Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1993. november, IV. évfolyam, 11. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Kovács András Ferenc

Kovács András Ferenc
ERŐS VÁRUNK NEKÜNK A KUFSTEIN
„Én legalább érzem azt, hogy ez a darabocska is
lehetne példa, hogy hatalmas és felséges a magyar
nyelv. Kérem azonban kedves barátom uramat, hogy
senkinek kezébe ne adja, se a szerzőnek nevét meg
ne mondja; ha szinte olvasni találná is meghitt
barátainak. Itt – Magyarországon sok kém ólálkodik.
Tudom, az erdélyi juhok közt sincs szűke farkasoknak.
De a magukat barátság neve alatt bészínlő rókák sem lesznek
kevesen, valamint az ittvalók gyakran tapasztaljuk.”

(Batsányi János Aranka Györgynek, 1793. február 10-én)
Sie, Herr von K.
Ön K. úr.
Közlik majd veled.
Ha nem tudnád.
Kilencvennégy telén.
Talán megint szemedbe mondják,
Ah, te művészlélek, lengeteg illuminátus,
Az újdon fényelhárítók...
DOMINE SPECTABILIS FRATER,
SCIMUS OMNIA.
Mert ők örökkön jobban tudják,
Hisz hatalomtúl illumináltak –
Kis renegátok, nagy besúgók, lágy szükophanták,
Hajdulegények, senzapatriák mind.
Pedig bor mellett zengted hajdan,
Kilencvenben, hogy rejtett baj van...
Hitted: nem érti tót, thrák, nímöt,
Hogy rosszkedvedben firkálsz rímöt...
Erdélyben sötét arisztokratizmus uralkodik;
ez fogja el mélyen a legjobb fejeket is. – Gyulay Sámuel
grófot úgy ismertem meg, mint egy a közjó érdekében
buzgólkodó embert – de aztán nagyon hamar beláttam,
mi is ő. Előmutattam neki egy magyar dalt, és tetszésére
számítottam. Nem! nem! mondta ő nekem, ezek merő
moszkovita aláaknázások...

 
Hajnóczynak íródott
NOSCIT HANC SCRIPTURAM?
Hogyaszongya... Akkor is! Touche!
Mulass, magyar jakobinus!
Még nincs aki elfogassa
Gyanúba vett levelem,
Nincs aki tudakozgassa,

Ki sziszeg titkon velem.
Még nincs...
Ön K. úr.
Közlik majd veled.
Levelek mentek ennek-annak.
Boldognak, bölcs boldogtalannak.
Üdvtanok, titkos cathechismusok.
Valakiknek, valamiért.
DOMINUS SPECTABILIS FRATER,
SCIMUS OMNIA.
Ha nem tudnád
Mi az, hogy Thermidor?
Ha nem tudnád.
Közlik majd véled is.
Sie, Herr von K.
Ha nem tudnád.
Kilencvennégy adventjében
Reped a föld fagy mentében:
Csizmák sarat ropogtatnak...
Megint jönnek... Kopogtatnak.
Szólani másoknak felőlünk nem jó,
mert most
minden ember csupa fül.
„Ki az? mi az? vagy úgy...
Egy fekete holló?
Nála még a levél...
Vagy ahhoz hasonló.”
ET QUALIS HAEC EST EPISTOLA?
30 is van már fogva,
Szentmarjaynak szól.
Idegennek pedig ne mutasd.
NOSCIT HANC SCRIPTURAM?
Ezek azok az ostoba hírek, amelyek bennünket
itt nevettetnek is, rémítenek is.

 
DOMINE FRATER, SIT FORTI ANIMO,
NIHIL FATEATUR.
Súgja Szulyovszky. Vagy más..
Azt is beszélik, hogy Martinovics tortúra által
faggattatott, nem tudom, miknek kiváltására.
Vallott, és azonnal igen sokan fogattak el, és
titkon meg is ölettettek. Az elfogottak nevei
közt volt a Batsányié is. Közönséges lévén a hír,
kellett valaminek történni;
de mégis hihetetlen előttem.

ET QUAUS HAEC EST EPISTOLA?
Kelt Regmecen, 94 augusztusában.
B. Podmaniczky azt investigálta, hogy az ifjúság
mért hord rövid hajat, mely gallicizmus. Már ez
felette sok: és ezt soha nem hihetem. Én a francia
revolúció előtt már rövid hajat hordottam,
és azt is fogok, valamíg...

DETECTUM EST QUOD IN COMITATIBUS SZATHMARIENSI,
ET BIHARIENSI, PROUT ETIAM TRANSYLVANIAE
CATHECHISMI NUNC ETIAM PROPAGENTUR, (ezt hinni
bolondság volt volna, hazudni nekem, és talán
az udvarnak is Német Jánoshoz illó istentelenség)
ET DISSEMINENTUR. – SI POSSUNT, SUCCURANT PATRIAE.
Pátria! Pátria, ah! Beh segélyre szorul!
Persze, Nemzetes Uraimék...
Itt fekszem aranyérrel, mely kényszerít, hogy
gatya nélkül legyek és ágyban feküdjem; minden
pillanatban veszély fenyeget, hogy bepiszkítom
nadrágom. Az aranyér sansculotte-á tett.

Franciakék mente, nadrág!
Nézd, mifajta kosz ragad rád?
Rebellis elme, sansculotte!
Ládd, mennyiféle rang ül ott?
Régi mód, hajbók, harag, vád...
Azt tartom, hogy az olyakat investigálni,
és azt adni a népnek tudtára, hogy az uralkodás retteg,
veszedelmes; veszedelmesebb, mint a rövid hajba
rejtett antiroyalizmus. Aki jakobinus,
úgy vélem, nem jegyzi ki magát annak a rövid hajjal.
 
NOSCIT HANC SCRIPTURAM?
Oh! Igen! Ja! Hogyne kérem...
Bár rezonnal föl nem érem:
Kit bosszant ez új frizúr?
Sorsom vélem úgy kiszúr!
Oh! Igen! Ja! Semmiség ez...
Ha ki kérdez, az kivégez.
Crimen laese Maiestatis,
Melly a Mennybe, ha lesz, átvisz.
Oh! Ja! Sanda vád ha átfúr...
Soha – NIHIL FATEATUR.
Oh! szú, szeressed Hajnóczyt!
Bíró! Hiába bajlódsz itt!
NOSCIT HANC SCRIPTURAM?
Faggat a Németh, a nájmódi Caraffa,
Rohadt Rabutin, Haynau Bresciábúl!
B..sza labantzos lelkit a bétsi hóhér!
Hallgass! Hélas! Tiens ta geule!
Felment a csend. Megment. Megöl.
Ez sem elég már. Ez sem elég.
SED NON EST SATIS DICERE QUID FECERIT,
QUID SCIAT: ADDAT COGITANDI RATIONEM DE
REBUS PUBLICIS, DE REVOLUTIONE GALLICA ETC.
Nem köll ahhoz Voltér, Russzó,
Hogy a közterekre fuss, Szó!
Hallgass! Szólni nem javallott:
Lelked meglakol, ha vallott!
Kussolj, eszme! Hány labantz nyúz?
Mit ér a frizúr, ha francúz?
Mit ér a frizúr, ha francúz?
Légy választékos! Oh, Franz...
Hadd a francba!
Ezt nékik! Ezt! Oh, Franz...
Sie, Herr von K.
Ön K. úr.
Közlik majd veled.
Ha nem tudnád.
DOMINE SPECTABILIS FRATER,
SCIMUS OMNIA.
Ha nem tudnád.
 
Mégsem casus criminis laese maiestatis.
Hét esztendő csupán.
Bizonytalan császári grácia.
Ha nem tudnád
K. úr.
Micsoda öt?
A pap,
A viceispán,
A kapitány,
A szép ifjú és
A vak gróf.
Bon voyage mes amis!
Végzet! Köszöntsd az Érkezőt!
Szép szellemek, kútmérgezők,
Tapossák most a Vérmezőt...
OFEN – 95. május 20.
Másnap reggel a vérhelyen rózsa virított.
Őz Pál, Szolárcsek júniusban vesztek...
S miket danált vergődvén Verseghy!
Még az ítélet előtt...
Hogy fogságodban szomszédod vala!
Ez a rossz ember szörnyű alacsonyságokkal vitte
szerencsétlen esetét; sírt, nyivákolt, szent énekecskéket
énekelgete. Éjjel az ajtó zárához tartám számat, s ezt
súgám neki bátorítására: Pejusque leto falgitium time,
s ezt hangosan énekelve, hogy ha megszólítanak is,
azt hazudhassam, hogy én Horácból énekelgeték,
s csak unalmam elverésére.

TANTUM INGENIUM!
Gyalázattól félj, az rosszabb a halálnál.
CAVEAT SIBI! (Szén Antalnak a kutya Nyéki Németh.)
CAVEAT SIBI! PROPE FUIT AD MORTEM.
Példa kelle, hogy rettegjen az ország.
Ofenbül Brünn, illetve Obrovic...
Ja, das ist das Zuchthaus. Fenyítőház!
Vesztem volna inkább Budán.
PER AMOREM DEI, NON FACIANT NE HIC SCIATUR
ME DIXISSE, QUOD ISTA DOMUS CORRECTOREA SIT,
QUIA INCLUDAT AD ARESTUM.
Hohle Sie der Teufel und Ihr Arrest.
Kis Jánosnak – Brünnböl, 97 novemberében.
Hatalmas bűzben... Tán a kübli mellől...
Ha nem ismernéd, igyekezz rajta,
hogy esmerhessed a következendőket:

1. Brehms bibliographisches Handbuch der griech.
u. römisch. Litteratur neurere Zeiten.

2. Jenisch Vergleichung von 14. europäisch. Sprachen.
3. Teleki Bibliotheca. – Éljen az a nagy ember!
4. Gessner von 22. Hottinger. – és
5. Goethe’s neueste Schriften.
TANTUM INGENIUM!
Quel esprit! Mennyi kellem!
Nem reszket ennyi szellem
Sem policájt, se prófoszt...
Ez ám börtönbe’ jó koszt!
Leveleket és könyveket!
Klasszikusokat keszkenőbe kötve.
Rejtegetetten, mintha a múltkori szennyest.
Mintha valamely téli ruhákat...
Titkot nem sejdítő orcával.
A traiteur lányához. (Nem mogorva morva!)
Küldeni, hozni à Mdile Josephine.
Axmannak. Másnéven: Pepie.
Kedves kezénél csak tétessenek le.
Antik idylliumok, Chárisok...
Mehr Licht! Több tudós papirost!
Pepi kezéhöz hozni. Kisztihand.
Sagesse! Quelle âme! Quel esprit!
Hiába is mereszti
Szömét a pisla foglár –
A Múzsa itt nyafog már.
Barátom! tintát tartanom
Nem szabad – de:
KI az, aki rózsát hint
Lopva a tömlöc szennyeire is?
Sie haben Schreibzeuge da.
Beh messze Kassa, Weimar –
Ma másért fáj a fej már...
Ki lesz Klopstock, ki Goethe –
Elválik pont időbe’...
NOSCIT HANC SCRIPTURAM?
Barátom! tintát tartanom
Nem szabad – de:
Vérrel, kosszal, korommal
Írok én.
Különb szépségeket!
Kopasz tűheggyel szöszmötölvén
Írok én.
Híg csokoládéval.
Csupa édeseket, hercigeket meg cukrosokat!
Híg csokoládéval.
Sok cuki víg csudadolgokat, oh!
Ha kell...
Karoltam Phyllisem, Psychém!
Valék örömtől Adonis!
Hő bájreménnyel telt izém...
Nyögelltünk földön, padon is.
Sie haben Schreibzeuge da,
K. úr!
E daliás nagyonis...
Izés. Psychés.
Bár megigé ett...
Méghogy a berki padon is
Egyre psychézett!
Nemde, pitykézett?
Máskor meg könyvet
Kelle nyomnia...
Nos? Ejnye, K. úr.
SCIMUS OMNIA.
Sie haben Schreibzeuge da.
Monda a polizey-direktor.
Agyamba tán be nem pillanthata...
Ágyam motozta, vánnyadt kofferem.
Gondolatim közt nem matathatott.
NOSCIT HANC SRIPTURAM?
Sie, Herr von K.
Ön K. úr.
Közlik majd velem.
Ha nem tudnám.
Majd ők közlik velem.
Commission, von Wien.
Fogházkutatás.
Én tollkésemet kilöktem az ablakon,
tollamat elébb úgy összefaragván, hogy
mik voltak légyen, senki el nem
ismerhette volna, s titkos papirosaimat
mosdótálamban széllyelmosám.

Was ist das?
Kérd a Cerberus.
Schmutzige Wäsche.
Felelém. Gatyák...
Fehérneműk. Nagyon bepiszkolódtak.
Nem bujdos köztök vert kuruc vezérként,
Nem bujkál köztök egy magyar levél sem.
Munkács felé...
Munkács felé majd
Máskor méssz, Ferencem!
Kufsteinba föl! Franz! Vár a víg Tirol!
Labantz a fátum – már csak így firól...
Mert nagy az út: vad, hosszú, kanyargós.
Hosszas a História útja, hatalmas –
Hásze’ nem rajta, de benne utazgatsz...
El ne feledd, Ferencem:
Sie werden auf der ganzen
Reise kein Wort ungarisch sprechen.
FRANC. KAZINCZY
HUNGARUS
a VI. Jul. 1799 ad 30 Junii 1800

Karcoltam pléhre, cellám ajtajára
Numero 2. Éppen Szlávy mellett.
Numero 2. Kayserbergre látni.
Numero 2. Két fej hagyma társam.
Magyarhonból gyűjték be őket is.
Itt báró Wesselényi no. 7. lakott, talán ötödfél
esztendeig, egy püspök és egy zsidó közt –
nro. 13. Maret; nro. 12. Bacsányi 1795-ben,
s e kettő beszélgete egymással.

Rab és madár, ha szól...
Minő csevely!
Minő szabadság invokáltatik!
Az zenghet úgy a börtön éjjelén...
Kopogtatás, kopogtatás – kopogni!
Nyögések, fojtott ordítások, átkok.
Tömlöc falát meg nem törik.
Kő sem lágyul belé.
A kín tömör, miként az éjszaka.
Kopogtatás, kopogtatás – kopogni!
Kopogni át vak, izzadó falon...
Más metrum ez. Más konverzáció.
Más metrum ez, poéták, prófoszok!
Batsányi János verset ír.
Szentjóbi mégis haldokol.
Áldás reád,
Ó édes
Kis énekes!
Áldás reád!

Ne ártsanak néked soha
E vad vidéknek éhes ölyvei!
Ah! el ne érjenek téged soha
Kegyetlen üldöződ vérengző körmei!
(Kufstein, 1795)

Vérbajban pusztult Szentjóbi Szabó.
Batsányit innét ismét Bécsbe vitték.
A rím a versen nem holmi zsabó,
Sem bodros ék...
Bár sejték – mégse hitték.
Vidulj, gyászos elme!
Megújul a világ –
Előbb mint e század költők porára hág.
Vidulj, gyászos elme!
Hirdeté a Látó –
Linzben nem lelt hazát, nyugtot sem talált, ó!
Vidulj, gyászos elme!
Vizslatnak a kémek –
Háziőrizetbe kényszerül az ének..
Vidulj, gyászos elme!
Majd az Himmelig látsz –
Cservenka vigyáz rád, Miller, Grimmel Ignác!
Mit ér a költő, ha fegyenc?
Versen inneni... S ha linzi?
Lobbanj ki szem: hová merengsz?
Wer von Ihnen ist Kazinczy?
 
Feri, Kufstein irtóztató hely. Azok, akikkel ezen
útam alatt szólottam, talán elmondanak felőle holmit;
s el fogod képzelhetni, mint töltöttem benne 6 nap
híján egy esztendőt. Június 30-án elhoztak belőle,
s kevésbé múlt, hogy az ellenség el nem fogott.
Láttam Prágát is...

Wer von Ihnen ist K.?
Az, ki papírra horgad.
Sie, Herr von K.
Ön K. úr.
Közlik majd veled.
Ha nem tudnád.
Kilencvennégy telén.
Máskor. Talán. Jövőre. Egyszer.
DOMINE SPECTABIUS FRATER,
SCIMUS OMNIA.
Ha nem tudnád.
Mindent jobban tudunk mi.
Hát hadd a francba!
Add fel! Hadd a francba!
Oh, Franz...
Franz Kafka, kis zsidócska.
Weimari álmok! Buchenwaldi füstök!
Theresienstadt! Dachau! Mauthausen!
S másegyéb... Mind oly közel!
A Zeitgeist oly közel már!
Összeurópai szellemiség jő.
Ha nem tudnád.
K. úr.
Láttam Prágát is, de csak egy éjtszakát tölthettem
benne. Ma 42-dik napja, hogy útban vagyok.

A mocsok halhatatlan.
Kifürkészhetetlen.
Mert hosszas a Történelem
Útja, Ferencem!
Sie werden auf der ganzen
Reise kein
Wort ungarisch sprechen.
Ön K. úr.
Közlik majd velem.
Ha nem tudnám.
Véletlenül.
K. úr csupán.
Ötvenkilencből.
Fogoly, túsz, titkos összeesküvő.
Libertinus, szabad gondolkodó!
Mi több: magyar.
Véletlenül.
Potomság. Már nem lényeges.
C’est négligeable!
Írok... És csak írok.
K. úr vagyok.
Talán ötvenkilencből.
Ha nem tudnám.
Ők majd közlik velem.
NOSCIT HANC SCRIPTURAM?
Hajdulegények, senzapatriák mind.
Gyertyakoppantók, senkiháziak.
Nyelvújítók hatalmi vágatokban.
Jó Tariménes! A világ így megyén...
Tönkre.
Azóta is.
Unzóvájter, unzóvájter.
Oh, bávatag Franz!
Kafka, kis zsidócska...
Ön K. úr.
Közlik majd velem.
Sie, Herr von K.
Készülnek Önről több pöriratok.
Kilencvenhárom tűnt novemberében.
Csak írtam én, csak írok én, csak írok.
Semmit.
Szabadság nyelvtanát.
És mi új munkák léptek nálunk napfényre,
miólta sanyargunk? – A Debreceni Grammatikának
igen jó materiáléjai vannak, de maga a munka egy
felette ízetlen és tudatlan himpellér építése,
aki az elementumait sem értette az építésnek,
és épített! Horrida oratio!

Je suis tombé par terre,
C’est la faute à Voltaire...
Minek ide plusz szó?
C’est la faute à Rousseau...
Megérti más
Most ha nincs ki.
Kérlek – innen,
Uram, ints ki!
Wer von Ihnen
Ist Kazinczy?
K. úr!
Kufstein szomorú haza.
Ha nem tudnád.
Ha végül elfelednéd.
Meggyűrtek bennem összegyűrt papírok...
Míg írtam én, mert írtam én... Csak írok.
Semmit.
Szabadság nyelvtanát.
Verseghy Magyar Lexicont és Grammatikát dolgozott
fogságában. Budán közölte vélem plánumát. Sokban
igazsága van – est ubi peccat! De hiszen az
infallibilitás egyikünknek sem adattatott.

Tu es tombé par terre...
C’est
 a faute à Voltaire?
C’est la faute à Rousseau?
Minek ide plusz szó?
Hallgasd a melák Verseghyt –
Nem Marszíliát herseg itt...
Tán tetvet-bolhát lelkesít?
Tán tetvet-bolhát lelkesít?
Remény belengi Verseghyt –
Luthernek zengi verseit...
Estedben Isten felsegít,
Estedben Isten felsegít.
Erős várunk nekünk...
K. úr.
Ha nem tudnád.
Kufstein szomorú haza.
Erős, erős várunk nekünk...
Ő éber álmunk, életünk!
Erős, erős, de néha úgy fáj...
ERŐS VÁRUNK NEKÜNK A KUFSTEIN.
ZÁRSZÓ
(Súlyosan kattan, mint zárban a foglár kulcsa ha fordul…
Nem verset, hanem prózai vázlatot,
afféle versdokumentumot szerettem
volna írni. Innen a futólagosság,
a pillanatnyiság a konstrukcióban
Persziflázs, pasztis, parafrázis.
Ez lett belőle... Gyors kis jegyzetek,
improvizációk és rengeteg trükk,
kollázs, vendégszöveg. Természetesen
és elsősorban Kazinczytól. Az idézetek
forrásai gondolom fölismerhetőek...
Az egyenetlen monumentum pedig elkészült.
Két hét alatt. Széphalom mesterét köszönti.
Avagy az ún. magyar jakobinusokat. Vajon
voltak? Vajon vagyunk? Ujjunk hegyéből
vér serken ki... Simogatás ez. Mementó.
Figyelmeztetés... Súlyosan kattan,
könyörtelenül, többszörösen, miként
a foglár kulcsa ha fordul a zárban.)

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék