Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1993. október, IV. évfolyam, 10. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Sütő András

Sütő András
AZ UGATÓ MADÁR
Kegyelem és ítélet három felvonásban
MÁSODIK FELVONÁS Első jelenet
Az utca.
Bolond, majd Káplár és Komisszár.
BOLOND (jön, újságokkal, koldusnak öltözve) Megjelent, megjelent, bár a szomszéd följelent! „Talpra magyar!” jelentsd fel a másik magyart! – megjelent a Székely Gyutacs! Szentgyörgyi Ábel legújabb költeményével! Újabb odamondás az önkény szeme közé! Megjelent a Székely Gyutacs! Árulás, besúgás juttatta törvénykézre a székely összeesküvőket!
Gyászba hullott nemzetünk!
Ferencünk és Józsefünk
A tátongó szakadékba,
Halálnak torkába
Taszított bennünket,
Legyőzötteket!
(Balról, leshelyéről kiront Káplár, és farba rúgja Bolondot.) BOLOND Hé! Mi volt ez? KÁPLÁR Meghallgattam a versedet! BOLOND Irodalomkritikus vagy?
KÁPLÁR Ne gyalázz, hallod, mert újabbat kapsz! Csak pihenek egy kicsit.
BOLOND Vidulj, magyar! Árkádiában pihen az önkény! Káplár! Áldjon meg az Isten mind a két lábával!
KÁPLÁR De többet a türelmemet ne tedd próbára! BOLOND De hát mivel...
KÁPLÁR Ruhe! Gondolj, amit akarsz, de mondd azt, amit kell! Oszolj!
BOLOND Oszlásnak indult hajdan... KÁPLÁR (megmerevedik, szalutál)
KOMISSZÁR (kezében a Székely Gyutacs egy példányával) Megállás, hé!
BOLOND Megállás végett lassítám lépteim, szolgálatjára!
KOMISSZÁR A poéta úr versét olvasd abból a Székely... kapszliból...
BOLOND Csak gyutacsom van. A kapszli elfogyott!
KOMISSZÁR (rúgást jelezve) Káplár!
BOLOND Megjelent a Székely Kapszli!
KOMISSZÁR Olvasd a verset!
BOLOND Vidulj, vidulj, nemzetünk!
Ferencünk és Józsefünk
A tátongó szakadékból,
halálnak torkából
Mentett ki bennünket,
Megszédítetteket!
KOMISSZÁR Tehát: mentett, nem taszított, miként a Tyúkszer utcában már elszavaltad.
BOLOND Hű! A Tyúkszer utcából indulok, s a Töhötöm téren már fel vagyok jelentve! Ez aztán egy dinamikus társadalom!
KOMISSZÁR Papírt kérek!
BOLOND Már mutattam néhányszor. Remélem, nem tetszik érvényteleníteni. Sajnálatos lenne. Tetszik tudni, milyen fáradságos hülyének születni? Ön is tapasztalhatta, kérem, két alkalommal: először, amikor megszületett Toldi Zsigmondnak, kicsi Zsigának...
KOMISSZÁR Pofa be, tanár úr! Személyét illetőleg folyvást nő bennem a gyanakvás.
BOLOND Gyanakvás! Jézusom, hát az meg mi lehet? KOMISSZÁR Kicsoda ön tulajdonképpen? BOLOND Attól tartok, hogy Petőfi Sándor. KOMISSZÁR Ne tarts tőle! Hülyéből nem lesz üstökös. BOLOND Csak Marosvásárhely komisszárja lehet? KOMISSZÁR Káplár!
BOLOND Jaj, ne! (Menekül) Éljen Schwarzenberg Félix és Haynau! Hajnalban húzzák fel őket!
KOMISSZÁR Hallottuk ezt, Káplár?
KÁPLÁR Ahogy tetszik gondolni.
KOMISSZÁR Nem éretettem egészen pontosan, de ettől én egyszer gutaütést kapok.
KÁPLÁR Nem érdemes.
KOMISSZÁR Gondolod, hogy megannyi álcázott formájában Petőfi lenne?
KÁPLÁR Mivelhogy Petőfi tekintetes úr biztosan nincs bezárva, álcázott föltűnése nem lehet kizárva. Ha Komisszár úr ezt a kérdést...
KOMISSZÁR Ruhe! Senkiről nem lehet tudni, kicsoda-micsoda, még arról sem, akiről tudjuk, hogy kicsoda-micsoda, azt a csillagos lángoszlopát! Gyerünk!
(A szín elsötétül, majd gyorsan újból kivilágosodik.)
 
Második jelenet
A Székely Bömbölde. Ablakán át az első felvonásbeli városkép látható. Pé Venczel, Nyárádi.
PÉ VENCZEL Minden rendben, Nyárádi?
NYÁRÁDI Minden, főbíró úr!
PÉ VENCZEL Mi a válasz, Nyárádi, akárki keresné?
NYÁRÁDI A nemes magisztrátus tagjai jöttek volna, de nem jöttek, vis maior! – itt voltak, de már elmentek, második verzió, és, ha minden kötél szakad: itt vannak, de csak maguknak, senki másnak, torozás, halotti, nem disznó, szűk családi körben, kácc ki!
PÉ VENCZEL Borok?
NYÁRÁDI Mázas kancsókban kitöltve, igényesebb vigalom esetén...
PÉ VENCZEL Nem lesz vigalom.
NYÁRÁDI... a kisebbik hordó, télszáraz enyedi leányka, kármentő, balsarok.
PÉ VENCZEL Más egyéb?
NYÁRÁDI Ujfalussy börtönparancsnok úr korábban itt járt, méltóságos uraimék felől érdeklődött, mentében annyit mondott: baj van.
PÉ VENCZEL Baj?
NYÁRÁDI Hozzátette még: lehetséges, hogy nagy baj.
PÉ VENCZEL Minden gyanús mozgást jelenteni. A szeme s a bejárat, Nyárádi. Köszönöm.
(Nyárádi el, Pé Venczel az érkezőket fogadja.)
Harmadik jelenet
Pé Venczel, majd Bodor, Németh, Mikes, Dózsa, Neumann, Szentgyörgyi.
NEUMANN (kacagás után) Vizsgálom, kopogtatom a sovány, sápadt székely legénykét, majd kérdem: fiacskám, hányszor eszel te naponta? Kilöki a hüvelykujját, s mondja: eccer-eccer egyszer, eccer-eccer egyszer se. (Kacagás) Így él a mi népünk, és teremti csuda dolgait.
PÉ VENCZEL Méltóztassatok helyet foglalni, és tudomásul venni, hogy Ujfalussy nem jöhet, aggasztó hírek várhatók tőle.
SZENTGYÖRGYI El magyar, áll Buda még!
DÓZSA Mindennek és mindenkinek állunk elébe!
PÉ VENCZEL Mert benned megint több a bátorság, mint amennyi járna beléd! (Nevetés)
BODOR Egy kis figyelmet kérek! Most fog megszólalni, hallgassátok azt az órát, a toronyóránkat. (Csönd. A toronyóra ötöt üt, Bodor az ujján számolja, majd előveszi zsebóráját) Lássuk csak? Szerkesztő úr, hányat ütött?
SZENTGYÖRGYI Négyet. Négyet?
BODOR Főbíró úr?
PÉ VENCZEL Talán hatot. Nem áll oda az eszem. BODOR Ítélőmester úr? DÓZSA Mérget veszek rá, hogy hetet. BODOR Doktor úr?
NEUMANN Sose hallgatom. (Fejére mutatva) Itt van az én toronyórám.
BODOR Persze. Mindannyian szentséges individuumok vagyunk, alkat szerint változó fülekkel. A szerkesztő úr négyet hallott, főbíró úr hatot, ítélőmester úr hetet, a meghallgatott toronyóra pedig ötöt ütött, nyolcat mutat, miközben a rendes idő kilenc óra.
NEUMANN Quod erat demonstrandum!
DÓZSA Kancsóra magyar! Kortyoljunk bátran!
(Bodor kivételével mindenki kancsót emel.)
NÉMETH Magyar ember borát issza, s jól teszi!
SZENTGYÖRGYI (helyesbít) Bort megissza a magyar ember,/ Jól teszi. Mihály bátyám ezt így írta.
NÉMETH Úgy is jól van!
MIKES Egy pohár bor a hazáért meg nem árt!
DÓZSA Kettő sem!
NÉMETH Nemes magisztrátus! Adja Isten és Bodor Lajos honszeretete, hogy mit a múlt héten elakasztott az ugató madár, annak mostan a végére járhassunk? A Közbátorléti Nemzeti Védegylet elnökének egészségére! Vivat!
MIND Crescat! Floreat!
BODOR Előre isztok a medve bőrére!
PÉ VENCZEL (látván, hogy Bodor nem veszi le szemét a postaréti bitófákról) Kedves Lajos! Megígértem a kegyelmes grófnőnek, hogy háttal ültetlek a bitófás kilátásnak. Az ő kedvéért kérlek... ide ülj!
BODOR Köszönöm. Az a baj, hogy a hátammal is látok.
NEUMANN Orvosként ismételem kedves asszonyod szavait: aki nem felejt, elpusztul.
BODOR És elpusztít másokat is?
NEUMANN Te másoknak sosem fogsz ártani. Mindig csak magadnak.
BODOR Éppen most próbálok leszokni róla. Beköltözöm Claudiával egy csigaházba.
SZENTGYÖRGYI Átok reá, ki elhajítja kezéből a nép zászlaját!
BODOR Abból, hogy nem cipelek valamit, nem következik, hogy elhajítottam. Meg aztán: csigaházba kibontott zászlóval nem lehet behúzódni. Elakadsz azokon a kis füljáratokon. Vagy a zászlót viszem be, vagy Claudiát! Te melyiket vinnéd?
SZENTGYÖRGYI Ad absurdum...
DÓZSA Csigaházi módon megítélve...
PÉ VENCZEL Szubsztanciális ügyeink vannak! Kedves Lajosi Mi bocsánatot kérünk tőled, ha megbántottunk volna az ugató madár lebecsülésével. De fenntartod, hogy szamárfüleinkkel nem halljuk a nemzet jajszavát? Meggyőződéssel vallod, hogy mi, ennek a meggyötört, fölégetett, szerencsétlen székely városnak a vezetői boldogan füttyögő madarak vagyunk? – és csupán a te ugató szárnyasod híreli a magyarság tragédiáját? Szólj szíved szerint!
BODOR Szívemből kérlek: ne haragudjatok.
MIKES Királyi-császári ítéleteket, hadbírósági döntéseket vagyok kénytelen sok esetben kihirdetni. Apám pap volt, engem is annak szánt, végül jogi pályát választottam, de soha egy pillanatra sem lett úrrá rajtam a gyűlölet, a kegyetlenség. Nem mutathatom, mit érzek, amikor netán halálos ítélet szavait továbbítom, ezért megkérdem tőled: felelős a hangszer azért, amit eljátszanak rajta? Hogy mondhattál akkor olyan szörnyűséget, miszerint ünnepünket rontotta el a méltóságos grófnő, amikor téged kiszedett a törvény kezéből? Nincs szavam rá, mennyire örültünk mi mindannyian, de nem lett volna botorság táncra perdülni? Hogy kidobassuk magunk a hivatalból? Hogy másokat rakjanak helyünkbe? Vérengző és idegen magyargyűlölőket? Fájdalmas, amit rólunk mondtál, Lajos!
BODOR Bocsássatok meg nekem.
DÓZSA Fejünkhöz vágtad, hogy talpig gyászban az ország, és mi ezt nem vesszük észre. Talpig gyászban a szívem, de ítélőmesterként nem járhatok feketében, nem provokálhatom a felsőbbséget, mert azonnal kirúgnak. Gutgesinnt magyarok, talpnyalók ugyebár, amiként bennünket neveztél – sokan lesik a helyemet. Majd azokat nézd meg az ítélkezésben! Hát olyan ember vagyok én, hogy még a kutyámat is hülyének tartod? Meglát engem, és örömében vakkant, a farkát csóválja... minek nevezted?
BODOR Oligofrén!
DÓZSA Oligofrén! Ilyet nem tűrhet el az ember!
BODOR Ne haragudj rám. A kutyát is megkövetem!
MIKES Méghogy átutazók lennénk ebben az országban? Hazafisággal házaló kucséberek? Magánhasznot űző jöttmentek Erdélyben? Tudod te, hogy az én családom adta Rákóczi fejedelmünk mellé a hűséges Mikes Kelement? Hogy ott voltunk jóban-rosszban a Báthoryak mellett és Bethlen Gábor szolgálatában is?! Átutazók! Hát igen. (Meghatódva) Földi vándorok azon az úton, mely a bölcsőtől a koporsóig vezet, mindannyiunk végső szálláshelyére. Ott majd egyetértünk, és nem fogjuk gyalázni egymást, de már késő lesz...
BODOR Bocsáss meg nekem.
NEUMANN A szentírás tanítása szerint kell most viselkednünk: ki-ki bocsássa meg a másiknak a kínban kimondott szavakat.
(Csönd)
PÉ VENCZEL Akkor hát megemeled te is azt a kancsót, Lajos?
BODOR Meg. Kivált, hogy ma erősen Péternek érzem magam.
PÉ VENCZEL Azt ne tedd! Érezz, amit akarsz, bármit, csak azt ne!
BODOR Pedig muszáj!
PÉ VENCZEL Muszáj meghalni! Péternek lenni nem kötelező. Pláné, ha nem lehet. Bele kellene nyugodnod már, hogy Péter néhaivá lett, Lajos élővé lett, ügyünket a grófnő az istenek régiójában intézte, rendezte – örök időkre megnyugtatólag. Ne menekülj tehát csigaházba, maradj meg torony gombnak a város életében, a köz javára s a Védegylet hasznára!
BODOR Ki az isten rajong itt egy Bodor Lajosért?
PÉ VENCZEL Aki kalapot hajigál örömében, ha szóba kerülnek például a Rákócziak, Hunyadiak! Azok is többen voltak, János, Mátyás, Ferenc és György és első, második!
BODOR Én vagyok tehát a Bodorok?
PÉ VENCZEL Visszamenőleg az idők hajnaláig.
BODOR Akkorákat lódítasz, hogy rezeg a lámpa.
PÉ VENCZEL Mert íratlan törvény, hogy aki elhíresült a hazában, lobogóvá lett, azt lengetni kell a nép felé!
BODOR Lobogóval, tehát velem is – a kegyeit keresni?
PÉ VENCZEL A nép kegye nem szégyen.
BODOR Ez a kegy némelykor kegyetlen is. Eccer-eccer kötelet küld ajándékba. Ti kaptatok már ilyet?
PÉ VENCZEL Vissza, barátaim! A szubsztanciái is dolgokhoz! Ábel! Amit nekünk meséltél, add elé!
SZENTGYÖRGYI A börtönben tudtam meg, hogy a tizenhetes fogoly, alias Bodor, akkor még Péter, zenélő kutat tervezett a város főterére. Sajnálom, hogy költő létemre, aki még egy marhacédulát is poétikai régióba tudok fölbillenteni, csak gyalogprózái szinten szólhatok erről...
NEUMANN Bravó! Bravisszimó!
SZENTGYÖRGYI ...a tudós képzeletnek oly merész röpteréről, amelyhez foghatót Daidalosz, pardon, Ikarosz óta nem észleltünk Marosvásárhelyt és környékén! Ettől bizony leesne Budának is, Bécsnek is az álla! És kalapot emelne előttünk, a magisztrátus előtt!
BODOR Aha!
MIKES Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!
NÉMETH Derék ember! A koporsóból kitör, és eget kér!
BODOR Nyugalmat óhajtok, nem eget!
DÓZSA Ábel, fiam! Daidaloszt, Ikaroszt említed okkal! Itt mellettem Neumann doktor Herákloszt és Micelangéloszt teszi hozzá joggal!
PÉ VENCZEL Pistuka, húzódj el a doktor mellől! (Neumann kuncog)
SZENTGYÖRGYI És mivel e csodálatos férfiú, kedves barátaim...
BODOR Hagyd már abba!
PÉ VENCZEL Az elismerés szavai bántanak? Nevezzünk inkább pártütőnek, felségárulónak?
BODOR Megtettétek már! Ne dicsérjetek! Zászlóként ne lobogtassatok, ne lengessetek!
MIKES Nem lenget és nem lobogtat senki! Mi a kifogásod?
BODOR Az, hogy megint pávatollút akartok a seggembe dugni!
PÉ VENCZEL Micsodát? És hová?
NÉMETH Hallatlan!
DÓZSA Pávatollút?!
NEUMANN Mert ő egy szerény férfiú! Nem akar idegen tollakkal ékeskedni!
SZENTGYÖRGYI Zenélő kútjának magassága száznegyven lábnyi!
BODOR Negyven!
SZENTGYÖRGYI Átmérője cirka hetven...
BODOR Harminc!
SZENTGYÖRGYI Mondd te, ha jobban tudod!
BODOR Alázatosan hallgatlak!
SZENTGYÖRGYI Aranyozott kupolájának hegyén Vénusz, a szerelem és szépség istennője fog ragyogni életnagyságban, ugyancsak aranyozottan.
DÓZSA Az egész ruházattyát fogod aranyazni, vagy pediglen...?
BODOR Semmi ruházattya nem lesz, csak a vagypediglent fogom aranyazni.
DÓZSA Az egészet? Atyaságos...
SZENTGYÖRGYI Az istennő szobra huszonnégyóránként fordul egyet, hatóránként pedig víziorgona által szép zeneszám produkáltatik.
MIKES Mit fog játszani?
BODOR Bachot!
DÓZSA Bach Sándort? A belügyminiszterünket?
NÉMETH Franc a bélibe! (Szájára üt)
BODOR Fölösleges aggodalom! Egy belügyminisztert ki lehet nevezni, vagy be lehet zárni, le lehet váltani, vagy föl lehet kötni – ez népszokás dolga, de nem lehet őt az én víziorgonámon eljátszani!
PÉ VENCZEL Álljunksza meg! Nyelvünket ne hagyjuk bolond szamárként a józan észnek elébe nyargalni! Belügyminiszterünk apropójából a felkötés emlegetését, a felhúzatal szóbahozatalát nem helyeslem, sőt ellenzem!
BODOR Egyetértek! Okosan szólt a főbíró úr! Ellenezni kell mindent, amire csak titokban vágyunk, ha már lehetetlen a véghezvitele!
PÉ VENCZEL Nem így gondoltam!
BODOR Egy másik Bachról, másik németről van szó, a sokgyerekes lipcsei Sebestyénről!
NEUMANN Újrázzuk máris az orgonaművész fúgáit! Bis, bis! Hogy volt?
DÓZSA Ne higgy magyar a nimötnek! Bis, bis! Nagyapám volt!
MIKES Mégis, mégis magyarító javaslattal élek!
BODOR Mifélével?
MIKES Megmondom! Taliánok, rómaiak Vénusza helyett az aranyozott kupola hegyén Árpád apánkat szeretném látni!
PÉ VENCZEL Számból vevé ki...
NÉMETH Csatlakozom!
SZENTGYÖRGYI Sok a Vénusz – egyetlen a honalapító! Árpád! Szobrot neki!
BODOR Gyalogosan-e vagy lovon?
MIKES Bátorítólag!
BODOR Hogyanlag?
MIKES Lelketöntőleg?
BODOR Milyenleg?
MIKES Úgy, hogy fordulatában a kupola tetejéről a négy égtáj felé kiáltsa némán: ne bántsd a magyart!
PÉ VENCZEL Hatalmas erővel pedig a Rákóczi-induló szóljon!
DÓZSA Ne bántsd a magyart! Ihatunk es!
NÉMETH Ne bántsa senki, hanem telepedjék már az ülepére!
NEUMANN Különben lészen sírás és fogaknak csikorgatása!
DÓZSA Emelintsétek már a kancsókat!
(Claudia lép be.)
Negyedik jelenet
Előbbiek és Claudia.
AZ URAK MIND Vivát!
VENCZEL Isten hozta, kegyelmes grófnő!
MIKES Kedves feleséged előtt kérdem tehát: megcsinálod-é fejedelmünk szobrát?
BODOR Meg én! Csak hát egy kis baj van!
PÉ VENCZEL Olyan ne legyen! Mindent elintézünk!
BODOR Nem is bajnak nevezném azt, hanem különbségnek! Olyannak, mit az Isten maga hozott létre, hogy valami értelme is legyen a világnak.
MIKES Oh, ha egyszerűbben szólnál!
BODOR No! A szerelem és szépség szobrának: feleségem a modellje, mintája a feje búbjától a kicsi lábujjáig!
DÓZSA Ruházattya nélkül!?
BODOR Ahogy tárgyaltuk volt.
(Az urak elámulnak, de főleg azon, amit lelki szemeikkel látnak.)
NÉMETH Ő maga valóban a szerelem és szépség!
PÉ VENCZEL Adjátok meg az asszonynak, ami az asszonyé!
SZENTGYÖRGYI Feleségek felesége!
NEUMANN Ez az, amitől így sóhajt fel, uraim, a házasságban puhára pácolódott magyar: nincs igazság e földön, mikor ilyet látok: mindenki a saját feleségével, csak én egyedül az enyémmel!
(Nevetés)
BODOR Na, mondjátok meg, hogy az Istenbe csináljak én ebből Árpád apánkat!
CLAUDIA Belőlem – apát? És Árpádot?
DÓZSA (kissé már pityókosan) Szó se volt ilyesmiről, kegyelmes grófnő. Hanem Vénusz szobrát szerettük volna... (Claudia karját simogatja)
BODOR Szobrot nézni szokás, nem fogdosni!
DÓZSA Bocsánat!
CLAUDIA Kancsót inkább nekem is, Pistuka!
DÓZSA A kékmázas korondi. Tessék! Hiszen azért szálltam ide ki, méltóságos asszony! Semmiképpen sem tárlatlátogatási céllal...
CLAUDIA Mire iszunk, magisztrátus urak?
NEUMANN A szépség istennőjére!
SZENTGYÖRGYI A nagy műre és modelljére!
PÉ VENCZEL És a második kudarcunkra, kegyelmes asszonyom!
CLAUDIA A másodikra? Számokban kifejezhetőek a mi kudarcaink?
PÉ VENCZEL A grófnő kedves férje semmit sem akar vállalni a nemzeti közteherviselésből.
CLAUDIA Lajos! Megtagadtad az adófizetést?
BODOR Igen, a véradót! Nincs több vérem politikára és közbátorlétre!
PÉ VENCZEL Erkölcsi indíttatású, hazafias közteherviselés, amire gondoltam.
CLAUDIA S az én uramat hazafiatlanságban találták vétkesnek?
PÉ VENCZEL Szó se róla! Hanem a csigaházából szeretnők kicsalogatni.
NEUMANN Csigabiga, gyere ki...
CLAUDIA Forró vízbe vele, többször lobbantani, kibújik magától, én ezt így csinálom! (Bodor nevetve) Most még nevet az öreg csigabiga, de később nagyobb tüzet rakok majd alája. (Bodorhoz lépik, belekarol) Halljuk az újabb vádiratot!
PÉ VENCZEL Nem vádirat ez! Mert csak azt mondom, hogy érdemeik szerint ítéljük meg a Bodor testvéreket.
CLAUDIA Főbíró úr tehát úgy beszél, mintha Heyerle ezredes is közöttünk lenne a finom füleivel.
PÉ VENCZEL Nekünk mindig is úgy kell beszélni. Mert az ezredes úrnak is, meg a falnak is füle van.
DÓZSA A kancsónak is, hogy ihassunk!
PÉ VENCZEL (leinti Dózsát) Mit látunk ugyanis? Hogy míg emezt a szerelem kapta el, s a nemzeti ügyet Vénusz-idomokban váltja át testi gyönyörűséggé, addig a másik Bodor...
BODOR A másik se volt kappan, sem afféle inalágyult salabakter, akinek permanensen fél hatot mutat a palavesszője.
(Neumann és Dózsa kuncog, Claudia az ujjaival huncutkodik.)
PÉ VENCZEL Hagyjuk a permanens palavesszőket, meg a perpetuum mobilét!
NEUMANN Mobile-ről nem volt szó!
PÉ VENCZEL Ugyanis Pétert, a házsongárdbelit, nem ezek foglalkoztatták! Bem Józsefnek talált föl és gyártott orgonaágyút, az oroszok legnagyobb rémületére!
BODOR És jómagam ez idő alatt vajon hol lehettem?
PÉ VENCZEL Ne firtassuk!
NÉMETH Péter az életét kockáztatta véres csatatereken!
DÓZSA Pattantyúval és kartáccsal, nem keresztezéssel. Tökbe oltom az almát, kutyába a fülemülét!
BODOR Ültél-e börtönben?
DÓZSA A bal fülemre komplett süket vagyok, Nem vittek el katonának.
BODOR Azért nem tudod, hol kerülnek egy helyre a kutyák és a fülemülék!
SZENTGYÖRGYI Egyik csillag volt az egen, másik gyalogos ösvényen, készül máris a versem... He-he!
NEUMANN Ámuló szemeink előtt halhatatlanság születik helyben!
PÉ VENCZEL Így nem jutunk semmire!
CLAUDIA Tisztelt lángoszlop, Szentgyörgyi Ábel! A hazának nem fáj a rossz vers, ahogy a tengernek sem, hogyha beleköpnek. De nekem fáj, ha férjemet pocskondiázza, és a fogát akarja kihúzni.
SZENTGYÖRGYI A fogát?
CLAUDIA Igen, a rossz rímeivel. Melyek nem azért kínrímek, mert kínban születnek, hanem mert megkínozzák az ártatlan embert!
MIKES Nemzeti érzelmeiben Ábel oly vakmerő, hogy költeményei miatt némelykor, saját érdekében áristomba vetjük!
SZENTGYÖRGYI Nem magyar földön terem a borostyán!
NÉMETH Elegendő, ha magyar vitéz terem!
PÉ VENCZEL Megcsappantunk már ebben is! Mert a tegnapi Bodor 48 előtt, a függetlenségi szervezkedés támogatására, horribile dictu! – még bankót is hamisított...
BODOR Az kellene most nektek?
PÉ VENCZEL Nem helyeslem, de kérdem: a mi mai Bodorunk nem tagadta-é meg teljesen azt a másikat?
BODOR Nem tagadta meg!
PÉ VENCZEL Nem túl hosszú vajon az a damaszkuszi út, mely a közügyi célzatú pénzhamisítástól a csigaházig vezet. Még ha tréfásan mondja is: szomorú, hogy oda zászlót bé nem vihet, hogy a nemzeti gondot, miként a nyitott esernyőt, az ajtón kívül kell letenni.
BODOR Vigyek be minden közügyet és kormánygondot a hálószobámba? Meg egy müezzint is az ágy alá, hogy á-háillá-hillá-hillá! – folyton felkiabálna rám, amikor éppen gyereket csinálnék!?
MIKES Blaszfémia!
PÉ VENCZEL Amikor Bodor Lajos a halál kapujából megtért, a kegyelmes grófnő fölkért bennünket, hogy látogatnánk el Kolozsvárra a Házsongárdba, rójuk le kegyeletünket Bodor Péter fejfájánál. Megvallom, ma már csak erős szégyenérzettel, a csalódás keserűségével tehetnék eleget e fölszólításnak. Mert kérdem én...
BODOR Ne kérdezz semmit, a Máriás Jebuzeusát!
CLAUDIA (karját fogva) Hagyjad! Beszéljen!
BODOR De mocskoljon engem! Ide hallgass, főbíró! Te jól tudod, mi történt, mi a helyzet, miként maradtam életben!
CLAUDIA Kérlek, hallgass erről!
BODOR Nem hallgathatok! Magisztrátusbeli közbátorlétiek, idefigyeljetek! Sajnálatból-e vagy miből, szolidaritásból avagy szolgalelkűségből a fejedelmi leszármazott (Claudiára mutat) követelésére és felelősségére elfogadtatok egy okmányokkal körültámasztott látszatot! Elfogadtátok, jól tudva, hogy amit Claudia elintézett, idelent a szolgák nem merik kétségbe vonni. Ti sem mertétek!
MIKES Nem akartuk!
PÉ VENCZEL Nem akartuk!
CLAUDIA (Péterhez) Hálával nyugtázom!
MIKES Meg is érdemeljük!
NÉMETH Magyar nem vész el csak magyar által, halljuk attól a bolond tanártól! Ezt cáfoltuk, amikor megjelent a kegyelmes grófnő. Az igazság helyett megelégedtünk annak tökéletes látszatával!
CLAUDIA Aki megsemmisíti ezt a látszatot, a férjemet öli meg!
NEUMANN Neki tessék mondani, könyörgöm, nem nekünk!
BODOR Megőriznék én minden látszatot! Ha lenne még erőm az önáltatáshoz! Ha szikráját is látnám a szolidaritásnak! Ha nem zsarolnák az élő embert a holttá nyilvánítottal! Ha nem tanulták volna el a bécsi kamarillától a magyar lázongók ellen használt módszert: Utilisieren, oder aufhängen! Hasznosítani vagy felakasztani! Bámulhatok tehát jobbra és balra, mint Buridán szamara! Az egyik oldalon felkötni, a másikon hasznosítani akarnak!
CLAUDIA Nem fognak!
BODOR Főbíró uram! Tessék engem fölakasztatni!
CLAUDIA Mit beszélsz!
BODOR Nem vállalom, hogy a halál hírében bujdosó Bodor Péter magasztalásával az élőt mocskolják és megalázzák!
NEUMANN Ez önmagára lett féltékeny!
BODOR Jól rendelte azt az Isten, hogy a legnyugalmasabb állapot a halottak státusza! Ez jól fogott volna nekem is az üldöztetésben! Tessék tudomásul venni, kilépek ebből a státuszból!
CLAUDIA Nem tudod, mit beszélsz! Istenem, nem tudja, mit művel!
BODOR Gernyeszegi Németh János táblaelnök úr! Szenci Molnár Albert sírjának szomszédságából mondom: önök hullarablók! A holttá nyilvánított Bodor Pétert akarják az érdekeik szekerébe fogni, befelé röhögvén azon, hogy a jó bolondot Lajosnak hívják! Önök ezt a Lajos nevű bujdosót a becsületében mocskolják. Így a halottnak immáron semmi kötelezettsége!
CLAUDIA Kinek beszélsz te most? Kinek beszélsz? Nem látod, hogy vesztedbe rohansz?
BODOR Az álhalott ezek után visszaköveteli jogát...
MIKES Az élethez? Nem követelheti! Mi nem ismerjük azt, aki halott. Mi csak ismertük néhai Bodor Pétert!
BODOR Bodor Péter követelheti – jogát a felakasztáshoz! Tiszta vizet a pohárba! Nincs szükségem a hitványság kegyeire, ám ha más jogom nincs is Magyarországon, annyi van még, hogy újból bezárassatok és elítéljetek! Viszsza tehát a csuklómról ellopott bilincset! Vissza a lábvasat, aztán a bitót is, mert akármilyen áron, nemes gyülekezet, sem élőnek, sem halottnak lenni nem érdemes! (Csönd)
CLAUDIA El kell felejtened, amit mondtál, kedves!
BODOR (csöndesen) Folyvást szűkebbre vonod a menekülés helyét, ahol meghúzódhatom. Felejtsem el a kötélverőket, a bitót, az ugató madarat, az összes Fúriákat – és felejtsem el ezután a saját szavaimat is.
NEUMANN (sátáni kacagással) Még ilyet se hallottam a pácienseim szájából. Az ő joga, hogy felakasztassák – a mi kötelességünk, hogy nyilvánítsuk őt újból vádlottnak!
MIKES Még hogy mi loptuk le kezéről a bilincset! (Kacag)
NÉMETH Új dilemmába hajszol bennünket: hasznosítani, vagy élőnek nyilvánítani...
PÉ VENCZEL Most már baj-e, vagy szerencse számodra, Péter, hogy nincs aufhängen, csak utilisieren? Nem akasztunk: hasznosítunk – a köz javára, a nemzet érdekében!
DÓZSA Hát annyira kibírhatatlan, sőt undorító neked a köz javára élni?
SZENTGYÖRGYI Élet és halál! A szőnyeg színe és visszája! Kényszerűleg most a visszáját mutatod, Péter, de milyen öröm tudni, hogy színeiben fog újból pompázni az a szőnyeg!
BODOR Amelynek mind a két oldalát lábbal tapodjátok!
CLAUDIA Több olajat senki ne öntsön a tűzre! Hazamegyünk!
MIKES Csak azt ajánlanám figyelmébe, méltóságos grófnő, hogy egy tökéletes jogi látszatot megzavarni: életveszélyes. E kényszerű helyzetben pedig nekünk az a Bodor kell, aki „meghalt”, hogy a nemzeti talpraállás ügyében maximális hasznunkra legyen az, amelyik nem halt meg. Saját érdekedben nem hagyhatunk téged halottaidból feltámadni, Péter! Ilyenformán szabadulsz csak meg a kivégzéstől is. Tőlünk ne követelj bilincset, bitót! – nem kapsz! Neked a becsületedre van szükséged – minekünk kizárólag tereád)
BODOR És azt gondoljátok, hogy meghátrálok? Hát vegyétek tudomásul,  hogy bár Nagymajtény után Világosnál törött le a zászló, én ennek az aszszonynak a ragaszkodása előtt tettem le a fegyvert. Véle maradok, vele megelégszem. Vigyen el mindenkit és titeket az ördög! Vénusz szobrát befejezem, ha rám szakad az ég, akkor is!
NÉMETH Ha Bem apó jönne? És ágyút kérne?
BODOR Meghalt Törökországban!
SZENTGYÖRGYI Ha Petőfi jönne?
BODOR Csigaházat álmodott magának ő is a harcok után Háromszéken – Júlia mesélte. (Neumannhoz) Doktor úr, hiába somolyogsz! Nem tékozló fiúként térek meg Claudiához és a szobros... álmaimhoz! Nem könnyelmű és iszákos tekergésből jövök! Isten a tanúm rá, hogy mindig minden, ágyú és orgona, gőzmasina és márványszobor, szabadságharc és Claudia egyidejűleg emésztett engem. Isten a megmondhatója, hogy miként kínlódtam én az evezőimmel egyfelé, miközben vitte, sodorta csolnakomat a víz árja másfelé! Sárkányos világ ez a mienk, nem Árkádia! De magamnak azt mondom: elég volt! Közbátorléti Nemzeti Védegylet helyett kétszemélyes Magánbátorléti, családi és művészi Védegyletet alapítottunk Rhédey Claudiával – áldja meg az Isten! Jegyezzétek meg hát: magatok ügyében akkor se számítsatok rám, ha lábamnál fogva akasztotok föl, miként a teknősbékát a szakácsné, hogy védő páncéljából a fejét kicsalva hurokra kapja és torkát elmetssze. Vérét veszi a magányából kiragadottnak, de velem ilyet nem fogtok csinálni! Nem! Megértettétek?
CLAUDIA Kérem az urakat, hagyjanak egy kicsit magunkra!
DÓZSA Gyerünk a kármentőbe új hordót csapolni!
(Elvonulnak.)
Ötödik jelenet
Claudia, Bodor.
CLAUDIA Péter! Bodor Péter! Én megkínzott és haragra lobbant, drága emberem! Csillapodj! Ki sem mehetünk így az utcára. Az Istenre kérlek, mondd: mi történt veled? Miért hagytál engem cserben? Két esztendei fáradozásomat, lótásomat, futásomat, megalázó könyörgéseimet Bécsben, Budán és Szebenben miért vetetted el?
BODOR De hiszen tudják...!
CLAUDIA És tudták elejétől fogva! Tudták, hogy mindenkit megvesztegettem, és láthattad: velünk együtt érző cinkosainkká lettek a veszélyes játékban! El tudtam hitetni velük, hogy nemcsak Jókai vészelhet át nehéz időket Sajó név alatt, bár mindenki tudta, ki rejtőzik a kutyanév mögött. Nemcsak besúgás van itt, Péter! Embermentés is!
BODOR Senki ne mentsen engem, ha közben megaláz!
CLAUDIA Visszaélhetnek a beismerő szavaiddal!
BODOR Miként, ha eddig is tudták a valót?
CLAUDIA Tudták, de nem akarták tudni! Most arra kényszeríted őket, hogy felrúgják a játékot, amelynek tétje az életed! Nem ostobaság ez?!
BODOR Elfajzott hitvány másolata vagyok önmagamnak? Nem látod, nem hallod, milyen cinikusan alkudoznak a bőrömre?
CLAUDIA Ha életed a kezükbe jutott, nem viselkedhetsz úgy, mint egy Wesselényi a mágnáskaszinóban!
BODOR Nem! Főleg, mert nem vagyok egy Széchenyi, egy Wesselényi! Megesett papleánynak törvénytelen gyereke vagyok, így hát arcul köphet minden nyavalyás fiskális!
CLAUDIA Hozzád méltatlan válasz ez, Bodor Péter! Nem emlegettem a származásodat!
BODOR Nem tűrhetek sértést!
CLAUDIA Oh, Petur bán, vészesen dagadozik már megint a nyakere! Üsd az orrát, magyar, kibántja a tied! Üsd, ha csak megfricskáztak is!
BODOR Csúfolkodol?
CLAUDIA Tükröt tartok a vérbe borult szemed elé!
BODOR Harag és szégyen égeti az arcom, te meg oktatsz engem, mint egy iskolás gyereket! Pirongatsz, mint agarat?!
CLAUDIA Ostoba módon a kezükre játszod magad! Amikor megint lecsapnak rád: talán csak pirongatni fognak?
BODOR A megaláztatás határát én tudom... én érzem!
CLAUDIA Mert a szíved ajtaja kívülről nyitható, ám az eszed tokjának belül a retesze, dörömbölhetek én azon! Önérzete, hiúsága dagadozik, mint a tüdő a fazékban!
BODOR Hiúság? Bujasággal, gyávasággal vádolnak, sőt. nemzetárulást emlegetnek! És mert ügyemben terád hallgattak, legyek én most a gutgesinnt magisztrátus törülközője? Az önkény szolgálatában mocskolódott pofájukat szeretnék velem, a nevemmel és becsületemmel a város népe előtt tisztára törülni?
CLAUDIA Nem oltári szentek ők sem! Gyerünk haza. Vénusz vár!
BODOR (fölugrik az asztalra) Földicsérik bennem a halálra ítélt bujdosót, hogy aztán megzsarolják az én kisajátított, szerencsétlen életemet? Álhalál – ál élet! Kibírhatatlan ez, Claudia!
(Minden replikáját az asztalnak más irányából mondja)
CLAUDIA Élsz! Élünk! Emeljen ez mindenek fölé!
BODOR (egy-egy kancsót is félrevágva – mászkálás közben) A szégyenletes türelem árán is?
CLAUDIA Ó, te Bánk! Te Bánk bánnak soha magyar földön ki nem vesző mása, magyar sértettsége! Hiúsága, gőgje és idétlensége!
BODOR Idétlenség? Nem tűröm!
CLAUDIA Buzogj vér! csak buzogj!
BODOR Az idétlenséget is a fejemhez vágod? Sértegetésben versenyre kélsz a nemes magisztrátussal!
CLAUDIA No, jöjjön, fiam, buzogjunk haza, míg a szerelem mindent pótol, s a szerelmet nem pótolja semmi.
(Csönd)
BODOR Hát a koszorús Jebuzeusát! (Leugrik az asztalról) Én veled a vitát befejeztem. Hívatni tetszett, méltóságos asszony! Mi célból?
CLAUDIA Igyekezzünk! (El)
Hatodik jelenet
A színpad néhány másodpercig üres A söntés irányából pedig az urak éneke hallik: „Kossuth Lajos azt üzente...” Jönnek az urak. Kancsóikat emelgetik összeölelkezve. Dózsa hatalmas lopótökkel hadonászik.
Pé Venczel, Németh, Mikes, Dózsa, Neumann, Szentgyörgyi.
DÓZSA Ácsi! Ácsi! (Csönd) Pi-há-nisszi-mó! A falnak is, a kancsónak is, a besúgónak is, a komisszárnak is, a szebeni bíróságnak is füle van. És nekem is füle van! Halkabban! (Kezdik halkan: Kossuth Lajos azt üzente... Közben valósággal rájuk szakad hatalmas hangerővel, a három zenész kíséretével az asszonyok hada)
Hetedik jelenet
Előbbiek és Pé Venczelné, Németh Jánosné, Mikes Mihályné, Dózsa Istvánné, Neumann Sámuelné, Ujfalussy Ferencné. Vidám, dinamikus dalt énekelnek, egyik-másik csujogat is. Az urak nem számítottak a jöttükre; ijedten húzódnak összébb; az asszonyok körbetáncolják őket.
UJFALUSSYNÉ Kárikittyom, édes tyúkom! Kárikittyom, hopp!
(Csönd)
PÉ VENCZEL Hát ez mi vala?
UJFALUSSYNÉ A Közbátorléti Nemzeti Védegylet Honleányi Tagozatának öröme Bodor Lajos házasságának hallatán! Kerestük öt otthonában, nem találtuk, aztán feleszméltünk: ott keressük, hol férjeink domborulnak. Jó helyre jöttünk?
NÉMETHNÉ Bodor urat és hitvesét fel akarjuk köszönteni!
PÉ VENCZEL Bodor úr leköszönt.
DÓZSA Méghozzá duplán. Először leköszönt mint Lajos, aztán leköszönt mint Péter, és hárman elmentek! Ők és a grófnő.
PÉ VENCZEL Ne jártasd a szádat!
DÓZSA A kezemet inkább. Igyanak a hölgyek!
MIKESNÉ A grófnőt fel akartuk kérni, hogy lenne fővédnöke a Védegyletünknek, és kapcsolódjék be honleányi küzdelmünkbe, a megszállók ellen!
PÉ VENCZEL A megszállók ellen! A Bach-huszárok bálján! Ahol a piperkőc Heyerle ezredes táncoltatja harcos feleségeinket! Hölgyeink ugyebár ellágyultan omlanak az önkény karjaiba...
UJFALUSSYNÉ Megjátsszuk az ellágyulást, de célunk egészen más!
ASSZONYOK De mennyire más! Huncutkás! Észrevétlen kitolás!
MIKES Közbátorléti Honleányi Egyletünk nem gyümölcsfát, hanem bolhát telepít mostanság! Tudjátok-e?
MIKESNÉ Olyan csak egy volt: a Bianchi-kaszárnyát rakattuk teli bolhával, ám ez a harci modor igen sokba kerül.
DÓZSÁNÉ Öt veder bort vitt el a cigányvajda egyszeri telepítésért.
PÉ VENCZEL A Bach-huszárokkal küzdeni édesebb és eredményesebb!
NEUMANN Szupécsárdás közben szuperélvezet a tüsszentőpor hatásának élvezete.
UJFALUSSYNÉ Csúfolkodik doktor az aktivitásunkkal?
NEUMANN Távol álljon tőlem a lebecsülés gondolata. Mert hiszen jól tudjuk, hölgyeim! – ha Görgeynek, Bem Józsefnek a kegyedékéhez hasonlatos pora lett volna, az oroszokat Szibériáig kergettük volna! A magam részéről rendkívüli módon becsülöm a hölgyek erőfeszítését: ha nincs már puskapor – legyen tüsszentőpor a megszállók orrába! Jelszavuk, amely általánossá lett, félelemmel tölti el a megszállókat. Aki minket lebecsül, tüsszögni fog: ce-ce-hapci!.. cefetül, bocsánat!
PÉ VENCZEL Nem kellene táncolni ve... hapci!
MIKES A Bianchi-ezred sok szép fiút ho... ho... hapci! Miazisten, asszony?
DÓZSA Ellenünk indul ezután a harci... hapci! Melyik szórta itt reánk a port?
PÉ VENCZEL Amiért nem tudok szupécsárdást... ha-ha-hapci! ki lehet velem ba-babrálni?
(Többen egyszerre vagy egymás után tüsszentenek a férfiak közül. Az asszonyok szórványos, majd együttes nevetése, miközben majd mutogatnak a tüsszentő férfiakra. Erre épül a férfiak szövege, kinek-kinek a szavai között egy-egy tüsszentéssel, majd férfiak és nők együttes nevetése mármár fulladásig.)
NEUMANN Saját állásaikat lövik az asszonyok tüsszentőporral!
PÉ VENCZEL Amiért én nem tudom a szupécsárdást?
MIKES Dali pár pisztolyom ha lenne...
NÉMETH Az egri csillagokban is föltűntek...
DÓZSA Amazonok, lóval! Szóval...
NEUMANN Az orrukat amúgy magyarosan...
(Ezeket a mondatokat ki-ki elismétli, mivel úgy tűnik, a hangzavarban senki sem ért semmit. A kacagók végül eldőlnek, a zenészek rájuk terítik a muzsika leplét, amelytől kezdenek magukhoz térni, s melyik ahogy összeszedi magát, kezd már énekelni, míg a dalt mindnyájan felkapva éneklik. Vásárhelyi halastó, halastó.)
Nyolcadik jelenet
Előbbiek, Nyárádi. Ahogy a vendéglős megjelenik, Pé Venczel leinti a társaságot.
PÉ VENCZEL Abbahagyni! Csöndet! Mi van, Nyárádi?
NYÁRÁDI Bocsánatot kérek! Hogy is mondjam...
NEUMANN Ex abrupto, Nyárádi!
NYÁRÁDI Bujdosó magyar kér bebocsáttatást!
PÉ VENCZEL Megmondta neki?
NYÁRÁDI Csak annyit, hogy a Tyúkszer utcában is van csárda, szálláshely...
PÉ VENCZEL Hogy mi a helyzet, közölte vele?
NYÁRÁDI (bambán mered Pére)
PÉ VENCZEL Megtücskösödött, Nyárádi? A nemes magisztrátus tagjai jöttek volna, de nem jöttek, vis maior! – itt voltak, de már elmentek, második verzió, és ha minden kötél szakad: itt vannak, de csak maguknak, senki másnak, torozás, halotti, nem disznó, szűk családi körben, kácc ki! Nem ezt kell mondani, Nyárádi?
NYÁRÁDI Csakhogy kérem...
PÉ VENCZEL Ne tojóskodjék itt! Rúgja ki, menjen a Tyúkszar-szer utcába, az is jó fogadó! Mondja meg neki, hogy mi is bujdosók vagyunk, ám annyi bujdosó magyar nem fér meg egy helyen. Mondja meg neki, akárki légyen az!
NYÁRÁDI Méltóságos főbíró úr, én ezt nem mondhatom annak az embernek, mert az nem akárki.
PÉ VENCZEL Hanem ki?
NYÁRÁDI (rövid bizonytalankodás után) Petőfi Sándor.
(Az asszonyok a meglepetés, az öröm apró sikolyával, hangos sóhajával, jézusmárjázással reagálnak.)
PÉ VENCZEL Petőfi Sándor! Ezt akárki mondhatja. Hogy néz ki az a bujdosó?
NYÁRÁDI Úgy néz ki, mint Petőfi Sándor.
PÉ VENCZEL Jó! És Petőfi Sándor hogy néz ki?
NYÁRÁDI Tisztára, mint a költeményei!
SZENTGYÖRGYI Jól beszél!
PÉ VENCZEL Például?
NYÁRÁDI Például fejből emlegetjük a feleségemmel: a Szerelem és pipadal, Mihaszna, hogy a csoroszlya, Lopott ló Matildhoz, Carmen lugubre, meg a többi: Est, Pest, Hír, Fütty, Pinty úrfi...
PÉ VENCZEL Tökéletes személyleírás! a kutyaságos hétszentségit!
SZENTGYÖRGYI Kidobni! Kihajítani!
NYÁRÁDI Ezeket nem ismerem!
SZENTGYÖRGYI Majd én megtanítom rájuk, ha magának így néz ki Petőfi!
NYÁRÁDI Mit vétettem én, kérem?
PÉ VENCZEL Nem vétett semmit. Ültesse le a bujdosót, aztán majd kiszólunk.
NYÁRÁDI Én és Petőfi a konyhában várunk. (El)
Kilencedik jelenet
Előbbiek, Nyárádi nélkül.
NEUMANNÉ Befordultam a konyhára! Ezzel fogadjuk, asszonyok!
(Asszonyi zsivaj. „Örülni fog neki! Rágyújtottam a pipámra!” „Hé, zenészek!' Zenekísérettel kezdik a dalt.)
PÉ VENCZEL Csendet kérek!
NEUMANN A pipás nemjóját, asszony! Fogd be a szátokat! (Csönd)
PÉ VENCZEL Ismeri-e valamelyikötök személyesen a költőt? Nem ismeri. Közös véleményre kell jutnunk a dologban.
MIKES Ha az a bujdosó valóban Petőfi, nem szabad itt köztünk mutatkoznia, Bármennyire fáj is: juridice nem szabad őt látnunk.
UJFALUSSYNÉ De miért? Mi okból?
MIKES Mert körözött egyén. Az egész országban és azon túl is: Ausztriában, Moldvában, Havasalföldön, Bukarestben nyomoznak utána. A fejére vérdíjat tűztek ki.
UJFALUSSYNÉ Azért nem szabad most neki ide belépni?
MIKES Saját érdekében, asszonyom! Hányan vagyunk itt? Hány tanú előtt igazolódna be, hogy él, köztünk megjelent, mi valamennyien felismertük őt és...
PÉ VENCZEL És ha felismertük, a törvény szigorával kell azonnal lecsapni rá. Nem én üldözöm, nem mi üldözzük, hanem a törvény! Örömünk és vigaszunk lenne, befogadni és megünnepelni őt. Fáklyászenével kísérnők a szálláshelyére, és ünnepi lakomát rendeznénk, de mi lesz a törvénnyel? Igen, a törvénnyel!
NEUMANN De hát nem isteni parancs a bujdosót megszánni és megsegíteni?
PÉ VENCZEL Szánjuk, segítsük, de azáltal, hogy felismerjük, ne juttassuk bitófára, a szállásadóit pedig Kufsteinba! Szóljon közületek, amelyik statáriális törvénnyel dacolva börtönbe kívánkozik!
NEUMANN Börtönbe manapság nem kell kívánkozni: amúgy is bekerül oda az ember, főbíró úr. Más itt a kérdés. Történetesen, hogy Petőfi Sándor, aki örök időkre szóló lelkiismereti válságba sodorta nemzetét...
SZENTGYÖRGYI Ugyan miért, kedves doktor?
NEUMANN Mert az általa megszabott erkölcsi magasugrásban a lécet mindig le fogjuk verni! Ezért! Meg azért, hogy íme, azt se tudjuk, itt van-e, őe? – máris erkölcsi dilemmába estünk valamennyien.
UJFALUSSYNÉ Ne dilemmázzatok! Az én uram börtönparancsnok, minekünk igazán van féltenivalónk, mégis azt mondom: ha Petőfi Sándor kér bebocsáttatást, és tőletek azt kapja válaszul, hogy odakint tágasabb: akkor a bőr süljön le kinek-kinek a közbátorléti magyar pofájáról!
DÓZSA Eresszük be! Lesz, ami lesz!
MIKES Mámoros meggondolatlanság?
(Erős kopogás az ajtón)
PÉ VENCZEL Hát ez meg kicsoda?
NEUMANN Zrínyi Miklós a két Rákóczival.
Tizedik jelenet
Előbbiek és Nyárádi.
NYÁRÁDI (be)
PE VENCZEL Pillanatnyi helyzetünk a tréfát nem bírja, Sámuel! Mi van, Nyárádi?
NYÁRÁDI A bujdosó a konyhából is elbujdosott!
PÉ VENCZEL Mért nem marasztaltad?
NYÁRÁDI Viharosan távozott.
PÉ VENCZEL Kár. Nagy kár.
NYÁRÁDI Ha visszajönne, mit mondjak neki?
PÉ VENCZEL Későre jár az idő.
NYÁRÁDI Megértettem, főbíró úr! (El)
Tizenegyedik jelenet
Előbbiek, Nyárádi nélkül.
PÉ VENCZEL Énekeljetek, asszonyok!
UJFALUSSYNÉ Visszacsaljuk! Hé, zenészek!
(„Befordultam a konyhára” A komor és hallgatag Pé Venczel kivételével mindenki énekli harsányan a dalt. Dózsa a lopótökkel vezényel.)
Tizenkettedik jelenet
Előbbiek és Bolond.
BOLOND (a zenészek ketrecéből, Petőfire emlékeztető ruházattal) Dicsőséges nagyurak! (Csönd) Dicsőséges nagyurak, hát/ hogy vagytok? Viszket-e úgy egy kicsit a/ Nyakatok?/ Új divatú nyakravaló/ Készül most/ Számotokra... nem cifra, de/ Jó szoros.
(Döbbenet. Bolond kilép a ketrecből, a létrán ereszkedik lefelé.)
PÉ VENCZEL (riadtan) Ha nem csalódom, megtért a bujdosó!
MIKES (aki ugyancsak ámulva figyeli a közeledő Bolondot. Visszhangos csizmakopogás) Így tehát, így tehát abból az alkalomból, hogy a másvilágról hálistennek rendre minden nagy bujdosónk visszatér: mindannyiunknak szent esküvéssel titoktartást kell fogadnunk. Petőfi Sándort senki nem látta! Átkozott legyen örök időkre, aki a fejére kitűzött vérdíjat Júdásként megkívánná! Tehát senki sem látta!
(Bolond megáll néhány lépésre Pé Venczel előtt, háttal a nézőtérnek. Pé Venczel kitárja karját, de egy lépés után megáll, néz merőn. Zene. „Ereszkedik le a felhő” címú Egressy Béni-dalnak a befejező része, egy szál hegedű hangján. Pé Venczel a habozás pillanatai után határozott léptekkel közelíti meg Bolondot, aztán jobbról, balról veszi szemügyre, majd egyetlen mozdulattal lerántja Bolond álszakállát és üstökét.)
PÉ VENCZEL Hát így állunk, Durumó? Ördögi tréfát űzöl a fejéregyházi mártírból? Avagy a bujdosóból?
BOLOND (rövid kacagás)
PÉ VENCZEL Ne kacagj, mert itt helyben nyúzlak meg és csinálok dobot a bőrödből, hogy azon kihirdessük a magyar játékszabályokat! Oltári szentséggel, nemzeti tragédiával nem játszunk, nem élcelődünk, nem figurázunk! A talpra  magyar nem farsangolás, nem ugrabugra!
BOLOND Készülhetek a nyúzásra? És elevenen?
PÉ VENCZEL Elevenen – a keblemre! Isten hozott, öcsém! (S mivel boldog, hogy nem Petőfi érkezett meg, a cigányokhoz fordul) A magyarok istenére esküszünk! Szakadjon az a húr!
(A Nemzeti dal refrénjét nagy hangerővel kétszer eléneklik. Aztán megállás nélkül a vásárhelyi halastóra váltanak át a zenészek. Ének, kancsóemelintés, „bolyongás” a színen; ki-ki, mint saját fájdalmát, énekli bele a világba: „Jaj Istenem, ki vesz ki...” stb.)
BOLOND (kissé az urak és hölgyek fölé magasodva kezd szavalni Aztán valahányszor újból megszólal, mind magasabbról, végül egy asztalról harsogja a verseket) Láttátok már? Láttátok már a hazatérő gulyákat? Olvastátok a költő sorait? Az örömből fájdalomba hanyatló szavait? Ne maradj Erdélyben, fordulj vissza dél szigetjére, jó gólyamadár!
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van, s megdermedett.
Ne járj a mezőn, temető van ott;
Ne menj a tóra, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet,
Tüzes üszőkbe léphetsz, úgy lehet.
(Ének, zene.)
Vásárhelyi kert alatt, kert alatt,
Rézsarkantyúm ott maradt, ott maradt,
Eredj babám, keresd meg, sej-haj, keresd meg,
Ha megleled, pengesd meg, pengesd meg.
BOLOND Ti szóltatok s megint én!
Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted;
nekünk csak egy volt! az is elveszett!
AZ ASSZONYOK Nekünk csak egy volt! az is elveszett!
FÉRFIAK Nekünk csak egy volt! az is elveszett!
SZENTGYÖRGYI Hatalmas Úristen! Mért tetted ezt velünk?
ASSZONYOK (éneklik) Jaj Istenem, ki vesz ki, hej de ki vesz ki? Sajnál-e még engemet valaki? Sajnál-e még? Sajnál-e még? (A teremnek más-más pontjáról hangzik a dalfoszlány: Sajnál-e még? – majd együttes, közös akkordban: „... engemet valaki?”)
BOLOND Repülj, repülj és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk..!
ASSZONYOK Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!
PÉ VENCZEL Gróf Rhédey Claudia és geróf Bodor Lajos Péter nem tudja, hogy pusztulunk, veszünk? Csigaházba húzódva nem félnek ók attól, hogy magukra maradnak? Mire kibújnak onnan, nem lesz már sehol sem az ország! Sehol a nemzet!
MINDNYÁJAN (ének) Jaj Istenem, kivesz ki, hej de ki vesz ki? Sajnál-e még engemet valaki?
SZENTGYÖRGYI Nem engemet! Nem tégedet! Hanem bennünket!
FÉRFIAK (ének) Sajnál-e még bennünket valaki?
Sajnál-e még bennünket valaki?
Sajnál-e még bennünket valaki?
BOLOND Csak vissza, vissza! Dél szigetje vár; Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
MINDNYÁJAN Neked két hazát adott végzeted;
Nekünk csak egy volt, az is elveszett!
NÉMETH Nekünk csak egy volt! az is elveszett!
MIKES Nekünk csak egy volt! az is elveszett!
SZENTGYÖRGYI Nekünk csak egy volt! az is elveszett!
NEUMANN Sem győzelem, sem vereség nem örökkétartó! Egyedül az Isten örökkévaló!
DÓZSA De ha lenne még reményünk: hallja ezt az Úristen odafönt? Hallja szavunkat odafönt az Isten?
BOLOND Üzenjük a gólyamadárral minden bujdosó magyarnak: Ha hallanád szavam, tudom, mit érzenél:/ Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!
UJFALUSSYNÉ Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!
MIKES Lelket cseréljen az, aki hazát cserél!
SZENTGYÖRGYI Szívet-lelket cseréljen az, aki hazát cserél!
(Erős, egységes éneklés rövid ideig. A városból puskalövések hallatszanak. Fokozatosan beáll a csönd. Ajtódöngetés, majd belép Ujfalussy két pap kíséretében.)
Tizenharmadik jelenet
Ujfalussy, Enyedi, Bercsényi és előbbiek.
UJFALUSSY Nem lehettem köztetek, üzentem, hogy baj van. Csendőrségnek, hóhérnak rabokat kellett kiadnom. A tisztelendő és tiszteletes urak az elítéltekkel virrasztottak a siralomházban. Gálfi Mihályt, Török Jánost és Horváth Károlyt, Kossuth és Makk ezredes által irányított összeesküvőinket egy órával ezelőtt kivégezték. Nem vettétek észre, hogy véres hajnal pirkad ránk a Postarét felől?
(A horizontfüggönyön élesen kirajzolódik a három akasztófa három férfi tetemével.)
BOLOND Szívet cseréljen az, aki hazát cserél? Van ennél rosszabb állapot is. Átkozott legyen, aki veletek, a nemes magisztrátussal elkeveredik! Kivégeztétek az öcsémet...
PÉ VENCZEL Hazugság!
BOLOND Hóhérkézre adtátok a testvéremet... azt a gyermeket, hisz nem is volt még nagykorú! (Ujfalussy vállát rázza) Hogy tudtatok ilyet tenni! Gyermekgyilkosok!
UJFALUSSY Tanár úr! Csongor! Ne vádolj igazságtalanul! Horváth Károlyt a szebeni hadbíróság végeztette ki császári jóváhagyással, hát ennyit sem tudsz? Kofák, vénasszonyok módjára vélekedel? Rabtartó létemre magam is nyomorult rab vagyok a szolgálati alávetettségben.
BOLOND Láttad őt? Ott voltál, amikor...?
UJFALUSSY Láttam. Ünnepi ruhát öltött, olyan bátran halt meg, hogy mindenkit megszégyenített. Kerestettelek. Nem gondoltam, hogy itt vagy.
BOLOND Eljöttem újból, bolondként szavalni mindazt, amit az öcsém az életével és a halálával mondott el. Doktor úr! Fölmondom az egyezséget! Nem kell a bolondcédulája! (A papírját összetépi)
NEUMANN Rosszul teszed, Csongor!
MIKES A törvény retroaktív! Visszamenőlegesen is büntet!
BOLOND Legalább megszabadít a szégyenérzettől.
PÉ VENCZEL Vigyázz, Csongor! Könnyű a szó, nehéz a só – odalent a sóbányában!
NEUMANN Mi ütött beléd is? Mi ez a büszkeségjárvány? Az öngyilkosságnak ez a hulláma!
BOLOND (kifelé indul) A büszkék ott vannak az akasztófákon! Az öngyilkosok sírva vigadoznak? (El)
Tizennegyedik jelenet
Előbbiek, Bolond nélkül.
UJFALUSSY A hullastrázsák le fogják lőni!
NEUMANN Állj meg, Csongor! Ne rohanj vesztedbe! Őt is elkapta Bodor betegsége! Semmi veszélyérzet, hanem csak mámoros önérzet és őrült rohanás a puskacső elé! Senki sem vállalja már az óvatos küzdelmet, a Bethlen Gábor-i kényszerű képmutatást, az életmentő, álorcás ténykedést. Forró, büszke fejét lám, Bodor Péter is rövid ideig hajlandó volt elkendőzni, ám a hiúság és a kivagyiság, az igazi természete, mint vér a kötésen, újból kiütött belőle. Különös kegyelme lész az Istennek, ha ezek a puskapor-emberek elkerülik a halált, amely minden magyarnak ott leselkedik az ablaka alatt.
ENYEDI Imádkozzunk.
(A szemközti vártemplom orgonájának hangja: gyászmuzsika.)
BERCSÉNYI Istenünk, Jóatyánk, könyörülj rajtunk, és vedd oltalmadba a mi fiainkat, halálra kiszemelt bátor testvéreinket.
ENYEDI Bocsásd meg gyarlóságunkat, szívünkben az erős indulatot, amely az egekig kiált föl: miért, Uram? Miért pusztítható, üldözhető és irtható a vérözön után is nemzetünk színe-virága? Fogd le, Uram, a népirtó kezeket, könyörülj rajtunk, mert nemzetünk gyökerére vettetett a fejsze!
BERCSÉNYI Adoremus in aeternum – sanctissimum sacraméntum. Laudate Dominum omnes géntes – laudáté éum omnes populi... Ámen.
MIND Ámen.
ENYEDI Istenünk, hozd el a mi békességünket, a mi reménységünket a megmaradásban, ámen.
MIND Ámen.
(Az orgonamuzsika fortissimóba erősödik, mindenki a bitófákat nézi.) Lassú függöny
HARMADIK FELVONÁS
Első jelenet
Bodor Péter műterme. Ez a hely eleven színeiben elüt a díszlet egészének komorságától. „A boldogság szigete.” Fontosabb elemei közé tartozik egy ajtóküszöb, amely – ha rálépnek – elindítja a pénzhamisító gépet a pincében; három kagylófotel; asztal; pamlag; spanyolfal; a falon vagy képzelt mennyezeten a „pénzkiadó” szerkentyű, amely a papírpénzt kiadja, vagy „földre hullatja”, mint falevelet. Amikor a függöny fölmegy, senki sincs a színen. Édes, bukolikus zene, majd egy szál dallam fuvolán előadva.
Bodor, Claudia.
BODOR (fuvolázva és táncosan robban be a színre, görög kecskepásztornak a Longosz regényéből ismert Daphnisznak öltözve Ruházata tunikaszerű, rövidujjas, övvel leszorítva. Lábán saru. Letáncol egy kört, majd szól, kiált) Hol vagy, oh, hol vagy, szerelmem, Chloé, te gyönge pásztorlányka? (Újból ugrál, fuvolázik) Hol vagy, oh, hol vagy, szerelmem?
CLAUDIA (váratlanul, a még hideg idő szerint öltözve, bundában) Látni sem akarlak! Akit én kihúzok folyton a csávából, és szántszándékkal újból vesztébe rohan: látni nem akarom. Mi ez a...?
BODOR Nem ismered föl a te Daphniszodat, gyönge pásztorlányka? Szerelmem, Chloé! Hűs árnyékban is tűzben ég a testem, vágyik teutánad! (Fuvola, ugrabugra. Megállás)
CLAUDIA Magadnak űzd a régi játékunkat, ha vénségedre sem nőtt be a fejed lágya! (El a spanyolfal mögé)
BODOR (fuvola, ugrabugra, hirtelen megállás) Vénségemre? Így mondtad?
CLAUDIA (hangja) Úgy!
BODOR Így csak én beszélhetek magamról! Te azt nem mondhatod!
CLAUDIA Nem a vénséged, hanem a fejed lágya ellen támadt kifogásom!
BODOR Akkor az más! (Fuvola, ugrabugra) Ó, nimfák, segítsetek! Enyhüljön irántam a kecskepásztorlányka! Úgy szenvedek, majd meghalok, pedig se bárányom, se gidám nem veszett el! Claudia! Nagy meglepetés vár ma terád! (Fuvola) Chloé, Chloé, te muzsikalányka! Mindegyre tovatűnő alakja vágyamnak! Jer elé, hogy megcsókolhassalak! Mit tegyek már? Nem bírok magammal.
CLAUDIA (hangja) Játssz a fuvoládon!
BODOR Nélküled nem fuvolázok!
CLAUDIA (kilép Chloénak öltözve, azaz inkább Chloénak vetkőzve) Hol vagy, te fuvolás kecskepásztor? Ó, Daphnisz!
(Zene, fuvola, Claudia tánca.)
BODOR Chloé! Chloé! A szíve megenyhült irántam!
CLAUDIA Ha majd benő a fejed lágya!
BODOR (magához kapja) Szép szemei szelídek, mint a gesztenye, haja hullámjáték, arca fehérebb, mint a frissen fejt kecsketej!
CLAUDIA Ne kecskézz már! Mi a meglepetés?
BODOR Sort kerítünk rá, de menjünk egyszer végig a három stáción! Csók, ölelés, lefekvés.
CLAUDIA Türtőztesd magad!
BODOR Megesküszöm a kecskékre...
CLAUDIA Már megint a kecskék!
BODOR Vénusz tüze éget, hevít, és ha csak meglátlak, keresem folyton a szerelmi megnyugvás végső állomását. (Derékon kapja)
CLAUDIA Nincs mászkálás rózsaágyra, fehér liliomra! Eressz!
BODOR Na! Visszakarattyolást ne halljak!
CLAUDIA Karattyol a keresztanyád! Ha görög vagy, beszélj szebben! Néne néne! Nem oda Buda: Mit akarsz?
BODOR Ha kérded, akkor már tudod! (Reménnyel) Gyerünk, gyerünk, amíg nem késő!
CLAUDIA Futva menjünk?
BODOR Nincs orvosság, nincs ital, nincs varázs, sem ének, szózat, imádság, amely meggyógyítaná a szerelmi fájdalmat, egyedül a csók, ölelés meg a harmadik stáció!
CLAUDIA Nincs orvosság, ital, varázs, ének és szózat...
BODOR Be szépen beszélsz, míg én szépen cselekednék!
CLAUDIA (huzakodásban) Estétől reggelig szeressük egymást, és ne hunyjuk le szemünket, miként a baglyok?
BODOR Miként a fülesbaglyok, hu-hu!
CLAUDIA Uhu! Uhu! Be jó! Szállj le rólam!
BODOR Szállj le rólam! Ilyet Chloé Daphnisznak nem mondott! (Dühösen) Ilyet csak te mondasz! Mert úgy teszel, mintha játszanál, de te nem játszol! Te csalsz! Hazudsz! Képmutatóskodol!
CLAUDIA Csalok, csalok és képmutatóskodom! Mert minden kedvem öszszetörted! Rémületbe taszítottál engem! Térdig koptatom érted a lábam, elviselek minden megaláztatást, csak kimentselek valamiképpen, és te mindezt a gőgöddel. Az ostoba büszkeségeddel hiábavalóvá teszed...
BODOR Elég! Ne folytasd. Bocsáss meg. Bocsáss meg! Tudod, kedvesem, van valami az emberben... mindenkiben, ha gyávaság, hitványság ki nem ölte lelkéből... van valami, valaki... Az parancsol. Ő az, aki nem hallgat rád... rám se!
CLAUDIA (fejét keblére vonja) Igen. Nem hallgat az érdekeinkre sem. Ez a magyarok Istene. A fejedben a konokság istene. Tájékozatlan Isten. Nincs tudomása a halálról. Nem ismeri. Akár a gyermek. Nem ismeri a tüzet. Játszani sem akar vele.
BODOR (hosszú hallgatás után) Mit muzsikál itt a szíved táján, te muzsikalányka?
CLAUDIA Csitt! Megszólalt a kedves. Fecskétől űzött tücsök menekült ide a rétről.
BODOR Jézusmárjám! (Keblébe nyúl) Szabadítsalak meg tőle! A nyavalyás tücsöktől.
CLAUDIA Ne-ne! Hadd cirpeljen itt nekem!
BODOR Hallgassam legalább.
CLAUDIA De csak szép szelíden!
BODOR Mint a harmathullás. (Fejét Claudia keblére hajtja. Halk zene) Nem tücsök ez! Valami más! Valami más. (Csönd)
CLAUDIA Erősen Péternek érzed magad?
BODOR Erősen és mindörökre Péternek.
CLAUDIA Én meg anyának.
BODOR Hogy?
CLAUDIA Anyának érzem magam.
BODOR Anyának. (Ugrik egyet) Heuréka! Heuréka! (Mellét döngetve) Brávó, Bodor Péter szobrász-építész-műszerész-geométra! Ezt ügyesen megszerkesztetted! Bravisszimó!
CLAUDIA (nevet) Be biztos a dolgában!
BODOR Mint az Úr a teremtésben! Cirpel még?
CLAUDIA Már csak növöget.
BODOR (táncos ugrabugrálásba kezd Claudiával) Nem tücsök a gyermek! Nem tücsök a gyermek! Muzsikások gyertek! Táncolni kell! (Ismétlés, néhány zongoraakkorddal fölerősítve. A játékot Claudia végigneveti, Bodor énekli, közben lerántja a leplet a szoborról) Íme, a meglepetés!
CLAUDIA Vénusz! Vénusz! Jó dolgod lesz ott fenn a nap után forogni! Bodor Péter nevét messzire hirdetni! Ó!
(Bodor a fuvolával zenél, Claudia tapssal kíséri. Táncolnak. Erős dörömbölés az ajtón.)
CLAUDIA Ki ez a neveletlen?
BODOR (miközben a pamlagra veti magát, és magához húzza Claudiát is, aki takarót vet magára) A Jebézeusát!
Második jelenet
Előbbiek, Makk.
MAKK (be nagy sebbel-lobbal, kezében kis virágkoszorú) Adjon Isten!
BODOR Adjon, mert van neki honnan! (Fölkiált) Makk Jóska! (De nem kelhet föl a pamlagról)
MAKK Kolozsvárott kereslek a Házsongárdi temetőben, de látom, itt nyugszol. (A virágkoszorút a fejére helyezi) Jó hely! Sőt jobb!
BODOR Nem tagadom! (Claudiával egymás koszorúját nézik)
CLAUDIA Miért nem szóltál nekem, hogy be fog ide vágódni ez a neveletlen ágyúgolyó?
MAKK Makk József tüzérezredes vagyok, parancsolatjára!
CLAUDIA Áá! Pattantyús!
BODOR Claudia! Kezet kéne fogni!
CLAUDIA (Bodor kezét fogja) Hát nem fogod? És nem fogom?
BODOR Ezzel az emberrel kéne...
MAKK Maradj még. Ha muszáj...
CLAUDIA (kikelve Bodor öléből s a repkénykoszorút is félretéve) Megbocsátom magának a hiányos öltözékemet.
MAKK Köszönöm, grófné!
CLAUDIA (játékos iróniával) Forduljon el, míg ahajt a firhang megé, sirülök.
MAKK (katonásan) Parancsára, grófnő! Kehrt euch! (Hátraarcot csinál)
BODOR (máris ugrik elébe s átöleli) Drága barátom! Élsz, hála Istennek!
CLAUDIA (hirtelen magára vetett köntösben) Ezredes! Ön bizonyára politikai ügyekben is tele fogja tömni most az uramnak a fejét, amelyben üres hely nemigen akad már.
BODOR (aki maga is fölkap gyorsan valamilyen ruhadarabot) Ne-te-né!
MAKK Csak ifjúkori bécsi napokkal traktáljuk egymást!
CLAUDIA Ismeri ön a kettőbe vágott pecsétnyomokat?
MAKK Természetesen, grófnő.
CLAUDIA Akkor jegyezze meg, hogy Bodor Péter olyan fél bélyegző, amely csak velem együtt képezhet kerek egészet. Nélkülem tehát használhatatlan. (Gyorsan el)
BODOR Sőt nem is létezik! (Grimasz)
Harmadik jelenet
Bodor, Makk.
MAKK Hm. Csakhogy téged nem fél bélyegzőnek hagyott meg az Isten.
BODOR Hanem minek? Aradi tizenháromnak? Batthyánynak? Martinovicsnak?
MAKK (körülkémlelve) Mindent újrakezdünk.
BODOR Repetát a vérözönből? Meg vagy háborodva?
MAKK Nem az elveszett harcot kezdjük el újból, hanem egy másikat indítunk a Habsburgok ellen!
BODOR (kacag) Fenomenális! Nem a réginek folytatása, hanem egy újnak a kezdete! (Keserű kacagás) Nem a követ vágjuk a bagolyhoz, hanem a baglyot a kőhöz!
MAKK Ki kell egyenesednünk!
BODOR És még Talpra magyar! Hol az a bagoly?
MAKK Mennykövet hajítunk oda, Péter! Istennyilát egy általános népfelkelésben!
BODOR A felkeléseinket elpackáztuk! A tartalék lázadásainkat is kimerítettük! Én most kiveszem a szabadságomat.
MAKK Semmi nincsen kimerítve! Rövid időn belül milliós hadsereg vár Kossuth intésére, meg az én parancsomra!
BODOR A tömegsírokban.
MAKK Az országon belül és kívül, a hegyekben és az alföldön, titkos rejtekhelyeken.
BODOR Minden egyes magyar főre kilenc császári katona jut.
MAKK Nohát, annyi kell is!
BODOR Kell is! Illendő is! Ha nincs elsöprő túlerő a magyarral szemben: orcája pirul a szégyentől. A veszély fölmérése, meg egy kis matematika a kirohanásban jeleskedő magyarhoz méltatlan dolgok.
MAKK Ha most nem cselekszünk, örökre lekéstünk.
BODOR Már megint itt az idő? Már megint most vagy soha?
MAKK Most vagy soha!
BODOR Kicsiben és nagyban így megy Mohács óta.
MAKK Mert lyukas bárkába kerültünk itt a Kárpát-medencében. Lehetetlenül védtük maguknak, mert lehetséges módon sosem lehetett! De most? Bukásunkra kapta fel a fejét Európa. Ezután áll csak mellénk!
BODOR Mellénk! Hogy lehet egy kidöntött oszlopnak melléje állni? Szerinted az állapotunk vertikális?
MAKK Katonailag, lelkileg horizontális, de fölegyenesedünk!
BODOR Föl, föl a bitóra balettozni, spiccelni.
MAKK Hallgass meg engem, te összehuttyant vitorla! Ülj oda le és hallgass! (Bodor leül)
MAKK (peripatetikusan) Kossuth köztársasági pártja kiépült már az egész országban, fél Európában. Egy magyarra nem fog már kilenc labanc jutni. Az új szabadságharc magja mi leszünk, de velünk együtt ragadnak fegyvert a lengyelek, a románok...
BODOR Kicsodák?
MAKK Mondom: románok, szerbek...
BODOR Na-neee! A szerbek is!
MAKK Meg a horvátok! És egész Nyugat-Európa. Megmozdul a föld, oly sokan kelnek fel!
BODOR Megmozdul. (Kacag) A nyugati ágyúzástól! (Leüt a padlóra)
MAKK Jönnek a franciák!
BODOR A franciák!
MAKK Átkelnek a Rajnán, egyesülnek a német seregekkel.
BODOR A németekkel!
MAKK Ők felénk tartanak, mi feléjök, aztán egyesülünk.
BODOR (kacag, fülét a padlóra támasztja) He-he! Hallom az ágyúzást! A Jebézeusát! Be régi vágyak teljesülnek! Akik ellenünk voltak, együtt indulnak a segítségünkre! (Ide-oda gurul a padlón s hallgatózik) Itt is lőnek! Ha! Amott is! A vereségünk fölverte a nyugatiak lelkiismeretét!
MAKK Kacagjál csak! A Duna-táji népeket fel fogjuk szabadítani.
BODOR Az oroszok?
MAKK Azok többet nem mozdulnak.
BODOR (fölülve, térdére könyökölve) Hát Amerika jön-e?
MAKK Természetesen.
BODOR Kína?
MAKK Ne csúfolkodj!
BODOR Felkavaró volt, amit mondtál. Hatalmas elgondolás, de marhaságnak sem kicsi.
MAKK Kossuth elgondolása.
BODOR Bocsánat, akkor nem így kell mondani.
MAKK Hanem?
BODOR A mi nagyálmú kormányzónk újból saját hóna alá dugta a termométert, aztán leolvasta róla a nyugati nemzetek lázas lelkesedését a magyar ügy iránt. Forrpont!
MAKK Te Péter! Hol gyávultál így el?
BODOR (mintha megütötték volna) Ezt most visszavonod.
MAKK (melegen) Bocsáss meg. Ügyünkből kiábrándult, bitóra szánt, űzött barátom, Péter! Nem lehetünk többé eszmetársak?
BODOR Csak az ábrándozásból ábrándultam ki. Amiért az ágyúinkat megszólaltattuk, abból nem! Kossuthból sem. Mert amit elindított Petőfivel, Széchenyivel: titánok hada sem kezdhette volna jobban. De rosszabbul azután az Isten maga sem folytathatta volna.
MAKK Nézzük tehát az eget halálra bénultan?
BODOR Tudom, nem az pusztul el, akit levernek, hanem aki meg se mer moccanni a vereségtől való félelmében!
MAKK Most meg úgy szólsz, mintha én beszélnék!
BODOR Köszönöm. Mivel tartozom az elismerésért?
MAKK Szükségünk lesz a bankóprésedre.
BODOR Bankóprés?!
MAKK Bankóprés! Pénz! Pénz, pénz kell! Háromezer koszos piasztert küldött legutóbb is Kossuth.
BODOR Nincs bankóprés!
MAKK Kell!
BODOR Nincs!
MAKK Szánd meg ügyünket, és segíts!
BODOR Házsongárd, srég vizavi, Szenci Molnár Albert. Ott beszéld meg velem. Itt ugyanis mással vagyok elfoglalva.
MAKK Dőzsölés a magánélet örömeiben. Mézes hetek...
BODOR Halt!
MAKK ... násznapok édes óráiban Vénusszal enyelegni?
BODOR Még egy ilyen sértő szóra negyvenkettős ágyúként úgy lőlek ki innen, hogy Törökországba csapódol be Kossuthnak jelenteni...
MAKK Mit jelentsek én neki terólad? Hogy nem vagy már az, aki voltál? Hogy az áruló Görgeyvel téged is elveszítettünk?
BODOR (robbanva) Elég! Nevezd meg a párbajsegédeidet! Válaszd meg a fegyvert is. Pisztolyt, kardot, puskát, ágyút! Mindegy nekem. Végeztem!
MAKK (nevet) Az ágyút választom.
BODOR (zavartan) Azt is mondtam?
MAKK Tüzér vagy.
BODOR Elhagy már az eszem. Nem vagyok én már a régi legény, Jóska! Konfirmándus lánykák módjára némelykor új, fehér szárnyakat óhajtanék az Istentől. Fogadalommal persze: foltot, uram, többé nem ejtek rajtuk.
MAKK A szépen kivasalt szárnyakat nem rakjuk a sifonérba! A szárnyakkal szárnyalni kell, barátom! Jégesőben, hóban, mocskos viharban is!
BODOR Börtönben is?
MAKK Bárhol! Mert akinek anyját erőszakolják, míg ő szűzi szárnyacskáival boldogan művészkedik: tudd meg, Péter, az ilyen anyámasszony katonája cégéres gazember, férfiúnak pedig szajha!
BODOR Szerencséd, hogy ebből semmit sem vehetek magamra.
MAKK Nem vagy te gutgesinnt magyar! (Szünet) Ha győztünk, ne felejtsük majd el!
BODOR Mit?
MAKK Felakasztani ezt a városi magisztrátust. Ezeket a hitvány kollaboránsokat! Tehát nincs bizodalmad a Kossuth terveiben?
(Claudia jön átöltözve.)
BODOR Mondtam már: hévmérővel nem lehet Európa helyzetét fölmérni.
MAKK Badarság!
Negyedik jelenet
Előbbiek, Claudia.
CLAUDIA Hallja, ezredes! Szellemileg alultáplált, egyebugya tajdak tőksinek azért ne tekintse az uramat! Ő nem szokott badarságokat beszélni.
BODOR Egyszemélyes fölmentő seregem! Claudia! Épp most figyelmeztettem magamat: vigyázat, Bodor úr, Makk Jóskára vigyázz! Szó szót húz, aztán behúz, és csapdába léptet!
MAKK Kőhöz legyen mérve! (Nevetés)
BODOR Légy eszednél, Péter! Csak az ostobák kötnek mindent a nyelvük harangjára, mert igaz ugyan: nyelvén akad fenn a hazug, ám ugyanúgy az igazmondó, hiszen azt is úgy fogják, miként a halat: amikor kitátja a száját.
CLAUDIA Hát akkor úgy vigyázz!
MAKK Titkot az igaz barátság el nem visel.
CLAUDIA No-no!
MAKK Grófnő! Megtisztelő figyelmét kérném. Kossuth Lajosnak e mostani szervezkedése, amelynek élére engem állított: minden idők legeredetibb, gigantikus összeesküvése. (Kint léptek zaja) Zsandárok?
BODOR Járőrök. Mi vagy te, ha kérdik?
MAKK Nos, bukaresti zsidó kereskedő. Csé vréj, domnulé? Nos! Százezrek már a tagjai egy olyan titkos szervezetnek, amelyben egyszerűen nem lehet lebukni.
CLAUDIA Közülük nemrég hármat akasztottak Marosvásárhelyt.
MAKK Árulás folytán. A helyi börtönben besúgó rabot raktak közéjük.
BODOR Én is köztük voltam. Folytasd.
MAKK (legyint) Kivételes szerencsétlenség volt. A mi köztársasági pártunkban legföljebb ketten köphetnek egymás ellen, ugyanis tagságunk százezrei közül ki-ki csak egyetlenegy személyt ismer: csak annak a nevét tudja.
CLAUDIA Tehát senki nem ismer senkit, ezeridegenek alkotnak olyan hadsereget, amely egy emberként rohan csatába.
MAKK Az Évszaki Rendszer – Kossuth – Mazzini! – a tökéletes személyi biztonság formája. Az esztendő: a láthatatlan kormány; az év tizenkét hónapja: tizenkét földrajzi kerület, ebből három hónap a tietek, ez a Székelyföld. A hónapok hetekre, azaz járásokra, a napok órákra, illetve községekre és falvakra oszlanak, és mindezen belül személyek működnek percek, másodpercek formájában számontartva – a főparancsnok által.
CLAUDIA És te, Péter, egyetlen másodperc leszel e roppant ketyegésben? Bocsánat, ezredes, hogy beléketyegtem...
BODOR Ez merész és eredeti. Tovább!
MAKK Ez volt a keret. Mit mond a matematika? A székelyföldi három hónap annyi, mint háromszor négy hét, tizenkettő szorozva héttel...
BODOR Nyolcvannégy nap!
MAKK Szorozva huszonnéggyel, minden napnak huszonnégy órájával...
BODOR Ezertizenhat!
MAKK Szorozva hatvannal...
BODOR (aki kezd már belemelegedni a matematikai álmodozásba) Hatvanezer kilencszázhatvan!
MAKK Csak így? Fejből? Fantasztikus! Grófnő! Ez az ember félelmetes!
CLAUDIA Egyedül csak tőlem reszket.
BODOR Mondd a következőt.
MAKK Az előző végeredményt szorozd meg hatvannal.
BODOR Háromszázhatvanötezer-hétszázhatvan.
MAKK Ezt most néggyel! A négy évszakkal!
BODOR Csak néggyel? Hát az vékonyan számolva másfél milliós hadsereg.
MAKK A nőket nem számítva. Az ő titkos szervezetük: a Flóra nevezetű. Ennek felépítése szerint a hők mint virágszirmok: virágba...
CLAUDIA Rózsa, bazsalikom...
MAKK a virágok csokrokba, a csokrok koszorúkba.
CLAUDIA S a koszorúk a sírjainkra!
MAKK A győzelem diadaloszlopára, Claudia! Amikor a kivívott szabadság ege alatt felismerik valamennyien egymást az együvé tartozók! Apa a fiára, haragos a haragosára, alperes a felperesére fog rácsodálkozni; hát lehetséges ez? Nem egymásra lőttünk, hanem együtt – a közös ellenségre? Akik most egy kanál vízben megfojtanák egymást, azt fogják kérdezni: hát neked is fényesebb a láncnál a kard? Külön-külön és együtt is újból bizonyítani fogjuk: sem gyáva faj, sem törpe lelkek gyülekezete nem vagyunk! Péter! Kegyelmes asszonyom! Törökországból jövök, a nyomomban csendőrök, császári nyomozók! Minden pillanatban elfoghatnak, s menten kivégeznek... Ám ha elesnék is, emlékezzetek rám, aki Jézus szavait a haza segélykérő szavaiként fogta föl egész életében: magyarok, ti legüldözöttebb lelkei Európának! Ahol ketten-hárman az én nevemben összegyűltök, ott én is veletek vagyok.
BODOR (meghatottan) Ne mondd tovább! Sebre sót ne hintsünk magunk is!
CLAUDIA Szép ösvény ez. Álomösvény. Kár, hogy bitófához vezet.
MAKK Álom a fészke, kiröptetője minden nagy tettnek!
BODOR De számoljunk is abban a fészekben!
MAKK Számoljunk!
BODOR Félmilliónyi székelyből, a keresztanyámat is beleszámítva, miként varázsoltunk elő másfél milliós magyar hadsereget?
MAKK Mert tévedésből időegységet szoroztunk időegységgel, holott személyeket kellett volna. Ettől az Évszaki Rendszer nem omlik össze! Magam vigyázok rá! És nem leend kegyelem, nem leend irgalom az árulóknak! Megsemmisítem családostól, megöletem, főbe lövetem, felakasztatom, bunkósbottal üttetem le az árulót, koldusbotra juttatom apját, anyját, testvéreit, gyermekeit. Meztelenül kergetem ki az országból! Meztelenül, miként az Isten (Bodorra mutatva) Ádámot (Claudiára) és Évát űzte ki a paradicsomból! Mert az is bűn és honárulás, hogy amidőn ég az ország, hűs lugasban a szerelem fésülködjék, tollászkodjék az ő nemzettársainak jajgatása közepette!
BODOR Bűn és honárulás a kettőnk részéről?
CLAUDIA Hogy mer ön árulást emlegetve miránk ujjal mutogatni?
MAKK A francia forradalmárokkal vallom, asszonyom: nemcsak az árulókat, hanem a közönyösöket is meg kell büntetni!
BODOR Máris elveszett az ügyed – és az ügyünk!
CLAUDIA Iszonyatos, amit hallok, ezredes! Elfelejti, hogy az ember mindenek előtt önmagáé, csak azután bármi másé, legyen az akár oltári szentség isi,
MAKK Az istentejen áruló is önmagáé? Az országpusztító ellenség is önmagáé?
CLAUDIA Legyen a törvényé, s az ön forradalmi szigoráé, de ha respublika és magyar szabadság nevében bármikor leölhető szarvasmarhaként leltározza föl az egyént: kérem, számítson a legfagyosabb közönyünkre!
MAKK Az elnézés: bűn! Országok vesztek már el a magánközöny és a tömeges élvhajhászat következtében.
CLAUDIA Magánközöny? Célzás ez?
MAKK Remélem, találat is.
(Cigányzene szólal meg az ablak alatt. Hallgatják.)
BODOR (játékosan) Ezek nem tudják, hogy te férjhez mentél? (Később) Azt sem tudják, hogy én megnősültem, és netán kitör belőlem a féltékenység?
CLAUDIA (égő gyertyával a gyertyatartót ablak elé tartja) Ismeretlen hódolóm! Fogadd meghatottságomat!
BODOR (kinyitja az ajtót, amely hátravágódik, majd egy virágos kicsiszekér gurul be a műterembe) Hát ez meg micsoda? Agyonütni való gavallér sehol! (Becsukja az ajtót) Ezek elfutottak. (Kocsizaj, aztán csönd)
MAKK Boldog város, boldog nép! Romok közt éjjelizene.
CLAUDIA Az úr a pokolban is úr!
BODOR Hát még a Bömböldében! (Makkhoz) Claudia ott is kapott egy ökrös szekérnyi virágot.
MAKK (a virágcsokrokat Bodorral együtt fölkapva és Claudiát körülkedveskedve) Grófnő! Ez hatalmas szerelem!
CLAUDIA Kisebbet el sem fogadnék! (Nevetés)
BODOR Mindent letarolt a kedvedért az a kupcihér!
CLAUDIA Bőkezű Don Juan!
BODOR Kitör belőlem a féltékenység!
MAKK Mi már nem párbajozunk!
CLAUDIA Uram, Othello, te marosmenti mór! Ölj meg holnap! Hadd élek reggelig! Szentséges isten!
(A virágcsokrok egy fekete koporsót takartak. Fehér betűkkel a felirat: Bodor Péter.)
BODOR Nézd meg, benne vagyok? Kötél után koporsó!
MAKK (a koporsóra tűzött papírlapot olvassa) Bodor Péter erkölcsi halottunk. Elhunyt árulás következtében. Hazafiak egy csoportja. Sötét város ez, nem boldog város.
CLAUDIA (a dühroham előjeleit látva) Péter! Ne vedd a szívedre. Patkányok ezek, nem hazafiak!
MAKK Nem a nyíltság vakmerő bajnokai!
CLAUDIA Éjszakai sakálok! Üregi nyulak! Poloskák! Csótányok!
BODOR Akkor ez most a hányadik halálom?
CLAUDIA Dögevők! Nem emberek!
BODOR Semmi sem elég nekik! Utánad nyúlnak, akárhova rejtőznél is a földön, a föld alatt, a tenger fenekén! Az anyád méhéből is kiszakítanak és átváltozhatsz akár teknősbékává: kikényszerítenek a nyugalom s a magány páncélvédelme alól, és torkodat metszik, a véredet veszik, hogy felzabálhassanak!
CLAUDIA Ideget, haragot ne pazarolj rájuk! Nyugodj meg, Péter!
MAKK Nem méltó ellenfeleid!
BODOR Mindegy az, ha a becsületemet megsemmisítik! Nevemet a gyávasággal, besúgással, árulással azonosítják!
CLAUDIA Senki sem hiszi el! Mindenki tudja, hogy ez a rágalom nem igaz!
BODOR Nem érted, asszony? így is végem van! Nem elég, hogy modják? Még igaz is legyen?
MAKK Fütyülj rá! Eb ura fakó!
BODOR Eb ura fakó! Csakhogy az emberek lusták, lajhárok a rágalom hallatán! A legkényelmesebb azt elhinni! Utána nem nézni! A sakál-hazafiak Erdély-szerte fogják szétugatni, hogy Horváth Károlyt és társait Bodor Péter juttatta hóhérkézre!
MAKK Balavásáron buktak le, gyermekded óvatlanságból!
BODOR Azt elfelejtik, engem pedig egy életre megnyomorítanak! A rágalomnak egyetlen ellenszere a párbaj, de kit hívjak én ki párbajra? Sötétben nyüzsgő svábbogarakat?
CLAUDIA Nyugodj meg! Ígérem neked, kézre kerítjük őket!
BODOR Tudták! Jól tudták a görények, hogy koporsót lenyelni nem lehet, eltitkolni sem lehet, és jő vele a megvetés, a gyűlölet szenny áradata!
CLAUDIA Ne fess már annyi ördögöt a falra! Visszavágsz nekik!
BODOR Visszavágok! Bizonyítékkal? Lássa a világ, hogy ki ebben a városban a hitvány, a gyáva! És ki a férfiszajha, Makk ezredes!
MAKK Rágalmaztalak én?
BODOR Te is! Állj oda! Lépj a küszöbre! (Bekapcsolja a bankóprést) Nem mered! Majd én csinálom! (Küszöbnyomás, pénzkidobás) Hát ez az! A mariskás Jebézeusát! (Küszöbnyomás, pénzkidobás) Még egy adagot! (Olvassa) Utánnyomás tilos! Pénzt nyomok én? Én a küszöböt nyomom! Kinek mi köze hozzá? Szedjed! Szedjed! Hány millió kell? Mennyit kér tőlem a Duna menti népek fölszabadítása?
CLAUDIA (döbbenten) Neked nem ment el az eszed! Neked nem is volt eszed!
MAKK Heuréka! Heuréka! Megtaláltuk egymást!
BODOR (lelkesen) Nüüü? Látod, nyavalyás? Háromezer piasztert küld neked Kossuth!?
MAKK Pénz beszél, kutya ugat! Ugassanak a csahosaim! Heuréka!
CLAUDIA Ugráltok! Őrültek! Hét akkor én is! (Ének) Nincsen pénzem, de majd lesz! (Komolyan) Nincs már férjem, de majd lesz!
MAKK–BODOR „Nincsen pénzem, de majd lesz! Mikor Pesten vásár lesz. Eladom a feleségem szoknyáját, még az éjjel mind eliszom az árát!”
 
Ötödik jelenet
Előbbiek, Komisszár, Káplár.
KOMISSZÁR (be, mögötte Káplár) Bodor Péter! A törvény nevében letartóztatom!
BODOR Toldy Zsiga, te meg vagy háborodva?
KOMISSZÁR Az lehet, de te kezdted!
(A szín kis időre elsötétül.)
Hatodik jelenet
A szín: a Székely Bömbölde. Kétszemélyes asztaloknál a városi magisztrátus tagjai. Németh–Mikes, Pé Venczel–Ujfalussy, Dózsa–Neumann, Szentgyörgyi–Enyedi. Sörözés. Az urak le vannak sújtva. A ketrecben a cigányok muzsikálnak. A zene halk és folyamatos, de szóértést nem zavarhat. Némelykor – míg az urak hallgatnak – fölerősödhet.
NÉMETH Nagyon sajnálom Bodor Pétert. A grófnőt is, hogy belekeveredett. Ha bankóhamisításért nem alkalmazzuk a törvény szigorát: a kormány dühét vonjuk a fejünkre.
MIKES Tenni kell valamit Bodor érdekében. Ez a sör nem elég hideg. Nyárádi kezd elkanászosodni.
PÉ VENCZEL Árulással Bodor Pétert nem lehet vádolni. Ott volt az elítéltek között, de nem súgta be őket.
UJFALUSSY Nem olyan ember az!
PÉ VENCZEL Tedd lehetővé, hogy szökjön meg!
UJFALUSSY Tegnap óta megint nyakamon a szebeni főbiztos. Ha Bodor megszökik, engem zárnak a helyére. (Titokzatosan) De nyugodj meg! Olyan bizonyítékot hozok föl mellette, hogy biztosan fölmentik!
PÉ VENCZEL Megértelek. Én is magyar, te is magyar, de csak egy életünk van.
DÓZSA Samukám! Ha Bodort bankóhamisítás miatt kell majd elítélni; szavazatod és orvosi véleményed döntő lesz, jól jegyezd meg! Állj ki keményen mellette! Neked inkább elnézik, mint nekem, aki mégis: ítélőmester vagyok. Az ítélőmester azért ítélőmester, hogy ítéljen! Nem? A sör habja csak úgy jó, ha a fogpiszkáló megáll benne.
NEUMANN Döntő lehetne, barátom, ha titkos szavazással hozhatnánk ítéletet. De mióta bevezették a nyílt szavazást, nyíltan senki nem mer színt vallani, Mert a nyíltsághoz, barátom, titkos eljárás szükségeltetik. A lelkiismereti szabadság itt kerül kutyaszorítóba.
SZENTGYÖRGYI Tiszteletes uram! Akár a marólúg, amivel nejem a lengagyámat fehéríti, úgy marja lelkemet a szégyen. A Gyutacs nem tiltakozhat Bodor Péter börtönbe vettetése ellen.
ENYEDI Három alkatrésze van, Ábel fiam, a bűnbánatnak. A fájdalom, az utálat és az erős fogadalom. Előbbi kettő a múltra, utóbbi a jövőre vonatkozik. Ha javulási fogadalmat tettél az Úrnak: ahhoz tartsd magad, akkor is, ha vénasszonyok potyognak az égből!
SZENTGYÖRGYI (már pityókosan) Egyet szeretnék, mégis mást vagyok kénytelen írni gyakorta! Ez mardossa a lelkemet!
ENYEDI A sör csökkenteni szokta?
SZENTGYÖRGYI Sőt, növeli. Újságcsinálónak, poétának egyik cenzor a nyakán, a másik a fejében, igazságvágy és honfibú szegénynek szívében. Ha nem egyéb, felkötöm magam:
ENYEDI Kedves gyermekem. Ha nem lennék pap, mondanék erre valamit.
SZENTGYÖRGYI Tekints el magadtól, és mondjad.
ENYEDI Miért kötnéd fel magad? Elment az eszed? Írjál, cselekedjél meggyőződésed szerint, és akkor ők kötnek fel téged. Így megspórolod magadnak a rossz lelkiismeret kínját és az egész kellemetlen procedúrát. Gondolkozz ezen!
NÉMETH Bodor Pétert nem tudjuk megmenteni csak úgy, ha elítéljük. Közeledik a császár látogatása Marosvásárhelyt, és akkor kérésünkre megkegyelmez neki.
MIKES Szívemből remélem.
NÉMETH Persze, csak súlyos ítélet ügyében lehet a császárhoz fordulni. Nem állíthatsz elébe azzal, hogy ez meg az idegesíti az anyósát, megbírságoltuk, őfelsége gyakoroljon kegyelmet fölötte.
UJFALUSSY Ha olyan ostoba volt, és maga ugrált a küszöbre! Ugráltatta volna azt a renegát Toldy Zsigmondot.
PÉ VENCZEL A bűntény megvalósulásának döntő körülményét Bodor Péter küszöbre fölugrásának és testsúlya általi megnyomatásának tényében véljük fölismerni. Az utánnyomás tilalmát mindönképpen áthágta.
MIKES Erkölcsi halott? Ha igaz, hogy elárulta az összeesküvőket, kitüntetést fog kapni Őfelségétől.
NÉMETH Őfelségének szüksége van minden árulóra, de ugyanakkor meg is veti őket. Minden hatalom a gutgesinnt, a talpnyaló és besúgó polgárok hátán szánkózik a siker felé.
DÓZSA Roppant egyszerű lenne: esküdjék meg rá Bodor, hogy a bankóprést törökországi emigránsok szerelték a pincéjébe, míg a börtönben ült. Próbáld őt erre rávenni.
NEUMANN Csakhogy ez a fráter teljességgel megbízhatatlan. Képtelen hazudni. Elment a veseköved?
SZENTGYÖRGYI (halkan énekel) Hej, mert Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje... Ha még egyszer azt üzeni...
ENYEDI (leinti, lepisszegi) Ábel fiam. Ha régebben üzente, akkor mentél volna frissiben! De ha már itthon ragadtál, és újabb üzenetre vársz, fog be a szádat, amíg megérkezik.
SZENTGYÖRGYI Jól van, befogom. De miért csak nekem üzen Kossuth Lajos? A többieknek a címét nem tudja?
MIKES Péter ügyét pártfogolom. A büntetés maximuma helyett a maximális minimumra fogok törekedni.
NÉMETH Ha elpuskázzuk a dolgot, tudod, mi jár nekünk? Kufstein!
MIKES Jó vastagfalú börtön!
PÉ VENCZEL És ha kiderül a szöktetési szándékod?
UJFALUSSY Kufstein!
NEUMANN Tébolydába utalhatnám, valahová szegény Széchenyi mellé. Ehhez viszont túl zseniális. A kísérlet rám ütne vissza.
DÓZSA Kufstein.
SZENTGYÖRGYI (ének) Ha még egyszer azt üzeni...
ENYEDI Kufstein.
Hetedik jelenet
Előbbiek és Komisszár Káplárral. Tisztes távolból az urakat figyelik.
PÉ VENCZEL (látván, hogy Komisszár a gajdoló szerkesztőt figyeli) Dózsa Pista! Kérlek, hallgattasd el!
DÓZSA Miért?
PÉ VENCZEL Mert hallgatják.
SZENTGYÖRGYI (ének) Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
DÓZSA Tisztelt lángoszlop! Hagyd abba a Kossuth üzenetét, nem tartozik a menühöz.
SZENTGYÖRGYI Kossuth nem tartozik a menühöz? Tévedsz, barátom.
PÉ VENCZEL (jól tudván, hogy Komisszár minden elhangzott szó miatt följelentheti a jelenlévőket, odaint a zenészeknek) Marosmentit és vidámat! (Dinamikus zene)
ENYEDI Ábel fiam! Igazmondásra késztettelek, hogy fel ne akaszd magad. Nem azt mondtam, hogy énekelj!
SZENTGYÖRGYI Kossuth Lajos nem tartozik a menühöz.
DÓZSA Nem tartozik!
PÉ VENCZEL Ne szamárkodj, Ábel! A borjúmáj tartozott a menühöz!
MIKES Mi bajod Kossuthtal? Miért kompromittálod – magad?
SZENTGYÖRGYI Ha Kossuth nem tartozik a menühöz, akkor semmit sem veszünk magunkhoz! Mert ő minekünk lelki eledel! (Énekel tovább, mind szenvedélyesebben)
NEUMANN Etesd a lelked, és ne énekelj! Büntetendő.
ENYEDI Hagyjátok! Sör és lelkiismeret dolgozik benne!
NÉMETH (valójában Komisszárnak szóló szöveg) Barátaim! Mi ez a magisztrátushoz méltatlan gajdolás? Tudjuk! Irkászok, firkászok, redaktorok, ingatagok. Talán nem is felelősök érte. Így jöttek ők a világra tanulságul minekünk, a meggondoltaknak: kicsi gyerek fenekében és a zsurnalisztákban nem lehet megbízni.
(A szín elsötétül, a zene tovább szól, míg újra ki nem gyúl a fény.)
Nyolcadik jelenet
A bíróság. Amfiteátrális jellegű helység, kétoldalt ülőhelyekkel. Emelvényen az asztalnál Pé Venczel, Németh, Mikes, Dózsa, Neumann. Megfelelő helyen, pulpituson szárnyas gyermeket ábrázoló mellszobor, amelynek fél szárnya törött. Kisebb tömeg a nyílt tárgyaláson. A magisztrátus tagjainak feleségei, Enyedi, Szentgyörgyi, a vádlottak padján Bodor, Claudia, mögöttük fegyveres örök. A terem több pontján teremőrök. Trombitaszó három irányból, majd Pé Venczel csönget, csend.
NÉMETH Nyílt tárgyalás! Bodor Lajos, alias Péter és gróf Rhédey Claudia, Bodor Lajosné ügyében a vádemelés, vádbeszéd elhangzott. Mikes Mihály főügyész úr súlyos tényeit cáfolni nem lehet. Mentőkörülményeket Neumann doktor ülnök atyánkfia fog előterjeszteni.
NEUMANN Mélyen tisztelt királyi táblabíróság! Bodor Lajos alias Péter elsőrendű vádlott mentségére a kiváló képességű tizenhetes volt fegyenc, akiből mint tizennyolcas lett, súlyos lelki megrázkódtatásnak volt kitéve. Első idegi katasztrófa: Bodor Lajosként Bodor Péter helyett hajszál híján kivégezték. Második idegi katasztrófa: föltehetőleg családi eredetű hajlam folytán a skizofrénia tünetei mutatkoznak rajta. Lajosként némelykor Péternek érzi magát, ilyenkor a néhai 48-as pártütő és felségsértésben elmarasztalható úgynevezett szabadságharcos tüzérőrnagy büntetését akarja magára venni. Ez a negatív paranoia föltehetőleg sajátos magyar betegség. Megnyilványulási formája, hogy a beteg a legkegyetlenebb üldöztetésben sem érzi magát üldözöttnek, hanem fordítva: úton-útfélen szembeszalad a halálos veszedelemmel, harsányan követel csuklójára bilincset, bokájára lábvasat, nyakába kötelet. Kedvenc eszméje, hogy ehhez neki joga van, minekünk pedig kötelességünk az óhaját teljesíteni. Bolondok lettünk volna magunk is, ha követeléseinek eleget teszünk. Más a helyzet sajnos, miután a felségsértés bankóhamisítás révén bekövetkezett Határozottan kérem viszont gróf Rhédey Claudia fölmentését a cinkosság vádja alól.
CLAUDIA Neumann Samu!
NEUMANN Sámuel vagyok.
BODOR Az nem baj, csak egészség legyen!
CLAUDIA Ne rágalmazzon engem föltételezett cinkossággal, csakis bevallott és bizonyítható szolidaritással.
NEUMANN Kérem mindkét vádlottnak a fölmentését.
NÉMETH Vádlott a börtönben minden jel szerint elmebéli károsodást szenvedett. Kérem jegyzőkönyvbe venni!
PÉ VENCZEL Egyetértünk?
DÓZSA A főügyész úr vádiratát utasítsuk vissza!
PÉ VENCZEL Dózsa István ítélőmester előterjesztése megtárgyaltatik.
(A bejáratnál kürtszó. Pé intésére a bírók mind felállnak. Komisszár jön kongó léptekkel, mögötte Káplár, Ujfalussy és Zimmermann.)
Kilencedik jelenet
Előbbiek és Komisszár, Káplár, Ujfalussy, Zimmermann.
PÉ VENCZEL Mozgó Büntető Bizottmányi Elnök ezredes úr, szeretve tisztelt honfitársunk, Toldy Zsigmond! Jelentem, hogy a vádlottak ügye letárgyaltatott, a testület visszavonul ítéletet hozni. Döntéshozatalunkat tisztelje meg Ön részvételével.
KOMISSZÁR Csak részvétemmel. Aki még nem tudná, figyeljen! Új megbízatásomat Alexander Bach belügyminiszter úr rendeletére vettem át, miután báró Heyerle ezredest országos főhadbíróvá nevezték ki. Feladatkörét én fogom itt betölteni.
(Pé Venczel intésére teremőr nyargal máris székkel Komisszár felé.)
PÉ VENCZEL Isten áldását kérjük munkájához. Tanúként Ujfalussy Ferencet kell meghallgatnunk. Börtönparancsnok úr!
UJFALUSSY Fogságának idején a vádlott különös juharfa madarat fabrikált, amelyet szabadulásakor nem bocsátottam rendelkezésére. Megállapítottam ugyanis, hogy nem sorolható a foglyok úgynevezett művészi alkotásai közé, sőt, inkább értelmetlenségnek látszott. Mit mesterkednek általában a rabok? Faragott, rajzolt, festett tárgyak képletes értelmével adják jelét a törvényes hatalom elleni gyűlöletüknek. Bodor faragványa viszont nem képletes, hanem képtelenség! Nem fecseg politikai nézeteiről, a titkát ezért nehéz megfejteni. Alkotójának megrokkant elmebéli állapotáról tanúskodhat, ám lehetséges, hogy gyanús célját épp látszólagos céltalansága hordozza. Tessék megvizsgálni!
KOMISSZÁR Kérjük a madarat!
NÉMETH Hol a madár?
ZIMMERMANN (a terem végéből futva jön, hóna alatt a madárral, s átadja Ujfalussynak)
UJFALUSSY Íme! Felhúzom! Nem énekel, miként a madarak, hanem... (A madár megszólal) Ugat.
KOMISSZÁR Ez a madár kuvasz módra ugat. Tessék újból megfigyelni (Újra megszólaltatja)
UJFALUSSY Erdélyi kopó? Magyar vizsla?
KOMISSZÁR Az erdélyi magyar császárgyűlölet kutyája. (Távoli, majd egyre közeledő kutyaugatás kintről. Komisszár intésére Ujfalussy a madarát a bírók elé viszi, Pé Venczel veszi át és szólaltatja meg. Hallgatják)
KOMISSZÁR (a fölerősödött és sok irányú kutyaugatás hallatán) Mi ez, kérem? Káplár! Csöndet és rendet teremteni!
PÉ VENCZEL Őrség! A kutyákat elnémítani!
(Káplár után fegyveres örök is futnak, majd néhány másodperc múlva puskalövések; sebesült kutyák fájdalmas vonítása, nyüszítése, még dühösebb ugatása. Káplár visszatér.)
KOMISSZÁR Káplár! Eleven kutya maradt még?
KÁPLÁR Magnak való sem, ezredes úr!
KOMISSZÁR (a közönség felöl jövő ugatásra) És ez micsoda? (Más-más irányból jövő ugatás) Kutyavásár? (Az urak döbbenten hallgatják a terem padsoraiból ugató láthatatlan kutyákat. Meredt szemek, riadt arcok. A közönség némán tátogató szájából szabályszerű, ijesztő kutyacsaholás hangzik.)
PÉ VENCZEL Őrség! A kutyákat elnémítani!
(A terem közepéből örök fognak fegyvert a közönségre, ám ettől csak erősödik az ugatás.)
KOMISSZÁR Ruhe, verfluchte Hunde! Kilőni őket!
EGY HANG Feuer!
(Sortűz a közönség irányába. Csönd. Az emberek összeszorított szájjal, mozdulatlanul merednek a fegyveresekre. Láthatatlan sebekből csepegő vér fölerősített hangja. A vércsöpögést erős zenei jajhang, sikoly zárja.)
KOMISSZÁR Aki kutyává lett, ne feledje: jő még kutyára dér! Főbíró úr, olvassa föl a madár szárnyára pingált feliratot.
PÉ VENCZEL Az ugató császár!
KOMISSZÁR Hangosabban!
PÉ VENCZEL Az ugató császár.
KOMISSZÁR Vádlott, adjon rá magyarázatot!
MIKES Vádlott! Hogy kell ezt érteni?
BODOR Az ugató császármadár!
MIKES A kettő nem azonos!
BODOR Nem azonos.
MIKES Magyarázat?
BODOR Elfogyott volt a festékem.
MIKES Főbíró úr! Elfogadható ez?
PÉ VENCZEL Nem fogadható el.
NEUMANN Bocsánat! Judicialiter talán elutasítható, ám logice semmiképpen! Leíratik betűvel a szó: császár, az ugatás tényét azonban a madár valósítja meg. Két ártatlan fogalom párhuzamosságát önök megszüntetik, majd erőszakolt kapcsolással bűnténynek minősítik. Tessék az euklideszi párhuzamossági axiómát figyelembe venni!
PÉ VENCZEL Kérdem akkor: figyelembe vegyük?
KOMISSZÁR A bíróság teljesítse feladatát!
A szín lassan elsötétül, zene szól, majd amikor újra kivilágosodik, csak a fegyveres örök láthatók a tárgyalóteremben. Ujfalussy felfigyel rájuk.
 
Kilencedik jelenet
Őrök, Ujfalussy, Bolond.
BOLOND (jön, kollégiumi tanárként, osztálynaplóval) Jó reggelt, gyerekek! Üljetek le! Emlékeztek még rám? Horváth Csongor vagyok, professzorotok voltam a református főtanodában. Rég nem láttuk egymást, a nagy viharban mind kiröppentetek a csataterekre. Valamelyikötök elhagyta Fejéregyházán a honvédsipkáját. (Ujfalussyhoz) Nem a tied volt, Ferencke?
UJFALUSSY Lehetett volna, tanár úr! (Elveszi)
BOLOND Mióta nem láttuk egymást... hogy is mondjam..., én a félnótások útját jártam, majd visszatértem,... a főtanodába, de megint kirúgtak onnan. A sokáig viselt álorca összenő az ember arcával, többé nem tudja levetni. De biztos vagyok benne, hogy emlékeztek még az én igazi arcomra, bár lelkileg elesett vagyok. Milyen nap is van ma?
UJFALUSSY Ítélethozatali nap, tanár úr!
BOLOND Ítélethozatal! Szép. Akkor énekkel kezdjük a napot, ahogy régen szoktuk. Gott erhalte helyett Vörösmarty Szózatával. No, gyerekek! Kettő, három! (Énekli) Hazádnak rendületlenül... (Senki nem követi) Istenem! Elfelejtettétek! Szégyen és gyalázat! Elfelejtettétek! Újra kell tanulni! Lássuk, mi a mai lecke? (Első őrhöz, majd rendre a többihez) Németh Jánoska? Nem tudod! Szekunda! Pé Venczelke? Ülj le, fiam! Szekunda! Mikes Misike! Te mindig szorgalmas voltál! Hogy leszel te főügyész, ha nem tanulod meg Csokonai Vitéz Mihály verset? Ülj le! Szégyelld magad! Dózsa Pityuka? Miként sóhajtott föl Tempefői Csokonai keserűségével? Nem tudod. Figyelj! Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon! És hogyan vélekednek mások manapság? Az is bolond, aki magyar marad Erdélyben és Magyarországon! Ezek hallatán vigyorog a sátán, ugrándozik örömében a törpeség! Ujfalussy Ferike?
UJFALUSSY Professzor úr, én készültem volna, de rengeteg a fegyenc, a politikai fogoly meg az útonálló, sok az akasztás, kevés az idő – tanulásra.
BOLOND (megnézi hosszan) Nem volt a tied a piros honvédsapka! Hát akkor gyerekek, lássuk, mit tanult mára Bodor Péterke? (A szoborhoz lépve) No, nézd csak! Hol röpdöstél az éjjel? Letörött a szárnyad! Nem vigyázol a szárnyaidra, gyermekem! Csokonai versének a címe? Nagyszerű, nagyszerű! A magánossághoz. Meg is tanultad, remélem. Halljam! (Halk gyermekhang, hegedűkísérettel)
Áldott magánosság jövel! ragadj el
Álmodba most is engemet;
Ha mások elhagynának is, ne hagyj el,
Ringasd öledbe lelkemet.
Nagyszerű! Csodálatos volt ez, kicsi Bodor! Magam is az ölembe ringatnálak lelkemnek társaként! De mondd, fiacskám, miért vagy te ma olyan nagyon szomorú? Bántalom ért? Túl messzire ragadott el a képzelet, és magadra maradtál? Ne félj az áldott magánytól! Úgy közelebb vagy az Istenhez. (Tűnődés) Mikor tizenkét órától kezdve sötétség lett az egész földön, a keresztre feszített Jézus fölkiáltott az égre: „Éli, éli, lamá sabaktáni!” „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Mi pedig az ő szavait ismételve mondjuk: miért hagytál el bennünket, akik Hétfájdalmú Szűzmáriának, Magyarok Nagyasszonyának ajánlottuk föl szép országunkat? De ha mások elhagyának is, kicsi Bodor Péter, én veled maradok. (Ölében a szoborral megy kifele. Az őrök a Szózat két sorát éneklik. Ehhez csatlakoznak a láthatatlan rabok is)
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell
(Kétszeri ismétlés)
BOLOND (el)
HANG Achtung! Urteilsverkündung.
(A fegyőrök, teremőrök katonás mozdulatokkal ki.)
Tizedik jelenet
UJFALUSSY Ítélethirdetés!
Kürtszó. Jön egyik oldalról Pé Venczel, Németh, Mikes, Dózsa, Neumann, ellenkező irányból Komisszár és Káplár. Őrök vezetik Bodort, Claudiát. Közönség kizárva.
PÉ VENCZEL (föláll, intésére csak Claudia áll föl) Gróf Rhédey Claudia ügyében hozott egyöntetű ítéletünk!
NÉMETH Fölmentő!
MIKES Fölmentő!
DÓZSA Fölmentő!
NEUMANN Fölmentő!
PÉ VENCZEL Személyem, Pé Venczel: Fölmentő! Bodor Lajos, alias Bodor Péter felségárulási ügyében az ítélet:
NÉMETH Kötél általi halál!
MIKES Halál!
DÓZSA Halál!
NEUMANN Halál!
PÉ VENCZEL Személyem, Marosszék főbírója: halál! Az utolsó szó jogán az elítélt szólhat. (Távoli zene. A „Vásárhelyi halastó” néhány foszlánya.)
BODOR Bíró urak! Mostanáig a biblikus idők homályában támadt és tovatűnt látomásnak véltem János apostol sárkányos világát. És láttam, hogy a tengerből feljött egy fenevad: tíz szarva és hét feje volt, és mindahány Istenkáromlás. De csak az apostol látta vajon? A fenevad itt garázdálkodik közöttünk! És adatott neki hatalom a cselekvésre száz meg száz éven át minden nyelv és nemzet fölött. Megadatott neki, hogy elborítsa rettegéssel az emberi életet. Felségárulás egy madár ugatása? Akkor miért nem az a patkányok éneke s a félelem temetőbogarainak nyüzsgése az emberi szemekben? Mindezt nem csekély önálltatással a mások szemében láttam, és elteltem szánalommal az emberek iránt, akik nem úgy cselekszenek, ahogy én cselekszem. Látom azonban, hogy magam is szánalomra méltó tettem. Szánalmat kérek tehát ítélőimtől. Feltaláló terveim közé iktattam a páros egyszemély boldogságát ezzel az asszonnyal, életem megmentőjével, akit önök a bűnrészesség vádja alól fölmentettek. Ezt köszönöm. Bizonyos, hogy ha én nem leszek már, általa mégis itt leszek az élők között. Mindazonáltal Ő felségéhez kegyelemért folyamodom. Ha pedig elutasíttatik, vegyék el tőlem a bitófa kínját – golyó által. Az utolsó szó jogán kérem! Golyó által!
PÉ VENCZEL (ezt inkább a Komisszárnak szánva) Erdeinkben elegendő fa van az ilyen jómadarak számára!
KOMISSZÁR Lesz bitónak való fa! Lészen elegendő golyó, puskapor az árulóknak! (Távozik, Káplár, Ujfalussy követi)
Tizenegyedik jelenet
Előbbiek, Komisszár, Káplár, Ujfalussy nélkül.
BODOR Azt mondod, főbíró, hogy erdeinkben elegendő fa van a magyarok számára. Mondod ezt magyar létedre, Haynauként. bresciai hiénaként, fölfedve most már igazi arculatodat.
PÉ VENCZEL A helyzet kényszerében szóltam!
BODOR Kényszer! Ó, kényszer! Minden gerinctelen csúszómászó mentsége: a helyzet!
PÉ VENCZEL Nem titkoltad el a törvény előtt magad is nevedet, puszta létedet?
BODOR Rajtam kívül azzal senki másnak nem ártottam! Istentől adatott jogom kimenteni álmaimat a tűzvészből, a hiúságok vásárának kegyetlen tülekedéséből!
PÉ VENCZEL A helyzet vaskényszerében szóltam ellened Toldy Zsigmond jelenléte miatt. Szóltam, akár Dániel próféta az oroszlánveremben.
BODOR Dániel! Nem átallod magad vele párhuzamba vonni!
PÉ VENCZEL Dániel az oroszlánokkal nem együtt ordibála vala?
BODOR Együtt ordibála vala, de nem nyala vala! Vadak közt a vadakhoz kell igazodni, nem a madarakhoz. Veremben a verem az úr, nem a csillagos ég!
CLAUDIA Életem árán is kimentem öt a szakadékból, ahová jóhiszeműség, rágalom és luciferi cselszövés juttatta.
PÉ VENCZEL Másként szerettünk volna dönteni. A Mozgó Büntető Bíróság telepedett a nyakunkra. A felségárulást a törvény halállal bünteti. A törvény tisztelete és alkalmazása: császárhűségünk bizonyítéka. A hűségre pedig mindenkor: engedékenység a válasz; folyamodványaink megértő kezelése. Azért ítéltünk halálra, hogy életben maradhass.
BODOR Ó, képmutató szamaritánusok hitvány gyülekezete!
CLAUDIA Életem árán is megmentem őt a szakadékból, ahová jóhiszeműség, rágalom és luciferi cselszövés taszította!
PÉ VENCZEL A császár megnősült. A császár meglátogat minket. A császár mézes heteit éli, és kegyelmet fog osztogatni. A császár életadakozó kedvét alattvalói hűséggel táplálni és növelni kell. (Papírlapot mutat föl s olvassa) Én, Bodor Péter, építész-műszerész és szobrász, geométra, Felséged marosvásárhelyi látogatásának alkalmából őszinte rajongással és vezeklésképpen olyan zenélő kutat alkotnék, amely a Gott erhalte zengő hangjaival és kupoláján felséged szobrával magyar népünk királyhűségét, szeretetét hirdetné fennen...
BODOR És tegyem ezt orcapirulás nélkül? Asszonyom szép arcát cseréljem el a császár pofájával?
PÉ VENCZEL Egy veszendőbe jutott élet ingyen vissza nem szerezhető. A hűség, a hála és a dicséret borravalója, csúszó-kenőpénze, baksisa, Trinkgeldje feljebbvalóink szívét meglágyíthatja.
BODOR Ily szégyentelenül apportírozni nem tanulok én meg soha!
CLAUDIA (már-már imádkozásként a vádlottak padjában) Segíts magadon és rajtam, Bodor Péter! Az én arcom külsőség! Ami bennünket összeköt: azt semmilyen szobor, sem Énekek Éneke ki nem fejezheti. Dobd oda Vénuszszobrunkat Őfelségének! Az istenítés éhét csillapítja vele, és mi tovább megyünk ketten Daphnisz és Chloé útján... tücsökcirpelésben.
PÉ VENCZEL Vesd ki szívedből a hiúságot és gőgöt, Bodor Péter! Az élet és annak megtartása mindenek fölött áll. A halálban, túl jón és rosszon, értelmét veszti minden földi ragaszkodásunk. Mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán.
CLAUDIA Szánd meg a mi kettőnk szép szándékát, Péter! Az én arcom külsőség. Ami bennünket összeköt, sem szobor, sem Énekek Éneke ki nem fejezheti.
BODOR Délnek futottam úszó jégtáblán, amely észak felé tart a tengerár törvénye szerint. Mindenható Isten, aki az emberi szívekbe látsz, légy tanúm rá, hogy őszinte és tiszta volt bennem a szándék...
CLAUDIA Magunkra maradtunk, de mintha sokaság lenne már. A páros egyszemély is. A csigaház magányára vágytunk mind a ketten, de te nem szóltál nekem az úszó jégtábláról.
Tizenkettedik jelenet
Előbbiek és Komisszár, Káplár, Ujfalussy, aki a fegyveres csendőrök szótlan parancsnoka
HANGOK (ijesztő brutalitással, későbben kutyaugatással keverten) Achtung! Achtung! A Mozgó Büntető Bizottmány! A Mozgó Büntető Bizottmány!!
(A fegyveresek közreveszik a bentlévőket.)
KOMISSZÁR Helyéről senki ne mozduljon! Nincs moccanás! Ha bárki ellenáll, Ujfalussy Ferenc teljesítse kötelességét!
UJFALUSSY Megértettem!
KOMISSZÁR Nemesnek és becsületesnek vélt magisztrátus! Önök a törvény erejével sújtottak le Bodor Péter, alias Lajos bújtatott elítéltre, a felségárulóra! A kényszerű kötelességteljesítés érvényben marad, a bizánci jellegű képmutatásnak pedig végét vetjük! A monarchia megdöntése végett Kossuth Lajos által szervezett széles körű összeesküvés beigazolódott vádjával önöket letartóztatom. Saját érdekük, hogy semmi ellenállást ne tanúsítsanak! A felségárulás felett ítélkező, bőrüket mentő felségárulók napja lehanyatlott! A Mozgó Büntető Bizottmány pedig teljesíteni fogja kötelességét!
(Csönd)
UJFALUSSY Achtung!
(Erős bakancs-csizmadubogás három lépésben; a negyedik a megállás hangja.)
KOMISSZÁR (előbb jön, megáll Pé Venczel előtt) Régóta figyeljük önöket, urak! (Bodort, majd újból Pé Venczelt ügyelve, annak szeme közé nézve) A párhuzamosok az akasztófán találkoznak.
PÉ VENCZEL (mély megvetéssel nézi a Komisszárt. Arcul köpi)
(A toronyóra tizenkettőt üt.)
BODOR Az én órám eljött, és nappali fényben az éjfélnek idejét jelzi.
CLAUDIA (Bodorhoz lép) Nem lehetséges ez! Nem tűrheti ezt az isten. Nem! Nem! Nem! (Sírva borul Bodorra)
BODOR Minden lehetséges. Hiába kértem én új, fehér szárnyakat az égtől: kések között, szuronyerdőben nem lehet repülni.
CLAUDIA Kedvesem! Életem lehanyatlott álma! Minekünk szuronyerdőben is szállani kellett volna! Szállani... együtt... (Bodor karjában eszméletét veszti)
A szín elsötétül. Csizmadubogás. Vezénylő tisztek hangja: „Tűz! Feuer” Többször ismétlődik. Mindannyiszor puskaropogás. Kis csönd után asszonyi sikolyból halotti siratóba forduló hang, hömpölygő harangzúgás. Gyászruhás asszonyok vonulása. Elöl Claudia és a magisztrátus tagjainak özvegyei. Minden asszony kezében fehér őszirózsa. Halottak napja. Kopjafaerdő és gyertyaviláglás a képzeletbeli erdélyi temetőkben A 90. zsoltár vegyes kórus hangján orgonakísérettel „Tebenned bíztunk eleitől fogva”. E vonulás a zsoltár első versszakának végéig tart, majd
Függöny
 
Jegyzet
Bodor Péter (1788–1849). székely ezermester. 63 m hosszú, 8 m széles, vasszeg nélküli fahidat készített a Maros fölé. Marosvásárhelyi zenélő kútjának (1820–22) mását a bp.–i Margitszigeten építették föl (1935–36). Akadémiai Kislexikon, Bp., 1989.
Joggal kérdezheti tehát a néző vagy drámám olvasója: miként kerül Bodor Péter az 1851–54 között szervezett Habsburg-ellenes mozgalomba, a Székelyföldön is leleplezett, véresen megtorolt összeesküvés tagjai közé?
Csakis feltámadás útján.
Jómagam ugyanis nem történelmi életrajzot írtam Bodor Péterről, hanem olyan drámát, amelynek cselekménye 1849–55 között zajlik, s amelynek főhőséül a székely ezermester folklórizálódott alakját választottam Bodor Péter, akár egy Rózsa Sándor, legendás alakká vált az emlékezésben. Életének ellenőrizhető tényei elkeveredtek a költött elemekkel. Ilyenformán jutottam ahhoz a szabadsághoz, amely lehetővé tette történelmi hősöm életének képzeletbeli meghosszabbítását néhány esztendővel.
Eljárásom mentségére szolgál az is, hogy a szabadságharc leverése után sokan kényszerültek bujdosásra, nevük megváltoztatására. Ne feledjük: az a korszak ez, amelyben szinte naponként támadtak tanúk, akik Petőfi Sándort látták hol itt, hol amott fölbukkanni. A remény s a bizonytalanság folyamatos hullámverésében az is előfordulhatott tehát, hogy élő embert soroltak csatatéren az elesettek közé. Erre a lehetőségre támaszkodva éltem magam is a képzelet jogával: „Talán nem is igaz, hogy Kolozsvárott meghalt Bodor Péter.” Fölösleges hangoztatnom, hogy ilyet csak szépíró tehet Ha történész követi el: a mítoszteremtés útjára téved; félrevezeti olvasóit. A drámaíró szabadsága nagyobb a historikusénál.
Az élő embernek házába elrettentésül szállított koporsó nem Jókai képzeletének műve; akit a 48-as szabadságharc után árulásért, besúgásért erkölcsi halottnak nyilványítottak, arra egy-egy koporsóval is ráijesztettek a honfiak.
Orbán Balázs emlékiratából idézzük a következőket: „Tapferner major-auditor vérbére soproni törvényszéki elnökség volt, hol, míg közmegvetéssel fordult el mindenki tőle, lelkiismeretének kimaradhatatlan furdalásai üldözték s rabolták el álmait. 1860 egyik sötét éjjelén Sopron utcáján egy gyászos férfiak által képezett menet fáklyák közt koporsót emelve vonult Tapferner szállására, hol a gazdát hon nem találva, hálószobájába, ágya helyére tették le a körülrakott gyertyákkal megvilágított koporsót, s azután szótlanul távoztak. Tapferner, ki lelkiismeretének szemrehányásait a bor mámorába igyekezett már régóta fojtani, hevült fővel lépett szobájába, hol megpillantván a végzetes koporsót, iszonyatos rémület fogta el, egész testében remegve s „kegyelmet” kiáltva rogyott össze. Másnap az őrület előjeleivel futott el Sopronból, s nemsokára elhalt; sírjára egy könny sem hullott, csakis átok és szidalom.”
A koporsós mozzanat Orbán Balázs följegyzése nyomán került a drámámba.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék