Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1997. május, VIII. évfolyam, 5. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
John Keats

John Keats

NAGY OTTÓ

Tragédia öt felvonásban

Fordította

Jánosházy György

ÖTÖDIK FELVONÁS

ELSŐ SZÍN

Az erdő egy része

Jön Conrad és Auranthe

AURANTHE

Nem megyek egy lépéssel sem tovább.

Te fő csapás vagy a nyomorúságban;

Menj: félek tőled. Sohasem remegtem;

Minden tagom reszket most. Zord halál van

Elszánt tekintetedben. Térden állva

Tudnék esengni: menj, menj, menj el innen...

Ott! ott a lombok alján lovainkat

Látom!

CONRAD             S egy férfit.

AURANTHE                               Igen, ott van ő is.

Menj, menj: csak vért ne, vért ne, drága Conrad!

CONRAD

Ég áldjon!

AURANTHE        És bocsásson meg neked.

Auranthe el

CONRAD

Egy órát éljen, s elképzelhetetlen

Kínok közölt halok, vagy míg csak élek.

Egy bűzös pincében tengődhetem!

Meghal... csak húgomtól ne tud a meg

A fickó, hogy hideg vas várja hátát.

Conrad el

Jön Ludolph az apróddal

LUDOLPH

Utat tévesztettünk, fiú, vesztedre mondd!

APRÓD

Valóban, nem találom több nyomuk.

LUDOLPH

Álljak meg itt? Itt haljak társtalan?

E tespedt ágak tikkasztó homályán,

Sötét kemencéjében fulladozzam...

Hang nélkül... bosszú nélkül?... Fúj! Cudar vég...

Cudar halál... fojtogató halál...

Mardosó... néma... halálos halál!

Elmenekültek?... Levegőbe tűntek?

Elment! Nem érem el, hogy bosszul álljak!

Álcás halál, mély csönd vermébe zárva!

Síromba szippant, álom-nyugalomba!

Ó, hol a pompás háborús zsivaj.

Hogy elnyomná e tompa lihegést,

Lombsusogást!

Auranthe sikolt távolabb

APRÓD                                Uram, valami zaj!

Hallod?

LUDOLPH           Igen! Reménység! Muzsika!

Ó, mily felséges lárma! Újra élek!

Mindketten el

MÁSODIK SZÍN

Az erdő más része

Jön Albert (sebesülten)

ALBERT

Tarts még ki bennem, élet, csak az Ottó

Lábáig…

Jön Ludolph

LUDOLPH      Állj meg, címeres gazember!

Mondd meg, az aljas némber merre van,

Vagy átdöflek!

ALBERT                     Jó hercegem, velem

A kard végzett már; ámde mással is

Végzett: Conrad megkapta a magáét...

Látom, mindenről tudsz...

LUDOLPH                                  Hol van a húga?

Auranthe berohan

AURANTHE

Albert!

LUDOLPH           Ott! Ott van!... Ő a szeretőd!...

Öleld csak... meghal! Ó, te tiszta lélek,

Imádd s vigasztald, míg végsőt lehet,

Zárd le csókkal szemét! Nem őt szerelted?

Elhagynád most, a végső pillanatban?

Elhúzódnál gyáván tekintetétől

A súlyos percben, mikor a halál

Már nyitja ajtaját, hogy beeressze?

ALBERT

Bár az a döngő ajtó rám csukódna

Minél gyorsabban, mert nem láthatok

A holtak rejtelmes kamráiban Oly borzalmat...

LUDOLPH                   Auranthe! Mit jelent ez?

Mily borzalmat? Nem öröm napja ez?

Nem lett-e hitvesem a női szépség

És lelki romlatlanság mintaképe?

A szép szemű, piruló Tisztaság!

A szilf, ki annyit vél csak hó-kezével,

Hogy félénken letép egy hóvirágot.

Albert, sérted arámat – hölgyedet –,

Ha borzalomról szólsz nászéjszakánkon.

ALBERT

Jaj, herceg, bár ismernéd szívemet!

Nem oly bűnös...

LUDOLPH                   Hallod: nem bűnös ő...

Te sem vagy az? Akkor mi hát a baj?

Elillantál... akár a levegő...

Erdőbe rejtőztél... bosszúm elől;

Nem érlek el... kacaghatod szegény

Megcsalt Ludolphot... gúnyosan sziszeghet

Felém az. erdő... Reszketsz: csak alélj,

Magadhoz térsz majd. Ó, te baziliszkusz,

Kezemben vagy. Hol járkál szép szemed,

Hogy segítségül hívja ördögöd,

S az pókká változtasson, hogy bemászhass

Valami résbe, futva haragomtól?

ALBERT

A haldokló tanácsa hasznos olykor:

Elszálltában békét teremt a lélek...

Ereszd el... menj... ne pusztítsátok egymást...

Felejtsd el őt... a bajból kijutott

Mindnyájunknak, s az irgalom...
LUDOLPH                                           Az üdvös,

Ha meg tudják becsülni. Nos, Auranthe,

Halljuk csak... nem fogytál ki úgy a szuszból...

Segítség kell...

Albert felnyög és meghal

Egy mocskos lélek elszáll,

És hasztalan üvölt az üres éjben...

Hallgasd... hogy hív... Édes Auranthe, jöjj!

AURANTHE

Ölj meg!
LUDOLPH           Nem! Mit képzelsz? Nászéjszakánkon!

Ily förtelmes tett megrázná a földet...

Egy szép menyasszonyt, ártatlan menyasszonyt!

Nem, most mulatnunk kell, ahogy ilyen

Meghitt és fényes ünnepen szokás:

Jöjj, hadd vezetlek vissza termeinkbe...

Ne húzódozz... hagyd az ellenkezést...

Talán... Hitvány, az nem megy: húsz oroszlán

Ereje bennem egy bárányka ellen...

Egy búcsúszót még Albertnek... Gyerünk...

Mindketten el

HARMADIK SZÍN

Belső udvar a várban

Sigifred, Gonfred és Theodore jön más-másfelől

THEODORE

Volt még ily éj?
SIGIFRED                   Mily újabb borzalom jön?

Elég egy óra, hogy mit nem hihettünk,

Hitelt kapjon.

THEODORE               Legfrissebb híreid?

GONFRED

Azok után, mit az apród mesélt

Albertről s Conrad hercegről?
SIGIFRED                                            S Ludolph és

A hercegnő jöttéről.
GONFRED                                  Gersa herceg

Kibocsáttatta Ethelbert apátot,

S a kedves hölgyet, szép Erminiát,

Fogságából.
THEODORE        Hol vannak? Nem tudod?

GONFRED

Bezárkóztak a bús császárral együtt;

Láttam fölmenni lassan hármukat:

A lady sírt, a papot csuklya fedte.

SIGIFRED

Mi lesz?
THEODORE        Rossz rágondolni.

GONFRED                                  Csak halál.

THEODORE

E büszke tornyok némák, mint a sír.

GONFRED

S a boltíves szobákban hercegünk

Őrjöngve tombol.
SIGIFRED                   Féltem az eszét.

GONFRED

Többet is lássunk. Bírja a szíved?

Bemennek a várba

NEGYEDIK SZÍN

Teraszra nyíló kis szoba

A színen Ottó, Erminia, Ethelbert és egy orvos

OTTÓ

Szegény fiam! Fiam, fiam! Ludolphom!

Nem tudtok hát vigaszt számomra, gyenge

Test s lélek orvosai?
ETHELBERT                Sem az ég,

Sem a föld semmi orvossága nem hat,

Ha nem kellő időben adagolják...

OTTÓ

Jámbor türelmet hirdetsz, szent apát...

Erminia, kedves lány, jöjj ide,

Ülj mellém, s add a kezed... Megbocsátasz?

ERMINIA

Szentek előtt imádkoznék is érted!

OTTÓ

Mért tarttok távol drága gyermekemtől?

ORVOS

Bocsáss meg: nem szabad, hogy lássa arcod...

OTTÓ

Talán Gorgo-fő volna az apáé?

Nincs benne vígasz? Nem derítené föl

Szegény fiam, nem gyógyítná a lelkét?

Hadd öleljem meg, szólhassak vele...

Szeretném... Ám ki gátol? Ki a császár?

ORVOS

Nem szabad, felség: túl sok volna ez;

Úgy eltelt búval és izzó haraggal,

Hogy egy sóhaj megölheti... s mi rosszabb...

Szelíd fortélyokkal kell rendbe hoznunk,

És kiváltképpen nem engedhetünk

Szeme elé egy apát, kit szeret...

Tele a szíve, nem tud befogadni

Többet, s végezni dolgát.
ETHELBERT                               Bölcs tanács;

Igyekeznünk kell fellazítani

Az elkeseredés felgyűlt erőit.

Nem feszesebbre húzni...
OTTÓ                                          Jó, elég!

De volna még tanácsod: hallgatom.

ETHELBERT

E tudós doktor egyetért bizonnyal.

Hogy semmi ügyben nem szabad vele

Most ellenkezni: egy szemrebbenésnek.

Elejtett szónak is engedni kell

Abban a percben: így zavart esze

Magától helyre jön.

ORVOS                                       Más módja nincs.

OTTÓ

Nyissatok ajtót: halljuk, csend van-e.

ORVOS

Könyörgök, felség...
ERMIN1A                                   Ó, ne!

OTTÓ                                                   Akarom!

Nyissátok... Csitt... Boldogtalan fiam!

Szegény fiam!

LUDOLPH kintről látatlanul

Töltsétek meg kupám:

Itt az egészség!
ERMINIA                    Csukjátok be már.

OTTÓ

Hadd halljam bár a hangját; ez. nem árthat...

És elfoghassam elhaló szavát,

Lélekharangomul bár; ez nem árthat...

Ó, halljam hát a hangját... Hallga! Ez

A csend azt súgja nékem, hogy halott!

Úgy is van. Gersa?

Jön Gersa

ORVOS                                Szólj, hogy van a herceg?

GERSA

Nyugodtabb: nem oly vad s tüzes az arca...

Fáradtságról panaszkodott...
ORVOS                                       No lám!

Ez jó... ez jó... csak már szunnyadna el,

S megússza.
OTTÓ                   Gersa, gyermekként vigyázz, rá...

Óvd minden bajtól... s hozz jobb híreket...

ORVOS

Keresd a kedvét. Én félek bemenni:

Ha megpillantja sötét köntösöm,

Megijed tőle, s él a gyanúperrel:

Betegnek véljük őt - holott nem az...

GERSA

Megnyugtatom, ahogy tőlem telik.

Gersa el

ORVOS

Ez földerítheti felségedet:

A fáradtság fölöttébb kedvező jel,

Reménnyel tölt el. Méltóztass kilépni

A hűs teraszra: a friss levegő

Elfújja bús kétségeid felét.

Mind el

ÖTÖDIK SZÍN

Ragyogóan kivilágított és pazar pompával berendezett díszterem, arany és ezüst ét-
készletekkel megrakott ebédlőasztalokkal. Hátul ajtó, előtte két katona áll őrt. Főu-
rak, hölgyek, lovagok, urak stb. szomorúan sugdosódva járnak fel-alá; részint most
jönnek, részint már a színen vannak

1. LOVAG

Kínoznak minket, együtt és egyenként:

Ide-oda küldözgetnek, cibálnak,

Akár az alvó képzelethez láncolt

Álom-árnyékokat. Most mért vagyunk itt?

GONFRED

Nem vagyok jós; engednünk kell, tudod,

A hercegnek mindenben, ha e házat

Kell is felgyújtani. Hallottad-e,

Hol a gonosz hercegnő?
1. LOVAG                                            Ott, uram.

A szomszédban; nem láttad azt a két

Markos vitézt az ajtóban?
GONFRED                                           Mi végre?

Suttogva beszélgetnek

1. HÖLGY

Mily gyászos csődület!

2. HÖLGY

Akárcsak egy nagyúri temetés.

1. HÖLGY

Mily baljós suttogás! Nézd: Gersa jön!

Jön Gersa

GERSA

Most derűs arcot: mosolyogjatok.

Mint aki boldog; fürkésző tekintet

Ne érje őt; ha szól valakihez,

Ne csodálkozzék és higgadt szavakkal

Feleljen, bármily furcsa is a kérdés.

Tegyetek meg mindent... bár nincs szerintem

Remény a gyógyulásra! Íme, itt jön;

Amint mondottam: nincs csodálkozás.

Jön Ludolph, Sigifred és az apród követi

LUDOLPH

Mily fényes társaság! Sok ritka szépség!

Orpheus ajka és Plato fantáziája,

Amphion lírájának ereje,

Vagy dörgő Juppiter mély hangja kéne,

Hogy illőn üdvözöljelek. Jövet

Sugdolózást hallottam... Milyen okból?

Természetes a sugdosás: mikor

Psychét csókolta Ámor, összebúgtak

Az istenek... De az a hallgatás is.

Szépek e kárpitok, és mint halandó,

Nem kívánhatnék jobbat; ámde nyilván

Létezik ennél drágább pompa is,

Tágasabb boltú, roppant díszterem!

Felhő-függönyt szeretnék, bár nem illet

Meg mint halandót: aranyat s bíbort,

Szférákból csüngő, színezüst ködfátyolt,

Megsodort fény zsinórjával kikötve,

S körülrojtozva könnyes meteorral!

E fáklyák s csillárok szépen ragyognak,

Mert rossz salakból lesz a földi tűz;

De szemem izzóbb sugarakat inna,

Mik nem vakítnak... Ez itt csak sötétség...

Hunyt szemmel tündöklőbb világot látok,

Pazar holdakkal s hulló csillagokkal,

Zuhogó fényárt, gyémánt lángokat,

Bugyogó forrást, mely élő parázs.

Ez. itt sötétség... Nincs sötét?
SIGIFRED                                               Uram,

Késő van: a lakoma fényei

A pirkadatba vesztek.

LUDOLPH                                              Nincs még reggel?

SIGIFRED

Kora hajnal van.

GERSA                       Jó sokat aludtunk;

Igaz, herceg?

LUDOLPH           Igaz, hogy összetűztünk;

De nem vágtuk le egymást... Mily szerencse,

Nagy ég: nem száll ártatlan ver fejemre!

SIGIFRED

Hagyd, Gersa, menj!

LUDOLPH                  Három vendég hiányzik;

Kettő azért maradt cl tán, mivel

Borús kedvű, vigasság-gyűlölő:

Ők adhatnák okát. A harmadik:

Mély-kék szem, a fehér héj könnyű árnyát

Szegélyén zsenge pilla növeli,

S ében szemöldök-pár ível fölötte.

Csodás finomsáp fehér temploma,

Minden ízében illő, sima forma...

Mindkét felől gyöngéd idomú orca,

Oly isteni, hibátlan, hogy szemünk

Káprázik szép arányait figyelve,

S báván bámulja, varázskép gyanánt!

Az orra kicsiny, illatos, tündéri;

Ajkai... esküszöm, ily leple nem volt

Még embercsontnak... Meglátjátok őt!

Itt lesz tüstént; igen, látjátok őt,

S bámulhattok, barátaim, hisz oly szép.

A föld fő ékessége, és az égtől

Enyém a házasság jogán... enyém!

Türelem, emberek, kellő időben

Ide idézem, s hívásomnak enged,

Mert kötelességtudó, nyájas asszony.

De hallani szeretném, hogy milyen

Muzsikával fogadjuk... Nosza, halljam!

SIGIFRED

Zsongítsák el szelíden a zenészek!

Lágy muzsika

LUDOLPH

Nincs semmi jobb... Nincs... Megelégszem ezzel:

Könnyfacsarón édes melódia,

Telt s fennkölt hangzatokkal; jó ez így is,

S még édesebb lesz, mikor őt magát

Látjátok besuhanni, kiürített

Ékszerdobozok díszében, uszályát

Félholdaktól aranyló patyolatba

Öltözött dámák hordják (flitteres

Selyemben pompáznak mások); hercegnők

S gyöngyös őrgrófnék bókolnak neki...

Mily szomorú, hogy a legszebb teremtés...

Föl se vegyétek... Mily szomorú, mondom,

Hogy az, ki első szépe a világnak,

Így elrekeszti tőlem önmagát

Bűnének sáncai mögé!

2. HÖLGY

Mennyi sirám!

1. LOVAG                   Siralmas is valóban!

LUDOLPH

Idehozzák a színetek elé,

Aztán... aztán...

1. HÖLGY

Elréved.

GERSA                Ó, sors, hol lesz vége ennek?

SIGIFRED

Sejtem már szándékát! De nem szabad

Behozni a gyalázatot ide:

Meg kell gátolni.

GERSA                        Jaj nekem! Csitt, csitt!

Mindjárt őrjöngni kezd megint.

LUDOLPH

Bűn sánca! Én, én voltam a balek,

Ő meg a kókler! Ám ki most a kókler,

Ki a balek? A rászedett balek,

Lépen ragadt holló? Pusztulnia

Kell mindenképpen! Itt van a kezem közt,

Eltiprom! Várjunk csak! Csodálkozom,

Hogy apám nincs itt. Jó barát. Sigifred!

Hozd ide nékem... és Erminiát is

Lássam még elalvás előtt... s Ethelbert

Áldjon meg engem; megteszi, tudom,

Bár én átkoztam őt.

SIGIFRED                                   Vezesselek

Talán hozzájuk inkább...

LUDOLPH                                  Nem, bocsáss meg:

Még hátravan egy s más... Hozd ide őket.

Sigifred el

Egy apa mosolya mini napsugár

Árad beért üdvöm kévéire,

S bájos arám szeretném felköszöntni

Egy mély serlegben... hm... miféle borral?

Legyen erős ibér lé, ő görög?

Halvány calabriai fajta? Toszkán?

A vén Etna szutykos sajtóiból,

Mik dús szürettől mocskosak, akár

Egy bíbor mészárszék, hol maga

Bacchus Szúrta föl duzzadt ereit? Apródom?

APRÓD                                                 Itt, itt!

LUDOLPH

Állj készen a szolgálatomra: mindjárt

Gyöngéd üzenetet viszel; közel van

Az óra, melyben felmondom a nász

Szentségét: finoman szőtt bosszú lesz!

Vésd fel síromra, ha majd benne nyugszom,

Mondják: E herceget rútul becsapták,

De szégyene hamvából magasabbra

Szállt a tüzes föniksznél, s tisztító

Lángok perzselték fel gyalázatát...

Nem küldtem-é, uram, esak az imént.

Apám után?
GERSA                        Úgy van.

LUDOLPH                                  Jobb volna tán

Mégis nem jönnie.
GERSA                                        Most lép be éppen!

Jön Olló, Erminia, Elhelben, Sigifred és az orvos

LUDOLPH

Te jó ember, kinek szent feje ellen

Őrültmód összeesküdtem, kiváltképp

Újdonsült szép asszonyomért, akit most

Büntetnem kell, ne nézz. oly szomorúan!

Ez irgalmas szem megolvasztja szívem,
E könny elmossa a jogszerű döntést,

Tízszer hozott ítéletet! Fel... ébredj...

Öltsd fel bírói arcod, a szokott

Vaskemény nyelvvel szólj! Olyasmit látsz ma,

Mi tapsot érdemel, aranybetűt!

Add hangod az enyémhez, és itélj:

Én hajtom végre egymagam!
OTTÓ                                                   Fiam,

Mi ez? Apád szerelméért, könyörgök,

Ne kegyetlenkedj.
LUDOLPH                  Hogy, e szörnyeteggel?

Nem! Nem! Ott vár a templom kórusában,

Az áldozatra feldíszítve, s én,

Igazság papja, fel is áldozom

A harag oltárán! Átfúr egészen:

Ahogy a féreg falja a diót.

Úgy rágja ő, a skorpió, agyam!

Hallom, hogyan mardos! Pusztuljon egyszer,

Aztán, apám, viszem a légiókat,

Acél falankszokban, lándzsás sorokban,

S zord intést fúvatok a trombitákkal

Békébe szunnyadt nemzeteknek!
OTTÓ                                                    Holnap

Szavad törvény... ma még felejts...
LUDOLPH                                            Ha majd

Bevégeztem... Most! most feszül az izmom,

Rohanni, tenni serkent!
ERMINIA                                     Ó jaj! Ó jaj!

LUDOLPH

Mily angyal hangja ez? Erminia!

Ah, kedves lány, ártatlanságodat

Majdnem bemocskoltam; de szánva bánom:

Megbocsátsz nékem? Szent ember, te jó

Ethelbert, véled békében halok meg?

ERMINIA

Meghalni? Mért, uram?
LUDOLPH                                   Úgy érzem.

OTTÓ                                                       Orvos?

ORVOS

Ez meghaladja tudásom.
OTTÓ                                           Nem úgy!

LUDOLPH

Tudom, tudom... Bolyongtam is... nem itt...

Félőrülten... De szándékom feledtem.

Mozogj, mozogj, Auranthe! Hahaha!

Kölyök! Apród! Szólj, hurcolják ide!

Fuss! Ez végez vele!

Tőrt húz elő

OTTÓ                                   Fiam! Fiam!

SIGIFRED

Ezt nem szabad: megállj!
LUDOLPH                                    Indulsz-e már?

Egy kis beszélgetés... nem árt... Siess!

Apród el

Hozzátok őt... nem félek semmitől.

HANGOK

Uram! Uram! Jó herceg!

LUDOLPH

Miért zavartok? Ki innen! Ki! Ki!

Ott van ő! Nesztek! Nesztek még! Nem, nem:

Ez így nincs jól... Ő hol van?

Az ajtó feltárul. Jön az apród. Auranthe köré csoportosult nőket látunk a belső szobában

APRÓD

Ó jaj! Uram! Nem tudják idehozni.

Merev a karja… ujja jéghideg…

LUDOLPH

Halott!

Megtántorodik és a többiek karjaiba esik

ETHELBERT       Vegyétek el a tőrt!

GERSA                                        De csínján!

OTTÓ Adj hálát Istennek!
SIGIFRED                   Ez már nem árthat.

GERSA

Nem!... Ne szenvedne bár sokáig!

LUDOLPH

Meghalt... Nyugodt vagyok... Urak, jó éjt!

Mind elfáradtunk... Nyissák meg az ajtót:

Lefekszem!... Holnap...

Meghal

A FÜGGÖNY LEHULL

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék