Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1997. augusztus-szeptember, VIII. évfolyam, 8–9. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
KIS LÍRAI ANTOLÓGIA

KIS LÍRAI ANTOLÓGIA

Miklós

„... elalszol. Pilláid hosszú szárnya lebben. / Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, / de benned alszom én is, nem vagy más világ. / S idáig hallom én, hogy változik a sok / rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.” A Tétova ódában, és az egész Radnóti-lírában ez a rész izgatott mindig a legjobban. Megy, megy a keresztrímben, nyugateurópai módra írott vers, és hirtelen minden megváltozik: páros rím következik, az utolsó, megnyúlt sor a néggyel előtte levővel cseng össze, és egyáltalán, úgy néz ki, mintha ez a nagyon művelt, a formával igazán tisztában levő költő egyszerre csak mindent elfelejtett volna, mintha semmi sem számítana, a verstan elvei elmerültek volna a langy dunyhában, elalvás és álom között.

Éppen ez adja meg a Tétova óda tétovaságát és ódái hangzását is egyben. Hiszen lehetetlen nem észrevenni, hogy a sor a jelzők miatt nyúlik meg, a költő keresi a megfelelő szót, és nem találja, még így sem találja, s akkor reményvesztetten abbahagyja az írást, és hagyja elszabadulni a befejezést. Ettől lesz az egész ennyire jó – éreznünk kell, hogy amit eddig elmondott Radnóti, azt bárki elmondhatta volna, akinek tehetsége van. De ezt az odavetettnek tűnő, szavakért kínlódó, mégis hihetetlenül könnyed zárást egyedül ő tehette oda, a maga franciás eleganciájával.

Azt hiszem, ezek a nyelvteremtő gesztusok egy költő életművében. Én legalábbis mindig fölkapom a fejem, ha valami nem stimmel a képletben. Azt jelenti, az egyéniség határai túlnőttek a prozódia ridegségein. Megcsúszott a kéz, és valami csodálatosan szépet kapott el a költő. Ilyenkor mindig iszonyúan nagy dolgok születnek – dolgok, hiszen ezeket már nem lehet verseknek nevezni. Az ember odaadná a fele királyságát egy ehhez hasonló kézmodulatért – amit még a kéz tulajdonosa se tudna megismételni.

Ennél nagyobb csoda már csak egy van: amikor a megadott határok között marad a vers, és mégis hatalmas. Amikor már nem kell széttörni semmit, egészen olyan, mintha bárki megírhatta volna, és mégis félreismerhetetlen a költő hangja. Mint az Erőltetett menet, például.

„Bolond, ki földre rogyván fölkel és újra lépked, / s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet...” Nem hisszük, hogy még egyszer rábukkanhatunk. Hogy még egyszer elolvashatjuk. Egyszerűen hihetetlennek tűnik, hogy kinyitod a kötetet a megfelelő oldalon, és ismét ott áll a vers. És ismét ezekkel a sorokkal fog kezdődni. Úgy érzed magad, mint a munkaszolgálatra elhurcolt emberek, akikről szó van. Írnál még, de minek?!

Pedig annyira szelíd és annyira nyugodt az arca, csak árnyalatnyi melankólia sugallja azt a feszültséget, ami egy ilyen kivételes tehetséggel együtt jár. Biztos, hogy arra biztatott volna: írjál még. Ám verseinek ereje, ritmusának csodálatos hatalma függetlenek tőle. Ezek a sorok nem biztatnak, hanem lenyűgöznek. Atyaúristen! Nem lehet igaz.

Ő a legszebb magyar költő. A híres, Ottlikot köszöntő Esterházy-esszéből indulok ki. Ottlik a legnagyobb zakós, és Mészöly Miklós a legnagyobb atlétatrikós. Melltartóban viszont Árva Bethlen Kata a legjobb. Vagy Kaffka Margit?

Eltekintve most a ruhadarabok által kínált gyönyöröktől és csapdáktól, csak annyit mondok franciás határozottsággal: ő a legszebb magyar költő. Szeretlek, Miklós.

DEMÉNY PÉTER

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék