Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1991. szeptember, II. évfolyam, 9. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Jánosházy György

Jánosházy György
Olümposzi elégia
Fellegvárát a Kháriszok seperték,
s Zeusz rázta trónusán villámait;
füttyös szelek és pánszakállu zergék
ma is lábujjhegyen kószálnak itt –

de hova lett szépsége, ragyogása,
a sok kevély isten s őzlábu nő,
nimfák s szatírok táncos lepkenásza?
Maradt a hegy, a felleg mosta kő,

de birkanyáj tapossa csak a földet,
a fényes szentélyek rég romba dőltek,
nem jár itt többé istennő, se hérosz,

örvös galamb tipeg a régi nyomban;
magányos nádsíp jajgat valahonnan,
s egy vak kísértet áll még őrt: Homérosz.

Ének az elefántcsonttoronyról
I.
Gímszarvas lakta, erdős hegygerincen,
hol áttetsző topázteknő az ég,
smaragd a pást s a forrás habja kék,
és gyűlölt zsarnoknak hatalma nincsen,

ott áll a donzson, az ivor torony,
legendás kastély, melyről emberöltők
során szomjazva álmodtak a költők;
tán néhány csonka fal már, puszta rom,

 
s az ősi fákban romlás szúja perceg –
de csermelyhangon csengenek a versek,
a rím, a lélek csupa lenge fény,

a mélyből misztikus varázs dereng föl:
mit angyalok hoztak a Végtelenből,
még Isten arcát őrzi az Edény.

II.
Rejtett toronyban, erdő fedte bércen,
mocsoktalan a lég, a szív, a vers –
s nekem csak lápok bűze jut, a nyers
pákászok késétől naponta vérzem,

szavamban kín és rettegés jajong
nyálkás hínárban süllyedezve; mért nem
szabad hűs ormok békéjében élnem,
mért senyvedek, mint hernyó rágta lomb,

míg hallom, a Magasság hangja szólít,
s látom ragyogni hattyu-lobogóit!
Legyek csavargó, loncsos és szegény:

mennem kell, térdig kopjék bár a lábam
a Grált keresve Parszifál nyomában,
míg rátalálok Monsalves hegyén.

A Párkákhoz
A kenyerem javát megettem,
üzennek már a csillagok,
vágy és kedv is belém fagyott;
szerettem, küszködtem, temettem,

vetettem is derék magot –
de hajh, be sok maradt vetetlen,
munkám ki végzi el helyettem:
Párkák, adósotok vagyok.

 
Fonjátok még a gyönge szálat:
míg gallyként ringat majd a Léthe,
vesződjek, küzdjek, kiabáljak,

ébredjen prérik renyhe népe,
s ha kell, emelt homlokkal álljak
megbékült istenek elébe.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék