Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2000. január, XI. évfolyam, 1. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Untitled Document Az erdélyi sorsvállalás átfogó szintézise

Gáll Ernõ: A felelõsség új határai. Helikon Kiadó, Bp. 1999.

Az erdélyi magyarság sorsának közel évszázados kihívása, szenvedése - a nem akármilyen túlélésért, sõt megmaradásért - nem véletlenül került az idõk során boncolgatás, elemzés tárgyává. Ezzel magyarázható az, hogy az elmúlt évtizedekben a transzszilvanizmus kapcsán annyi kitûnõ könyv íródott. Igazat adhatunk László Dezsõnek, aki A kisebbségi élet ajándékai címû kötetében (Kolozsvár, 1997) kimutatta: a veszélyeztetett erdélyi sors termeli ki azt a magasrendû erkölcsiséget, amely nélkül a megmaradás lehetetlenné válhat. Nem sorolom fel azokat a köteteket, amelyek a 30-as évektõl mindmáig a transzszilvanizmus egyik vagy másik kérdésének elemzésével váltak ismertekké...
Ezek után önkéntelenül is felvetõdik: lehet-e a kérdésrõl még újat mondani? Gáll Ernõ könyve meggyõzõen bizonyítja: Lehet! Sõt, szükséges is! Ez a kötet ugyanis az erdélyi sors kérdésének igen árnyalt és mély elemzése, egyben átfogó szintézise. E kérdések arra késztethetik, sõt kényszeríthetik Olvasóját, hogy a maga személyes sorsában is felismerje és felvállalja a "felelõsség új határait"!

A személyiség felelõsségtudata

A kötet egyik alapvetõ üzenete: megmaradásunk érdekében szükséges, sõt nélkülözhetetlen az egyéniség felelõsségtudata. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza: kérdéseit az "új határai" nevében teszi fel, illetve próbál ezekre megfelelni. Ez utóbbi annál meghökkentõbb, ha arra gondolunk, hogy az elmúlt évtizedek önkényuralmai - melyeket ma egyszerûsítve "totalitarizmusnak" nevezünk -,

teljesen leszoktattak, leszoktathattak arról, hogy bármiért is felelõsséget vállaljunk. Hiszen az önkényuralom szellemisége valóban "csavarrá" degradálta az egyént.
Gáll Ernõ kötetének valójában minden sora - más-más oldalról megközelítve - meggyõzõen sugallja: a jövõépítés szempontjából az egyéniségnek - külön-külön mindnyájunknak - megnõtt a felelõssége!
S hogy ez mit is jelent? Hadd idézzek ennek kapcsán néhány gondolatot: "... az egyéni döntések ugyancsak rendkívüli mértékben megnõtt funkciója" - szerinte - egyben megköveteli múltunk "kritikai feldolgozásának nélkülözhetetlenségét" is. Ez a jövendõ számára alapvetõ feltétel! S ehhez ritkán tapasztalható bátorsággal, felelõsséggel, önrevízióval ad példát mindnyájunk számára!
Ez a felelõsségvállalás - a szerzõ szerint - egyben a jövõépítés, egyfajta megújhodás feltétele. Végiggondolva mindazt, amit jelenünk újabb és újabb kihívásaival szemben átéltünk, fogalmazzuk meg a jövõépítéssel kapcsolatos teendõnket. Ezek
- miként errõl az olvasó meggyõzõdhetik - nemcsak a politikusokat, különféle hatalmasságokat, de a megnõtt értékû személyiséget is érintik. Az a felelõsség, mely arra a bizonyos "új határra" irányul. Ehhez viszont - miként a szerzõ kötete hátlapján is megfogalmazza - "elõretekintõ mérlegelés", "jövõbemutató felelõsségteljes cselekvés" szükségeltetik, mely alapjává válhat a "felelõsségtõl áthatott" jövõépítésnek.
Szintén az egyéniség felelõsségét húzza alá, amikor az "autonómiáját építõ személyiségrõl" beszél. Az egyéniségnek - individualizmusnak (?) - eme szavai egyben a humanizmus szavai is! És itt mindjárt hadd utaljak arra: Gáll Ernõ már a "csavarrá-kényszerítés" önkényuralmában és idejében, 1972-ben megírta A humanizmus viszontagságai, majd pedig 1977-ben Fábry Zoltán: A felelõ ember címû mûvét, melyet minden változtatás nélkül sorolhatott be e legújabb kötetébe, hiszen a kötet átfogó szintézisének fontos részét jelentette. Ugyancsak a kommunizmus béklyóiban írt Tavaszi Sándorról, Székely János metaforikus, de rejtjelezett, nagyon is bátor üzenetét tolmácsoló darabjairól.
A fenti sorok jól bizonyítják azt a felelõsség-vállalást, melyet a szerzõ - s ez külön hangsúlyozandó! - egyfajta bátor önrevízióval kísér. Tudja, hogy ez a vállalkozása "izgalmas, szellemi-erkölcsi kaland" - hiszen korunk egymással oly ellentmondásos vitákkal, "krédókkal" terhes -, mégis vállalja!

Szellemi nyitottsággal megírt szintézis

A kötet értékét növeli a szerzõnek ama szándéka, hogy az erdélyi sorskérdésnek nem csupán a múltját, de a jelenét, egyben pedig - a felelõsség nevében - a mindezekbõl következõ/következtethetõ jövõt is megidézi. Mind e kérdéseket pedig a maguk bonyolultságában és ellentmondásaiban, egyben pedig egymással való összefüggésükben elemzi, és ezeknek átfogó szintézisét nyújtja.

Mindennek természetesen alapvetõ feltétele az a szellemi nyitottság mely a filozófus szerzõt e kérdések felvetésében, illetve megválaszolásában jellemzi.
S hogy ez milyen fontos számára? Errõl maga a szerzõ vall, aki - szerinte - "nyitott a világ felé, s mindig kész a dialógusra". A szerzõ állandó késztetést érez arra, hogy - Heller Ágnes szavaival - "kezet nyújtson az idegennek és elfogadja másságát". (191)
Ez a szellemi nyitottság nyilvánul meg abban is, ahogy az egyetemes mûvelõdéstörténet oly számos pro és contra érveit ismerteti; mindezeket a maguk bonyolultságában és ellentmondásosságában mutatja be.
Ez a nyitottság készteti a filozófus szerzõt arra, hogy korunk kegyetlen és vigasztalást nem ígérõ jelenségeit is meglássa. (Csak a nagyon bátrakban van meg ez a határozott szembenézés, hiszen gondoljunk arra, hogy remények és illúziók nélkül csak kevesen viselik el a kegyetlen valóságot.) Ennek nevében mutat rá Gáll Ernõ modern világunknak arra a kevesek által elismert/felismert kettõsségére, ellentmondására, miszerint: "A rendkívül bonyolult rendszerré vált tudomány egyrészt jótéteményeivel behatolt életünk pórusaiba, másrészt némely alkalmazásának látható, ill. várható, feltételezhetõ következményével a civilizációt, sõt az életet fenyegeti." (12) A belsõ etikai magatartás jegyében idézi meg mindezek "Janus-arcát".
A szerzõ szellemi nyitottságára utal az a tény is, hogy - az általános szellemiségtõl eltérõen - nem vagy-vagyban gondolkozik. Másként szólva: tárgyilagosan és hitelesen mutatja be mind a kommunizmus, mind a hitlerizmus, sõt a kapitalizmus borzalmait is. Gáll Ernõnek, aki a valamikori buchenwaldi hitlerista lágernek volt "egykori" 36467. számú foglya, s akit - miként maga vallja - "a Buchenwaldörökség tart fogva", van bátorsága azt is bevallani, hogy Ettersburg - a fasizmus szimbóluma -, valamint a Gulág "hatásai valahol érintkeznek". S mert ebben az átfogó szintézisben a jelen által feltételezett jövõt is megidézi, nincs elragadtatva attól a bizonyos kapitalizmustól sem, mely - valljuk be - az általános felfogás jegyében csupán a demokráciát, a kezdeményezést, a szabad szellemet képviseli. Ám a szerzõ arra is figyelmeztet: "Századunk második felében kitûnt, hogy az ember nem csupán "racionális lény", aki gondtalanul kiaknázhatja a természetet, hanem õ maga is olyan félelmetes természeti erõvé változott, amely a jövõben önmagát és életközegét is veszélyezteti." (21)
Ezért példák sorával veszi számba vészes jelenünknek olykor ellentmondásos, háborúkkal, gyilkosságokkal terhes jelenségeit, miközben ugyanaz a személyes felelõsségtudat mûködik és diktál, mely az egész kötetet áthatja.
Idéztem e látszólag szkeptikusnak tûnõ sorokat, noha - miként a kötet egészébõl kitûnik - valójában az "új felelõsség" nevében a jövendõért szóló figyelmeztetésrõl van szó!
Gáll Ernõ, a filozófus nem elégszik meg azzal, hogy a diktatúra - miként erre már utaltam - csavarrá változtatható, egyéniségtõl megfosztó uralmát hangsúlyozza, hanem ennek lelki, szellemi hátterét is megvillantja, példákkal is megvilágítja.

Íme, mit ír a fasiszta Eichmann kapcsán: "nem pszichopaták (bár lehettek azok is), hanem az embert egyéniségétõl, erkölcsi autonómiájától megfosztó, mindent uralma alá kényszerítõ gépezet fogaskerekei, csavarjai..."
Gáll Ernõ arra is felfigyel, hogy a fasizmus - sajnos - nem csupán egy gyászos múlt emléke, hanem máig tomboló, egyfajta "új barbarizmus", mely egyben "gyilkos és gyilkoló ámokfutás".

Vallomásos jelleg

Bár a tudományok képviselõi általában az objektivitást, a precizitást hangsúlyozzák - miként már elõzõ soraimból is felsejlett -, Gáll Ernõ ebben is sajátos: miközben a filozófus boncolja, szétszedi, majd összebogozza újból az oly ellentmondásos jelenségeket, ugyanakkor nem is titkolja, hogy mindezt egyfajta belsõ kényszerbõl, vallomásként teszi. S bár az egyetemes mûveltség kincstárából nem hiányoznak az értékes, idevágó gondolatok, a pro és kontra érvek, mindezek az õ szellemi szûrõjén mennek keresztül. Hiszen e kötet valójában egyfajta belsõ kényszerbõl írt számadás, mely abból a meggyõzõdésbõl táplálkozik: ha szembenézünk jelenünkkel és múltunkkal, valamint az ebbõl kisodródott jövõnkkel, talán segíthetünk, tehetünk valamit ebben a vészes, zûrzavaros és kegyetlen világban emberségünk megmaradásáért!
S mert az olvasó mindig alanyi jellegû és szubjektív, remélhetõleg nem botránkozik meg azon, hogy - erõt és hitet merítve e "vallomásos" jellegû mûbõl - azzal a meggyõzõdéssel gazdagodtam: felelõsséggel tartozom közösségemnek, melynek tagja vagyok!
Ugyanakkor e könyv olvasása és értelmezése, bár megidézi mindazokat a kísértéseket, kihívásokat, amikor a különbözõ politikai rémuralmaknak - fasizmus, kommunizmus, és miért ne! a "Dollár-Isten" világa (ahogyan ezt a pszichológus Leo Froebenius megfogalmazta) - köszönhetõen a pénzszerzés jegyében gyilkosságok, maffiák, betörések sorozata rémíthet - nem válthat ki szkepticizmust! Hiszen mindezek ellenére a szerzõ felmutatja azokat a reményteljes kezdeményezéseket is, melyek szerte a világban harcolnak e vészjósló jelenségek ellen: lásd a "Római Klub"-ot; de utal a Debrecenben 1998-ban megtartott mozgalomra is, mely "meghúzta a vészharangot a hadviselés szolgálatába állított tudomány és technika, az energiapazarlás, a környezetpusztítás" stb. kapcsán..., sürgetett bizonyos "kontroll erkölcstani megalapozást..." (15) És persze, még idézhetnénk hasonló reményteljes példákat...
Összegzésként: A személyiség, aki egyben a "belülrõl vezéreltség kötelmében" "dilemmáival küszködve választ és dönt" -, miként ezt a kötet borítóján egyfajta vallomásként olvashatjuk -, saját embersége, valamint közössége megmaradása érdekében meri vállalni az ezekkel járó "komoly kockázatot" is!

NAGY OLGA
kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék