Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1997. május, VIII. évfolyam, 5. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Gulyás Miklós

Gulyás Miklós

UTÓUTÓIRAT ELŐSZÓ GYANÁNT

A svéd Vilhelm Moberg regényét, az Egy pillanatod a földönt három évtizede olvastam: tizenkilenc éves korában, valamikor a századforduló idején kivándorolt egy svéd fiú Amerikába, ahol üzletember lett, megházasodott, el is vált, gyerekei messzire költöztek. Vénkorára beköltözött egy panzióba és rájött, hogy életének tulajdonképpen csak egy korszaka jelentett számára sokat: az első két évtized. A svédországi. Abból az időből is csak egy dolog érdekelte igazán: miért fulladt be fivére falujuk patakába?*

Velem is valahogy így van. Öregségemben az első tizenkilenc évre keresek magyarázatot. Rájöttem, hogy svédül sohasem tanulok meg, és magyarul már nem tudok. Az ötéves svéd gyerek természetesebben beszéli nyelvét, mint én, akkor is, ha az én svéd szókincsemnél az övé szegényebb. Ő ugyanis ismeri a „beszéd mögötti beszédet”.

A magyar szó, mondjuk, a jázmin (svédül jászminnak mondják) megindítja fantáziámat, mert „tapsikol”. Visszanyerni az egyetlen lehetséges nyelvet, fanatikus célommá vált.

A magyart itt Svédországban csak az olvasmányaim szolgáltatták, hiszen otthon és munkahelyemen másként beszélnek.

1993-ban jutottam Erdélybe. Mondhatnám, véletlenül. Erdélyt addig úgy képzeltem el, mint Proust Stendhal Pármáját. Sejthettem ugyan, hogy ott is ébresztőóra kényszeríti az embereket a munkába, hogy Nagykadácson is van – hasmenés. De bennem Ábel élt, meg a félig vagy tán egészen román József Áron, meg hogy Kolozsváros kapuja kilenc záros.

Úgy járkál ott az odaszakadt idegen, mintha egy regény közepébe cseppent volna, aztán lassacskán felébred, hogy ezek se romantikus regényhősök. Gyarló halandók, mint svéd szomszédaim.

Megkértek, hogy írjam le, amit láttam.

Óbudán erre senki sem kért. Tálán könnyebb is volt az erdélyieknek írni. Kívülállóak, bár nem annyira rezignáltán azok, mint én.

A másik két levelet, valamint a parancsra fogalmazott utóiratot is meg kellett írnom, magyarázkodásképpen, valamint az errefelé szokatlan csengésű anyanyelvem feltámasztatására. Verbalizálni, más szóval – a bennem, körülöttem uralkodó káoszt.

* Gulyás Miklós kötete megjelenés előtt áll.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék