűrjük fogaink között
a szót hogy dögölj meg hogy tűnj el
hogy ne is lássalak többé
nem feszegetünk semmit
nem akadékoskodunk
nem vallatjuk egymást
az okról ami miatt értelmét
veszítette valami
aminek addig értelme volt
még bírjuk szusszal még
nem adtuk fel még
nincs szavak nélküli
néma párbeszéd
pengeváltás kések villogása
még nincs bizalmatlanság
kínzó kishitűség
gyötrelmes kétely
a felhevült arcokon
még a bámulat van még
a csodálkozás az örömteli
csodálkozás és a gyermeki
elragadtatottság odaadás
még csak március van
még csak délelőtt
még csak tavasz
még csak
kilencszáznyolvannyolc

Varázsos idő
(Negyvenedik levél)
Már nem törődtünk semmivel
a csodálatos táj ami körülvett
nem érdekelt nem foglalkoztatott
hogy hogyan keveredünk ki
a tisztásról a sűrűn át
és hogy merre is van
hazafelé az irány az sem
idegesített hogy hol vagyunk
egyáltalán figyelmünket
csupán a boldog percek
órák ígérete kötötte le
mint egy csodálatos varázslat
elbűvöltjei úgy kapaszkodtunk
egymásba mint akiknek
semmi de semmi másra
nincs szükségük csak
békére és nyugalomra
és hogy ne érjen véget soha
az a nap ne szakadjon szét
a varázsos idő

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék