Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1997. december, VIII. évfolyam, 12. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Egy regény, amit a nagybetűs Élet és a born írt

Egy regény, amit a nagybetűs Élet és a born írt

Parti Nagy Lajos–Sárbogárdi Jolán: A test angyala. Jelenkor, Pécs, 1997.

Piros. Rózsaszín. Kék. Lila. Zöld

Keressük a másik felünket. A nagy Őt. A férfi a Nőt, a nő a Férfit. A piros, rózsaszín, kék, lila, zöld fedelűekben. „Vágy, szenvedély, szerelem“, „Világszerte a Nr. 1“, „variációk a szerelemre“, „a szerelem szigetei“ – legalábbis így hirdetik a piros, rózsaszín, kék stb. fedelűeket érzékeny lelkek számára, akik érdeklődnek a Nagybetűs élet iránt. Éppen ezért vannak könyvek, amit a Nagybetűs élet írt, de van olyan is, amelyet a born, sőt most már olyan is, amit a Nagybetűs élet és a born írt. Meg hölgy Hölgyeknek. Akik kezükbe veszik a rózsaszín fedelűt, beleélik magukat a páratlanul érdekes események sodrásába, ahol megjelnik a Férfi, aki úgy lovagol a zord prérin, úgy fogja a Porsche kormánykerekét, és úgy küzd a bősz grizzlymedvével, de úgy, és a Nő, aki maga a romantikus hősnő (RH) vagy a modern emancipált nő (MEN), akinek elvei vannak; nem típus, de egyéniség, vigyáz a vonalaira, karatézik és lehetőleg férfiügyekben járatlan (vö. Élet), mint ahogy azt a romantikus regények hőskorában leszögezték. Ismerős? Ha nem, még nem olvasott rózsaszínűt. Vagy nem ismeri az Életet.

Az élet szép. A Nagybetűs pláne. Ennek értelmében az a regény, melyet a Nagybetűs élet írt, csakis szép lehet. A szó szoros, rózsaszínű értelmében. A szép regény hagyománya szerint. A kitaposott ösvény. A nedves papírzsebkendők és a sóhajok útja.

A Szép Regények hőskorában a forgatókönyvet is meghatározták. Eszerint: végy egy hölgyet (a továbbiakban a Szűz) és a Szűz életének egyhangúságát felkavaró urat (a továbbiakban a Férfi). Ez lenne a Találkozás (1). Ezt követően a vonzalom és/vagy ellenszenv momentuma (2), amikor is a Szűz rögtön olvadozni kezd, vagy pedig határtalan ellenszenvet érez a Férfi iránt, aki legott ostromolni kezdi szűzessége bástyáit (vö. dűlőre vinni a dolgot: 63. old.). A Szűz emancipált vagy kevésbé emancipált voltától függetlenül enged vagy nem, ami további bonyodalmak forrása. Ugyanis ekkor szokott következni a félreértés (3), melyet a hölgy menekülése (4) követ. S miután úgy a hősök, mint a sorsukkal mélyen együttérző olvasó egyaránt mélyponton van, hőseink találkoznak, és tisztázzák a félreértést (5), s ezek után, horribile dictu netán dűlőre viszik is a dolgot (6), majd a forma és a hagyomány kedvéért megszólalnak az esküvői harangok (7). A fent említett szüzsék közül az oldal és a példányszám növelése céljából a 3. és a 6. esetleg többször is szerepelhet. De illik tudni azt is, miszerint: „Az, hogy a nőiség varázsa és szépsége kifejeződik, nem jelenti azt, hogy a nemiség legkisebb durvasága is ne lenne érdektelen és tűrhetetlen.“ (64. old.).

A szép regény eme hagyománya (vö. színskála) mellett búvópatakként létezik a feltűnően és bevallottan born írta regények hagyománya. A szépség másik útja.

A másik szépség útja. A megkövező. A megkövezett. Ragozzunk: bornírok, bornírsz... Az ilyenfajta regényben írhatja az a Nagybetűs élet azt, hogy „szeretlek... mint a vérpadig.“

É...é...én is“, ahelyett, hogy azt írná, mint amilyet a nagybetűs Élet szokott, hogy „Szeretlek, Cassie, és az életem hátralevő részét azzal akarom tölteni, hogy bebizonyítsam ezt.“ (1. Leigh: 1994:90.) És itt hogyan reagál a Férfi, mikor a Szűz rányitja a kórházi szoba ajtaját? „Háá, háá. El sem tudom mondani, milyen boldog vagyok.“ Csakugyan. És hozzá az a férfias tekintet, jól szabott kórházi pizsama, kórterem fürdőszobával „kútvölgyi utcai kórházban a baleseti osztályon a 7-es számon balra“. Felpolcolt, enyhén begipszelt láb, kar stb. Ha nem ismerünk rá álmaink lovagjára, akkor biztosan a born a hibás.

De olvadozzunk. Itt is, ott is tömény romantika. A Férfi meg a Nő ősi ellentéte. És egysége. A test és az angyal. A test angyala – a birtokos viszony megfigyelendő. Kinek amije. A Lajos meg a Jolán. A parti nagy meg a sárbogárdi. És már megint a férfi meg a nő ősi ellentéténél – és természetesen egységénél – tartunk.

Problémáim vannak Lajossal. Mert ugye, amikor annak idején A test angyala hófehér borító nélkül megjelent ott, ahol, akkor udvariasan a háttérben maradt és átengedte A test angyalának babérjait Jolánnak. Aki aratott. Így viszont egy kicsit más a helyzet, és más a cím. Ebben a felállásban ugyanis Parti Nagy Lajos a szerző, a cím meg Sárbogárdi Jolán: A test angyala. Eszerint Jolánka maga a főszereplő. De kicsoda akkor a hungimpós Loreley, „aki még soha nem volt egymáséi“? A borítót (meg a nagybetűs életet) tanulmányozva furcsa dolgokat figyelhetünk meg. Színszimbolika. Nem rózsaszín, nem piros, nem kék, hanem fehér. Hófehér. Lásd tisztaság, ártatlanság. S ezen szerepel élénkpiros (piros, mint a vér, élet, szenvedély stb.) betűkkel az, hogy Sárbogárdi Jolán A test angyala. Lajos feketében. Fehéren fekete, aki hadat üzen a rózsaszínnek.

Eddig a színszimbolika vizsgálatából fakadó mélyreszántó következtetésekkel. S ha a képet is megvizsgáljuk, akkor esetleg kiderülhet: a borítón szereplő hölgy és úr (Jolán és Lajos?) azonos. Azaz az úr hölgy. Sőt, ugyanaz a markáns egyéniség mindkettő. A Jolán Lajos. Megtörténhet, hogy Lajos Jolán? Maradjunk csak Jolánnál. A Nagybetűs életből úgyis általában hölgyek merítenek egy-egy regény erejéig. Meg alteregók.

Mindketten más-más hagyományokhoz kötődnek. Jolán a tézis, Lajos az antitézis, s kettejük közül ő az, aki tudatában van a másik jelenlétének és a másik képviselte hagyománynak. Sőt. Jolán Lajosnak köszönheti létét – pontosabban ő az, aki kölcsönveszi őt a rózsaszínű regények paradigmájából, ami feltételez egy tisztes, szilárd erkölcsi alapokon álló szerzőnőt. S Jolán, mint ahogy az a regény olvasása során kiderül, makulátlan. Elvei vannak. Lajos hagyja, hogy Jolán érvényesítse elveit és írásművészetét, meg azt, hogy kedve és a rózsaszínű regények hagyománya szerint merítsen a Nagybetűs életből. Így Jolán megkreálja a gyönyörű szép Szerelmes Regényt, amit majd Lajos dekonstruál. Miközben ráépíti saját művét a Jolánéra leépíti a rózsaszínű hagyományt. A lajosi mű mutáns. Csak antitézisként működik a rózsaszínű regények mellett. Köztes termék, mindkét paradigmától függ jelöltként és jelölőként egyaránt. De annyira jó.

S ha már itt tartunk, ismerkedjünk meg a hősnővel, aki úgy néz ki, mint annak rendje s módja. „18,5 éves, csinos, sőt feltűnően szép, kulturált fiatal lány néz vissza rá, kinek aranyszőke haja laza csigákban a hátát továbbá blézerét csapkodta. Hosszú dadú szabályos arca „make-up“-ot csak hírből ismert. Egy fiatal lány úgy szép, ahogy őt isten megteremtette. Mondotta több ízben nagymamája, amivel Edina egyet is értett vele“. Ezentúl „ő főzi a legjobb titkárnői kávét Hungimpónknál, mi több, ha jövőre fölveszik a külker Főiskolára, végzése után legprímább üzletkötőnk egyike lehet, mert van érzéke. Úgyhogy fel a fejjel sikertelen felvételi dacára, mert még sok szépet rejteget számára az élet marsallbotja.“ Ő a tökéletes Nő, aki „aerobic“-ra jár „Csanády utca 7. szám alá“, meg talpmasszázs-tanfolyamra, főzni is tud, „mely nélkül vezető értelmiségi asszony nem él meg“ s különben is, ahogy „nemhiába mondja az egyszerű nép, a Férjet a hasukon át lehet igazán megfogni.“

Jolán az Jolán módra megalkotja hősnőnk elbűvölően bájos alakját, de Lajos nem elégszik meg ennyivel, kiegészíti ezt a maga módján, hogy a nagy Élet és bornírta mű felülemelkedhessen a Rózsaszínű Regényeken azzal, hogy rózsaszínűbb a Rózsaszínnél.

A művészetté emelt primitivizmus és bárgyúság. Lajos lépten-nyomon kivigyorog Jolán tisztes alakja és a joláni Regény rózsaszínje mögül, melyben egy kéttéypszilon meg egy téháypszilon egymásra talál. Visszavigyorgunk.

Lajos ráírás közben átveszi a rózsaszínű regények írástechnikáját és jellegzetes látásmódját – s a joláni műre ennek akkora koncentrációját építi rá, hogy teljesen megváltozik annak arculata, hangulata, jelentése és értéke. Miközben Lajos jolánkodik, a joláni mű a maga szépségével teljesen lajosivá válik. Mindent bele – olla potrida.

„Már kislánykorában is kimondott bizsergést érzett, amikor édesanyjával végigsétáltak azon jó nevű Magyar Költőről elnevezett tér irányába, ahol a Vörösmarthy Gerbaudban «kiruccanva» süteményt fogyasszanak. Az omlós parfék, valamint Rigó Jancsik mély íze máig is ott volt szájában és ajkán. Sajnos kedves édesapja ritkán tarthatott velük kiruccanáskor gyakori elfoglaltsága és rengeteg külföldi kitüntetései miatt, ami mindmáig csendes szomorúsággal töltötte el.“ Mert mindent kell tudni, ami az életre tartozik. Jolán minél többet el akar mondani, és Lajos tesz tóla, hogy az csakugyan Minden legyen. Együttes erővel teljes egészében kiaknázzák a Nagybetűs élet és a born nyújtotta lehetőségeket, hogy érzékeltesse Margittay Edina gondolatait, miközben „kisportolt léptekkel haladt el az épületek övezte Váci utcán“. A ponyvák legszentebb rózsaszínű hagyományai szerint maximális információmennyiséggel telítik a szöveget. Egy s mást mi is megtudhatunk a figyelemre méltó joláni írástechnika főbb jellemzőiről – lásd redundancia, műveletlenség, nagyképűség, szentimentalizmus, fontoskodás és nagyfokú bárgyúság.

A lajosi írásművészet lényege viszont a figyelmeztető jelzések megléte. Miközben Jolán rózsaszínű volta mögött rejtőzködik, tesz arról, hogy figyelmeztesse a nyájas olvasót: ezt nem kell komolyan venni. Borító–szerző–műfajmegjelölés kétirányú figyelmeztetésként hatnak. A Rózsaszínű Regények olvasóinak, hogy készüljenek fel lelkileg, ez nem olyan rózsaszínű és figyelmezteti az anti-rózsaszíneket, hogy ez nem az a rózsaszín. Ez fehér, piros és fekete. A jelzések láttán Jolán-rajongók csalódnak. Ez nem az, amire vártak. Az ellentábor is csalódott egy kicsit, mert túl nyilvánvalóak, Lajos túl feltűnően öltögeti a nyelvét Jolán mögül. De legalább meglehet az az elégtételük, hogy ők már az első perctől tudták, hogy ez anti-rózsaszín. Hogy ez egy lajosi mű.

Pedig van itt minden, ami egy valamirevaló rózsaszínű regényhez szükséges.

– téma a fentebb említett szüzsékkel (1-7)

– színhely: Budapest, mátrai szanatórium friss és egészséges levegővel

– szereplők: a Szűz kellőképpen szép, ártatlan és erényes, de ezt már tudjuk, a Férfi kellőképpen daliás, s amúgy fiatal, tehetséges tévérendező tisztes szándékkal, van még kebelbarátnő, szerető édesanya, háziorvos, házibarát stb.

– a név nemessége – Jolán ezt, ha mástól nem, Hedvig (sajnos nem von) CourtsMahlertől megtanulhatta, hogy nomen est omen – ergo kéttéypszilon, téháypszilon... Egyetlen Erzsi van, a büfés, de róla is kiderült, hogy tulajdonképpen Elisabeth.

– a happy ending: „A mi Szerelmünk az, ami kész költészet, sőt, kész regény, amilyet csak a Nagybetűs élet produkál – kiáltott fel vitapartnere, majd olthatatlan mozdulattal magához rántotta a Test Angyalát.“

– életbölcsességek: „Az élet mindenre meghozza a megoldást, csak a csüggedésre nem.“ Vagy: „A Libresse segít a nehéz napokon.“

Csakhogy Lajos közreműködésének következtében a részletek válnak fontossá, amelyek révén Lajos ráépíti saját regényét a Jolánéra. Túlnőnek a témán, mely a maga Életszerűségével elmerülhet a többi hasonló „szép“ történet között. De itt azon van a hangsúly, hogyan lehet ugyanazt megírni a műfaj rózsaszínű követelményeinek megfelelően, úgy, hogy ne legyen rózsaszín, hanem... Ez egy anti-ugyanaz. Az ellenpólus Tanmese a töménység hasznáról és széles körű alkalmazási lehetőségeiről.

Jolánt, aki Lajos, a megfelelő módon kell olvasni. Ne zavartassuk magunkat. Merüljünk bele nyugodtan a részletek és szituációk lehetetlenségébe, szórakozzunk csak nyugodtan a „happy birds day“-en, meg azon, hogy lépten-nyomon bődületes marhaságok vannak idézőjelben vagy franciás ortographiával írva, gondolom, a disztingváltság kedvéért, meg azon, hogy Lajos leplezetlen szemtelenséggel küldözgeti nyilacskáit a hölgyirodalom (azaz Jolánék) számlájára.

Populáris kultúra meg a magas kultúra elefántcsonttornya. A nyelvöltögetés magasiskolája. És élvezzük, hogy a Férfi, akinek „kigombolt zakója mögött elegáns beige színű ing lapult és jól szabott nyakkendő“ „szemét a rakott káposztába mélyesztve evett“, és hogy a szerelem első látásra úgy nyilvánul meg, hogy a Szűz zavarodottságában a Férfira fújja a porcukrot „ízletes lekváros táskájáról“. Ennél már csak az öngyilkosjelölt búcsúlevele jobb: „Felőrlődtem!!! Nincs kiút!!! Úgy döntöttem, véget vetek életem sorának. 19,40-kor a füri szobában talált Seduxen tablettákkal! Bocsássatok meg, finita la tragedia. Margittay Edina, Benczur utca 26. 2. em. 1.“

A groteszk meg az irónia kényelmes megoldás. A bárgyúság álarca mögött roppant szórakoztató. Ráadásul még büntetlenül olvashatunk Rózsaszínű Regényt, amit ugye, a magára valamit is adó olvasó tanúk előtt a kezébe se vesz, kedvünkre kiszórakozhatjuk magunkat a primitivizmus és a tömegkultúra „tucattermékein“ s közben úgymond intellektuális tevékenységet is végzünk, amint azonosítjuk a tragédia tárgyát, a tudományosság igényével elemezzük a részleteket, a hülyeség meg a limonádé mibenlétét, s netán elkezdünk szentenciózusan fogalmazni, mint valamirevaló kultúrlények.

Pedig csak játék.

Játszanak valamivel valahogy. Nevetnek. Ezt nem lehet komolyabban venni mint magát a játékot. Nem lehet a gesztust nem komolyan venni. A játék a játékért van. Ne moralizáljunk.

Bornírtam.

(Ajánlott irodalom: Bowley, Jennifer összes művei; Courts-Mahler, Hedwig összes müvei; Kenneth, Claire összes művei)

BARTHA-BALOG EMESE

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2021
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék