Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1996. április, VII. évfolyam, 4. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Fernando Pessoa

Fernando Pessoa
Önlélekrajz
A költő színlelő-művész.
Oly jól ért már a mímeléshez,
hogy tetteti a bánatot,
a bánatot, mit tényleg érez.
S az olvasók az olvasott
bánatból érzik helyesen
nem azt a kettőt, mit a költő
ismert, de amit ők sosem.
S így fogaskerékszerkezetben
forgatja játékát az ész,
a kis felhúzós-vasutat, mely
a szívről kapta a nevét.
Sebestyén, Portugália királya
Bolond vagyok, nyilván: nagyságra vágytam,
olyanra mit véletlen sosem ad.
De nem ez védte meg bizonyosságomat;
távozóban, a sivatag homokján
a régi lény maradt, nem a tartós anyag.
Tébolyomat s következményeit,
hatását bár mások magukra vennék.
Téboly nélkül az ember mire válhat?
Mi más, mint egészséges állat,
elnapolt hulla, aki nemz még?
 
Ez a régi szorongás
Részletek a Trafikból
Ez a régi szorongás,
Ez a szorongás, amit évszázadok óta hordozok,
Túllöttyent a poháron
Könny-alakban vagy képzelgésként,
Lidércnyomás-stílusban, rémtelen álom,
Váratlan feldőlt izgalom, teljesen esztelenül.
Túllöttyent.
Nem is tudom, hogy viselkedjem az életben
Szív-ráncoló közérzetemmel.
Bár volnék igazi bolond!
De nem: ez a se-hús-se-hal,
Ez a mintegy,
Ez a lehet és talán –
Ez az.
Akit menhelyre küldtek, legalább valaki.
Internált vagyok én menhely nélküli menhelyen,
Hideg bolond vagyok,
Tisztafejű és bolond,
Mindentől idegen, mindennel egyenlő:
Ébren alszom az álmot, ami eszelős,
Mivel nem álom.
Így vagyok.
Pusztult gyermekkorom szegény, vén háza te!
Ki mondta volna, hogy magamban sem leszek otthon?
Hol van fiad? Félrecsúszóban.
Hol van a nyugton alvó vidéki fedeled alól?
Félrecsúszóban.
Hol van belőled aki voltam? Félrecsúszóban. Ma pontosan itt vagyok.
Ha volna vallásom, valamiféle!
Például az a fétis,
Ami ott volt, otthon, Afrika küldte,
Csúf volt, ritka idétlen,
De isteni annyira, mint minden, mit hisz valaki.
Ha hinnék fétist, valamifélét –
Jupitert, Jehovát, Emberiséget –
Bármelyik megfelel,
Mi más minden, ha nem, mit mindről gondolunk?
Törj szét, festett-üveg-szív!
nemes nagy ágnes fordításai
Ez
Azt mondják, csupa tettetés
Amit írok. Nem és nem.
Csak nem használok szívet és
Versben el sose vérzem.
Képzelek és nem érzem.
Minden, amiről álmodom
S nem sikerült, vagy vége,
Úgy áll az most, egy balkonon
Más dolgokra lenézve.
Ez az a szép. De mégse.
Ami messzebb van, azt írom
Meg, ami nincs, de részt vesz
E zűrzavartól szabadon
És komolyan. Elég lesz,
Ha az olvasó érez.
kukorelly endre fordítása
 
Angol szonettek
II
Ajzott húsunk ha latna, amit erez,
A lét e látszólagos gyönyörét,
És csak tükörben, tán tudnánk, mit ér ez:
Hogy csak fátyol a kéj, a hús, a lét.
Tán a Való nem testesül nekünk meg,
A látszat még látszatnak is csaló,
Szűk, ködös, forró látás-érzetünk meg
Bekötött szemmel meddő vízió.
Honnan az ész lét-érzete? Sehonnan.
Vagy csak a látott képtelen világ,
Vagy a nem ismert s így felfoghatatlan
Bármi-más van. Ezért gyűlöli hát
Émelygő lelkem test-mélyen, amit
Keresünk s amit siratunk mi itt.
VIII
Hány maszk és maszk a maszk alatt a lelkünk
Ábrázatán! Honnan tudja, ha kedve
Támad levetni, a lélek, hogy eltűnt
A végső maszk, és már nincs semmi fedve?
Az igazi maszk nem maszkon-belülnek
Érzik, kinéz hozzámaszkolt szem által.
Eszmélni fogtunk bár hozzá, az ügylet
Szokott módja rokon az altatással.
Mint gyerek, kit megrémít tükörarca,
Gondolatvesztő lelkünk, e gyerek,
Másságot csempész a látott grimaszra:
Egy világot az eltűnt ok helyett.
S kiszállva lelkünk maszkabálja ellen
Nincs gondolat, mely maszkot ne viseljen.
váradi szabolcs fordítása
 
Alberto Caeiro
Ma csaknem két oldalt olvastam...
Ma csaknem két oldalt olvastam
Egy misztikus költő könyvéből,
És úgy nevettem, mint aki nagyon sír.
A misztikus költők nyamvadt filozófusok,
A filozófusoknak pedig elment az eszük.
Mivel a misztikus költők szerint a virágok éreznek,
És lelkük van a köveknek,
És eksztázisba jönnek holdfénynél a folyók.
De ha a virágok éreznének, nem virágok lennének,
Mert emberek lennének:
És ha egy kőnek lelke volna, akkor nem lenne kő, hanem élne:
És ha a folyók holdfényénél eksztázisba jönnének,
Akkor beteg emberek lennének ezek a folyók.
kukorelly endre fordítása
Ricardo Reis
Hogy nagy légy, légy teljes önmagad
Hogy nagy légy, légy teljes önmagad, semmit
ne túlozz és ne zárj ki!
Minden dologban légy amennyi vagy,
egész, bármily kevésben.
Minden tóban a teljes Hold ragyog,
mert él magasan.
 
Kinek a múltja jár eszembe vissza
Kinek a múltja jár eszembe vissza?
Ki voltam rég? Magam nem ismerem.
Akárha lelkem lett volna a lélek,
érzek, emlékezem.
Védtelenek leszünk egy szép napon,
nem fűzi többé össze a valóság
azt, aki vagyunk és azt, ki voltunk,
Belülről látjuk őt.
Énbennem sokan élnek
Bensőmben sokan élnek,
de nem tudom, ki erez,
ha érzek, és ki gondol,
ha gondolok akármit,
mivel a hely vagyok csak.
Több lelkem van, nem egy.
Több énem egymagamnál.
De közönyösen mégis
elnémítom a többit,
egyedül egy beszélhet.
Egy érzés, mely lebírja
a többi ismeretlent,
kiválik, meghatároz.
Semmit se szólnak arról,
ki én vagyok, ki írok.
 
Jaj, mennyi bánat, mennyi keserűség
Jaj, mennyi bánat, mennyi keserűség
szánalmas életünket mennyi múló
baj fojtja zűrzavarba
fensőbbséget hazudva.
A zöld mezőkön boldog a barom,
ki névtelen magának, s a halálba
úgy lép, mint otthonába!
És boldog a bölcs, kit
eltolt tudása, ki e semmi letet
létét feledve nézi, mint a füstöt,
s a nemlétező égre
a füst ág-boga oszlik.
takács zsuzsa fordításai
Alvaro de Campos
Rémesen náthás vagyok...
Rémesen náthás vagyok,
És tudjuk mindnyájan, hogy a nagy náthák
Az egész világegyetemet megváltoztatják,
Sértődötté tesznek az élettel szemben,
És a metafizikáig megtüsszögtetnek bennünket.
Elvesztettem a napot, annyit fújtam az orromat,
És fáj a fejem rendületlenül.
Szomorú ez a helyzet egy közepes költő számára!
Ma tényleg közepes költő vagyok.
Csak vágyódom az után, amilyen máskor voltam. Volt: elmúlt.
Isten véled mindörökre, tündérek királynője!
Napsugárból voltak a szárnyaid, én pedig itt baktatok.
Nem leszek jól, ha nem fekszem ágyba.
Sose voltam jól, hacsak nem feküdtem bele az univerzumba.
Excusez un peu... Micsoda hatalmas fizikai nátha!
Szükségem van igazságra és aszpirinre.
kukorelly endre fordítása

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2022
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék