Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1991. december, II. évfolyam, 12. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Gábor Ferenc

Gábor Ferenc
Dióhéjban
Gellért Sándor emlékének
Kocsordosra elszegődtem
tehenésznek.
Kocsordosi emlékeim
ma is szépek.

Bagdon, tizennégy évesen
kondás voltam,
egy lépcsőfokkal előrébb
szolgasorsban.
Hm. Azután úgy hányódtam
a világban:

Kocsordostól Bécsig, Reimsig
elkószáltam.

Fene nagy út izzó pokol
közepében...

Én mégis hazavergődtem
teljes épen.

A Társadalmi ranglétrán
feljebb hágva
majd tíz évig kubikoltam –
haj, ki látta?

És ki látta a még legyűrt
harminc évet?

Már meg lassan Kocsordos, Bagd
isten véled!

 
Hetven fele – hazafele?
Fene bánja.

Kocsordos, Bagd eltűnőben,
összeszántva.

Ha eltűnnek, velük együtt
tűnjek én is. –

Van egy nóta, így hangzik, hogy:
„Mégis, mégis.”

Nagyszalonta, 1989. szeptember 28.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék