Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1997. december, VIII. évfolyam, 12. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Bögözi Kádár János

Bögözi Kádár János

... a szelekkel

Juhar, dió, tölgy –

dörömböl a föld,

balga, aki sír –

akác, fenyő, nyír.

Juhar, dió, tölgyek
markolják a földet;
ne könnyezz majd, kedves,
ha az arcom földes.

Akác, fenyő, nyírek,
mind az égbe nőnek.
Kedves, felejts majd el,
szállok a szelekkel.

Kolozsvár, 1997

Tűzfészek

A Kedvesnek

Ellobogtak a máglyák,
a katlantüzek is.
Jaj, már csak maroknyi
tűzfészek az enyém.
Az én időm fészkéből
kiröpültek az évek.

Nem is fészek az már:

keresztül-kasul járja át a szél,

és hordja, kikotorja

az elvénült órákat, perceket.

Meddig még?

Vajon meddig?

Hunyó parázs,

maroknyi tűzfészek az enyém,

apró lángra, ó, futja-e még?

De kell-é,

melegét, fényét valaki

akarja kéri még?

És a hunytát...?

Kolozsvár, 1997

Szólj hát

Hallgatsz.

A hallgatással magad bünteted,

szárnyas a szó, ne légy szárnyaszegett.

Hallgatsz.

A hallgatásod vesszőfutás nekem,

de némaságod megtörni nem merem.

Szólj akkor is,

ha nem szerelemmel szeretsz engem,

fáj, de kezed elengedem.

Hallgatsz.

A hallgatással magad bünteted,

szárnyas a szó, ne légy szárnyaszegett.

Kolozsvár 1997

Kétéltűség

Pogány kövek rejteke az erdő,

sámándob minden deréknyi törzs.

Régi füvek illata érzik át a tippant avaron.

A törzsi tűzhelyet nem növi be soha a fű.

Töredék visszhangot hord elő valahonnan a szél,

nyílvessző sikongása hallik, nyerítés.

Kiáltanék.

Hinném, hogy mindez látomás csak,

de nézem a sátorcölöp helyét,

az innen-onnan előbukó bevert koponyát,

állcsontot, csigolyát, vas- és rézcifraságot.

Értenénk-e szót, mozdulatot, tekintetet?

Vagy földbe fúló félsikollyal, koncoltan hullnék?

Nincs válasz. Rigó bóklász, fakusz karma perceg,

reccsen és dübben a földön korhadt tölgyfaág,

vénült gomba hull önnönmagába.

Mindez az erdő csöndje – a rejtett köveké.

Pusztuló és feltörekvő élet.

Valahol, nem messze – egyre ritkább –

Vasalt szekér zörög el, paták dobognak.

Ámulva nézem: kifakult rajtam a farmer.

Kolozsvár, 1997

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2021
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék