Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1997. június, VIII. évfolyam, 6. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Orsós László Jakab

Orsós László Jakab

NAPPALI HÁZ

Fülön, akarom mondani, fülszövegen csíptem a Nappali háznak egy régebbi számát. A kis szöveg egy sajátos térről beszél. A homályosan meghatározott téralakzatot beszövi valamiféle kemény téli táj:

„Egy térségre gondolsz mostanában gyakran. Hol szoba, hol táj, hol ház, hol meg kert, s csupán kietlensége teszi mindegyik alakjában ismerőssé. Egy keményedő térségre látsz gondolataidban. Házra, melynek falából süt a hideg, fennsíkra, fehér szobára vagy egy téli tájra.

Legvalószínűbbnek mégis azt a képet hiszed, melyben nyikorgó facsoportok állnak egy ház falai között, jeges szántóföldön átvágva éred el az emeletre vivő lépcsőt, fent pedig a szobában szélfútta dombon egyensúlyoz az asztal, a szék pedig a völgyben egy dermedt patak partján áll. Hideg nem érezhető, ám meleg sem, mert ebben a házban minden látványul kínálkozik. Csak a szemeddel érzel: kontúrt, mélységet, kiterjedést, színt. Mindent érzel, amit látsz – mindent látsz, amit érzel. Ezt a falak közti tágasságot tudja látni a szemed; a térségek összességét”

A hely különös, a kép vonzó. E tér egy azok közül a lehetséges terek közül, amelyeket az olvasó a címében magát HÁZNAK nevező folyóirathoz asszociálhat, ha kedvet kap a képzelet játékára.

Szeretem a különös térségeket. Szeretek óvatosan körözni egy gondolat peremén, vé

egy homályosan kígyózó (alagsoron, majd kijutni egy széles szövegtérre, ahol a felszaggatott kockakövek között próbálom megtalálni a térről kivezető nyomokat. Legtöbbször elbizonytalanodom egy hirtelen mondatkanyarban, mert nemhogy az eligazító ösvényt, de már saját nyomaimat sem találom. Ezért soha nem térhetek vissza ugyanazon az úton.

Most egy építmény falai elé értem. A térből szakít magának jogot a létezéshez, a nyelvből építkezett: térnek és nyelvnek a találkozási pontján emelték.

Körbejárom a házat. Falai elmozdíthatók, alakja változó. Áll a virítóan sárga délelőttben, szélesen tárt ablakain keresztül a szobákba özönlik a fény.

Ebben a házban szövegek gyűlnek össze, és az elfogyasztott villásreggeli utáni beszélgetésben végérvényesen egymás vonzásába kerülnek.

A padlásszobák levegős kiállítótermek. A kiállított tárgyak és képek, összejátszva a fény és árnyék hatásaival, éppen azt a teret emelik ki és engedik működni, amelybe belekerültek.

Az otthont adó kéz együtt létezik a megnyilatkozásokkal. Elő és élhető tér, amelynek a küszöbén állok.

A szavak délelőtti fényben és közelségben.

Nyitva a kiállítás.

OROSZ JUDIT

A bolygók, a Holdtól a Szaturnuszig, saját pályájukat igen eltérő időtartam alatt járják végig, mindegyikük útja – a lényeget tekintve – azonos; ez az út az állatövön vezet végig. Ezen út szerint jelöli ki az asztrológia mind a hét planéta saját házát a tizenkét állatövi csillagkép egyikében. Itt állt a bolygó a világ születésekor, mondják az asztrológusok, tehát a bolygó itt van igazán otthon. A Nap és a Hold olyan egyetértelműen uralja, a nappalt és az éjszakát, hogy nekik csak egy házra van szükségük. Ezzel szemben az öt tulajdonképpeni bolygónak 2-2 háza van: egy nappali és egy éjjeli szállása. Nyilvánvaló, hogy a bolygó hatalma akkor a legnagyobb, amikor belépett a saját házába, nappal a leghatékonyabb a nappali házában, éjszaka pedig az éjszakai házában.

Boll-Bezold: Csillaghit és csillagfejtés. Helikon, Bp., 1987.

Jó volna, ha lenne egy újság.

Egy folyóirat, amely szép lenne, kézbe kívánkozó, amellyel el lehetne időzni, amit nézni, sőt nézegetni is lehetne. Egy nyugalmasan megmutatkozó tárgy. Betűk formája, szövegek törése, kép következne először, aztán olvasás, elutasítható és elfogadható mondatok egymásutánja.

Jó volna, ha a nézhető és az olvasható gondolat ugyanarról a területről érkezne. Onnan, ahol mindig világos, mit miért gondoltak. Ott a gondolat soha nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint kigondolóját. Ott a gondolat lehet tétova és erőteljes, feledékeny és precíz, de semmiképpen nem személytelen. Mert abban a majdani lapban minden a gondolkodó saját útjáról szólna, írások és képek egyaránt.

Kedves olvasóink és nézőink, öröm lenne számunkra, ha ez a lap a Nappali ház. lehetne.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék