Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1997. augusztus-szeptember, VIII. évfolyam, 8–9. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Fazakas Attila

Fazakas Attila

Tolvajlás a katakombákban

Le kell merülnöd közéjük, hisz kialszik lassan a
lámpaláng, a rozsda eszi a tükröt, szétpatakzanak a láncszemek,
a ház legyen lakható újra, rajtad a sor tehát, űzött Mínosz
fattya, egyetlen tanú, rajtad az ifjún, minek tétovázni;
közel férkőzni világló jelenlétükbe, mielőtt táncod s hang-
szered izzón felhevít, mielőtt barbármód elkezded.
Oda kell siklanod undor nélkül, a hajó férges hasa alatt
mintha, tapogatózva, mint fény lombjaiban a denevércsapat,
a síkos, szurkos padlózaton a celofánszürke, közömbös
cellarések közé beférkőznöd, hogy meghalld suttogásukat, mely
neszez, mint a pernye, s a pergamen-testek zizegésével míg
dúsan eltelsz, kegyetlen szűz, addig kell várakoznod.
Tán mindig is itt időztél, tán szeretted őket öröktől
fogva, pedig mind ismeretlen, s egy se szent, láthatod.
Fogaid közül a kipergő olívalevelek, rügyek olyan fáradtak,
sötét szemgolyók kába bokra, fénylő húsdarabok,
állsz így tavasz kezdetéig, gyümölcsbomlásig, nyárig, télig
ha kell, vagy míg az év fordul, dolgaid rendezgetése addigra
készen, s mi hiba sarjadhatna még, nem kísért semmi többé.
Hólé szapulja melledet, lecsorog rajtad gazdagon,
két karod, lábaid vézna cölöpé megroggyan, s szétpattan ifjan,
mint özvegy korsókban a bor.

Ismerős ujjbegyednek az ernyedt padlózat, meztelenül,
ostobán, amin annyit hevertél, s bénán forgatva horzsoló
nyelvedet szó után jajgattál, amiben megfoganhatsz.
Erre pedig nem emlékszel már,
sem azokra, kik rád találtak akkor.
Határozott vagy, torkod bölcsességtől könnyű, nem rándul
össze, nyílik tisztán, mint a kagyló, megzavarhat bárki.
Beszélsz.

Szibylla-cédulák

Nem rejt el semmit, semmit sem tár fel

az éjszaka. Fodrozik a tükör, síkos lesz

az ige, korhad, hajtást nem buggyant többé.

Angyalok szántanak, vetik az ég lúgos

deltáját, merítenek tányérnyi penészcsillagot,

puffadt, óriási madarakat, halak kocsonyás

húsát morzsolják.

A hátukra vakolt ing,

a szemükre csorgó freskó mindhiába.

Ki üldözi a fiút a pusztaságba,

ki reteszeli be a vizeket,

ki szaggat rózsát a termekben?

Kartonból metszi arcát a bölcs,

a nap kútjába ugrik a bolond.

Veszteglenek a karavánok, mint vérfonálon

repülők, bogarak.

Alvadó szilánkok a drága hangszeren,

lovak szájából habosán fordul ki a föld.

Ki gyújt lángot a roskadó, ódon partokon

dübörgő fák alatt tartja a tetőt, a gerendákat?

Tűsarok, Valéry

mint az alumínium, olyan lesz ott a szó,

formára is, mint a tojás: a csók, egérfarkú.

bogárgyűjteményre hasal, illesztget, csipked,

méri az ég pulzusát, ahol lovak gázolnak s

hasukat öleli a gránit.

ritmusa porcelánjába pakol bizalmatlanul,

mintha bűntudattal,

szennyet a teremtésben nem tűr!

októberi tölgyest porszívózik, a csillagokat,

a gyökereket kifőzi, desztillálja.

csoszog a felszínen, fél: szétfújja lenn a mély.

ezért töri szálanként a lángokat,

s ölel csiszolt ágyékú bábukat, ikebabát.

őrülten csattog, visít a herélt,
ha bölcsen kinyílik a nap a hókatedrálisban.

Tekenyőgardonyos csángó leány

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék