Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2000. augusztus-szeptember, XI. évfolyam, 8-9. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 

SZEMLE

Kit szólít meg az aranylevél?

Visky András: Aranylevél. Verses, mesés kalendárium gyermekeknek.
Harmat-Koinonia, Budapest-Kolozsvár, 1999.

"Az írás mint hagyma, újabb és újabb rétegek hámlanak le róla. Nem, az írás mint léggömb, újabb és újabb rétegek hámlanak le róla." (Esterházy) Visky András Aranylevél címet viselő verses-mesés kalendáriumáról is le kellene hántani legalább néhány hagymalevelet, néhány léggömbréteget. Azonban ez a "hántás" nagyon nehéz feladat az elemző számára: nehéz megítélni a kötetet, hisz a gyermekirodalmi művek a hagyományos értékrenden kívül helyezkednek el. A gyermekirodalom tulajdonképpen közönségének jegyében definiálja önmagát; a gyermek elváráshorizontját pedig elég nehéz definiálni. Felnőttként honnan ismerhetném a gyermeki lélek elváráshorizontjait? Az empátiás közeledés nagyon sokat segíthet a gyermeki világ megértésében, de a gyermeki elváráshorizontokkal való azonosulás akkor sem valósítható meg teljes mértékben.
Felnőttként nehéz elvonatkoztatnom a kritikai olvasattól, az analizálási hajlamtól. Meg kellene kísérelni gyerekként olvasni a szöveget: belehelyezkedni teljesen a mű világába, félretenni az előítéleteket és azonosulni a mű világában létező előítéletekkel, belépni a mű világába úgy, hogy részese legyek ennek a világnak megtartva ugyanakkor saját énem határait. De ha sikerül is ez a belehelyezkedés: ki lesz, aki olvas? A bennem még élő gyermek? Netán a gyermek, aki voltam valaha? Mennyire tehetem félre felnőtt ismereteimet, tapasztalataimat?
Az első olvasat után feltevődött bennem a kérdés: ajánlanám-e ezt a kötetet a saját gyermekeimnek? Ajánlanám-e a barátaim gyermekeinek, illetve a kis unokahúgaimnak/unokaöcséimnek; szívesen kezükbe adnám-e nekik ezt a kötetet azzal a tudattal, hogy értékes olvasmányt adok a kezükbe? Milne szerint a gyermekirodalmi műveket mindig mások választják a gyermekek számára: vagy azért, mert tetszett nekik gyermekkorukban, vagy azért, mert tetszett nekik felnőttkorukban, s remélik, hogy ugyanazt a hatást váltják majd ki a gyermekekben is. Azért, mert tetszett nekem gyermekkoromban, már nem ajánlhatom, mivel nem került a kezembe. S hogy tetszik-e most felnőttkoromban? Ha őszintén be akarom vallani, az első találkozáskor nem: csak miután sikerült kikapcsolnom - valamelyest - az analizáló tudatot, csak miután sikerült belépnem a mű világába, elfogadva a szerző által felkínált játékot, barátkoztam meg a kötet másságával, sajátos világával, az általa teremtett képzeletbeli világ szabályaival, mozgatórugóival, szervező elvével.
Kit szólít meg az Aranylevél? Kit hív meg a hétköznapi létből való kilépésre és a könyv világában való létezésre? Ki a szerző által körvonalazott olvasó (a műben lakó olvasó)? Úgy tűnik, a kíváncsi, játékra és kalandokra mindig kész, a körülötte lévő világra rácsodálkozó, a fantázia világában otthonosan mozgó, kérdezősködő gyermeket rajzolja meg a szerző, vagyis az igazi, gyermeki gyermek típusát telíti meg élettel. Ugyanakkor felsejlik a szerző egyénisége is: mintha saját magát rajzolná meg a festőben. Ő a mindent tudó mesélő. Aki mindent lát és mindent hall, mindent tud? Vagy pedig gyermekhangon beszél?
A belső lapon a keréken mozgó házacskából kikukucskáló festő időutazásra hívja meg az olvasót, azt, aki kíváncsian felnyitja a kötetet. Rá van bízva az olvasóra, hogy elfogadja-e a felkínált lehetőséget, és vállalkozik-e a kalandra, az idő birodalmában való barangolásra az égi festő művészei és famulusai nyomán járva.
E kalandra hívás biztosítja a gyermek számára a jelen csodáját, a felfedezés örömét, ami felnőttkorban már nehezebben valósul meg (emiatt is nehezebb a felnőtt olvasónak azonosulnia e gyermeki világ mozgatórugóival).
Azért kell elmondani a meséket, hogy mindenki megértse, hogy saját meséjének a hőse (Travers). Azt hiszem, a kötet beteljesíti azt a gyermekolvasói elvárást, hogy róla szóljon a történet, hogy pontosan az ő életét tartalmazza. A könyv elején lévő ajánlások (Andrisnak, Annának, Bencusnak, Dórának) is személyesebbé teszik az utazást. A meleg hangú ajánlás azt az érzetet kelti, hogy a szerző úgy tekinti a gyermeket, ahogy van; s a saját egyedi világába invitálja, a természet titokzatos, megszemélyesített világába.
E képzeletbeli világ szervezőelvei a játék és a fantázia. Megtalálható benne a gyermeki képzelet szülte világ számos tartozéka, a gyermek mindennapi környezetének elemei, a gyermeki lét intellektuális és érzelmi háttere. E kitágított világ lakói nemcsak a gyermekek maguk (Éva, Anna, Dóra, Habakuk, Helén, Réka, Bencus): jelen van a megszemélyesített természet: a természet egyensúlyát fenntartó, gondviselő öreg festő, az évszakokat megszemélyesítő művészek és a hónapokat megszemélyesítő tanítványok (famulusok), természeti jelenségek (szél, nap, felhő, csillag, jég, hó),- érdekes növény- (almavirág, orgonabokor, birs, japánbirs, pereszke, meggyfa, cseresznye, pitypang, napraforgó) és állatvilág (jaguár, széncinke, kuvik, bagoly, fecske, gólya, méh, kakukk, töcs, egerek, békabogarak, lepkehadak, unka pók, kánya, fülemüle, nyuszi, veréb, medve, teknőc); a tárgyak világa sem hiányzik (szén, koksz, lampionok, kályhák, bicikli). Az egész természet gyermeki szemszögből van bemutatva; animisztikus, ugyanakkor antropomorfizáló természet- és világfelfogás rajzolódik ki a versekből. E világban játékká oldódik még a természet rendjének komolysága is (évszakok váltakozása), és játékká minősülnek át a valóság szülötte kötöttségek. A gyermek közel áll a természethez, istenihez (angyalok, esti ima), felvillan a gyermeki tudatlanság őrizte ártatlanság, s a gyermekek lelkében olykor meglévő megvetés az élet valós dolgai iránt.
Mennyiben érintkezik e könyv a gyermeki szféra aspektusaival?
A gyermekszereplő jelenléte (vagy legalábbis passzív jelenléte) beteljesíti azt az elvárást, hogy róla szóljon a könyv, az ő világáról, az ő világlátásáról. Szinte mítoszt teremt a kötet világa, mítoszt magyaráz, kielégítve a gyermek kíváncsiságát a világ dolgai felől: a világ színességének eredete, az esztendő strukturálódása, évszakok és hónapok váltakozása stb. Ezek a visszatérő tematikus motívumok biztosítják a felajánlott világ koherenciáját. Inkább a cselekményesség eszközei dominálnak a versben is: párbeszéd, cselekmény, szinte el lehetne játszani egyes darabokat, érződnek rajtuk a dramaturgiai hatások (Január, Szeptember, Augusztus).
A verses mesék cselekménye lazán összefüggő, de szerves egységet alkot. Az események előfordulási lehetőségeinek rugalmas volta mutatkozik meg a ciklus folyamán: az első vers / mese elindítja a cselekményt, a továbbiakban az első darabban megismert famulusok útját kísérhetik végig a kalandra vállalkozó olvasók. Az utolsó előtti darab (December) véleményem szerint már felnőtteknek szóló lírai önvallomás, nem illik be ebbe a játékos vidám világba a keserű, rohanó felnőtt magatartása, akinek nincs ideje felfigyelni a csodákra. Ez épp a gyermeki világgal ellentétes magatartás. A ciklus zárása (Esti ima) a felnőtt gyermeket állítja az olvasó elé, elvont gondolati tartalom szférájába vezetve át az eddigi játékos hangulatot. A kalandra vállalkozó olvasó visszatér a "mese" végén a válóságba. Ezáltal - Bettelheim szerint - a mese arra tanítja a gyermeket, hogy meg kell engednünk a képzeletünknek, hogy egy időre a hatalmába kerítsen minket, és ez nem káros, mivel nem maradunk örökre a fantázia világában: a fantázia-utazás által felfrissülünk, s könnyebben szembesülünk a valóság kirótta feladatokkal, könnyebben birkózunk meg velük.
Milyen a kötet nyelvezete? A mondatszerkesztés szintjén gyermekorientált a nyelvezet, ám szókincs szintjén nem mindig: idegen szavak, kifejezések is találhatók (famulus), viszonylag ismeretlen állat- és növénynevek (töcs, pereszke), a modern városias nyelvhasználat szóképei (mufurc, lilát láttam), bibliai utalások (Ararát), melyeket a gyermek egyedül nem mindig fejthet meg. Rászorul a környezete segítségére, megfosztatik attól, hogy önmaga teljesen egyedül elboldogulhasson e versvilágban.
A játékos szófordulatok tompítják az érthetetlenség élét: ha nem is érti. ismételgeti a gyermek, mert magáévá tette ezt a formulát (például: nyifi-nyafi) nyaf). Megmutatkozik itt is az a szómágia, nyelvteremtő erő, amivel később az irodalmi alakzatokban is találkozik. Ahogy a nyelv széttöri a logikai korlátokat, úgy tanulja meg a gyermek kezelni a dolgokat, melyeket elsajátít a nyelvvel. A gyermek megtanul játszani a nyelvvel, fikcionálissá teszi, letéve ezzel az irodalmi szöveg alapelemeit. A nyelvi készlet játékká alakul, a gyermekirodalmi aktivitás lényeges formájává. E nyelv elindít egy köznapi világon túli kalandozásra, mely abból a szempontból is hasznos, hogy megtanítja a gyermeket arra, hogy bevegye az irodalmi művek kanyarjait.
Cs. Nagy István szerint a gyermekirodalom is katartikus hatású. Nem tragédiai értelemben kelt szánalmat és félelmet, hanem az ábrázolás, vizualitás és zeneiség, az epikai fantáziaképek segítségével szemléltet, megtisztít és fölemel. E kötetben is nyomon követhető e katartikus hatás, valamint a gyönyörködtetés. A költészet a gyönyörködtetéssel kezdődik, a felüdülést kell megteremtenie. E gyönyörködtetést szolgáltathatják az olykor öncélú rímek (Ararát - a farát), vagy a szokatlan, értelmetlennek tűnő képek (csupa kert a bicikli). MacLeish szerint a vers nem jelent valamit, hanem létezik. Mivel a versforma a legsűrítettebb beszédforma, nehéz rekonstruálni a képzeletben. Nem ítélhetjük meg tehát azért, mert értelmetlennek tűnik első találkozásra. A gyermeki világra amúgy is jellemzőek a szokatlan szóalkotások, miért ne érthetnének meg akkor egy szokatlan képet? Amúgy is olvasáskor az olvasó (felnőtt vagy gyermek) gyakorolja nemcsak a gondolkodási intelligenciát, hanem az érzelmi intelligenciát is: a versek szintjén a gondolat és a szó egyesülve van, egyik vagy másik felülkerekedhet. Az olvasó füllel és szemmel egyaránt olvas. Kis gyermekeket a ritmus, rímek ragadhatnak meg, nagyobbaknál a vizuális dimenzió fog inkább hatni.
Füllel olvasva, a szavak hangulatát fejthetjük meg; szemmel olvasva, a szavak ablakokká válnak, melyen keresztül kiaknázandó értelmeket láthatunk meg. E kötetben nemcsak a szavak ablakok: az illusztrációk is segítenek e különös versvilágban való létezéshez, kettős örömet szerezve a gyermekek számára, azáltal, hogy egyesítik a szöveg és képek nézegetésének örömét.
Aranylevél. E levélnek hajszálvékony erezete van, gyermeki rácsodálkozás és türelem szükséges az általuk kirajzolt bonyolult minták felismerésére és értelmezésére.

NAGY GABRIELLA

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék