FÓRUM
Ki vagy te, Szilágyi Domokos?
Egy lélektérkép
könyves léptékpillérei
Dokumentum- és irodalomtörténet.
Személyes vallomás és kormagyarázat. Kántor
Lajos jelen könyve
immár a harmadik a sorban {A költő életei című
antológiát nem számítva) Szilágyi Domokos életútjáról, költői
„kényszerleszállás"-áról. Szövevényes élet- és poétapályája még valószínűleg
évtizedekig szolgáltat visszaemlékezést, megfejteni-, kibogoznivalót
kortársnak, kritikusnak egyaránt.
Szilágyi Domokos
élete és költészete súlyokkal megrakott értelmiségi bárka. Élete sokak által
vitatott, de költészete a megkésett elfogadás ellenére is mindig európai
mércével mérendő. Szinte nincs olyan irodalommal foglalkozó, akit ne
érintett volna meg ez a hol „garabonciás", hol költő-próféta. Hadd
említtessék meg néhány név, természetesen a teljesség vállalása nélkül: Cs.
Gyímesi Éva, Kántor Lajos, Láng Gusztáv, Ágoston Vilmos, Szakolczay Lajos, K
Jakab Antal, Pomogáts Béla, Pécsi Györgyi,
Bertha Zoltán, Polgárdy Géza és három jeles román kortársa: Nichita Stănescu,
Paul Drumaru és Ştefan Augustin Doinaş stb. A visszaemlékezést, költészet-értelmezést,
egész könyvet felölelő művek sorát Cs. Gyímesi Éva Álom
és értelem címen megjelentetett műve nyitja, melynek alcíme Szilágyi
Domokos lírai létértelmezése (Kriterion Kiadó, 1990). Ezt követi
a Visszavont remény című kötet Ágoston Vilmos
szakmai ügyszeretetének és empátiájának köszönhetően, mely Szilágyi
Domokos Méliusz Józsefhez írott leveleit
gyűjtötte egybe (Szépirodalmi Kiadó, 1990). Méliusz Józsefhez, a bukaresti
magyar értelmiségi idősebb költőtárshoz, a mindig biztos menedékhez,
a befolyásos irodalmi tisztelőhöz, aki szellemi és anyagi támasz egy
személyben.
És most íme a
nemes folyamat következő igaz pillére: Kántor Lajos Ki vagy
te, Szilágyi Domokos? című műve. E cím már sejteti,
hogy itt a költőre és természetesen a tőle elválaszthatatlan költészetére
történik emlékeztetés kísérlet, összegző, szemléltető versértelmezés,
kortársi anekdotázás, visszaemlékezés, vallomás és egyfajta korsummázás
segítségével. Kántor Lajos több kötetében foglalkozott már Szilágyi Domokos
költészetével és jó néhány könyvének előszava szintén az ő nevéhez
fűződik. A költő halálának tízéves évfordulójára megjelentetett
emlékkötet: A költő életei Kántor Lajos
válogatásában, szerkesztésében került az olvasók elé. A könyv tiszteletgesztus.
A kolozsvári lelkes kultúramisszionárius Szilágyi Domokos kevéssé ismert
verseinek, paródiáinak, családi levelesládájának, cikkeinek, világirodalmi
versfordításainak anyagából állította össze e kötetet, s mellette a
különböző művészetek képviseletében kor- és pályatársai emlékeznek
vissza, a könyv további részében pedig a fiatalabb generációk irodalmi
várományosai, Szilágyi Domokos eszmei értékeinek átvállalói és továbbvivői
szerepelnek versükkel, prózájukkal. Páratlan szereplők, pazar válogatás!
És mindez 1976-ban!
A kiváló és
sokoldalú kritikus- és kor-„közérzetkrónikás" (K. L. önelnevezés)
bevallottan nem tartozott Szilágyi Domokos legszűkebb baráti köréhez, ám a
Korunk folyóirat állandó pilléreként mindig is kapcsolatot tartott, ápolt a
költővel, és verseinek elfogadtatásával avagy csorbítatlan közlésénél
szinte mindig érvelt, ágált, bábáskodott.
Vallomás ez a
mű. Elfogulatlan, őszinte önleleplezés is. A '89-es romániai
események most már lehetővé teszik a tabu-témák tényszerű
körbejárását, a máig titkolt és féltve őrzött, óvott kulcsszavak,
gondolati rejtjelek föloldását, megmagyarázását. Ezáltal a sorok között is
könnyebben tudunk olvasni, egy-egy fölkínált fogodzó segítségével tisztábban
bepillanthatunk e csodás költő-birodalomba, a végletekig megszenvedett „élveboncolás"
folyamataiba. A könyv több szerkezeti egységre tagolható. A első
fejezetben érdekes életadalék részesei lehetünk. Nevezetesen Szilágyi Domokos
és Kántor Lajos néhol humorral, nyelvi sziporkával fűszerezett
levélváltásáról értesülhetünk. Aki a papír közé keveredik címet
viseli a fejezet, s a költő gondolata ekként folytatódik: megeszik
a szerkesztők. Aztán amint a költő élete kerül
középpontba, beleláthatunk a korabeli egyetemi korhangulatba. A költővé
érés első meghatározó színhelye a kolozsvári Bölcsészkar. Az 1956-os év
eseményei, a kor levegője már a szülőkhöz írt levelekben is mély
nyomot hagy. Hadd idézzük ide a könyv erre vonatkozó részletét: „Máskülönben
künn voltunk a temetőben. Az utóbbi két hétben fölfordult az egész Bolyai,
a magyarországi események hatására. Persze, velünk mindennap gyűléseztek,
hogy csillapítsuk a népet. Mélyen tisztelt felsőbb szerveink ugyanis
szörnyen begazoltak, nehogy kivonuljon a kolozsvári diákság tüntetni, úgy szép
békésen; s ezért igyekeztek a Babest és a
Bolyait (a román és a magyar egyetemet) összeugrasztani... A temesvári
román diákok (műegyetemi hallgatók) rokonszenvtüntetést rendeztek a magyar
forradalommal. Marosvásárhelyen az orvosin is «forr a világ bús tengere, ó, magyar». Testi épségünk nincsen
veszélyben, mert Szászfenesről behozták a katonaságot, és
géppisztolyos járőrök cirkálnak estétől reggelig minden diákotthon és
egyetemi épület körül. Máskülönben a temetőben is több volt halottak
napján a hekus, mint a gyászoló. Ilyenkor az ember négyszer gondolja meg, amíg
lépik egyet. Úgy, hogy most már nem kell félni semmitől."
Az egyetemen
találkozik Szabédi Lászlóval, az egyetemi tanárral, hallgatja irodalmi
szemináriumait, s a kiváló költőoktató gerinces magatartása mindig példa
értékű előtte. A diákság soraiban találjuk a későbbi erdélyi
magyar irodalom olyan ígéreteit, mint az esszéíró Szilágyi Júliát, a finn
époszt nyelvünkre oly ragyongóan átültető és tragikus sorsú Nagy Kálmánt,
a több műfajban sikeres irodalmárt, Lászlóffy
Csabát, Páll Lajost, aki a magyar '56-os forradalom eszméi melletti
kiállásáért, költő-képzőművész stúdiumai helyett négy
évig börtönben raboskodott.
Kántor Lajos
könyvének gerincét a költő–költészet–játék hármasának szerves
életfolyamata képezi. Már a fejezetcímek is igen beszédesek: a játék rangja;
hívőjáték; sors–játék; játék költészettel és szintézissel; játék halállal.
„Szilágyi Domokos babitsi módon ismeri a költői mesterséget" – mondja
róla egyik legértőbb költészet-ismerője, K. Jakab Antal. A durva és mind
jobban fenyegető diktatúra és a bizonytalanságot, az értelmiség
lejáratását, harsogó kifigurázását megcélzó személyi kultusz kegyetlen
lépéseinek elviseléséhez önvédekezésként kitalálja a játékos nyelvezetet. Így a
legnegatívabb események, a váratlan megszégyenítő pimasz rendelkezések,
törvények is meghökkennek és vitriolos hatásuk elviselhetőbbé válik. Az
irónia abszurd, szarkazmus, paródia köntösében tálalt valóság, ha ideig-óráig
is, de hatásos védekezésnek bizonyul a szubjektum, az értelmiségi (önkéntes)
őrületbe hajszolása ellen. Kiváló formaművész, a történelmi korokon
brillírozó stílusakrobata, a klasszikus és a modern versformákat egyformán
otthonosan kezeli és alkalmazza, szövi a vers mondanivalójának megfelelően
poétikájának szövetébe. A kortárs kritikus, pályatárs számos versen át
szemlélteti Szilágyi Domokos költészetének poétikai és értelmi bravúrjait.
(Kitűnő verselemzések, gondolati és stilisztikai szemszögű
megvilágításban.)
Érdemes
segítségül hívni a prominens kritikus-esztétát, Láng Gusztávot, aki A
jelen idő nyomában című kötetébe méltán válogatja be
1969-ben összegzett költészet-értelmezését, és megfogalmazza Szilágyi Domokosra
állandóan jellemző véleményét: „A költészet – saját életformája; létének
értelme egybeesik a költészet értelmével, a «mit ér ma a költészet» kérdése
óhatatlanul a «mit érek én a költő» s a «mit érek én az ember» kérdését
hívja magával, a költészet valóságának élménye úgy lesz egyben a személyiség
válsága is."
Szilágyi Domokos
mérnöki pontossággal rögzíti lényeglátását: „az anyag létformája a
mosoly"; „a lélek mozgásformája a vágy"; „a lélek léptéke a
munka". Permanensen önépítkező alkat, mint egy jó öntő,
kitermeli a színvonalasnál színvonalasabb műveit. A magyar- és
világkultúra értékközvetítő személyeinek példáját, példás magatartását
átemelve választ kaphatunk, ki mindenki volt hatással Szilágyi Domokosra, az
irodalom, képző- és zeneművészet területéről (Bartók,
Mozart, Honegger, Derkovits, Bolyai János, Beethoven, Mestrovic, Weöres Sándor
stb.). A magyar költészet nagy klasszikusa előtt önleplező
hitelességű kismonográfiával tiszteleg: „Egy XX. századi
nonkonformista költő irodalomtörténeti esszébe öltöztetett ars
poeticája" – mondja róla Kántor–Láng a Kortársunk Arany János című
könyvéről.
Szilágyi Domokos
művelt festő, biztos kezű patikus, aránymérnök, a történelmi
korok magatartás-géniuszainak gondolatarzenáljából válogat, ebből épít,
ezt keveri költői palettájára, s tárja újra meg újra elénk és önmaga elé
követendő példaként. Csakhogy a nagy játékos vallomását idézve: „játszani
– s a játék titokban (holt-sú-
lyossá
komolyodik)“. A társadalmi meg nem érettség, a diktatúra állandó kézzel
fogható
fenyegetettsége, a létbizonytalanság, a családi hányattatása, a perspektíva
nélküli tudat mind jobban aláásta egészségi állapotát. Így szinte
törvényszerű az önfeladás, a méreggel töltött injekció önkéntes
választása. A könyv harmadik egysége a
műhelyekről, vagyis Szilágyi Domokos életművének közlési
fórumairól szól. Kántor Lajos végigjárja a költő romániai
szerkesztőségeinek lényeges színhelyeit: Kolozsvártól Bukaresten át
Marosvásárhelyig (Korunk–Utunk–Igaz Szó–Előre). A kritikus mindenhol
jelzi, hogy ezek az emlékezet szövevényes készletéből megmentett,
visszahívott életrajzi hiteles történetek Szilágyi Domokos életének csak
kicsinyke részét képezik, és természetesen nem törekszik monográfiát
követendő teljességre. „Az ember-verssor" fejezet a költőt mint
fordítót hívja elénk. A klasszikus és a kortárs román irodalom jó néhány
költőjét ismerhetjük hiteles tolmácsolásában (T. Arghezi, L.
Blaga, I. Vinea, I. Pillat). Nichita
Stănescu és Ştefan Augustin
Doinaş verseiből egész
kötet verset jelentetett meg. Fordított tanulmányokat és Matei Călinescu
modern
szemléletű szimbolikus kisregényét is ő adta kezünkbe. Klasszikus és
kortárs angol és amerikai költőket is tolmácsolt (R. Bruns, W. Whitman,A. Ginsbergstb.). Verset írt anyanyelve mellett román és angol
nyelven is. (Daniel Spinster alteregójaként)
„ikerkönyvet" írtak Palocsay Zsigmond költőtársával Fagyöngy címen, Plugor Sándor grafikái ihlették az Öregek
Könyvének Megírására. Vermessy Péter zeneszerzővel
kiadták a Pimpimpáré című művüket
(gyermekversek kottával).
Kántor Lajos
kötetének zárófejezete pedig mintegy szomorú tapasztalatként közli a
kritikus-pályatárs kanosszajárását az egyik országos hírű irodalmi lapunk
szerkesztőjével, aki hozzá nem értéséről eklatáns példát szolgáltatva
lebecsülte és félreértelmezte Szilágyi Domokos tehetségét és (talán) szakma
iránti felelőtlenségből, avagy egyéb okok híján el sem olvasta a
küldött könyveket. Természetesen a (magyar) országos értetlenség valamicskét
helyrezökkent, ugyanis Nagy László Glossza bocsánatért című
verse ennek jegyében íródott: „S mert vállaltalak vállamon vagy te/ vegye
tudomásul a rotációs". Szilágyi Domokost sokszor érték olyan vádak, hogy
az emberiség főbb kérdéseinek problematikája csak hőzöngés nála. Viszonylag
című verse kiváló cáfolat erre: „hisz ti – én vagyok" –
és folytathatnánk nagy merészen, én pedig ti vagytok. Mi ez, ha nem beszédes
ellenérv a koholt rágalmazásokra.
Cs. Gyímesi Éva
véleménye szerint „Szilágyi Domokos még mindig egy váteszi típusú költői
magatartás képviselője". Költészetének időszerűsége:
gondolatai a korlüktetésétvibrálják,folyton-folyvástát-ésvisszasiklanakmúlt-jelen,
jelen-múlt eseményein, jelen elődök magatartását, követendő
bátorságát emelik át a mába, elemeznek és szintetizálnak, értékelnek és
kritizálnak, az elkövetkezendő jövő idők problematikáit
prognosztizálják: a természettől mind távolabb kerülése, az
ősharmónia végleges hiánya, a mindenféle kétely térhódítása, a
művészi szubjektum eluralkodó válsága, az elidegenedés szele, a már
lappangó tömeges kivándorlás megjósolása.
Szűkre
szabott ember öltö/nyé/ben a gondolat világirodalmának fáradhatatlanul
megszállott örök utasa volt. Irigyelték és (titkon) tisztelték. Féltek pörös
tollától, szárnyaló írói vénájától. Érezték, hogy a nehéz terhelések árán is
átküzdő klasszikussá növő minőségi költő, biztos befutó a
Parnasszusra. Állandóan és szándékosan a kor pulzusán tartotta „vigyázó
tekintetét", a költészet csatornáján ágált érdekünkben és óvott a
leselkedő veszélyektől. Egyéni gondolatszobrász, a költői nyelv
brillírozó sajátságos művésze, a művészetek kompozícióba öntőjének
bátor és tudatos kísérletezője, szikrázó tehetségű
versszerkesztő, síkváltó komponista, váteszi tehetség.
A Szilágyi
Domokosról írott eddigi számtalan bibliográfia közül ide kívánkozik néhány,
mert ezzel is láthatjuk, mennyire hatásos és egyetemes az ő irodalmi
munkássága. Így vélekednek Szilágyi Domokosról. (Zárójelben a címadók.) Íme: Az
élő, az örök életű lelkiismeret (Adonyi Nagy Mária);
Betűvető Jupiterek (Ágoston Vilmos); Chagall-szárnyú angyal
(Baránszky-Jób László); Költő, kortanúszóval (Csapody Miklós);
Éjjeliőr egy tört-ezüst koron (Cs. Gyímesi Éva); A kétely költője; A
megkísértett (K. Jakab Antal); A költő életei; Szerepjátszás (Kántor
Lajos); Eleresztve a Semmi ágát (Láng Gusztáv); A Reménytelen Alapvető
(Lászlóffy Aladár); Játsszuk, ami nincs, de lehetne (Markó Béla); Lázak
költője (Pomogáts Béla); Lázunk enciklopédiája (Szakolczay Lajos);
Reverzibilisen a sirályok hóhullása (Balázs Tibor); Költészetünk Hamletje
(Tompa Gábor); „Magamat világgá kiáltva, állok kéretlenül a vártán"
(Tömöry Péter); Áttetsző tükör optikája (Varga Imre); Az öregség mint
közbülső állapot (Vass Éva); Rabbá-szabadultan (Vásárhelyi Géza). Milyen
frappáns a pályatárs CsikiLászló példázatszerű
megállapítása: „Szilágyi Domokos volt rajtunk a seb, melynek kapuján a
mindenséggel kerültünk lázító kapcsolatba, vérünk elvesztése árán".
Szilágyi Domokos
költészete immár nemcsak a miénk. Aterizare forţată (Kényszerleszállás) című kötete Paul
Dramaru empatikus tolmácsolásában jutott el a román
olvasóközönséghez. Válogatott versei német nyelven Enciklopedädies
des Fiebers (A láz enciklopédiája) címen Eva Czjzek és Roman Czjzek fordításában jelentek meg.
Még hatvanéves sem lenne. És már húsz éve elköltözött e
„jaj-planétáról".
Kántor Lajos
ajánlott kötete nagyon jelentős állomás Szilágyi Domokos életművének,
életének szakszerű, vagyis tudományos értelmezéséhez, kutatásához és
helyes irányú megértéséhez.
Várjuk az
említett Szilágyi Domokos-monográfiát, talán K Jakab Antaltól vagy Láng
Gusztávtól?
SZLAFKAY ATTILA