Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1994. június, V. évfolyam, 6. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Gál Éva Emese

Gál Éva Emese
Zófia
Íme, a tudat
kereszttüzében

hullunk, mint a hős őszi legyek.
Az öngúny

boldog önvédelmi játék,
melyben a cél
csak eszközünk lehet,
s ha feltámadnánk
egy túlsó féltekén,
ahol az ég fonákja von magára,
mint a teremtés tévedése
tűnne a formák
látható világa
mélyre,
ahol nincs értelmezése
már a rendnek,
csak árnyéka van,
ahol az irány
végtelenszer

magába térül, és a kezdet
eltérül vele boldogan.

Támadjunk föl?
Milyen Mennyországot
betűznének láthatatlan álmok,
milyen lenne
az örök metafora,
ha a nemlétet
méhében kihordta?
Lesz-e világ,
ha fölöslegbe váltott,
hirdetve a világtalanságot?
Hullhat-e hát
magán túl az elme,
hogy rostálja azt,
ami élteti,

s ha nem hullhat, mondd,
miért él kényszer benne
a túlvilágot
leteremteni?
Komor szonett
A tudásba a titkok belehalnak,
s mi mindent tudunk, ami elveszett.
Hajnal-pirosban ázó birodalmak
sebét mélyíti az emlékezet,

míg éjszakáink hős-komor csatái
tovább sebzik a végek peremét,
hogy ég a földtől külön tudjon válni,
s ne szakadjon bele a messzeség.

Ha mindent tudunk, mindent vesztenünk kell!
A virradat megküzd konok hitünkkel,
s a sejtés bizonyossággá fakul:

nincs ég és föld, csak harcmező, csak harc van,
és aki értelmet követ e harcban,
kihull belőle láthatatlanul.

Tél
Jégvirágmező nyit az ablakon.
Dermedésig tapossa a tekintet.
Itt ez a messzeség felsőfokon:
hókristályosítja bölcs rímeinket.

Ha akarod, a körmöd belevág,
s vérezni kezd jegecesen a távlat.
Ennyi terrort szenved el a világ
attól, akit az ablakok is zárnak,

 
és unja már e világ-évszakot!
Unja: a folyók érszűkületében
a hordalék is tükörré fagyott,
hogy az égből magára visszanézzen.

Unja a náthás hétköznapokat,
unja a hókoronás ünnepséget,
ahol borgőzök homlokra tapadt
egén gyöngyöznek föl a csillagképek

Nem kérdez, magyaráz, nem menekít,
már azt is unja, amit föl sem ért még,
s ha betörné a jég ablakait,
semmivé vakulna vele a térkép.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék