Egyed Emese
Korhű tanok
mindeme felszúrt ízekre szedett
bogarak lekötött úszójú
átszúrt kopoltyújú hala
kipöckölt kifeszített szájú
zöld békák kicsípett húsú
szétnyesett izmú sivár kagylók
gyíkok két lábon spirituszban
döglégypeték rőt húson rángatózó
póklábak alélt szúnyoglábak
az undor ami a gyomromban támad
az irtózás a környező világtól
könyvtől és úgynevezett tudománytól
elér kivégez régen nem vagyok
csak egy elárvult hangot hallgatok
a szétnyesett élet ere-verését
mindegy hogy álomét vagy ébredését
Formula
Mikor a mondat félbeszakad
utána nem következik
semmi lehullnak a szavak
Mint ha a kalász földre pergi
szélbe pergeti magvait
a vándor rossz úton halad
a jelkép semmit sem jelent
vezértelen vad seregek
indulnak sarkcsillag iránt
 
a kedves párnájára ránt
nem firtatja félelmeid
a pohár lassan megtelik
titkos írás a peremén
sok a higany kevés a kén
keresd az arany jegyeit
Nomen loci
Pokoldűlő, Akasztó:
hősök-ősök erre éltek;
itt törődtek párosan,
pusztultak csoportosan.
Míg apadt a vér, a kút,
kő alatt homály fakadt;
Csontos-árok, Patkósor,
porig égtünk ezerszer,
elfagyott az új fa ága,
elfogyott a mosolyunk.
Ódon nyelven sír a szél,
érdes halmok taraján,
Setétoldal, Kenderfosztó:
nevetek vet árnyat rám.
Ma meséljük, félig értjük,
holnap érthetetlenek,
titkos formát öltenek.
Íme itt a hely neve;
ez maradt: a név helye
(ördög szisszen angyal pisszen),
ez maradt a puszta hely,
és itt botorkál az óhaj.
(Nincsen név csak nevetés,
nincsen könny, csak könnyű sóhaj.)