Egy regény, amit a nagybetűs Élet és a born
írt
Parti Nagy Lajos–Sárbogárdi Jolán: A test angyala.
Jelenkor, Pécs, 1997.
Piros. Rózsaszín. Kék. Lila. Zöld
Keressük a másik
felünket. A nagy Őt. A férfi a Nőt, a nő a Férfit. A piros,
rózsaszín, kék, lila, zöld fedelűekben. „Vágy, szenvedély, szerelem“,
„Világszerte a Nr. 1“, „variációk a szerelemre“, „a szerelem szigetei“ –
legalábbis így hirdetik a piros, rózsaszín, kék stb. fedelűeket érzékeny
lelkek számára, akik érdeklődnek a Nagybetűs élet iránt. Éppen ezért
vannak könyvek, amit a Nagybetűs élet írt, de van olyan is, amelyet a
born, sőt most már olyan is, amit a Nagybetűs élet és a born írt. Meg
hölgy Hölgyeknek. Akik kezükbe veszik a rózsaszín fedelűt, beleélik
magukat a páratlanul érdekes események sodrásába, ahol megjelnik a Férfi, aki
úgy lovagol a zord prérin, úgy fogja a Porsche kormánykerekét, és úgy küzd a
bősz grizzlymedvével, de úgy, és a Nő, aki maga a romantikus
hősnő (RH) vagy a modern emancipált nő (MEN), akinek
elvei vannak; nem típus, de egyéniség, vigyáz a vonalaira, karatézik és
lehetőleg férfiügyekben járatlan (vö. Élet), mint ahogy azt a romantikus
regények hőskorában leszögezték. Ismerős? Ha nem, még nem olvasott
rózsaszínűt. Vagy nem ismeri az Életet.
Az élet szép. A
Nagybetűs pláne. Ennek értelmében az a regény, melyet a Nagybetűs
élet írt, csakis szép lehet. A szó szoros, rózsaszínű értelmében. A szép
regény hagyománya szerint. A kitaposott ösvény. A nedves papírzsebkendők
és a sóhajok útja.
A Szép Regények
hőskorában a forgatókönyvet is meghatározták. Eszerint: végy egy hölgyet
(a továbbiakban a Szűz) és a Szűz életének egyhangúságát felkavaró
urat (a továbbiakban a Férfi). Ez lenne a Találkozás (1). Ezt követően a
vonzalom és/vagy ellenszenv momentuma (2), amikor is a Szűz rögtön
olvadozni kezd, vagy pedig határtalan ellenszenvet érez a Férfi iránt, aki
legott ostromolni kezdi szűzessége bástyáit (vö. dűlőre vinni a
dolgot: 63. old.). A Szűz emancipált vagy kevésbé emancipált voltától
függetlenül enged vagy nem, ami további bonyodalmak forrása. Ugyanis ekkor
szokott következni a félreértés (3), melyet a hölgy menekülése (4) követ. S
miután úgy a hősök, mint a sorsukkal mélyen együttérző olvasó
egyaránt mélyponton van, hőseink találkoznak, és tisztázzák a félreértést
(5), s ezek után, horribile dictu netán dűlőre viszik is a dolgot
(6), majd a forma és a hagyomány kedvéért megszólalnak az esküvői harangok
(7). A fent említett szüzsék közül az oldal és a példányszám növelése céljából
a 3. és a 6. esetleg többször is szerepelhet. De illik tudni azt is, miszerint:
„Az, hogy a nőiség varázsa és szépsége kifejeződik, nem jelenti azt,
hogy a nemiség legkisebb durvasága is ne lenne érdektelen és tűrhetetlen.“
(64. old.).
A szép regény
eme hagyománya (vö. színskála) mellett búvópatakként létezik a
feltűnően és bevallottan born írta regények hagyománya. A szépség
másik útja.
A másik szépség útja. A megkövező. A megkövezett. Ragozzunk:
bornírok, bornírsz... Az ilyenfajta regényben írhatja az a
Nagybetűs élet azt, hogy „szeretlek... mint a vérpadig.“
É...é...én is“, ahelyett, hogy azt írná, mint amilyet a nagybetűs
Élet szokott, hogy „Szeretlek, Cassie, és az életem
hátralevő részét azzal akarom tölteni, hogy bebizonyítsam
ezt.“ (1. Leigh: 1994:90.) És itt hogyan reagál a Férfi, mikor a Szűz rányitja a kórházi szoba ajtaját? „Háá, háá. El sem tudom mondani, milyen
boldog vagyok.“ Csakugyan. És hozzá az a férfias tekintet, jól
szabott kórházi pizsama, kórterem fürdőszobával „kútvölgyi utcai kórházban
a baleseti osztályon a 7-es számon balra“. Felpolcolt, enyhén begipszelt láb,
kar stb. Ha nem ismerünk rá álmaink lovagjára, akkor biztosan a born a
hibás.
De olvadozzunk. Itt is, ott is tömény romantika. A Férfi meg a Nő
ősi ellentéte. És egysége. A test és az angyal. A test
angyala – a birtokos viszony megfigyelendő. Kinek
amije. A Lajos meg a Jolán. A parti nagy meg a sárbogárdi. És már megint a férfi meg a nő ősi ellentéténél – és természetesen
egységénél – tartunk.
Problémáim vannak Lajossal. Mert ugye, amikor annak idején A
test angyala hófehér borító nélkül megjelent ott, ahol, akkor
udvariasan a háttérben maradt és átengedte A test
angyalának babérjait Jolánnak. Aki
aratott. Így viszont egy kicsit más a helyzet, és más a
cím. Ebben a felállásban ugyanis Parti Nagy Lajos a szerző, a cím meg Sárbogárdi Jolán: A test angyala. Eszerint
Jolánka maga a főszereplő. De kicsoda akkor a
hungimpós Loreley, „aki még soha nem volt egymáséi“? A borítót
(meg a nagybetűs életet) tanulmányozva furcsa dolgokat figyelhetünk meg. Színszimbolika. Nem rózsaszín, nem piros, nem kék, hanem fehér. Hófehér.
Lásd tisztaság, ártatlanság. S ezen szerepel élénkpiros
(piros, mint a vér, élet, szenvedély stb.) betűkkel
az, hogy Sárbogárdi Jolán A test angyala. Lajos feketében. Fehéren fekete, aki
hadat üzen a rózsaszínnek.
Eddig a színszimbolika vizsgálatából fakadó mélyreszántó következtetésekkel. S ha a képet is megvizsgáljuk, akkor esetleg kiderülhet:
a borítón szereplő hölgy és úr (Jolán és Lajos?)
azonos. Azaz az úr hölgy. Sőt, ugyanaz a markáns egyéniség mindkettő. A Jolán Lajos. Megtörténhet, hogy Lajos Jolán?
Maradjunk csak Jolánnál. A Nagybetűs életből úgyis általában
hölgyek merítenek egy-egy regény erejéig. Meg alteregók.
Mindketten más-más hagyományokhoz kötődnek. Jolán a tézis, Lajos az
antitézis, s kettejük közül ő az, aki tudatában van a
másik jelenlétének és a másik képviselte hagyománynak. Sőt. Jolán Lajosnak
köszönheti létét – pontosabban ő az, aki kölcsönveszi
őt a rózsaszínű regények paradigmájából, ami feltételez egy tisztes, szilárd erkölcsi alapokon álló szerzőnőt. S Jolán,
mint ahogy az a regény olvasása során kiderül, makulátlan.
Elvei vannak. Lajos hagyja, hogy Jolán érvényesítse
elveit és írásművészetét, meg azt, hogy kedve és a rózsaszínű
regények hagyománya szerint merítsen a Nagybetűs
életből. Így Jolán megkreálja a gyönyörű szép Szerelmes
Regényt, amit majd Lajos dekonstruál. Miközben ráépíti saját művét a
Jolánéra leépíti a rózsaszínű hagyományt. A lajosi mű mutáns. Csak
antitézisként működik a rózsaszínű regények mellett. Köztes termék,
mindkét paradigmától függ jelöltként és jelölőként egyaránt. De annyira
jó.
S ha már itt
tartunk, ismerkedjünk meg a hősnővel, aki úgy néz ki, mint annak rendje s módja. „18,5 éves, csinos, sőt
feltűnően szép, kulturált fiatal lány néz vissza rá, kinek
aranyszőke haja laza csigákban a hátát továbbá blézerét csapkodta. Hosszú dadú szabályos arca „make-up“-ot csak hírből
ismert. Egy fiatal lány úgy szép, ahogy őt isten megteremtette.
Mondotta több ízben nagymamája, amivel Edina egyet is értett vele“. Ezentúl
„ő főzi a legjobb titkárnői kávét Hungimpónknál, mi több, ha
jövőre fölveszik a külker Főiskolára, végzése után legprímább
üzletkötőnk egyike lehet, mert van
érzéke. Úgyhogy fel a fejjel sikertelen felvételi dacára, mert még sok szépet
rejteget számára az élet marsallbotja.“ Ő a tökéletes Nő, aki
„aerobic“-ra jár „Csanády utca 7. szám
alá“, meg talpmasszázs-tanfolyamra, főzni is tud, „mely nélkül vezető
értelmiségi asszony nem él meg“ s különben is, ahogy „nemhiába mondja az
egyszerű nép, a Férjet a hasukon át lehet igazán megfogni.“
Jolán az Jolán
módra megalkotja hősnőnk elbűvölően bájos alakját, de Lajos
nem elégszik meg ennyivel, kiegészíti ezt a maga módján, hogy a nagy Élet és
bornírta mű felülemelkedhessen a Rózsaszínű Regényeken azzal, hogy
rózsaszínűbb a Rózsaszínnél.
A
művészetté emelt primitivizmus és bárgyúság. Lajos lépten-nyomon
kivigyorog Jolán tisztes alakja és a joláni Regény rózsaszínje mögül, melyben
egy kéttéypszilon meg egy téháypszilon egymásra talál. Visszavigyorgunk.
Lajos ráírás
közben átveszi a rózsaszínű regények írástechnikáját és jellegzetes
látásmódját – s a joláni műre ennek akkora koncentrációját építi rá, hogy
teljesen megváltozik annak arculata, hangulata, jelentése és értéke. Miközben
Lajos jolánkodik, a joláni mű a maga szépségével teljesen lajosivá válik.
Mindent bele – olla potrida.
„Már
kislánykorában is kimondott bizsergést érzett, amikor édesanyjával
végigsétáltak azon jó nevű Magyar Költőről elnevezett tér
irányába, ahol a Vörösmarthy Gerbaudban «kiruccanva» süteményt fogyasszanak. Az
omlós parfék, valamint Rigó Jancsik mély
íze máig is ott volt szájában és ajkán. Sajnos kedves édesapja ritkán tarthatott
velük kiruccanáskor gyakori elfoglaltsága és rengeteg külföldi kitüntetései
miatt, ami mindmáig csendes szomorúsággal töltötte el.“ Mert mindent kell
tudni, ami az életre tartozik. Jolán minél többet el akar mondani, és Lajos
tesz tóla, hogy az csakugyan Minden legyen. Együttes erővel teljes
egészében kiaknázzák a Nagybetűs élet és a born nyújtotta
lehetőségeket, hogy érzékeltesse Margittay Edina gondolatait, miközben
„kisportolt léptekkel haladt el az épületek övezte Váci utcán“. A ponyvák legszentebb rózsaszínű hagyományai szerint
maximális információmennyiséggel telítik a szöveget. Egy s mást mi is
megtudhatunk a figyelemre méltó joláni írástechnika főbb
jellemzőiről – lásd redundancia, műveletlenség,
nagyképűség, szentimentalizmus, fontoskodás és nagyfokú bárgyúság.
A lajosi
írásművészet lényege viszont a figyelmeztető jelzések megléte.
Miközben Jolán rózsaszínű volta mögött rejtőzködik, tesz arról, hogy
figyelmeztesse a nyájas olvasót: ezt nem kell komolyan venni.
Borító–szerző–műfajmegjelölés kétirányú figyelmeztetésként hatnak. A
Rózsaszínű Regények olvasóinak, hogy készüljenek fel lelkileg, ez nem
olyan rózsaszínű és figyelmezteti az anti-rózsaszíneket, hogy ez nem az a
rózsaszín. Ez fehér, piros és fekete. A jelzések láttán Jolán-rajongók
csalódnak. Ez nem az, amire vártak. Az ellentábor is csalódott egy kicsit, mert
túl nyilvánvalóak, Lajos túl feltűnően öltögeti a nyelvét Jolán
mögül. De legalább meglehet az az elégtételük, hogy ők már az első
perctől tudták, hogy ez anti-rózsaszín. Hogy ez egy lajosi mű.
Pedig van itt minden, ami egy valamirevaló rózsaszínű
regényhez szükséges.
– téma
a fentebb említett szüzsékkel (1-7)
– színhely:
Budapest, mátrai szanatórium friss és egészséges levegővel
– szereplők: a Szűz kellőképpen
szép, ártatlan és erényes, de ezt már tudjuk, a Férfi kellőképpen daliás,
s amúgy fiatal, tehetséges tévérendező tisztes szándékkal, van még
kebelbarátnő, szerető édesanya, háziorvos, házibarát stb.
– a név nemessége – Jolán ezt, ha mástól nem,
Hedvig (sajnos nem von) CourtsMahlertől megtanulhatta, hogy nomen est omen
– ergo kéttéypszilon, téháypszilon... Egyetlen
Erzsi van, a büfés, de róla is kiderült, hogy tulajdonképpen Elisabeth.
– a happy ending: „A mi Szerelmünk az, ami kész
költészet, sőt, kész regény, amilyet csak a Nagybetűs élet produkál –
kiáltott fel vitapartnere, majd olthatatlan mozdulattal magához rántotta a Test
Angyalát.“
– életbölcsességek: „Az élet mindenre meghozza a
megoldást, csak a csüggedésre nem.“ Vagy: „A Libresse segít a nehéz napokon.“
Csakhogy Lajos
közreműködésének következtében a részletek válnak fontossá, amelyek révén
Lajos ráépíti saját regényét a Jolánéra. Túlnőnek a témán, mely a maga
Életszerűségével elmerülhet a többi hasonló „szép“ történet között. De itt azon van a hangsúly, hogyan lehet ugyanazt
megírni a műfaj rózsaszínű követelményeinek megfelelően, úgy,
hogy ne legyen rózsaszín, hanem... Ez egy anti-ugyanaz. Az ellenpólus
Tanmese a töménység hasznáról és széles körű alkalmazási
lehetőségeiről.
Jolánt, aki
Lajos, a megfelelő módon kell olvasni. Ne zavartassuk magunkat. Merüljünk
bele nyugodtan a részletek és szituációk lehetetlenségébe, szórakozzunk csak
nyugodtan a „happy birds day“-en, meg azon, hogy lépten-nyomon bődületes
marhaságok vannak idézőjelben vagy franciás ortographiával írva, gondolom,
a disztingváltság kedvéért, meg azon, hogy Lajos leplezetlen szemtelenséggel
küldözgeti nyilacskáit a hölgyirodalom (azaz Jolánék) számlájára.
Populáris
kultúra meg a magas kultúra elefántcsonttornya. A nyelvöltögetés magasiskolája. És élvezzük, hogy a Férfi, akinek
„kigombolt zakója mögött elegáns beige színű ing
lapult és jól szabott nyakkendő“ „szemét a rakott káposztába mélyesztve evett“, és hogy a szerelem első
látásra úgy nyilvánul meg, hogy a Szűz zavarodottságában a Férfira
fújja a porcukrot „ízletes lekváros táskájáról“. Ennél már csak az
öngyilkosjelölt búcsúlevele jobb: „Felőrlődtem!!! Nincs kiút!!! Úgy
döntöttem, véget vetek életem sorának. 19,40-kor a füri szobában talált Seduxen
tablettákkal! Bocsássatok meg, finita la tragedia. Margittay Edina, Benczur utca 26. 2. em. 1.“
A groteszk meg
az irónia kényelmes megoldás. A bárgyúság álarca mögött roppant szórakoztató.
Ráadásul még büntetlenül olvashatunk Rózsaszínű Regényt, amit ugye, a
magára valamit is adó olvasó tanúk előtt a kezébe se vesz, kedvünkre
kiszórakozhatjuk magunkat a primitivizmus és a tömegkultúra „tucattermékein“ s
közben úgymond intellektuális tevékenységet is végzünk, amint azonosítjuk a
tragédia tárgyát, a tudományosság igényével elemezzük a részleteket, a hülyeség
meg a limonádé mibenlétét, s netán elkezdünk szentenciózusan fogalmazni, mint
valamirevaló kultúrlények.
Pedig csak játék.
Játszanak
valamivel valahogy. Nevetnek. Ezt nem lehet komolyabban venni mint magát a
játékot. Nem lehet a gesztust nem komolyan venni. A játék a játékért van. Ne
moralizáljunk.
Bornírtam.
(Ajánlott irodalom: Bowley, Jennifer összes
művei; Courts-Mahler, Hedwig összes müvei; Kenneth, Claire összes művei)
BARTHA-BALOG EMESE