Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1993. március, IV. évfolyam, 3. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Palocsay Zsigmond

Palocsay Zsigmond
KÉSEI BEISMERÉS
Pocsolyában csónakázik, sárban caflat, dagonyáz – szárazon csoszog a kiszolgált bakancs. Kicsit ravaszkás orral-arccal, gácsértollal ékített kalappal vonul be portánkra Nagyapám, Ő, a hajdan! TŰZOLTÓŐRPARANCSNOK. Ő, az ördöngös GARABONCIÁS. (Nagyanyám szerint csak HEPCIÁS, javíthatatlan MÁNIÁS ember!)
Bal kezében varázsvessző, amivel kútásáshoz készülődő gazdának VIZET MUTAT– – – – – – –biztos  helyet(!) – – – – – – – de pénzt ezért a SZOLGÁLATÉRT nem vesz el, mert ilyesmit csak szívességből, kedvtelésből tehet (?!).
Kecskerágó-ág botjával iramít, hoz, jótejelő FELHŐ-TEHENET. Villámokat hárít-terel, és meg is cakkozza-csokrozza – hétrét görbíti őket neked, ha az égi dárdát-nyílást rücskösebben óhajtod-szereted.
NAGY NAPOKON mókustej löcsög farzsebében, mert csak az jó igazán kedvgyújtásra. Hétköznap szilva-lé járja fogfájásra, s másra, mert e tömény EZERJÓVÍZ lenge gőze fátylat gomolyít szájad elé – rolót húzva útját állja minden lézengő miazmának!
Alkonyatkor harmatozik – – – – – ha dudorász, borostál tövisére rábimbózik titokban a hajnal könnye, s szuvas térdén megzörög kostökében zivatarok minden gyöngye.
Kánikulában nyom markodba parázs-döblecet, sült pityókát. Fagyban említ málnafagylaltot, friss szamócát, s tenyeréből naspolyával, kopogó aszalt szilvával kínál. Fél percre se maradhat el tőle a cselszövésre, cinkoskodásra buzdító hunyorgás, bandzsítás. Kódolt morzéja (titkos jelzése), a sűrű pislogás, kacsintgatás. Azonkívül használatos, szokásos nála még az enyhe könyökkel bökdösés, szájhúzás, szipogás – szemöldök- s orrcimpa mozgatás.
Nagy mestere, mívelője, a kapásból rögtönzésnek, históriaszínezésnek– – – – – – – Fehérnépek körében megy – pukkaszt, lobbant, serkent derűt melegiben az ilyen szereplés igazán – – – – – –  Szoknya ügyben uccse! – AZ ÖRDÖGGEL TÖBBSZÖR CIHŐDÖTT MÁR! Meg is döfte – – – – biza csúnyán. Magam láttam szarva nyomát mellén, nyakán, a bakaraszos barázdát – dürückös forradást No, de aztán kibékültek tessék-lássék, s kiderült a kocsmában, hogy nincs más baj, CSAK BENNE KERES A PATÁS IS, HÓTTIG KITARTÓ BRÚDERT-CIMBORÁT– – – – de vele, ő nem szerződik, közösbe be nem áll, nem vurtyál – – – – – – – – csak a saját szakállára szórakozik, mert nem bőgős, nem kontrás – – – – – életét a maga módján, HIVATOTT PRÍMÁSKÉNT cincogja-vicogja át – – másképp terhes, bús-unalmas, szürke minden – – – – – igaz-e, kisunokám?!
Igaz – – – – – igaz – – – – – – – meg az is, hogy céltalan nem kóricál Nagyapám. Valamit mára is tervelhetett már.
Az udvar közepén halkan füttyent, tarkón vakarja, majd zacskóból csonttal kínálja az eléje ballagó Bundást. Nagyon halkan duruzsol, szól hozzá – – – – –Ne, SIKETFAJD-SZÁRNY – – – – – – – – TÚZOK-COMBCSONT – – – – – HATTYÚNYAKAT HOZOK NEKED LEGKÖZELEBB, VÉN TOPORTYÁN!
Apám már az ajtóban áll, én pedig elbújok a kredenc mögé, mert ott könnyebben megtalál. Hallom máris (tűnődve kérdezi): – Nincs itthon, fiam, az unokám?! Elég kár! (vágja rá, választ sem várva) – – – – – A karamellát viszem vissza, meg ezt a fájin veresgyűrű-parittyafát – – – – – – Ehun la! Van négy pár tejgumi is hozzá, és hoztam neki még hasmenésre CIFRAFÜVET, s egy kalap sastojást – – – – – – költesse ki a kotlóssal, vagy abból egyék estére rántottát!
Persze hogy előbúttam már. Gyanakodva vizsgálgatom a három szeplős SASTOJÁST, és hozom a demizsont, a poharakat – – – – – Gácsértollat simogatva hallgatom az EZERJÓVÍZ dicsérete után a legújabb históriát, mert ömlik, zubog – a kendőgyártól átfolyó víz szép halakat éltet, ringat ám.
Emlékszel, fiam, a Nagy Márnára?!
Nem, Apám! – (feleli jóatyám).
Tudod, az, amelyik a kendőgyárnál hált! Jó helyre, a kecskefűz alá kovártélyozta bé magát – – – – – Ketten néztük, csodáltuk a köves martról. Úgy aludt, hogy felhallatszott hozzánk a szuszogása-horkolása – – – – – – –(?!) – – – – – – – – – – – Lett izgalom, nyüzsgés közöttünk mindjárt. Halászhálómmal elállottam gyorsan az útját, s egy vesszővel feljebb kerültem, hogy farkon csiklandjam megpiszkáljam. A háló rád maradt, fiam. Kezedben én avval a megbízással hagytam, hogy a nyelét erősen szorítsad tartsad! – – – – – Beleszökött – terv szerint – a CETHALNYI MÁRNA, s te, mint akit váratlanul pofon vágtak, a vízbe estél – – – – – – – A háló nyele akkorát csapott rajtad, hogy felhengeredtél.
Én azóta feszt töprengek, mindmáig gondolkoztam, s végül is arra a beismerésre jutottam, hogy nem volt igazam, amikor MAFLASÁGODÉRT ráadásul még el is döngettelek – – – – – Mert sze biza, ha van akkor elég jóeszem, ÉN FOGOM A HÁLÓNYELET – – – – – A HALAT PEDIG TE PISZKÁLÓD, GYERMEKEM – – – – – No, de most már mindegy. Leéltünk azóta hatvan esztendőt – – – – –HAT-VAN É-VET, s déltájt már a túl zúzmarás KILENCVENBE lépek – – – – – EGÉSZSÉGET – – – BÉKESSÉGET!
 
Vass János nagyapám
Vass János építész-bandagazda
vonyójával gondozgatja
ásó, kapa, gereblye nyelét – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – –Füttye tán felér a Géci várig
– – – – – – – – – – – ama dacoló asszonyvárig,
amelyik még ma is (szekereket várva)
AZ ARANY ÚTJÁT ŐRZI-ÁLLJA (roskadottan is vigyázza)
– – – – – Jön-e? – – – – – – – – – – Hoz-e?
– – – – Döcög-e, kocog-e valami Aranyos bányái felől?!
Vass János ledől a hazai szénába – – – – – – – –
– – – – – – szenlászli szénába – – – – – – – –
– – – – – Oszt, szoroz – – – – – – – – – porcióz
– – – – – – – – – számvet, s magába bekacag:
az ÚT tavaszig mögötte marad – – – – – – – – – –
Ő nem csépel, nem arat – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – járja a Világot!
Ma tért meg AZ ADRIÁTÓL egészségben! – – – – – –
– – – – – – – – – Bandája – ez évben – ott épített
kastélynagy házat – – – – – – – – – – – – – –
A BANDA (úgy negyven ember)
tavasszal útra kel – – – – – – – és meglátja A TENGERT;
(gyakran a Fekete Tengert – – – – – máskor Más Tengert)
Hazai imát és hazai szalonnát visznek magukkal – – – – –
Toronyiránt rövidítnek: Magos Bércre felkaptatnak, – – – –
laposon meg áthajtatnak – – – – – – – – – – – – –
(hegyén-hátán – – – – –máson s egymáson – – – – –
– – – – – – – –szekereken, mindenen áthempelyegnek)
 
Bőrzsákban a szerszám
Útonálló ellen fegyver:
véső és szekerce;
sárkánykokasos pistaja
elvétve van egynek-egynek
de a mersze nem szédülős,
ökle se lágy kőfaragó,
gerendákkal játszadozó mestereknek
A munkában vállat, fortélyt,
örömöt, bút is összetesznek;
heccelődnek, eszekednek,
de sohase veszekednek;
(aki pedig csorbítaná,
piszkolná a közös becsületet,
az mehet – suhogó egyedül elmehet!
Kódoroghat – – – – kéregethet,
IDEGENBEN idegenként tenghet-lenghet)
Nincs pontátor (!) Nincs normátor (!)
LÁTÁS és VAKULÁS írja alá kondikájuk.
Ellenőr a: SZÉP & JÓ-E?! – – – –  
– – – – –Hajcsárjuk: HATÁRIDÖRE!
S ha kész (ami kész), poharat fog a kéz:
„Neked jár ennyi rész – őt illet annyi rész;
szent a szava (bandagazda szava),
mert mindentudó az esze,
és mindenlátó a szeme,
a munkáért egyedül ő felel!
Vass János egy cseppet elereszkedett,
de a kutya máris vendéget jelent – Hallgass, Bundás!
Az ajtóban valaki áll – – – –Hatalmas, szálas,
bosnyákszakállas, idegen ajkú ember – – – –
(Vass János jól tör vagy kilenc nyelvet)
Kezdik rácul, bunyevácul. Folytatják tótul, polákul
– – – – –Jó helyt jár! Tessék csak beljebb, beljebb!
 
„Pont egy olyan ház kellene,
amilyet – ott meg ott – maguk építettek!
(Hű, megyünk az ADRIÁRA!
– onnét jött az ember!)
– –Rendben van, kérem, rendben – – – –
– – – –Tavasszal indulunk, szeptemberre meglesz,
csak tegye le az előleget!
– – Előleget?! – – – – –Hol? – – – –Mikor?
– – Most. Itt Szentlászlón.
– – S a garancia?!?
– – Az is meglesz, csak várjon egy cseppet...
Nejét szólítja, Piroskát (súg valamit),
s asztalt teríttet vendégének a bandagazdaember;
pálinkát nyakalnak, sonkát szelnek, s blattot vernek
Mindjárt – – – –mindjárt – – – –Itt az Este – –
– – – – – – – – a túlsó szobából átint Piroska:
Na – – – – – – bejöhetnek – – – – – – –
– – – – – – Ott áll sorban TIZENKÉT GYERMEK
megfésülten, mosdatottan – – – – – – – – –
dünnyögnek – – – – – – –kórusban énekelnek!
A vendég nevet – – – – – érti – – – – már érti!
Vass János mondja néki: EZ AZ ÉN GARANCIÁM
– – – –hisz csizma, ruha kell nekik – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – –napjában többször esznek! – – – – –
(a vendég öleli – – – – – – –falja a gyermekeket,
s leteszi az előleget)
Amilyen egyszerű, pont olyan nagyszerű lehet sok minden
– – – – ÉG ÉS FÖLD KÖZÉ PLAFONT HÚZHAT AZ IDŐ KEZE
Vass János lent nyugszik a templomkertben;
dédunokája meg fent táborozik a Géci várnál;
kutatják a romokat az iskolás garanciák:
szorgalmasan túrnak ásnak;
szentlászlópénzt és aranypénzt találtak! – – – – –
– – – – – ki dobhatta a vár kútjába? – – – – –
– – –VASS JÁNOS NAGYAPÁM AZT AZ UTAT SOKAT JÁRTA...
 

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék