Lázáry René Sándor
Novum Forum Siculorum
„Te vagy hát, óh Maros jámbor magyar vára,
Hol öszvefut a jó s a gonosz határa,
Te vagy a pont, mellynél a vadság eltűnik,
Te vagy, hol az ember érezni megszűnik.
Vigyázz! mert közel van a homálynak partja
Elnyél, ha az észnek fénye meg nem tartja,
Akinek díszére építsél templomot,
És a vakság ellen hányj több-több ostromot.
Tele olly lelkekkel termékeny kebeled,
Kikben meg-megannyi Mentorid tiszteled,
Kiket a nemzetnek és a két hazának
A bíztató egek gyámolúl adának.”
csokonai: Marosvásárhelyi gondolatok
Az elkövetkezendőket tehát
Máramarosszigeti
Doktor Bernády Györgynek
Ajánlom régi barátsággal,
Kellő tisztelettel!
Víg Poéta, lelked túl hamar hevüle,
Hogy Vásárhely kies halmára repüle!
Szólítlak, szépapám, ébredj, Csokonai:
Bár utódod volnék, s némely fokon mai!
Kérlellek, szállnál még közénk vissza, Vitéz:
Árkádiádból tán versem visszaigéz!
Könyörgök, költőtárs, keresztségben Mihály:
Zengedezd el nékünk, poétáknak mi fáj!
Ha ugyan még fájhat bennünk valami más,
Mint a vers, e szívre szakadt kalamitás,
Mely sokaknak semmi (ilyet is hallani!),
Bár csak bűnösöknek kell folyvást vallani!
Vallani s vállalni... Vállalkozó, kalmár,
Önző szókufár lőn lelkünk: belénkhal már,
Mert hol a szív feslett, a fő meg agyatlan,
Ott az emberi sors megsirathatatlan.
Ó, emberi szívnek állhatatlan vólta!
(Idézgetlek, Miskám) óh, már amiólta
E földön értelmes porképek mozganak,
Mennyi változások, hány scénák vóltanak!
Gyarló tudatlanság! zablátlan indúlat!
Két démon, melly minden szépet, jót feldúlat,
Melly a kegyetlennek botot ád kezébe
S gyáva félelmet önt a gyengék szívébe,
Melly a babonának felhozván fellegét,
Elzárja a napnak fényét és melegét,
S hideg homályában olly csudákat tészen,
Mellyek az észcsírát elfojtják egészen.
Én is most olly helyen elmélkedem, amelly
A világ abroszán legkritikusabb hely.
Nem terem itt lantos, még ítész sem, Vitéz,
Csak gyarló gyászhuszár, nyelvművelő vigéc!
Könyöklős elmék közt a világ polgára
Örülhet, búsulhat: mehet a dolgára!
Lehet tatár, kalmuk, ujgur, mongol, mandzsu,
Talján országokban csatangoló Anjou,
Lehet bármi, hogyha meggyűlt baja, iksze,
S négy kereke sincs ki, semhogy havi fixe!
Boritala ecet, rozskenyere prézli:
Betűkön kérődzik, nyel, az eget nézli...
Lám, e fennkölt théma úgy magához ragadt,
Hogy szűk elmém éppeg a felhőkig dagadt!
Szavak! kik tudatom alját megűltétek,
Elbuggyant elmémet mostan segítsétek!
Szólítlak, még egyszer (mily nehézkes irály!),
Jöjj el, Csokonai, te Vitéz, te Mihály!
Maros-Vásárhelyütt szállj le, légi alkat,
Balsorsunk porondján vesd meg égi talpad!
Ha ganyéba toccsansz, fátumod ne féljed:
Verselgess naponta, életünket éljed!
De elébb parolázz, bókolj kellő hévvel
A Pékszakszervezet soros elnökével!
Benjámin Adolfnál tartsál terepszemlét,
Ám Stefkónál vegyél perecet meg zsemlét!
Izrael Samunál sem kaphatsz aranytált,
Ám a kifli vajjal még mindig garantált!
Mert kis városkánkban nagy sütőipar van:
Sokan sütögetnek a sütőiparban...
Avagy ha szellemi eleségre vágynál:
Nálunk több a téka, mint másutt az ágytál!
Nem fognak ki rajtunk butaság ármányi,
Míg bölcs kötetekkel kínálgat Márványi,
S bőrbe vont művekkel Reichardsperg és Tsa.,
Hogy kiki a tudást két kezével mártsa:
A civis vasárnap kultúrára éhes,
Bár megnyugtatóbb az édes vargabéles...
Csuda gondolatok, kétséges jövendők
Álomhagymázával nem telnek a bendők:
Rántott csirke helyett minek neked nemtő?
Viseld el, Vitézem, hogy minden kelendő!
Révész Béla könyvet, Kopacz Lukács téglát
Vet eléd... Mestitznél még olcsó a székláb!
S ha elkeseredvén törsz-zúzol a bútól:
Van Erős Viktornál fölösen műbútor!
Mind luikátorzok, no meg luikenzek!
Óh, hány úri dáma, papné s huri henceg!
Ha kerékpár: Fischer! Ha varrógép: Singer!
Ha gázlámpa: Bucher, Schuster, Roth, Slézinger!
Mázol Sárer Márton, Izsák, Révész, Herczeg!
Csak a Baumgarten-gramofon nem serceg!
Feuerstein! Szikrássy! Mittelmann! Fürst! Berger!
Vasvári és Halász gőzzel kávét perkel!
Stallenberger kályhát, Preszler villanyt szerel!
Brambir Hermanhoz menj, ha kemencéd szelel!
Ha talán reszketnél vénasszonyok őszén:
Feigl Mórnál, Molnárnál van tüzifa, kőszén!
És Chwoika Adolfnál virágerdő vagyon,
Mert a műkertészet floreálgat nagyon!
Ohó! Ha babádnak kicsikkant a karja,
S hő ölelgetésed sehogy sem akarja,
Sőt: unott a képe, torz a mimikája –
Megsegíthet Nyiri babaklinikája!
A propos! Ha szófád már sok port vert alant:
Kárpitost kell hívjál... (Tán Fodor Bertalant?)
Milhofer borától ha lettél kapatos:
Vasláncot szerel rád Koós Viktor lakatos!
Vagy ha műszakilag gondolkodnál bármin:
Segít Pontet Sándor, Landmann, Glazmann Ármin!
Akad portlandcement s olcsóbb román cement:
Vásárolhat módus, csóróbb és eszement!
Hej, Péterfy hentes! Magyary! Kálnai!
Gyűlnek a szegénység fanyari álmai:
Dudutz Ferencinél a Fekete Kutyában
Fűszer, déligyümölcs ezer skatulyában!
Tán ingyért ád, Miskám, csemegét majd holnap
Lőrincz, Csákány, Csiki, Kiszling Ödön, Holbach,
Továbbá D’Alembert, Voltaire, Rousseau, Diderot!
Hozzájuk jár borsért Radnót, Gyergyóditró –
S lelkes fogyasztóknak fokhagymás az orra,
Ha nem futja francúz limonádéporra...
Ó, serfőző Bürger! Ó, cukrász Terényi!
Hol vagytok magyarok mitugrász erényi!
Leesnek az szittyán tékozlók állai:
Zálogházat nyitott, pénzt osztott Kállai!
Aranyékszer! Óra! Az se holmi peták!...
Megmunkálja Nass, Fey, Kepes Dolfi, Slepák!
S ha magyaros kedvünk mocskunk mégsem csappant:
Csak Breckner Vilmostól vegyünk Székely Szappant!
Bükkösi! Kerekes! Komáromy! Szenszky!
Ekkora kiadást mostmár hogy pihensz ki?
Hogyha tékozlásod már nehezen tűröd:
Szilágyi vagy Csiszár kiteszi a szűröd!
Ha megfájdult fejed vagy alsó, szebb részed:
Jeney s Gyaluy príma gyógyszerészek!...
De ha a szíveddel régen s bőven baj van:
Dísz-sírkövet farag még időben Reimann!
Hanem garderóbját elébb rádruházza
Bölöni Domokos Divatáruháza!
Zorzi, Kocsmár, Seider, Petreczky, Zalányi
Nagy kalapot kínál, bár pénzed parányi...
Úgyszintén Schwartz Henrik, Csáusz, Hübner, Harmath!
Hary, Vámos, Wolster nemkülönben zargat!
Nuridsány, Reményi és Návay Bogdán
Mind csak azt reméli, hogy máma kifog tán
Rajtad, mint a múltkor Bocsánczy, Fogolyán,
Mert elkél a csipke a gráci rokolyán,
S noha nem ösmersz a borsos árban pardont –
Csak Császár Jóskánál veszel vászont, kartont,
Szatint, kásmírt, selymet, hisz nem vagy gavallér!
Izmaelnél lészen nyakkendő, blúz, gallér,
Napernyő, sál, kesztyű... Vagy ha mégse vón’ más –
Majd szab rád Dörflinger, Huszár, Riemer Jónás,
Tóthfalusi, Werner, Török, Bálint Lázár
Vagy Kovács... A konflis téged bármint ráz már –
Úriember maradsz... (Nem kérdik: „Maga ki?”)
Megpatkolja sarkad Geschmeidi, Pataky –
Vagy újabb kalucsnit (minőben ripők jár!)
Kínál Gerő meg a Moskovits Cipőgyár!...
Mehetsz a borbélyhoz! Sürög a sok fodrász,
Ki gyérült sörényben dús baksisért kotrász!
Ne feledd: Könignél kisasszony a kasszás,
S csak Tőkésnél érhet villamos fej-massage!
Fáinul kikészít majd Goldenberg Béla:
Frizérod is fénylik... Költős leszel: méla,
Mint Pesten Füst Milán, Szomory, Szép Ernő,
Heltai meg Molnár – s a többi szépelgő...
Netán Emőd Tamás vagy Kemény, a „dandy”!
Nagyságukat mérni túl kevés a centi!...
Te se gázolj térdig löttybe, proli sárba:
Működik, zakatol Zaka kocsigyára,
Bérautót adhat olcsón Weinfeld Ignácz,
Mely a flaszter mellett füstölvén felszikráz –
Üzemanyaggal is szolgál valahára
Baruch Jeremiás finomító gyára!
Pénzmagod ha maradt vaj’ egy fél vakarék,
Jól megőrzi holtig a Bank és Takarék,
Cerberusként óvják majd a Székely Gazdák:
Nem pallják el delnők, sem egynémely maznák!
Némberek, úrinők, boltosnék, cselédek –
Elég egy csokréta, ha járulsz elébek;
Vagy ha ajándékul valami mást vinnél –
Akad Bösendorfer-zongora tán Schmidtnél;
Vagy ha annak kissé lehangol az ára –
Rajka Károlynál lelsz valódi kristályra!
Válogass porcellánt! Kína? Karlsbad? Meissen?
A frajlák majd úgyis földhöz verik... Hájszen!
Maradandóbbat végy! Fejedben mást tervelj!
Hopp... Szép kőszobrokat gyárt Barabás Gergely,
Szobrász s vállalkozó a betoniparban –
Nehezen törhetők, s nem tarthatók karban!
Költekezz! Fukarság, spórlás csak hiában!
Feuerlicht naponta főz az Adriában...
Flekkenekkel traktál a vendéglős Schramek:
Kivirágzik kedved, a macska rúgja meg!
Gyöngy Erdélyországból immár sose vágysz el!
Vár a Hotel Transsylvániában Schweiczer!
A Royalban Stausz! Székely Kioszkban Ender!
Bárhol mulatozhat, ha fizet az ember.
Sej, Hotel Domokos, Buzogány, haj, Méder!
A Súrlott Grádicsban sem maradhatsz éber!
Fessenek le akkor, ha röptöd ódai,
Joanovitséknak jogos utódai...
Ha lefényképezkedsz, a Farkas Testvérek
Lencsevégre kapnak – s magad sem esméred
Föl... Poétás leszel, disztichont alkotó:
Merengsz... Marad rólad néhány Csonka Fotó.
Ha csacskaságokon bánkódsz lehangoltan –
Better Emilhez menj, kávézz az Angolban!
Ha még búsabbá válsz, s új versed is torzó –
Forróbb kaffával vár Rechnitzer s a Corso!
Lesz nagy variété, heccek, zeneestély –
Vigadjál, Vitézem, percnek egyenest élj!
Utazz, vágtass tova, amíg a föld kerek –
Felméri Frigyesnél akad bőrönd, nyereg!
Kézipoggyászodba kell revolver, stukker?
Angol forgópisztolyt ajánl rögtön Bucher!
Magad lőnéd főbe?... Oh, komor sors, nagy kár!
Vigasztalódj, Miskám, mindent gratis kaptál:
Kies Vásárhelyütt ha már soká laktál,
Meggyászol Gyulai s a koporsóraktár!
(Ezt minap egy jámbor játékból képzelte –
Szétszórt ez a század, szavakat tép szerte.)
Maros-Vásárhelyt, 1912. augusztus – 1913. április