Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1994. április, V. évfolyam, 4. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
IRODALOM ÉS ISKOLA

IRODALOM ÉS ISKOLA
 
Pályázatunkon III. díjat nyert írás.
József Attila: Medáliák 2
Porszem mászik gyenge harmaton,
lukas nadrágom kézzel takarom,
a kis kanász ríva öleli át
kővé varázsolt tarka malacát –

zöld füst az ég és lassan elpirul,
csöngess, a
csöngés tompa tóra hull,
jéglapba fagyva tejfehér virág,
elvált levélen lebeg a világ –

 
Porszem... milyen apró alkotórésze a Világmindenségnek! Olyan, mintha „ő” lenne a senki, a jelentéktelen, „akit” a szél is csak gúnyból kavar meg, aztán nem törődik vele többé... Senki nem veszi észre, „rá senki nem figyel”... Mi értelme volna? Hiszen ez csak egy porszem.
De a levegőt beszennyezi, szinte megfullasztja a körülötte levő virágokat, mikor rájuk száll, mindent bepiszkít, amihez hozzáér. Senki sem hiányolja, mégis mindenütt jelen van, még akkor is, ha nem vesszük észre.
És ott van mellette a harmat. A csillagok könnye Üde, fiatal, akár egy hajadon, tiszta, akár egy kisgyerek lelke, védtelen, akár egy őzike, és törékeny, akár egy nádszál. „Ő” is apró, kicsi, de „neki” mindenki örül, hiszen az erdei állatoknak reggeli üdítő italt jelent, a zöld fűnek tápláló nedvet..
A porszem, talán irigységből, talán, mert a szellő épp arra fújta, a harmatra kerül, ott mászik gyenge testén, hogy bepiszkítsa, elpusztítsa „őt”. Mintha a rossz, a gonoszság megtestesítője lenne, s a szépet, jót, az értéket akarná megsemmisíteni. Elszántan. Kegyetlenül.
„Porszem mászik gyönge harmaton...”
A kis kanász korán reggel kimegy a mezőre, oda, ahol a porszem és a harmat küzd. Most két parányi dolog harca eltörpül az ember gondja, bajai mellett. Talán a kis kanász költő, aki kézzel takarja lyukas nadrágját, mert szégyenli magát... De az is lehet, hogy a szegénységét, kiszolgáltatottságát.
Mintha minden ellene esküdött volna, már „ríva öleli át/ Kővé varázsolt tarka malacát”. A kedves kis állatka, a számára legnagyobb érték semmisült meg, odalett az, mely a legközelebb állt szívéhez. Mintha a mesékből kilépett volna a gonosz boszorkány, s ő tette volna ezt… De nem tudjuk, ki volt. Csak azt látjuk – ahogy a porszem is bemocskolja a harmatcseppet –, hogy valami gonosz varázslat az értékeket, a kedves dolgokat egymás után pusztítja el.
A kis kanász felnéz az égre, kétségbeesésében onnan remél segítséget, de a nyugtató kékség helyett „zöld füst az ég”. Már ezt is elvarázsolták, talán tönkre is tették, hiszen ha a füst szétoszlik, csak a SEMMI marad a helyében. Amint a kisfiú felnéz rá, talán szégyenében a színeváltozás miatt, vagy talán mert „ő” is érzi, látja a kanász szégyenét, nagy-nagy baját, „lassan elpirul”.
„Csöngess” – bíztatja a lélek a kis kanász-költő-embert, de a vészjelzés, a csöngés „tompa tóra hull”, elhal a távolban, anélkül, hogy eljutna valakihez. Senki sem hallotta meg az ember utolsó vészkiáltását.
Ekkor mintha megállt volna az idő: tejfehér virágot látunk magunk előtt jéglapba fagyva, mintegy tartósítva az Életet jobb időkre, szebb napokra... Mikor majd a porszem nem fogja elpusztítani a harmatot, a kis kanásznak sem kell eltakarnia nadrágját, s a malacka újból ugrándozni fog, mert megszűnik a gonosz varázslat... Mikor majd el fog tűnni a szegénység, és a harmatos rét fölött mindig kék lesz az ég, mikor majd boldog lesz az ember.
De most még ott tátong a feneketlen mélység... Üresség...
Igen, a Világmindenség egy elvált levélen lebeg... Minden ott van: a porszem, a harmat, a malacka, az ember a szégyenével együtt, a természet az éggel, a varázslat, a gonoszság és a jóság, a szép és a csúnya, az élet és a halál, barát vagy ellenség, mindegy már... Eltűnik tér, idő...
S a Világmindenség egy elvált levélen lebeg, mely él még, de az is lehet, hogy lehull vagy elhervad a következő pillanatban...
MÁN ZSUZSÁNNA

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék