Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1993. október, IV. évfolyam, 10. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Fekete Vince

Fekete Vince
Matt
„Szép volt!” És nyújtotta hirtelen kezét.
A gramofon még halkan surrogott,
zsebéből míg kincseit rakta szét:
tárcát, trojkával fedelén, barackmagot,
tollat, szétmorzsolt csikkeket.
Egy félmosoly.

Zománcozott fürdőkád, furcsa ragyogással,
ahogy a szobába lépett. Senki sehol.
Retesz. Kulcs kétszer.

Négyszögű volt az éjszaka.
Megreccsent a komód a súly alatt. Kinézett.
Üvegcserepek zúzmarái, s hó szaga csapta
meg, mikor az ablak ege beszakadt.

A mélyben tarka négyzetek, fénykockák,
kószáló figurák.
„Új kombináció!”

Tán rótta volna még ingón körbe a szobát.
De dörömböltek homlokán.
Akkor felkapaszkodott.
„Le kéne venni a hársfával lóugrásban
a távíróoszlopot” — mondta, s ragyogott.
TISZT ELŐRETÖR!
Futók, gyalogok a kiteregetett éjszakában.
Egy villanás még. A vezér
lelépett a Gé hétről.*

* A szöveg ötlete s az idézetek Vladimir Nabokov Luzsinvédelem című regényéből valók.
 
F. M. Dosztojevszkij: A hasonmás
Órák teltek-e vagy csak percek el?
Limlomok garmadája közt a járdakövön ült.
Hallgatott.

Remegett, ingott az ég.
Feje nyilallt, dereka szaggatott.
És rémülten markolt a kőbe újra:
a sárcipő, a köpenye
és házfalak zuhantak-dőltek szembe,
és húztak el vadul.
Belül cink-kalapács pengetett.
(Ázott sugarak, zsibongó éj.)
„Huh, ez a vad kiskutya!” — suttogta.
S maga sem tudta, mit beszél.
Csak ült és egyre nézte.
Befordult a sarkon.
Szembejött vele.
A köpenyből egy arc vigyorgott,
mikor félve felnézett rá.
S ő üdvözölte.
Párok, tisztek forogtak tovább.
Fényárban lebegett a lépcsőház.
S forró ólomként fény csorgott
szemébe.

Cinkrácsok
Zománc-éj. Pattog egyre.
Kibukik bentről a rozsdamély.
Sav loccsan az elevenre,
s fakad, folyik szét a fekély.

Kukák horpadt köpönyege,
asztmás bűzt csörögő csapok.
Nem tudja, magát a kéz hova tegye,
némán formálja a száj a szótagot.

Cinkrácsok rezegnek az ég ablakán.
Csillagok köztük kialvatlan szemekkel.
És túl azon
ott túl talán:
malmoz Isten é(r)veinkkel.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék