Cselényi Béla
Satnya Nyuszi a Rádióban étkezik
Egyszer Satnya Nyuszi elment Édesapjához a Rádióba. Édesanyja nem volt otthon, és úgy rendezték, hogy a Rádióban ebédeljen „azokkal, akik beszélnek bele”. Mer’ Apja ott dolgozott, azér’.
Amikor eljött az ideje, le is ült nagy csendben az ebédlőben, nehogy megzavarja az adást; Apjától is csak halkan, majdnem súgva kérdezett ezt-azt. Megilletődött.
Egy ott dolgozó Bácsi kedveskedni akart neki, és – miután megette a levest és a másodikat – édességet hozott neki. Egy barna puding közepéből fehér glazúros adótorony állt ki.
– Nyuszi fiam, tudod, micsoda ez? Nem ismered? Hogy lehet ezt nem ismerni? – mondta kedvesen –, hiszen ez a híres-nevezetes Rádió-Puding…
Satnya Nyuszi nem szólt semmit; csendben felállt, a pulthoz ment, és batyuban összekuporgatott pénzéből vett egy Diplomata Tortát, egy Marcipán Törpét és egy pohár Málna-Szörpöt. Szépen, óvatosan, vigyázva-vigyázva rakományával ahhoz az asztalhoz egyensúlyozta magát, ahonnan felállt. Mindenki csodálkozott; nem értették, mit akarhat Satnya Nyuszi annyi édességgel.
– Dee… azt tudod, hogy ez mi? – kérdezte tágra nyílt piros szemekkel a kedveskedő bácsitól.
– Nem, Nyuszikám; mi tagadás: fogalmam sincs róla, hogy ez mi.
Nyuszi pedig ledöntötte tányérjára a finom Diplomata Tortát, ráfektette az Ízletes Törpét, a Málna-Szörpből meg – egy szalmaszál segítségével – pár cseppet szétkent a Törpe Szívén és környékén.
– Ez a híres-nevezetes Ötvenhat-Szelet – mondta Satnya Nyuszi.
Budapest, 1988. XII. 13.
 
Satnya Nyuszi első karácsonya
Ausztráliában
Satnya Nyuszi szüleivel és testvéreivel hajóra szállt, és áthurcolkodtak Ausztráliába. Ott karácsonykor nincs hideg, nem havazik, hanem süt a nap, az Angyalnak ott úgy mondják: Jézuska, a tizedik emeleten meg nem Mókusok laknak, hanem Koala Mackóék. Mer’ eukaliptuszfa, azér’. Most karácsonykor azonban Mókus is megérkezett. Nem az Erdőből jött, hanem New Yorkból; már régóta ott élt egy jegenyeház legtetején. Sok bőrönddel érkezett meg karácsony szombatjára virradólag.
– Mókus bácsi – kérdezte Satnya Nyuszi a keresztapjától –, Mókus bácsi, miért van az, hogy itt karácsonykor nincs hideg, nem hull a hó, és az Angyalnak azt mondják, hogy… Miku…, ă-ă…, hogy Jézuska?…
Mókus bácsi odalépett a keresztfiához, mellső lábát a vállára tette, és szokatlanul komoly hangon ezt mondta:
– Ezek azért vannak, Nyuszi, mert már férfi vagy.
Budapest, 1988. XII. 26.