Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2001. január, XII. évfolyam, 1. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 


Jánosházy György


Előhang huszonöt Shakespeare-szonetthez
Tizenhat Shakespeare-darabot fordítottam, a magyar műfordítók közül a legtöbbet – nagy részét szinte egyvégtében. Barátok, ismerősök sokszor nekem szegezték közben a kérdést: és szonettet miért nem? Jogos kérdés, hiszen voltaképpeni területem mégiscsak a líra. De Shakespeare-szonettet csak egyszer fordítottam, több évtizeddel ezelőtt, két kiváló pályatárssal, Szemlér Ferenccel és Deák Tamással párhuzamosan, már nem is tudom, milyen alkalomból.
Nagyon örvendek, hogy a többi huszonnégy lefordítására csak most, tizenhat dráma után került sor. Mert e tizenhat – és jó néhány más – dráma eredeti szövegén való átrágódásnak köszönhetem, hogy egészen más képem van Shakespeare-ről, mint amelyet a kisdiák koromtól sorra olvasott fordításokból – az egyetlen Arany János kivételével – alkottam. Ezért is ültem neki végül a szonetteknek: nem akarok én megmérkőzni, vetélkedni senkivel, bár egy ilyen kihívás sem megvetendő: egyszerűen csak szeretném úgy megszólaltatni magyarul ezeket a verseket, ahogy én olvasom/hallom őket, ahogy érzésem, meggyőződésem szerint a korabeli ember olvashatta/hallhatta. Lefaragni a fölös mesterkéltségeket, barokkos cikornyákat. Az én tudatomban Shakespeare minden manierista fogásával együtt sokkal természetesebb, átláthatóbb, mint amilyennek a magyar olvasó ismeri.
Nem afféle „reprezentatív” összeállítás ez, nem valamilyen kigondolt protokoll szerint válogattam össze a szonetteket; azt fordítottam, amit leginkább szeretek. Egy ilyen munkával a fordító önmagáról is vall.
Shakespeare szonettjei nem szorulnak bemutatásra. Nemcsak azért, mert könyvtárnyi értekezést írtak már róluk: ez a lírai őszinteség, az érzelmeknek ez a leplezetlen, szenvedélyes áradása nem kíván magyarázatot. Elég odafigyelnünk, megnyitnunk lelkünket, hogy betöltsön e lírai univerzum muzsikája, amelynek a költő fölényes művészi öntudattal jósolt örök életet.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék