Jánk Károly
Az őrző és a város
Kövek között egy város sivatag súrolta teste
elérhetetlenné lett – elérhetetlen lettem.
Falai között míg éltek, félték az égi kaput.
Lélegző bőrszövetekkel innen csak el vezet út.
Nagy ritkán turisták jönnek. Közöttük nincs rokonom.
Ittfelejtik az arcuk – öreg lesz, öreg nagyon.
Különbözők a színek, ha valamelyikkel játszom,
újraképzelek mindent: a víz és agyag az álmom.
Vértelen áldozatként az őrzők imája bennem,
hamuvá halkuló parázs – első és utolsó lettem.