Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1992. május, III. évfolyam, 5. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
A

A. E. Baconsky
Apokrif Hamlet
Kiszikkadt erdő, melyet nyers sugárral, korbácsol
ádáz virradat, esők sikálta sok csupasz csont, lókoponyák
a holt avarban – és a szorongó kaméleonok
lakodalma. Csak ennyi, kész: berozsdált már a leltár,
egy tavaszé, amely kezdetben még kecsegtetett,
ám nincsenek immár ama hajdani emberek sem,
s a rég elhízott versek is csupán zsebekben szunnyadoznak
mocskos, gyúrt bankók között, és a cipősubickolók mind
törvénytevő urak levének, arkhónok. Oh, lenni vagy nem
lenni itt is annyira szomorú, ostoba, hiábavaló –
bár egy sincs, kit megölhetnél te még,
s olyan sincs már, ki téged majd megöl.
Monológ méreggel
Ne mind üvöltsetek, ne hulljatok önkívületbe se többé, nem,
ne nyaljatok – elég! Kinyílt a hullák tág szeme: a rothadt
jelmezek lemállanak, s a sápadt hússal válnak majd a váztól,
és a mosoly múzeumokban sárgul. Idegen templomok, kölcsönvett
istenek, hitetlen hívők homlokától elkopott nehéznagy kőlapok,
üres sírok kirablói, hamisított kincsekkel rakottak, hamisak,
csalók, megbízhatatlanok az utak, miken már annyit jártam én,
mert mindenikük mindenkorra jó, s még senki sem halott!
De minket már vigyorgó fogsorok vicsorgó rácsa zár körül –
nem mosolyogni, lenni akarok!

 
Hullák az űrben
Csak űr, csak űr, csak űr, csak űr –
túl sok légüres tér a történelemben,
és valamennyi csupán a vak engedelmességre
s a rettenetre akarna oktatgatni téged.
Nem csalnak meg már
csillagok, szeszek.
Véletlenek játékszerei, koronátlan
császárok, jaj nektek!
A rabszolgák halottak,
hulláik is lenn
rothadnak már a gályák mélyein.
Fekete zsoltár
Szeretnék sírni még, Uram, de már
egyetlenegy folyóm sincs, melynek partjain
Sionról megemlékezhetnék... és Babylon
bennem vagyon, és a rabszolgák tömege
predesztinált bilincseket kínál felém, s kacag, kacag,
kacag... történelem, sok ósdi mítoszok, farkasfej, ó, Uram,
megérzem én roppant árnyékodat, mely földjeimre súlyosan vetül,
s vázamban, melyen törzsemet viszem,
még érzem én az apokrif elődök mezőkön szétszórt csontjait,
mert érzem én, amint időmet is csak összevérezett, hamis
homokórák hullják... kihűlt, kopár szemeim...
Uram, a történelem... Uram, vedd már tőlem el,
vedd vissza ezt a végzetet, s ha nem
rendelhetsz más sorsot nekem,
fennkölt halált adj, hódítót, vadat,
hatalmasabbat, mint az ellenségim élete.
KOVÁCS ANDRÁS FERENC fordításai

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék