Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1994. augusztus, V. évfolyam, 8. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
IRODALOM ÉS ISKOLA

IRODALOM ÉS ISKOLA
Illyés Gyula: Esti dal
E mai napot is
Zsákmányát a vadász
Fuvarát a kocsis
Fáradalmát az arató
Hazahoztam
Az ablakfény mely az éjben vigyáz:
a Jó
a Rosszban
A Ház:
ahol valaki hazavár
Ez a helyem
A bérem mégis egy falat halál
Nem a szív: a lét istentelen
Aludj velem
1965.
A Esti dal tulajdonképpen a költői dal modern változata.
A dal: egynemű érzelmet kifejező rövid lírai műfaj; eredetileg dallammal együtt keletkezett. Valamikor. Erről az esti dalról viszont egy halk, nyugodalmas ringató jut eszembe. Az estéhez meghittség, csönd, béke, nyugalom asszociálható.
Illyés Gyula Esti dala nem tartja be ezeket a „konvenciókat”. Már a forma sem az az egyszerű, megnyugtató, mely a dalra jellemző. A dalforma teljesen szétesik; a forma megtörésével a vers hangulata is megváltozik.
Az egyszerű kis dal csak ennyi lenne:
E mai napot is
Hazahoztam
A Ház:
Műelemző pályázatunkon dicséretben részesült írás.
ahol valaki hazavár
Ez a helyem
Aludj velem
A vers nem marad meg ezen a szinten. A közbeékelésekkel, a külső forma megtörésével az egynemű érzelem, hangulat kifejezése helyett a dal inkább zaklatottságot fejez ki.
Az este egyféle összegezés, az eltelt napnak a számbavétele. Az esti hangulathoz hozzátartozik a hazatérés, a megpihenés, a megnyugvás. Hazatér a vadász, a kocsis, az arató (talán magával hozva a munka fáradalmait).
A vadász az, aki másra, zsákmányra vadászik, zsákmányt hoz haza. A kocsis mások szolgálatában áll. Az arató is másoknak és/ vagy magának dolgozik, a létfenntartásért. Beleérezhetjük a sorokba a küzdést a létért. A vadász-lét, kocsis-lét, arató-lét mind az énben összegeződik. Így már nemcsak az esti számvetésről van szó, hanem az egész emberi lét összegezéséről. A lírai én kozmikussá tágul, magába foglalja a teljes létet, az emberi létet. Az, aki egyszemélyben vadász, kocsis és arató, hordozhatja az úr és szolga létét is, a nehéz munkát és fáradtságot is.
Ez az első öt sor volt a létösszegezés. Ettől kezdve a vers két részre osztható fel, és így válik szervezőelvvé a Jó-Rossz ellentét. Valahogy így osztanám fel a vers elemeit:
Jó-otthon-Ház-fény-valaki hazavár-élet
Rossz-éjszaka-sötét-halál.
A Jó-minden, ami pozitívum.
A Rossz-minden, ami negatívum.
Tulajdonképpen csak egy ellentétpárról van szó, és ekörül csoportosul a többi. Így: Jó-Rossz; világosság (fény)-sötétség; élet-halál; biztonságérzet-félelem stb. Elsődlegesen tehát a Jó és a Rossz ellentéte áll előttünk. Relatívak ezek a fogalmak, mert csak az egyén tudatában van ez a felosztás.
Az éjszakában, a félelmetes sötétségben van egy fix pont: az ablakfény. A sötétségvilágosság ellentét mitológiai eredetű (pl. az örökmécses a bibliai mítoszból vagy a teremtésmítosz a görög vagy a római regékből és mondákból).
Az ablakfény tehát vigyáz az éjben. Egy jelentéssel bővül az eredeti jelentésréteg. A ablakfény az éjszakában amellett, hogy reményt jelent, még vigyáz is. Szóképek szempontjából itt a fénynek szinekdoché szerepe van: a rész jelzi az egészet, a fény a házat és a házban valakit, aki vár.
A fény tehát az otthon, a hazatérés, a megpihenés – mindez elsődlegesen az estéhez kapcsolódik. A versben minden jelentés még egy jelentéssel bővül. Az otthon itt nemcsak az esti megnyugvás, hanem ugyanakkor menedék is. Mindenképp a megnyugvás, a remény, a biztonság ehhez kapcsolódik; az ablakfény vigyáz – ez sem elhanyagolandó. Az otthon a fő érték, életértékként is felfogható. Az otthon hol úgy jelenik meg, mint a nagybetűs Ház, hol leredukálódik csak az ablakfényre. Azonban mindenképp asszociálódik a fogalomhoz az is, hogy valaki vár. De nem a ház magában érték, hanem érték a kedves, az a valaki, akire lehet számítani. Konkrétan nem jelenik meg a kedves, csak mint „valaki” (ez lehet bárki; azt is írhatta volna, hogy „Ő”).
Milyen érdekes: az előbbiekben a lírai énnek még kozmikus méretei voltak, most pedig oly parányi a léte, hogy megelégszik egy kis fénysugárral. (A fény szimbolikusan is reménysugár.) Bár nem biztonságos a lírai én léte, úgy tűnik, hogy ez a kis fény menedéket jelent és megvéd, sőt: vigyáz.
Kategorikus kijelentés a következő: „Ez a helyem”, mintha meg se cáfolhatnánk, de a következő kijelentés már nem ilyen határozott. Megrendülve mondja tovább: „A bérem mégis egy falat halál.” Ez a kijelentés „megvilágosodást eredményez”, egyértelművé válik, hogy élet-halál problematikáról van szó. Így a vers teljesen átértelmeződik. A nap az életet jelenti, a nap vége, az este pedig az élet végével, a halállal egyenlő. Így válik a sötét létminőséggé. Az egyén az, aki tudja a halál közelségét, tisztában van léte végességével, és a kedveshez menekül. Ez a magatartás ismerős: így menekült például Ady is az ő Csinszkájához.
Az estének ez a jelentésrétege irodalomtörténeti toposz: kapcsolódik a halálhoz vagy éppen a halált jelenti; az elmúlást, esetleg az öregséget. Még egy ilyen jelentés is társulhatna az esti dalhoz: hattyúdal. De az Esti dal Illyésnek nem hattyúdala.
Megmarad csak annyi: „a bérem mégis egy falat halál”. Az egyén már nem az a kozmikus méretű, aki volt. A halálból csak „egy falat” az ő bére, csak ennyi jut neki. A halál a kozmikus, az aki/ ami győzedelmeskedik az emberi lét fölött. Ez a bér, ez a vég.
A bér utal a vers elején a munkából hazatérő emberekre, akik bért kapnak. Lévén, hogy ezek mind az egyénben összegeződnek, ő kapja mindannyiuk bérét, amely csak „egy falat halál”.
Ez a képsor itt nem záródik le, folytatódik: „Nem a szív: a lét lett istentelen.” A pusztulás az egyéntől független és visszafordíthatatlan. A lét tragikumáról van szó. „Istentelen” nem konkrét értelemben, nem ateista. Inkább könyörület nélküli, tragikus. Teljes a reményvesztettség.
Az értékek fokozatos és visszafordíthatatlan lepusztulása a tragikum felé mutat, de feloldja ezt a vers utolsó sora: „Aludj velem.” Így válik a vers értékszerkezete elégikussá. Az utolsó sorban érződik a belenyugvás.
Hogy összegezés a vers, jól jelzi az, hogy a költő csak egyetlen írásjelt, a kettőspontot használja.
A vers hatása a tiszta egyszerűségből, a sorok közötti „csöndből” ered. A verset racionálisan megszerkesztett, változatosan tagolt vizuális képe teszi világosan áttekinthetővé.
ANDRÁS RÉKA-ZSUZSANNA

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék