Nagy Attila

"Szeretnék élni 2000-ig"

In memoriam Sz. D.

ELÕRE öli meg önmagát a költõ.
S a versek, a cifra rongyok,
Porba merülten alszanak,
Míg rájuk nem tüsszent

Az újabb kor allergiája.

Emléket idéznek? S ha igen.
Menti-e õket ízlés vagy ízléstelenség
A fogalma-sincs
Újabb századokba? -


Goethe-vigyor

A perc pereg, a hó szitál.
Mefisztó él! Majd exitál.
S míg hó szitál, valaki másban
Lapul mögéd a pusztulásban.


Hinta-palinta

Hallgatás aranya mit sem ér

Gyötrõdve mindig józanon
Az annyiféle szólamon,
Szerelmen, vétken, vádon,
Mondj már valamit, várom

Dühösen, tehetetlenül!
Mert sem te, sem más,
Ebbõl a létbõl feltámadás
Már nem lesz. S mi alánk terül:

Lehúgyott földön szaros pelenka,
Fölötte hinta-palinta bélszél -
Mielõtt bármi célba érnél,
Megfigyel s jelent a

Szerveknek ugyanaz, (ugyanannak) Rozsda a szón, kilincsen,
Elalváson túl és innen,
Ugyanõk ugyanazt, úgy akarnak:

Leölnek mindent jelszavak,
Azokra bütykölt kezek, kések,
Dorongok, bûnös feltevések Ne add meg, ó, de védd magad!

Hallgatás aranya mit sem ér.


Fölfelé

Itt, a Vártemplom kórusában
Húzom meg magam, mint régen,
Mikor anyám még fiatal volt,
S gesztenye sütött zsebemben télen.

Nem bánnám most, ha angyalok
Emelnének át a téren
Teljesen, végképp magamra vagyok,
Meghúzódva a régi széken.

Ami történt, kivetett
Mindenféle bizalomból.
Elhagynék érte hiteket:
Okulnátok vigaszomból -


Megszólal szúette orgonán
A zsoltár; majd megáldanak,
Úgy, hogy nem tudják: itt vagyok.
Maradok. Villanyt oltanak.


Anya

Írj néhány sort onnan is
Istenem hát honnan is
Megráng a száj a fültõ

Mert elhagyatnak el el
Egyenként mindenekkel
Apák anyák és egek

Egyszer talán ha majdan
Sebektõl kitakartan
Egymásra lopva nézünk

Egymáshoz lopva térünk
S indulunk mint hajdan