Ilie Moldovan
AZ ÚJRAPOGÁNYOSODÁS KORA
Részlet egy interjúból.
 
... Az ortodoxiát leggyakrabban a katolicizmussal, protestantizmussal, neoprotestantizmussal párhuzamban értelmezik. Először is: az ortodoxiát nem szabad szűk felekezeti perspektívából szemlélni. Mi nem vagyunk ortodoxok úgy, ahogy a katolikusok katolikusok! A mi ortodoxiánk egy autentikus, tiszta kereszténységnek az élete. Anélkül, hogy ez szónokias fellengzősségű felekezeti önfitogtatás lenne.
Az ortodoxia lényegében élő szellemiség. Nagy valóság, amely még a fogalmi elemet is túlhaladja, olyan realitás, amely kovásza volt az emberi természetnek, megteremtve ezen az emberi természeten belül egy új embert, aki a személyhez, a családhoz, a nemzet nagy családjához tartozik, egy embert, aki az ökuménéhez vagy az egész világhoz tartozik. Az ortodoxia az, amely tiszteletben tartja az új ember születésének spirituális formáit úgy, ahogyan azt a többi felekezet nem tartja tiszteletben. Ebben az értelemben ortodoxok vagyunk, magában a személlyé és nemzetté való születésünkben. A találóbb szó talán az, hogy etnikai születésünkben. Ortodoxok vagyunk abban az értelemben, amennyiben szellemiségünk már nem az emberi természethez, hanem egy átszellemült természethez tartozik.
A nemzet számunkra nem egy egyszerű biológiai realitás, hanem egy szellemi realitás. Fentről való egység. Az a szó, amely megmagyarázhatná a történelemben nemzetként való megjelenésünket: a liturgia. Az a liturgia, amit maga Krisztus valósított meg, amikor megteremtette azt a nagy etnikai egységet, amelyben kialakultunk, illetve megjelentünk az etnogenezis során. Ahogy mi szellemi perspektívából, nemzetként új teremtmény vagyunk isten színe előtt, ugyanúgy azok a többi nemzetek is. Nemcsak mi alakultunk ki a Szentlélek közvetlen hatása által a történelemben, hanem a többi nemzet is. Mondhatnánk, Európa történelmének összes nemzete. Abból a térségből, amellyel jelenleg azonosítjuk a kereszténységet. Etnogenezisen mentek át a lengyelek is, akik most katolikusok. Etnogenezisen mentek át a franciák is, a németek is stb. Mind fentről való, liturgikus egységeket alkotnak. Csakhogy az idők folyamán elhagytak bizonyos életfelfogást. Ebben az értelemben a nacionalizmus számunkra nem egy biológiai alap felértékelését jelenti, sem egy történelmi rendeltetés egyszerű módját. Sem egy bizonyos térségben való mechanikus elhelyezést. És talán nem is egy bizonyos nyelvet. Hanem mindezeket együttesen jelenti: liturgikus egységben, átszellemítve.
... Egy hitvallásban, amely figyelembe vesz egy bizonyos igazságot, amellett a tanúbizonyság és hitvallás mellett, amelyet mi, mint keresztény nép, itt megemlítünk – ott van az orosz nép hitvallása is. Látja, kérem, az oroszok maguk sem fogadtak el egy bizonyos imperializmust, amely ledöntötte volna szellemiségüket. Ott van a bolgár, ott van a görög nép. Amiről én úgy tartom, hogy nagy veszedelem lenne számunkra, az nem a szlávok világában való elveszésünk, az a szellemiségünk elvesztése; és amely szellemiség csakis etnikai lehet. Miközben egy más, mondjuk katolikus látásmódban, ahol a nemzet nem is létezik mint szellemi érték, sem mint liturgikus egység, hanem csak mint biológiai egység – ott elveszhetnénk mi is. Ha a katolicizmus Kelet-Európához tartozna, mi elvesznénk a szlávok világában. Igaz, a szellemi hozományunkban benne van a latinitás is, és benne a dacitás is, de a latin meg a dák jelleg nem egyszerűen összeolvadtak. Hanem csakis ezek átszellemülésével fuzionáltak. A mi latin és dák alapjainknak átszellemülése egy nagy realitás, amelyet mi tulajdonképpen átélünk, érzékelhetővé teszünk etnikai specifikumunkban.
Mégis, hozzá akarnék még tenni valamit, nevezetesen azt, hogy mi, románok a Nyugat és a Kelet két, akár szellemi is, de főleg kulturális masszívuma között – és ezúttal nem szorítkozom Kelet keresztény népeire – egyfajta kontinenst alkottunk, amely valamiképpen fenntartotta a primer szellemiség autenticitását, másrészt pedig lehetővé tette egy sajátos szellemiség kifejlesztését és két kultúra közötti össze-nem-keveredést, amelyeket kihangsúlyoz, illetőleg amelyekre rányomja kissé bélyegét valamelyes szűk látókörű korlátoltság is, és ezek egyrészt a nyugati kultúra, másrészt pedig általában a keleti kultúra.
MURVAI BÉLA fordítása