Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1996. június, VII. évfolyam, 6. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Szántai János

Szántai János
Hajlongások
Első. Reggel – amikor rigófüttyé zsugorodik az éj.
Tintával írok.
Mint annak idején, 7-8 évesen, először.
Szünet.
A szemközti ház, javítom, épület,
függőlegesei és vízszintesei
egymásba szédülnek.
Az érintés első pillanatának döbbenete.
Szünet.
Megállt az óra. Javítom, a vekker.
Ez az a szó, amely ma tintával írható.
Az óra grafitot igényel. Ceruzát.
Megállt a VEKKER.
Pont akkor állt meg (nem tudom, miért nem „éppen” áll a „pont” helyett)
amikor a legnagyobb szükségem lett
VOLNA arra a
folytonosságra
amely mintegy telefondrótként köti össze
a délelőttöt
magamba süppedt hangulatommal.
Szag-ga-tott le-szek
Javítom, szag-ga-tot-tá vá-lok.
A válásnak a levéssel szemben van bizonyos dinamikája/ mozgalmassága.
Szünet.
Második. Délután – meghatározását lásd a szövegben.
Az ablaküvegen átpréselődő madárhang nyiszogása.
Ez már a délután – amikor a magány először tűnik fel a tévé képernyőjén.
Visszatérek a hangra.
Végigcsuszkorál a könyvek bordázatán,
majd egy rövid röpkép után
megállapodik a csilláron.
Cinege. Szén.
Eszembe juttatja puha, madárként riadó hangod.
Szünet.
A tévében egy villanásnyira feltűnik egy néger (szudáni talán),
a Világvégéntúli Tavon csónakázva,
angolul beszél arról, hogy... és a fekete angol szavak
hallá, éhséggé, szomorúsággá válnak
ott a Világvégéntúli Tó színén.
Aztán a (talán szudáni) néger óriási alakja
lecsorog a médiacsatornán.
Harmadik. Meghatározatlan napszak, a szürkület születését kísérő
vajúdó hangokkal teli időkaréj.
Kiállításon voltam. Az a halk lüktetés, amellyel a kiállított
tárgyak és az őket megvilágító lámpák
közötti meghitt kapcsolat létrejön................
ilyen lehet a csend csontváza, melyre
aztán ráépül a sok apró...............................
de ezt nem folytatom, csak zajonganék.
Megállok egy akt előtt.
Néhány hete ismerem.
Telt keblei, mint ikerholdak, világítanak át
az ingecske felhőjén.
Ami hátborzongató,
hogy találkozásaink között NEM változott.
„A jó képek mindig változnak két odanézés között.”
(Művészetelméleti fragmentum – az Orrmányos beszólásai közül)
Ugyanúgy tartja fekete kesztyűs kezeit.
Ugyanúgy domborul boldog pillanatokat ígérő tompora.
Ugyanúgy tölti be a képkeretet.
A képkereteket.
Mint azelőtt.
Amikor nem létezett.
Megpingálatlanul.
Te mindig változol.
A képed.
Te.
Mindig.
(Van egy nő. Szeret. Imád. Meghal...
Feltámad.
Felmászik a Matterhornra értem. Csurdén.)
Negyedik: Amikor minden visszájára fordul. A fény is.
Szobrok sétálnak az utcán.
Jólöltözöttek. Unalmasak.
Mindig – ugyanazt – önmagukat igazolók/bizonyítók.
Az imént jöttem meg a fantázia temetéséről.
Te is ott voltál.
Azt mondtad, ez így nem mehet tovább.
Egy rituális sarlóval (amilyet a druidák használtak)
feldaraboltál.
Közben arról beszéltél, mi minden szépet leltél bennem (így mondtad).
Az arcodon fekete álarc feszült
De én tudtam, hogy te vagy
A nyelveden ott volt a heg.
Mindenki tapsolt. A Fantázia ekkor felállt és a koporsóban meghajolt.
A függöny lehullt.
Csak engem nem rakott össze senki.
Elindultam hát mindenfele.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék