Barabás Zoltán
Mediterrán etűd
Kezem
most megpihenne
melleden.
Odakint
orchideák
fényeskednek,
odakint
visszavonuló
tenger
matat
sovány kövek
arcán.
Odakint
rugalmas
sötétben
egymásba
szeretnek
a hálók,
és nem jön
Faustus
doktor,
hogy
mindent
megmagyarázzon.
 
Bartók Béla emlékérem
Testem elvadult kert és nedvszívó
napszakokkal változom
untalan.
Alapvetően ebben különbözöm
egy Georg Trakl nevű szanitéctől,
akinek fohászra és ámenre feszült a bőre,
hogy aztán egy ócska vaságyról
a kokain emelje,
egyre fennebb,
mígnem...
De hát
tudjátok.
Mint aki zsebében rigósikolyt visz,
nyugodtan kivárom a pillanatot,
és árnyékom mögül ellépek.
Aztán felteszek egy lemezt.
És saját Divertimentómat hallgatom
lábnyomaitokba kuporodva.